Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)
1942-07-08 / 27. szám
A TENGELY HADERŐI A FÁRAÓK FÖLDJÉN Az elmúlt hetekben Észak-Afrikában igazi villámháború zajlott le. Rommel vezértábornagy, akit maguk az angolok is a mostani háború legtehetségesebb hadvezérének tartanak, a háború egyik legragyogóbb győzelmét aratta az angolok fölött. Az óriási anyagcsatákban diadalmaskodó német és olasz csapatok villámgyors előnyomulás után mélyen behatoltak Egyiptom területére és ott üldözik a megvert angol hadsereg roncsait. A közelmúltban lezajlott harcok színhelye a legnehezebb terepek közé tartozik. A köztudat az északafrikai hadszínteret általában úgy tartja számon, mint a forróság és a végtelen homoksivatagok vidékét. Marmarkában azonban a homok és az afrikai forró nyár mellett a tengelycsapatoknak a nehéz, sziklás tereppel is meg kellett küzdeniük. Ain-el-Gazalától egészen a Halfaya-hágó vidékéig egy hosszú, sziklás hátság húzódik keresztül. Ahol a hegyvonulaton természetes utak, völgyek vezetnek keresztül, mindenütt ott volt egy-egy jól megerősítettsivatagi erőd. Valamennyije között a hegyvonulat keleti végében fekvő Halfaya-hágó a legfontosabb, ezt a helyet szokták az Egyiptomba vezető út kulcsának tekinteni. Az Acromától a Halfaya-hágóig húzódó erődsort jól kiépített sivatagi út köti össze. Ez az út már magában a sziklás hegységben halad, tehát dél felé, a homoksivatagra néző oldaláról maga a terep is védelmezi. Rommel vezértábornagy azonban, úgy látszik, nemcsak hadvezérnek kiváló, hanem földrajztudósnak is. Idejében felismerte, hogy ha erre a hegyi útra felkapaszkodik, sokkal előnyösebb helyen tud előnyomulni, mintha a sziklás hegyektől délre, magán a homoksivatagon támad. Ez a „felkapaszkodás” még Acroma és El-Adem vidékén történt meg és ezzel a tengelycsapatok Tobruknak, az angolok legfontosabb északafrikai erődjének hátába kerültek. Tobrukkal szinte kísértetiesen az történt, ami annak idején Szingapúrral: villámgyors támadás érte éppen arról az oldalról, ahonnan a legkevésbbé várták, dél felől és kelet felől. Tobruk elfoglalásával a tengelycsapatok kettévágták a Földközi-tengert. Tobruk és Kréta szigete között alig négyszáz kilométer a távolság, ez pedig azt jelenti, hogy a tengely repülőgépei egy óra alatt Krétáról Tobrukba vagy visszarepülhetnek, azaz állandó ellenőrzés alatt tarthatják a két pont közötti tengerrészt. Líbia és Egyiptom határa Bardia és Szollum között indul ki. Ebben a határövezetben az angolok egészen otthonosan rendezkedtek be. Az Alexandriából kelet felé haladó vasútvonal békében csak Marsza-Matruhig vezetett, ezt a vasútvonalat az angolok az elmúlt hónapok nyugodalmasnak mondható idejében tovább építették nyugat felé. Ez a nagyfontosságú vasútvonal a tengelycsapatok kezére került, ami az utánpótlás szempontjából ismét csak nagy könnyebbséget jelent. Az Egyiptom földjén folyó támadás minden várakozást felülmúlóan lendült előre. A tengelycsapatok páncélos egységeinek lendületes előrenyomulását nem tudta feltartóztatni a Marsza-Matruh-i erőd sem és ezzel megnyílt az út az olasz és német csapatok előtt Egyiptom belseje, elsősorban az alexandriai hadikikötő felé. Alexandria Imdi kikötője az angolok földközitengeri hatalmának kulcspontja. Julius Caesar, Omar kalifa és Napóleon példája bizonyítja, hogy aki Alexandriának ura, az egyúttal a Földközi-tenger sorsát is kezében tartja.Olasz páncélosok villámgyorsan és meglepetésszerűen törnek elő az angolok egyiptomi vonalai ellen. A marszu-murrahi győzelem után végtelen sorokban szállítják hátra a tengelyerők a főként színesekből álló brit hadifogolycsoportokat.