Tolnai Világlapja, 1940. április-júniuis (42. évfolyam, 14–26. szám)
1940-06-12 / 24. szám
ARANYMOSÓK DORADOJA FORMÓZA SZIGETÉN Valamikor az elmúlt évszázad harmadik harmadában két fáradt ember ballagott a magas hóban az alaszkai Yukon folyó felé. Senki sem tudta, honnan jöttek, céljukat sem ismerhette senki. Ösztönük vitte őket a Magas Északra s a tavasz elé mentek, hogy aztán az alaszkai fensíkok kék virágokkal borított talaján valami újat és érdemeset keressenek. A két ember sohasem került elő többet, de az utánuk jövők a Yukon partjain megtalálták azokat a sárga rongyokat, amiket az elődök faágakra kötöttek annak jeléül, hogy vagy járvány vagy arany van jelen azon a vidéken. A sárga rongy mindig valami ösztönös megállapodásszerű bizonyítéka volt a sárga fém közeledésének. Az alaszkai vándorok fel is fedezték a Yukon mellékfolyóinak medrében az aranyat s mint tudjuk, ma már számtalan dúsgazdag, előkelő amerikai család szobájában ott lóg a toprongyos, megviselt, torzonborzást ábrázoló festmény, amely előtt elmélázva áll meg az utód és hálás szemmel nézegeti, mert a sok földi jót kizárólag neki köszönheti. Az aranyásók sorsa az egész világon ugyanaz. Kemény munka, rengeteg csalódás és egyszerre az a szép óra, amelyben az áldozatnak értelmet ad a lelet. A véletlen szívesen segíti ezeket a kalandvágyó embereket. Volt rá eset, hogy kutya vagy gyerek fedezte fel az aranyat, előfordult, hogy két verekedő ember közül az egyik felkapott egy szürke követ és fejbedobta vele a másikat s amikor a sérült megvizsgálta a követ, rájött, hogy aranyérccel hajították kupán. Alaszka, Kalifornia, Dél-Afrika, Szenegál, India aranytermő vidékein egyik ilyen eset a másikat érte. Hozzávetőlegesen az arany még manapság is legalább kétezer emberéletet követel esztendőnként, de adatok vannak rá, hogy Alaszka meghódítása idejében közel hetvenezer ember pusztult el a nagy kincskeresésben. A japánok okosabbak 1895-ben a folyton terjeszkedő Japán valami csekélység miatt összeütközésbe került Kínával és haragjának lecsillapítását a kínaiak csak Formoza szigetének odaadásával tudták elérni. A japánok jól tudták, miért éppen Formozát követelik. Két egyszerű levélben értesítés okozta az egész felzúdulást. A jelzett esztendőt jóval megelőzően ugyanis számos japán vándorolt el dél felé és megtelepedett Formoza áldott szigetén, ahol négyezer méternél is magasabb hegyek váltakoznak dúsan termő alföldekkel és ahol minden megtalálható, amit az Isten az ember jólétének biztosítására rendelt. A telepesek közül ketten beljebb húzódtak a tengerparttól a bővizű, friss hegyipatakok kies világába. Egyikük nemsokára kutatóútra indult szerszámaival és mélyen az őserdőben felfedezett egy csermelyt, amelynek selymes homokjában aranyat talált. Még pedig annyi aranyat, hogy a kimosás alkalmával a homoktömeg 22%-a tiszta arany képében maradt vissza. Ez a japáni nyomban értesítette társát, akivel együtt három és fél méter mázsa aranyport gyűjtött. Aztán kimondták, hogy ennyi elég lesz a jövőjük gondtalan biztosításához. Már most mi történjék ? Európai ember azonnal részvénytársaságot alapított volna a maga hasznára, de a két japáni a hazájára gondolt és értesítést küldött Tokióba a leletről. Ezután következett be a hirtelen harag a szigettulajdonos Kínával szemben és jött a sziget elajándékozása. Az új Dorádó felbukkanása Japánban érthető izgalmat keltett. Formáza óriási sziget, területe harmincötezer négyzetkilométer, igaz, hogy ma is élnek rajta fejvadászok s valahol a legbensőbb vadonjaiban ma sem ajánlatos mászkálni. De a japánokat mindez nem izgatta és már 1900-ban több mint húszezer japán található Formóza Dórádéban. Három esztendővel utóbb a kínaiak rájöttek, mit vesztettek Formózával. Politikai ügynökök felizgatták a szigeten élő több mint három millió kínait és más néptörzsbeli embert, s ezek hatalmas vérfürdőt rendeztek a japán telepesek között. Japán büntetőexpedíciókkal válaszolt, mégpedig olyan alaposan, hogy bár teljesen megszelídíteni mindmáig sem bírta a szigetlakókat, de ízelítőt adott hajóágyúiból és egykettőre rendet teremtett a lázadók között. Azóta az aranymosás zavartalanul folyik és érdekes bepillantanunk azoknak a kivételes aranyásóknak az életébe, akik Formózán nem is tudnak alaszkai vagy kaliforniai társaiknak rengeteg szenvedéséről. Melegvízzel jó munka a mosás A formózai japánok mindenekelőtt kikeresnek olyan földterületeket, amelyekben arany van. A talaj kétféle lehet: vagy köves, vagy földes, s eszerint váltakozik a munka is. Köves talajon az arany szemcsékben, kis göröngyökben fordul elő. Az összegyűjtött anyagot tehát egyszerűen szitába rakják és a szitát állandóan ideodacsapkodva eltávolítják abból a port, homokot, piszkot . Az araiyföldeken így gyűjtik, keresgélik össze az értartalmú homokot. Kies hegyvidéken kiszitálják a földet a homokból. TOLNAI VILÁGLAPJA 17