Tolnai Világlapja, 1943. október-december (45. évfolyam, 40-52. szám)
1943-10-06 / 40. szám
A vegyész keze — úgy hihetnők — csupán valami másodlagos szerszám a tudomány arzenáljában. És mégis : a tudós kezének biztonsága az emberiség jövőjének záloga. Ennek a kéznek nem szabad reszketnie sem akkor, ha mérgeket kever, sem Ha sebeket operál ! A köszörűs keze ma még kardokat és szuronyokat élesít, de máris készen áll arra, hogy a holnap dolgos hétköznapjának műszereit köszörülje : a sebészek kését, a biológusok mikroszkóp-metszeteit, a szobrászok faragószerszámát. Mert az Élet nem áll meg . Az asztalos keze a bölcsőtől a koporsóig kíséri becsületes munkájával az embert. Asztal és ágy, iskolapad és parlamenti szószék egyformán neki köszöni a létét. Az emberiség őskora óta nincs az embernek hűségesebb munkatársa, mint a göröncsér keze. Ez a kéz tette lehetővé, hogy az ember elváljék az állattól, mert edényt csak az ember használ az étkezéshez, csak az ember gyűjti virágjait szépmívű vázákba. Istem egészen másfélszáz éve találta fel Senefelder a kőre rajzolást. Akik ma a litográfiát művelik, azok a tömegek műélvezetét és a dalkultúrát szolgálják.