Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-01-26 / 4. szám

kössön le, ekként 100 frt kölcsönt idegen kötelezettségek biztosítására 400 frt illetőleg 600 frt értékkel szavatolván, betéti tökéit holt tökévé kösse le, melyet el nem idegenithet és ki nem vonhat. Ha az előleg-egylet kész fizető kezese akar lenni kölcsönvevő tagja­inak, egyszerűbb és helyesebb, ha esetenkint maga vesz fel a központ­ból előlegeket, mert ekkor maga helyezi is el azokat és ott és annyi­ban lesz hitelező, meg adós, hol és mily összegig a helyi hitelviszonyok igénylik. És ha a kamatokat, meg törlesztéseket úgy­is az egylet köte­les a központba fizetni, egyszerűbb s az üzlet­szabályokkal megegyezőbb, hogy saját adósságait törles­sze fenn és saját követeléseit hajtsa be üz­letkörébe. Feltéve van oly eset is, hogy a törzsbetétek és megtakarítási tő­­­­kék az egylet tagjai által kölcsön igénybe nem vétetnek , igy itt még­­ kevésbé válik érthetővé, hogy rendes tagok törzsbetéti tőkéikkel és azok háromszoros összege erejéig minden vagyonukkal kezességet vállaljanak­­ a központ közvetítésével egészen más vidéken a hitel­szükséglet szerint­­ elhelyezett beruházási kölcsönökért. A „Szegzárdi Népbank“ nem helyeselhette azon törekvését az elő­­­­­­munkáló bizottságnak, hogy a létező segélyegyletek a földhitelegyesület­­­­tel szövetkező mezőgazdasági előlegegyletekké alakuljanak. A segély­egy­­­­letek alig egy pár kivétellel minden vagyon­állású és társadalmi osztályú­­ egyén megtakarított filléreinek hetenkinti kisbetétekkel egy medenczébe­­ gyűjtésére és az így képződött tőkéknek csak kivételként jelzálogra,­­ általában pedig és főleg a személyi hitel ápolása, e fontos társadalmi­­ érdek tekintetéből vagy saját hitelre vagy kezesség mellett kikölcsönö­ > nözésére alakultak. A „Szegzárdi Népbank“ is, mely 1400 tagját minden rendű és foglalkozású egyénekből toborzotta, kisbirtokos betevőit is sze­­­­mély hitelre adott kölcsönökkel segélyezi és ez irányban működését­­ állandóan fentartani £ fontos missiójának tartja. Nem kell egyik társadalmi­­ intézményt a másik rovására léptetni életbe ; szükségesebbek a fillérgyűjtő - és személyhitelre kölcsönöző általános segély­egy­letek, tartassanak tehát­­ azok fen és terjesztessenek; de felette szükségesek a speciális mezőgaz­­­­dasági előleg-egyletek is, szervesztessenek tehát minél több számmal és­­ minél több vidéken ilyenek is. E szervezendő és úgy a „Szegzárdi Népbank,“ mint minden fenn­­ álló segélyegylet vezetői és fentartói által bizonyára hazafiui készséggel felkarolandó mezőgazdasági előlegegyletek tevékenységi körét a helyi igényekhez képest önmaguk­­ által (még­is a központ hozzájárulásával) megállapítani lászik czélszerűnek és mindenesetre kívánatosnak, hogy úgy forgalmi, mint ,beruházás készpénz kölcsöneit saját tőkés ere­jéig maguk helyezzék el és biztositsák, a központnak csak azon kölcsö­nökre kereskedvén, melyek ,­akár folyó­számlákra, akár más módon onnét szereztetnek meg. A központi egyesület fontos hivatása azért épen, sőt kivihetőségénél fogva teljesebben fenmarad. E hivatás állna az előlegegyletek felesleg tőkéinek gyűjtésében, a pénztelen­­ vidékeknek készpénz előlegekkel és beruházási kölcsönökkel ellátásiban . M­égé a gazd.sági é, tár.,, dalmi mozgalom Irányzásában, észlelésében, vezetésében. Előleg-egyletek alkotása minden ötezer lélekkel bíró községben, mint kerülete központján kívánatos lenne, de ez részint az érdekeltek társadalmi és műveltségi állásánál fogva, részint szakértő és lelkes ve­zetők hiány­ában, részint a szükséges tőkék forrásainak legtöbb helyütt elapadottsága miatt hosszú időkig nem remélhető. Ezért minden önkor­mányzati testület, megyék és városok helyesen értelmezett autonómiai jogkörében és kötelességében állana, hogy ismerje a kezelésre bízott ala­pítványoknak nem, mint a kisbirtokosok földhitel-egyesülete tervezetében foglaltatik záloglevelekké convertálását, hanem a kisbirtokosok közt leg­jobban felismert arányban és módon 50—500 frtnyi törlesztési kölcsö­nökül jelzálog mellett haladéktalan elhelyezését. Forgalmi tőke kellő mennyiségben foly a takarékpénztárakhoz és segély-egyletekhez, rövid lejáratú személyhitel- kölcsönt megfelelő mérvben helyeznek ezek el, azonban nincs testület, nincs intézet, nincs egyes, ki beruházási jelzá­log kölcsönöket hosszú évek alatt törlesztésre kisbirtokosoknak nyúj­tana. A kis és legkisebb birtok sokkal szilárdabb zálogjogi biztosítékot nyújt, mint a közép vagy nagy­birtok s az önkormányzati hatóság sem­mit nem koczkáztat akkor, ha takarékpénztári felesleg vagy nagybirtok­ra volt elhelyezés helyett a megindult országos mozgalom ujjmutatása szerint a tönkremenő, az uzsorától szabadulni képtelen kisbirtokhoz for­dul gazdag alapítványaival. Ide vág a fönt említett novemberi indítvány; erre és a kiküldött előmunkáló két bizottságnak, valamint a megye közönségének nemi tá­jékozására szabadjon a jövő számban e lapnak még pár hasábját igénybe vennem. ______ X. A „Magyar kisbirtokosok országos földhitel egyesülete“ (I—XVIII. fejezet) és a vele szövetségben álló mezőgazdasági előleg-egyletek (XIX—XX. fejezet) alapszabályai. (Folytatás.) 18. §. Az alapítványok az egyesület engedélye nélkül másra át nem ruházhatók s az azokkal járó kötelezettségek és jogok az alapító azon magán örökösére szállanak, a ki azon jószág birtokába jött, a­melyre az alapítvány bekebleztetett, vagy a­ki a befizetett összeg után járó ka­matok élvezetére jogosítva van. 19. §. Ha az elhunyt alapítónak több örököse van, ezek hitelesen iga­zolni tartoznak, hogy az alapítvány betáblzásával a birtok és ezzel együtt az alapítván­nyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek melyik örökös osztályrészébe esnek, addig mig ez meg nem történik, az alapítványi tőke járadékai az örökösök közös gondnokának kezeihez fizettetnek. Azon esetben, ha a birtok, melyre az alapítvány be van táblázva, több örökös közt oszolnék fel: ezek az alapitói jogot csak egy közös meghatalmazott­­ által gyakorolhatják. TÁRCZA: Duna-Földvár s vidékének története, különös te­kintettel Tolnamegyére. El­ső rész: Gall­, római- s barbár korszak. (Folytatás.) III. Anamatia. A mi Földvárunk római vagy tán korábbi gall neve Anamatia vagy Adnamatia volt. A nemzeti múzeum u. n. barbár érmei közt van egy ADNAMATUS latin betűs feliratú ezüst érem, mi­nők a legtöbb gall-celta ezüst érmek, egyik oldalon a király vagy ki­rályné koszorús, sisakos vagy hajadon képével, a másikon a szent ló­val. — Az Adnamatus személy és Anamatia helynév rokonságából én azt következtetem, hogy a helynév már a római uralom előtt valamely ily nevű gall-cella birtokosától, tán a kálvária- és tudomhegyi kettős avagy hármas Földvár alkotójától származott. Az Adnam­atus gallnív a római korbeli sírokon tudtommal két helyen fordul elő. Egyik a nem­zeti múzeumban­­ találtatott Velenczén: Aveta filia Adnamati. A má­sik Szombathelyen a 80 éves Adnamatusé. A többi Macsmár, Retimár, személy és a Száva mellékén volt Singidanum, Cardodanum, Negiodu­­num stb. helynevek, a hajdani Gallia-beliekkel egy eredetűek. A gall­­izelták, már mint Francziák , nemcsak a század elején önték el Eu­rópát. Krisztus előtt 360 évvel meghódítók a Pó völgyét, Rómát megsarczolták. A Krisztus előtt 270 évvel pedig a Duna, Elba s Visz­tula mellékét hódítók meg, sőt már előbb egy csapatjuk Görögországon keresztül kisázsiába tört át, a róluk nevezett Galatiába.­­ Valószinüleg ezen gall­izellák hozák elsőben magokkal a mi Dunánkhoz, az addigi kőszerszámok helyett a broncz használatát, majd a Pó-völgyi rokonaik­kal kereskedelmi viszonyban állván, — a latin betűket. A gallok, kik az őket előző vendek és szármaták kőkorszakát a bronczczal, — réz, ón vegykorszakkal válták fel, a mi Dunánk vidékén 270 évig t. i. Krisz­tus születéséig uralkodtak, midőn őket a gyöngébb bronczfegyverüeket az ö rösb vasfegyverü rómaiak legyőzték. A gall-czellák eltekintve arany és réz ékszereiktől s broncz fegyverzetüktől, milyenek néha ritkán vi­dékünkön is találtatnak, jelesen 1864-ben a szomszédos Pöntölén, egy nyolczvan font súlyú nyers bronezdarabot leltek, különösen ezüst érmeikre nézve magasan fölötte álltak az Árpád királyok alatti magyar nemzet műveltségi állapotának. A Kanya faluban lelt hat darab ezüst érembe 1870-ben kettőt adtunk át a nemzeti múzeumnak. Az egyiken a sisakos fő, a sisak állapotának pikkelei, a szakáll,szőrszálai, a mai vé­sészetnek is becsületére válnának. Ha csak ezen egyetlen érem maradt volna is ránk ezen ősnépről, magas fogalmat nyújthatna műveltségük állapotáról. Az Árpád királyok érmei: kezdetleges karczolások. A király képét eze­ken néha egy karika, ebben négy pont, kettő a szemet, egy az orrot, egy a szájat, a fej fölött pedig két-két rézsű vonalka a koronát jelenti. A IV. Béla és V. István leggyakrabban előforduló együttes rézpénzein,­­ egyik oldalon a koronás atya és fiú királyok, túloldalán a Szt. Mária I képei. A mai pénzek, a gall- és romai érmekhez képest, merő torz­­­ képek. A nemzeti muzeum egyik gall érmének és a körmöczi két szikla­tábla feliratának betüi közt némi hasonlatot véltem látni. — Azonban a „Századok“ 1874. októberi füzetében látván, hogy a turóczi tót Matica egyik tagja Kriskó körmöczi levéltárnok, ama karczolat egyikéből ezen tót jelentést olvassa ki: eljött Szilión északról, lerombolta Körmöczöt és Turó­­czot és a többi városok­; és volt Túr után esztendő 2806: hinnem kell, hogy ama rém féle harczokat, a gallok után a tót Matica valamelyik tagja csinálta. — Hogy a galloknak voltak saját és pedig többféle be­­tűik, érem-felirataik tanúsítják. Thierri Amadé franczia művét a régi gallokról nem olvastam, de a broncz korszak maradványai iránti érde­keltség nálunk is ébredezvén, lesznek, kik e nép itteni működésének immár fölfedezett s majdan fölfedezendő tisztes maradványait bővebb figyelemre méltatandják. .­­ .­­­­­A mi alsóhegyi szöleinkben a ritkább római urna és a sír mélyén elégetett hullamaradványok mellett gyakran találtatnak: félmeszélyes kis mázatlan cserép­bögréktől kezdve nagyobb durva müvü fazekak, egész 1,5—20 izezés nagyságig, —­melyekből a nemzeti múzeumnak már több példányt felküldöttem. A múlt tavaszon egy kétfülü nagy födelesfajséH*

Next