Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)

1942-07-29 / 30. szám

al hét mexikona Vitéz Bonczos Miklós dr. Emlékezünk rá, hiszen alig két éve történt, amikor a hömpölygő Dunának szűk lett a medre és a kanyargó, szőkevizű Tisza egy szörnyűséges téli éjtszakán — „zúgva, bőgve törte át a gátat, mintha el akarta volna nyelni a világot”. Tengerré változott a Duna—Tisza köze, amelynek fe­neke az áldott magyar föld volt, reménységek és ígéretek gigászi temetője. Házak százai roskadtak össze, dolgos kézzel egy életen át szerzett kis vagyonokat sodort el a szennyes áradat. Emlékezünk a fényképekre, amelyek annak idején a dühöngő árvíz pusztításait ábrá­zolták , láttuk a képeken, hogyan dolgozott együtt a katonaság a polgársággal a vágtató, rohanó áradatot, feltartóztató gátak épí­tésén. És a szörnyűséges téli éjtszakákon, süvítő viharban ott láttuk az épülő gátakon vitéz Bonczos Miklóst, a kormány ki­küldöttjét, aki személyesen vett részt a mentési munkálatok irá­nyításában. Vitéz Bonczos Miklós dr. állta a vihart, hiszen mögötte volt az első világháború, az olasz és az orosz front, ahonnan mint súlyos sebesült, hadirokkant tért vissza., A kormányzó rend­kívüli háborús teljesítményeiért vitézzé is avatta. Vitéz Bonczos Miklós dr., aki mint Ludovikát végzett tényleges tiszt vett részt a világháborúban, az összeomlás után egy ideig még a honvédelmi minisztériumban teljesített szol­gálatot, közben azonban a buda­pesti egyetemen megszerezte a jogi diplomát. Letette a bírói és ügyvédi vizsgát. 1926-ban került be a politikai életbe. Csongrád vármegye főispánja lett, majd belügyi államtitkárrá nevezték ki. Az általános választásokon a szentesi választókerület egy­hangúan küldte a parlamentbe. Mint belügyi államtitkár a szociál­politika és a munkáskérdések problémáival foglalkozott. Az ár­vizek által okozott pusztítások újra felépítésének kormánybiztosa is volt, majd a keleti országrészek és Észak-Erdély visszatérése után, a külföldi magyarok hazatelepí­tésével bízták meg. Hogy Bácská­ban a Romániából visszatelepített székelyek otthont kaptak, ebben a munkában is nagy része van. E té­ren végzett munkásságának elisme­réséül a Kormányzó a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csil­laggal adományozta neki. Vitéz dr. Bonczos Miklóst a Kor­mányzó néhány nappal ezelőtt belügyi államtitkári állásától, buzgó odaadással teljesített szol­gálatainak elismerése mellett, saját kérelmére felmentette és ezzel egyidejűleg, az igazságügyminisz­­ter előterjesztésére, igazságügyi államtitkárrá nevezte ki. Az egy­kori vitéz katonatisztnek, aki a fegyverek elnémulása után letette a bírói és ügyvédi vizsgát, most — 45 éves korában — teljesült az a régi vágya, hogy tudását és kép­zettségét az igazságszolgáltatás terén érvényesíthesse. Szolgabíró, katonatiszt és — állam­titkár Hogy is volt akkor ? Vagy huszonhét esztendővel ezelőtt ? Az orosz fronton, Volhiniában dörögtek az ágyúk, a vörösnadrá­­gos magyar huszárok már leszáll­tak a lóról — a lovakat elvitte alóluk a kárpáti hóförgeteg, — a männlicher helyett karabéllyal fe­küdtek a lövészárkokban azok, akik néhány hónappal azelőtt rű­ég tajtékzó paripákon, kivont kard­dal rohantak drótakadályokon át, az ellenség ágyúinak kartácstü­­zébe. Ló nem volt, de megmaradt a huszár. Kezükben a karabély úgy működött, mint a nehéz mann­­licher-fegyver a bakák kezében. Muskoszin, Nyezserei ! Két orosz falu neve, amelyhez sok véres ütközet emléke fűződik. Azoknak, akik akkor ott jártak. Mint ahogyan ott járt Gergely­ly András dr. országgyűlési képviselő is, aki az első világháború kitörésekor, bár a katonai szolgálat alól fel­mentették, otthagyta szolgabírói hivatalát és önként vonult be a kassai honvéd huszárezredhez. Mint huszárfőhadnagy — 16 hóna­pon át — számos ütközetben vett részt. A háború után levetette szé­pen dekorált tiszti zubbonyát, visszatért a polgári életbe, Nagy­­kálló főszolgabírója lett. 1927-ben Szabolcs vármegye hivatalos ta­nulmányútra küldte Németor­szágba, a Német Birodalom köz­­igazgatási szervezeteinek tanul­mányozására. Később nyuga­lomba vonult, hogy aztán rálépjen a politikai élet porondjára. A nagykállói kerület ■— ez bizonyítja népszerűségét — választotta meg képviselőjévé. A parlamentben főleg közigazgatási kérdésekkel foglalkozott és több fontos bel­ügyi törvényjavaslatnak ő volt az előadója. A kormányzó két évvel ezelőtt közéleti érdemeiért a kormányfőtanácsosi címet ado­mányozta neki. Gergelyffy András dr., az első világháború szépen dekorált hu­szártisztje, néhány nap óta kormányzói kinevezéssel — mint belügyi államtitkár végzi a mai gondterhes időkben reá nehezedő feladatát. Aki az ősi rögtől indult Háború­ban, háborúban élünk, ha a front — Istennek hála messze, nagyon messze is van tőlünk, akik itthon vagyunk. Tudjuk, át is kell ezt éreznünk, hogy ma elsősorban mindent azok­nak kell adnunk, akiknek köszön­hetjük, hogy esténként nyugodtan hajthatjuk le fejünket a párnára, hogy a színházakban játszanak és hogy akinek éppen kedve van, még a cigány is a fülébe húzza. Tehát a katona az első ! Neki nem szabad szükséget szenvednie semmiben. Ezt tudva és átérezve azonban itt van az ország, itt vannak azok, akiket a messze fronton küzdő katonák hátra­hagytak. Hozzátartozóik, család­, tagjaik, asszonyok, gyrekek. Ezek­nek az ellátásáról is gondoskodni kell. Hossz termések után súlyos és nehéz, feladat. Ezért kellett annak idején a közellát­ásügyi mi­nisztériumot felállítani, amelynek irányítását szakemberek végzik. Akik tudják, mi kell a városoknak, mire van szüksége a falvak lakos­ságának. E­gy ilyen ízig-vérig szakember került most a közellá­­tásügyi minisztérium egyik fontos pozíciójába : Jurcsek Béla. Élet­rajzi adatai szerint 1893-ban szü­letett Tiszatarjánban, Borsod vármegyében. A debreceni gazda­sági akadémiát elvégezte, aztán visszatért az ősi röghöz, a családi birtokhoz. Ott gazdálkodott és ott gazdálkodik ma is. A családi bir­tokot olykor egy időre elhagyta. Németországban, Ausztriában, Olaszországban folytatott mező­­gazdasági tanulmányokat. 1935- ben képviselő lett. Parlamenti felszólalásaiban mezőgazdasági és szociálpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott és ezekben a kérdésekben — még országos jelentőségű hatá­rozatoknál is — véleménye mindig döntő súlyú volt. Jurcsek Bélának nagy szak­tudása, széleskörű műveltsége és gyakorlati tapasztalatai mellett szervező képessége is van. Ma, ezekben a rendkívüli időkben, az a kormányzói okirat, amely szerint Jurcsek Béla a közel­látásügyi minisztérium államtitkára lett, bizonyítja azt, hogy ezzel a kine­vezéssel arra hivatott ember került a mai gondterhes időket meg­követelő egyik legfontosabb helyre. Igen, ez van. Lelke és szíve. A lelkét meg kell érteni, szíve dobogását pedig meg kell hallani. Aki megérti a föld lelkét és meg­hallja szíve dobogását, az szereti a földet. Arra a földre, humuszra gondolunk, amely életet ad. Ke­nyeret ! Hol fehér, hol barna ez a kenyér, de nélküle nem élet az élet. A föld szíve dobogása néha kihagy, rendetlenül veri a ritmust, ilyenkor kell hogy ott legyen mellette az, aki szereti, tudja, mi fáj neki és ápolja, mint édesanya a beteg gyermekét. Nagy önfeláldozás és megértés kell ehhez. Ezt meg lehet tanulni, de inkább születni kell rá. Mint ahogyan erre szüle­tett Konkoly Thege Sándor, aki mint okleveles gazda, doktori diplomával, egyetemi rendkívüli tanári kinevezéssel a tarsolyában, soha el nem szakadt a földtől. Az egyetemi katedrán is a mező­­gazdasági, főleg az állattenyész­tés kérdésekkel foglalkozott. 1921-ben átvette az OMGE állat­­tenyésztési szakosztályának veze­tését. A budapesti nagysikerű tenyészállatvásárok az ő irányí­tása mellett folytak le évről-évre. Szaktudásának fejlesztése céljából többször utazott külföldi tanul­­mányutakra, hogy ott szerzett tapasztalatait itthon értékesítse. Hogy az első világháború utáni ál­lattenyésztésünk nagyot fejlődött, ez Konkoly Thege Sándor érdeme is. Ő vezette be az egész országban az állattenyésztésnél szinte nél­külözhetetlen törzskönyvvezetést, az ő kezdeményezésére alakult meg a Tejtermelők Országos Szö­vetsége, amely teljesen új irányt szabott a tejgazdálkodásnak. Min­dig a kistermelők és kistenyésztők sorsa foglalkoztatta. Az egyetemi katedrán­ is, előadásaiban, a dol­gozó kisemberek érdekeit védte. Dr Konkoly Thege Sándor, aki eddig az OMGE főtitkári állásá­ban fejtette ki értékes munkás­ságát, a kormányzó most a föld­művelésügyi minisztérium állam­titkárává nevezte ki. Az egész ország gazdaközönsége örült en­nek a hírnek, hiszen Konkoly Thege Sándorral olyan férfi került a földművelésügyi minisztérium egyik felelősségteljes állásába, ahol a magyar mezőgazdasági kérdések alapos ismeretére van szükség. Konkoly Thege Sándor pedig megérti a föld lelkét, meg­érzi annak szívedobogását és át­­érzi a földet szerető kisemberek búját-bánatát, tudja azt, hogy a kérdéseket hogyan lehet és kell megoldani. Vitéz dr. Bonczos Miklós (Arien felv.) Dr. Gergelyffy András (Gárdonyi felv.) Jurcsek Béla (Gárdonyi felv.) Dr. Konkoly Thege Sándor (Arien felv.) A földnek lelke és szive van

Next