Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

k# *fi ® Sfew *••*­* üflöJWO Melléklet a „Toln­amegyei Szözlöny7* 39-ik számához 1874. in otth^fgoapak^cím­^mó^^edig annyira, hogy mint authentikus magyarázója a törvénynek, — nemcsak a szokástól (mint jogos magyarázótól) elnéz, és csak vallási szempontból vizsgálja an­nak mélyét, remélvén sok ép oly vig hason szemlélőket talál­hatni; — hanem még — ép annyira tudományosan, és grama­­tikailag — (mentalis reservatis) — képzett kölesdi embere­ket is,­­­— mind két czikkéből látni — ugyan e törvényana­­lysisra akarja lassanként tanítani. — Nem oly veszély nélküli pe­dig az efféle tanítói szerep ! — Kár, hogy csak papíron tartja meg nagyon tiszt, lelkész úr, az — úgy hiszem — genealógiai­­lag is, helyén választott, konyhaszagú közmondást: „Ne sutor ultra crepidam!“ Kár, Dadalusként, a­ Labyrinth építészet he­lyett, — szárnyak viaszkolásához fogni, s sasként akarni örvé­nyeket gúnyolni akkor, midőn e vakmerőség által nem szabad­ságát mint ő, — hanem csak törvénymagyarázat útján, — fele­kezeti nagyságát akarja kivívni valaki!! Kár a felekezeti kér­dést itt feléleszteni, s ezt, habár törvény, s jogosságról van is szó, — úgy használni fel, hogy az elámított népet az „úri kö­rök“ irányában barátságra (!) szállitsa valaki, s főkép egy — békeszerető­­*■ k . . i ember!! Ez igen eredményes fáradozás volna­­ T— ha 1874 helyett, tán 1517-et imánk. Mi czikkemben a logikai rendre vonatkozó hibámat illeti megjegyzem, hogy — ha Kant és vezulámi Baco s több efféle bölcsészek élnének, — semmi esetre el nem mulasztanák a k..­i méltó — aristoteles — utódokat felkeresni! —Bár én is inkább reformált logikát tanultam volna! — akkor bizonyára először írtam volna az alapos (!) rágalmakról, és csak befejezésnek ka­­czagtam volna tán — „fazekasai tűzzel, a „kölesdi ember" fel­dőlt irályi szekerkéje feletti! i . . .A mi fel nem sorolt (!) or­­thographikus hibáimat illeti: sajnálom, hogy eddig nem ismer­tem anna k . . . i iskolát, melyben — „horribile dictu“ rrr- nem csak az „antidiluviai epocha“ magyar orthographiáját tanulhat­nám , hanem még tán német nyelvismeretemet is, némi „expres­sion grotesque“ elsajátításával gazdagíthatnám !------------— — Mi a felkarolt 1868. Lili. t. ez. 19. §-ának 2-ik kikezdé­sét illeti: minden keresés daczára lehetetlen volt ama függeléket — feltalálnom, mely szerint a vasárnapi nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztése, csupán az Istenszolgálat idejére vonatkoznék! Ezt legfeljebb, — fennemlített — k . . . i tör­vénymagyarázat utján lehetne kihozni! — Nem [hittük, hogy e törvény alól, részbeni dispensatiót— (lelkész ur kegyes engedel­­mével) — a k . . . i elöljáróság a kép adni kész, hogy a tör­vény, délután 3 órától kezdve, megszűnik kötelező hatással lenni! Hintóban, azonban — Öt vígan kocsizó férfinak soha sem kell e törvényt félnie! — mert hisz az emberfuvarzás minden eset­ben inkább elkerülhetlenül szükséges munka, mint a gabna fu­varzás! Igaz ugyan, hogy e szerint a zsákok, lármájukkal (!) in­kább zavarják a lelkész úr híveit az ájtatosságban, mint amaz öt víg hazafi! . . de ezt eddig nem tudtuk. Tán a „genie“-k dolga, oly kitételek felett nagyon mu­latni, melyeket meg sem értettek, s minden ajánlott „higgadt megfontolás“ daczára, fel sem is fogtak! — Bár előbb tudtam volna, hogy múltkori válaszomhoz még akkor is „comvaentár“ szük­séges, midőn mégis a duplica, két heti, fejtörő stúdiumot igényelt!! — Másokra utalásom t. i. nem jogosságunk bizonyí­téka akar lenni, — hanem csak a lelkész által következetesen vezetett elöljáróság, következetes eljárására szolgál példakép.­ Az Ítélet‘közlésére vonatkozólag, meg nem állhatom a meg­jegyzést, hogy csak örülhet ama szolgabiró, kinek ítéletét— ha csak egy k . . . i ember is —a „salomoni“-val hasonlítja össze!! . Mennyire sajnálom, végre a remek közmondás „Spielet nicht mit Schiessgewehren“ remek alkalmazását! mert nem hiszi Lagler S. ur, mily igen könnyű néha, egy czikk nyelvtani, irályi és lo­gikai rengetegében olyan vádakat találni, melyekre még játszva és veszély nélkül is, bátran puskázhat Sielszárdt 1 Jeszenszky Ötvén. Áltam­i levélt*^ Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. é és ái sír 56931 ^ Qymi j XT" 18^4-rÁrverési hirdetmény. Il Tolnamegye törvényhatósága részéről közhírré tétetik, hogy a megye tulajdonát képező dombóvári járásban fekvő u. n. katonai lakok a 81/1873. köz­gyűlési határozat és belügyministeri engedély alap­ján nyilvános árverés utján a következő határidők­ben előnyös feltételek mellett a legtöbbet ígérőnek eladatni fognak. I. 1-ör. A dombóvári 117. népszámu u. ni. őr­nagyi ház 3000 frt kikiáltási árral, — 2- or. az ugyanottani 116. népszám alatt u. n. kapitányi lak 2500 frt kikiáltási árral, — 3- or. a szintén dombóvári 119. népszámu u. n. főhadnagyi lak 300 frt kikiáltási árral folyó évi ok­tóber hó 26-án délelőtt 10 órakor a dombóvári köz­ségháznál. II. A szakesi 254. hsz. sz. a. felvett u. n. ka­pitányi lak 2000 frt, és ugyan a szakesi 324. hsz. sz. a. felvett had­nagyi lak 1200 frt kikiáltási árral folyó évi October hó 27-én délelőtt 10 órakor a szakesi községháznál. III. A kocsolai 181. hsz. sz. a. felvett kapitány­iak 3000 frt és az ugyanottani 182 hsz. sz. alatt felvett had­nagyi lak 2500 frt kikiáltási árral folyó évi October hó 27-én délután 3 órakor Kocsola községházánál. IV. A kurdi 110 népszámu hadnagyi lak 2500 frt kikiáltási árral folyó évi october 28-án délelőtt 10 órakor a kurdi községháznál. Erről az árverezni szándékozók oly hozzáadás­sal értesittetnek, hogy a részletes árverési feltételek a megye tiszti ügyészénél Szegzárdon, a dombóvári járás szolgabirói hivatalánál Tamásiban, úgy Dom­bóvár, Szakcs, Kocsola és Kurd községek községhá­zánál betekinthetők. Kelt Szegzárdon 1874. September 15-én. D­é­ry Dénes, alispán. 85. (2—3.)

Next