Tolnai Világlapja, 1940. április-júniuis (42. évfolyam, 14–26. szám)

1940-06-12 / 24. szám

0 |u| I Al 10 deka 40 fillér. li -Kamillatea Vi kiló 35 fillér a Citlch-drogóriában. Budapest» VIII, Mátyás tér 1 szám mint ma a legdivatosabb színészt. És ezt főleg hitelességének és — ahogy ma monda­nák — jólértesültségének köszönhette, mert a kósza hírektől félrevezetett magyarság tőle akarta a valóságot megtudni. Annyira kapós volt, hogy élete vége felé — 1554-ben — művei nagy részét kinyomatta és azontúl „Cronica” című könyvét küldte maga helyett. Zenésznek is tehetséges volt, mint dallam­szerző helyet biztosított magának a magyar zene történetében. Főként kora történelmi eseményeit énekelte meg, Így Eger várának hősi védelmét, Buda elestét, Murány, Léva várának megvételét és a szegedi veszedelmet. De versbe szedett néhány külföldről kapott hírt és „hazai dörgedelmet” is a részeges hegedősökről és a szűkmarkú udvarbirákról. Az énekmondókat — akármilyen para­doxul hangzik is — Gutenberg ölte meg. A nyomtatott betű terjedésével egyenes arányban fogyott a kastélyról kastélyra, nemesi kúriáról kúriára vándorló ének­mondók serege. A papirosra rögzített törté­netek, a leirt és sokszorosított dallamok a regöst megelőzve repkedtek szerte az ország­ban és gazdaságosabb közvetítői voltak a híreknek, mint a lantosok és hegedősök, akik öblös torkuk „rozsdamentesítése” révén mégis csak terhet jelentettek különösen a szűkösebb portákon. Végül már csak a pletykákra éhesek és szerelmi üzeneteket várók nyitottak előttük kaput. Elmúltak, elmerültek, mint annyi más az idők örvénylésében. Urai Dezső iilllilllllllllillllllillillllllllllilllilliillllillllllllllllllllllllliuimilllllllllllllilllllllllll IRODALOM VUáQink Krisztus országáért. A világtör­ténelem sorsdöntő korfordulóján négy ma­gyar püspök fordul a katolikusokhoz.' Glatt- j elder Gyula Csanádi püspök a közös hit és munka összefüggéséről beszél. Madarász István kassai püspök szózata szerint Isten követeli mindenkitől a közös hitért való munkát. Czapik Gyula veszprémi püspök megvilágítja a világi apostolok munkaterü­leteit. Dudás Miklós hajdudorogi püspök új keresztes háborút lát, amelynek el kell jönnie a lélek örök Jogaiért. Hajdú Ernone t Főzzünk okosan. Nagyon raktikus, már táblázatai révén is igen önnyen áttekinthető háztartási tanácsadó ez a könyv, amely a legmaibb vitamin­kutatásokat is könnyen érthetővé teszi a háziasszonyok számára. Felbecsülhetetlen értékű gyakorlati útmutatásokkal szolgál mindenféle konyhagondok eloszlatására. Flóris József : Tetők felett. A falu édesbús, öntudatos hangulatát hozza a városba, a szürke gyárak füstös világába ez az igen tehetséges, gazdag gondolatvilágú poéta. Alapkézbesitő kötelessége! Egyszerre öt panasz érkezett Pécsről, ahol több ezer előfizetőnk van, hogy miután nem volt otthon két Ízben, nem tudta a lapot átvenni és harmadszor már nem jött el a kéz­besítő. Figyelmeztetjük és kérjük, gondoskod­jék róla, hogyha nem tartózkodna odahaza, hogy a lap árát valamely szomszédjánál hagyja, mert a lapkézbesitő még kétszer sem köteles a lapot kivinni. _______________ 11 cm széles és 3—4 méter hosszúságú tekercsek­ben finom minőségű, helyenként apró lyukakkal átlyukasztott tiszta papiros kapható. Ha 10 fillért beküld bélyegben, szívesen küldünk egy pár méteres mintát. Ez a papír kitűnően felhasználható apróbb tárgyak csomagolásához. Legkisebb mennyiség 1 kgr, amelynek ára 45 fillér, n postadíj 1 kilónál 20 fillér. Csakis az összeg és a postadij előzetes beküldése ellenében küldhetjük. 5 kiló rendelése esetén bérmentve küldjük. 20—25 kiló vételnél 10% engedményt adunk és ugyancsak bérmentve küldjük. Meg­rendelhető Tolnai Világlapja kiadóhivatalánál, Budapest, VII, Dohány u. 12. Semmiesetre sem rendeljen előbb, amíg mintát nem kért. HAZATÉRÉS Messziről jövök haza, hogy sok év után vi­szontlássam azokat, akiktől elindultam. Anyám kint vár az állomáson és nem tudok máshová, csak az ő karjaiba ugrani. Szeme könnyes az örömtől, hogy végre hazahozott aggódásának sok köny- nye, bánata és imádsága. Nem kérdez ; csak azt, hogy jól vagyok-e, nem fáztam-e meg az úton és hogy nem éheztem-e meg nagyon. Nem, ő nem kéri számon tőlem az életemet, amelyet belőle vettem, ő elfogad Így soványan és kopottan, kicsit öregesen és szegényen. Pedig bizo­nyosan megálmodta, ahogy ringatta a böl­csőmet, hogy nagy, erős férfi leszek, gazdag és hódító férfi, akiről, ha emlegetik, ő azt mondhatja majd anyai büszkeséggel : az én fiam. És most nem szól semmit. Nem mondja, hogy csalódott bennem. Nem kéri tőlem számon az ő fájdalmait, könnyes szoron­gásait, egész imádságos életét. Nem mondja azt, hogy nem volt érdemes értem dolgoznia és megöregednie a féltésemben és ha za- várásomban. Nem. Csak könnyezik mellet­tem csendesen és mosolyogva simogatja ar­comat, kezemet, ruhámat. Boldogan és alá­zatosan, mintha az üdvösség hordozója lennék. Szeretnék most csodát tenni a kedvéért. De nem tudok, Csak lehajolok öreg, dolgos kezére és megcsókolom annak ráncait. — Édesanyám 1 * Apám a konyhán vár és újságot olvas a lámpa világánál. Amikor belépek és az ajtóban megállva köszöntöm, föltolja a szemüvegét a homlo­kára és alatta rámemeli sok vihart látott szemét. Aztán fölugrik, szinte fiatalosan, kezetszorít velem és megcsókolja kétfelől az arcomat. Kicsit eltol magától, ő maga is félrelép, hogy ne essék rám árnyék. — Megjöttél végre — mondja. Szavában, ahogy ejti, van kis őröm is, de már érzik rajta a kérdés, amelyet aztán ki is mond : — Aztán mit végeztél ? Azt kellene most mondanom, ami igaz, de sablónos ; apám, én mindent megpróbáltam, de nehéz az élet és nem sikerült semmi. — Azt végeztem, hogy hazajöttem. — Ezt mondom kitérően. De ebből ő megért mindent. Azt is, hogy nehéz az élet, hogy nem voltam szerencsefi, meg azt is, hogy néha magam is gyenge vol­tam és kitartás nélkül való. Egy darabig még rám, aztán csak úgy maga elé néz. — Meghúzott az élet, fiam. — Ezzel vet véget*a kihallgatásnak. És ezekben a szavakban van egy rész a szánalomból, amely a jó pusztulása miatt való és egy másik rész a feddésből, amely a gyengeségemre vonatkozik. Többet nem szól, csak hogy üljek le. Ő maga is leül, helyreigazítja a szemüvegét, és ráhajol az újságra. De a szeme — látom — egyhelyben áll. Nem olvas. Rólam gondol­kozik. A jövőmről. Tudom, ezt gondolja : — Kell, hogy boldog legyen az én fiam. Én pedig boldog vagyok, hogy itthon lehetek. Surbán Zoltán Nem szaladhat el senki a mai élet kínzó kérdései elől. Sikeresen szembenézhet ezekkel a kérdésekkel, ba megismeri Tol­nai Világlexikonát. Életem legérde­kesebb élménye A borzalmak éjszakája Elmondja Horvai János szobrászművész — Az én életerő legérdekesebb élménye összefüggésben van egy novellánál. Régen, fiatal koromban olvastam ezt a novellát, amely azt hiszem, amerikai író tollából származik. Ebben az elbeszélésben egy amerikai fiatalember szerepel, aki egyik éjszaka valamelyik newyorki mulatóban kissé többet fogyasztott a whisky­ből, mint kellett volna. Más szóval: alaposan becslpett. Éjfél után kikerüli az uccára és bizonytalan lépésekkel, gyalog nekivágott. Ment, ment imbolyogva negyedóráig, félóráig. . . talán kettőig . . . abban a hitben, hogy hazafelé tart. Egyszerre egy különös épület előtt találja magát. ,,Ejha, ez bizonyosan valamelyik titokzatos mulatóhely. Na, ide bemegyek, már azért is, mert elfáradtam.” A különös épület előtt gyászos furgón állott, 6 azonban luxus­kocsinak nézte. A kapu félig nyitva volt, valami félhomály derengett feléje, hát bebu­kott az ajtón. A következő pillanatban az ajtó automatikusan bezáródott mögötte. Dehát ő ezt észre sem vette. A teremben, ahová belépett, s amely letompltotl fénnyel volt világítva, jókedvűen füttyenteli egyet. Füttyentésére nem volt visszhang. Néhány pillanatig tanácstalanul állott, hogy menjen-e beljebb, vagy ne menjen, dehát fűtötte az atkohol s erre mégis befelé indult. Egyszerre egy asztal előtt találta magát, amelyen egy véresfejü ember feküdt hanyatt. A fiatalember megtorpant. Hát ez hogy került ide. Közelebb lépett hozzá és rászólt. Nem ka­pott feleletet. Erre hozzányúlt, hogy megrázza. Ahogy keze a férfi kezéhez ért, abban a pilla­natban elbődült, mint egy sebzett állat. Az aszta­lon heverő férfi karja ugyanis tompa zuhanás­sal a lába elé esett. A halott ember karja. Egyszerre kijózanodott, és ekkor jélig össze- roskadtan állapította meg, hogy az egyik bonctani intézetbe tévedt. Halottak közé. Menekülni próbált, de nem találta az ajtót. Kiáltozni kezdett segítségért. Végre előkerültek a bonctani intézet alkalmazottai, akik ott talál­ták a földön összerogyva. — Ez az amerikai izü elbeszélés mindig eszembe jut, valahányszor arra az éjszakára gondolok, amely nekem szintén a borzalmak éjszakája volt. — Közvetlenül a világháború után a sok nélkülözéstől és nagy lelki kínoktól egészségi­leg teljesen tönkrementem. Hihetetlenül le­fogytam és súlyos beteg lettem. Első dolgom volt, hogy felkeressem az azóta elhúnyt, áldott- lelkü Hültl Hümér orvosprofesszor-barátomat, aki megvizsgált és kijelentette, hogy azonnali műtétre van szükség, ö majd megoperál. Ott is maradtam az osztályán és egu kisebb négyágyas szobában helyeztek el. Másnap reggel vittek az operációs terembe és helyi érzéstelenítéssel operáltak. Rácz barátom asszisztált, sok fiatal orvos állta körül a pro­fesszort. Negyedóra után megkérdeztem: „Miért nem operáltok 1 Kezdjetek már hozzá I” Mire Hültl professzor mosolyogva mondta: „Készen vagyunk.” Az egész műtét alckt nem éreztem semmit. Visszavittek a szobába, ahol rajtam kívül három halálos beteg feküdt. Az egyik 75 éves, öreg, cukorbajos ember, akinek karját vágták le, eszméletlen volt és reggel három órakor meghalt. Arra kértem az ápolónőt, vigyék ki a halottat a szobából, mire ő azt felelte, hogy a szabályok értelmében két óráig az ágyban kell hagyniok. Két óra eltel­tével el is vitték szegényt. Mellettem egy car- cinomás tanár feküdt, akit csak injekciókkal tartottak már életben, reggelre az is kiszen­vedett. A szobában volt még egy orosz cári tiszt, aki mellbelőtte magát. Ez lázálmában foly­ton mélabús orosz dalokat dúdolt. . . Másnap már csak ketten voltunk a szo­bában, az orosz tisz, meg én . . . Rettenetes volt ez az éjszakám, nem a halál borzalma miatt, hanem azért, mert láttam ennek a szerencsétlen orosz tisztnek szörnyű vergő­dését. Ez az éjszaka — két halottal mögöt­tem — nekem sokszor eszembe fut, mini ahogyan eszembe jut az a drága kéz is, amely akkor az életemet mentette meg. 16 TOLNAI VILÁGLAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék