Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
értésben. Hogy a törvényhatósági bizottság működését megkezdhesse szükséges annak megalakulni, hogy ez eszközölhető legyen, kérem az igazoló választmánynak a bizottsági pótválasztásokról beadott jelentését felolvasni. A jelentés felolvasása után főispán úr a törvényhatósági bizottságot megalakultnak jelenté ki s felhivta a bizottságot, hogy a kijelölő-bizottság, állandó választmány, igazoló-bizottság és biráló-választmány megalakítását eszközölje. Az enditett bizottságok azután részint közfelkiáltással megválasztattak, részint a főispán úr által kineveztettek. Az eredményt a következőkben közöljük : Az állandó választmány tagjai: Vizsoly Gusztáv, Bernrieder József, Bocsor Antal, id. Cholnoky Imre, Dobrovszky János, Döry Frigyes, Döry József, Kllmann Miklós, Georgievich Pál, Haklekker Károly, Heis Károly, báró Jeszenszky Kálmán, Iováts István, Kramolin Emil, Krisztinkovich János, Kurcz György, Leopold Sándor, Muttnyánszky Alajos, Kovák Sándor, Péchy József, Perczel Lajos, Petrich Ferencz, báró Rudnyánszky Iván, Szeniczey Ferencz, Szluha Benedek, Szutter Károly, Döry Dénes, Bonyhády Gyula, gróf Széchényi Sándor, idősb Szévald Mór. A bíráló-választmány tagjai: Bocsor Antal, Döry József, báró Jeszenszky Kálmán, báró Rudnyánszky Iván, Ujváry László. Az igazoló-bizottság tagjai: elnök: Georgievich Pál, kinevezett tagok: Albanich György, Bonyhády Gyula és Kllmann Miklós, választott tagok: Bárány Sándor, Bernrieder József, M. Kovács János, Kramplin Emil és Madarász János. A közigazgatási bizottság kisorsolt öt tagjának megválasztása alkalmára alakított szavazatszedő bizottság tagjai: elnök: gróf Széchényi Sándor, tagok: Forster Ferencz, Sztankovánszky János, Ritter István, jegyző: báró Jeszenszky István. A tisztválasztás alkalmára alakított szavazatszedő küldöttség tagjai : elnök : Péchy József, tagok: Varasdy Lajos, Kontsits Pál, Déry Vilmos, Nagy István, jegyző: báró Augusz Antal. A kijelölő-bizottság tagjai: választottak: Vizsoly Gusztáv, Döry Dénes, Kramplin Emil, főispán úr által kineveztettek: Simon Rudolf, báró Rudnyánszky Iván és báró Jeszenszky Sándor. A közigazgatási bizottság kisorsolt ö tagja, névszerint Kramolin Emil, Szeniczey Ferencz, báró Jeszenszky Kálmán, gróf Széchényi Sándor és Bernrieder József, újra megválasztatott. Az árvaügyi törvény értelmében árvaszéki elnököknek felkiáltás utján megválasztattak] Al►anich György, Schvartzkopf Alajos, Ujfalusy Imre, Pfaidekker Károly, Szigeth Gábor, Bocsor Antal, Schöner Imre, Kiss Lajos, Perczel Gyula, Eötvös K. Lajos, báró Jeszenszky Kálmán, id. Cholnoky Imre, Szévald Mór és Kálmán Dániel. A gyűlés egyik legfontosabb tárgyát képezte azon kérdés eldöntése, hogy a szolgabírói segédállomások a megye bizottsága által megejtendő választás vagy főispáni kinevezés útján töltessenek-e be. E tárgyra vonatkozólag Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő úr terjesztett be szép beszéd kíséretében egy indítványt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az inditvány következő: „A megye bizottsága felkéri, főispán ur ő méltóságát s felhatalmazza választandó alispánját, hogy a most létező és a következő 6 ért tartamra választottakul tekintendő segéd szolgabirákat, a közigazgatás érdekében esetleg szükségesnek mutatkozó beosztás szerint alkalmazzák ; ennélfogva ezúttal a közgyűlés választási jogának gyakorlásához nem ragaszkodik.“. Ezután a másnapi nagy ütközetet előkészítő intézkedések foganatosítása után a gyűlés eloszlott. A választások nyugodtan folytak le s a fenyegető s jósolt vihar be nem következett, mely eredménynek létesítéséhez lényegesen hozzájárult azon tapintatos és kifogástalan magatartás, melyet főispán úr a gyűlés folyama alatt tanúsított. . Másnapra, mely sok aggodalom megszüntetésére, sok remény valósulása és meghiúsítására volt hivatva, a természet téli mezének elragadó szépségébe öltözött. A föld színét a csillogó kristályok milliárdjai, a légkört a megfagyott pára egyenlő fehér lepelbe öltözteték, s táig a természet ünnepies csendben téli nyugalmát aludta, a megyeházi teremben a sohasem nyugvó emberiség szenvedélyei ültek tort s folytatták nem mindég gyönyörködtető küzdelmeiket. — — — — A gyülésterem már jóval délelőtti 10 óra előtt zsúfolásig megtelt bizottsági tagokkal s Tolna megye díszes terme már rég nem örvendett ily nagyszámú közönség látogatásának. A karzat és elzárt szomszéd termeket leginkább díszes női közönség tartotta elfoglalva. Főispán ur pont 1Q .órakor jelent meg s székét elfoglalva, miután Perczel Dezsőur egy emelkedett beszédben maga és tiszttársai nevében ünnepélyesen beadta lemondását és báró Jeszenszky Sándor indítványára a közgyűlés a tisztikarnak működéséért köszönetet szavazott, a tisztválasztás megejtéséhez fogott, melynek eredményét a következőkben állítjuk össze. ,, Az alispáni állásra kijeleltetett, egyéb jelentkező hiányában, egyedül Perczel Dezső jelenlegi alispán. Mindég hittük, hogy azon kiváló tulajdonok folytán, melylyel alispánnak úgy a hivatalos, mint társadalmi téren nagy mérvben rendelkezik, ugyan ő a választási mozgalom által érintetlenül hagyatik. Nem is csalódtunk. Emlegettek ugyan ellenjelöltkép egy „valakit“ ki „juxból“ akart alispán lenni, de úgy hisszük jobb volt a dolgot abbahagyni, mert a megyei bizottság a „juxra“ megadta volna a komoly feleletet és pedig nem mindennapi — — kiadásban! ■ . A mint a varázserővel biró név elhangzott s a vonzalmas alak látható lett, az egész gyűlés perczekig tartó éljenzésbe tört ki , s lelkesedésének megható nyilvánulásával üdvözlé a fiatalabb nemzedék e büszkeségét ! A főjegyzői állásra hasonlag egyedül Papp Gyula jelenlegi főjegyzője leltetvén ki, lelkes éljenzések közt egyhangúlag megválasztatott. Hasonlag egyhangúlag megválasztattak: I. aljegyzőnek : Gerenday Lajos; H. aljegyzőnek: Kurcz Vilmos; árvaszéki elnöknek: Domsits Lajos; árvaszéki ülnököknek: Korbonits Elek, Szabó Géza; jegyzőnek: Döry Pál; árvaszéki könyvvivőnek : Fejős Imre; tiszti ügyésznek: Fördős Vilmos; főpénztárnoknak: Módly László; ellenőrnek: Főgrein Mihály; főszámvevőnek: Halász József; alszámvevőknek: Horváth Károly és Lőrinczi József; főorvosnak: dr. Sass István. Ez utolsó választással az egyhangú választások befejeztettek s midőn főispán ur a központi szolgabirói állásra Rausz Bélát és dr. Szigeth Gábort kijelölte, 20 bizottsági tag név szerinti szavazást kért, melynek eredménye lett, hogy Rausz Béla jelenlegi szolgabiró 256 szavazattal dr. Szigeth Gábor 39 szavazata ellenében központi szolgabirónak megválasztatott. A völgységi járásban Simoncsics Béla jelenlegi szolgabirónak ellenjelöltje nem lévén, egyhangúlag és lelkes ovátiók közt szolgabirónak újra megválasztatott. A simontornyai járásban hasonlag Fonyó László —• ellenjeleltje Petrich Ferencz előző nap visszalépvén, a lelkes éljenzés közt újra megválasztatott. A duna földvári járásban kijelölt két egyénre vonatkozólag szavazás követvén, annak eszközlése után kihirdettetett az eredmény, hogy ifjú Szévald Mór 83 szavazata ellenében Daróczy Tamás jelenlegi szolgabiró 202 szavazattal szolgabirónak választatott. A dombóvári járásban kijeleltették: Eötvös Károly jelenlegi helyettesített szolgabiró, Fordős Géza bonyhádi és Schőner Imre szegzárdi ügyvédek. Két oldalról is szavazás kévetvén, az elrendeltetett s az eredmény lett, hogy Eötvös Károly 52, Fördős Géza 171 és Schöner Imre 58 szavazatot nyertek, melyből kifolyólag Fördős Géza megválasztott szolgabirónak kijelentetett. Az eddigi szolgabirói segédek állásaikban hat évi tartamra újra meghagyattak, hogy szóval nem boldogul, becsületesen végig paskolja, azután rákiáltva: „ha nem hallgatsz, mindjárt agyonütlek!“ odacsapja szegénykét a három közé s rongyokkal betekarja , egészen a szegény kicsi kidugja fejét, de látva, hogy a női egy hatalmas husánggal a rongyok mellett áll, ijedtem ismét ■ visszahúzza azt; — a kocsi rúd végéhez három bitang csacsi van kötve, melyek egész gusztussal harapdálják — egy s más nyakát. Midőn a fa mögül, mely eddig eltakart, kilépek, a nyársforgató fiú olyanféle mozdulatot tesz, mintha jónak látná odább állani. — Sohse menj öcsém egy lépést se — mondom — úgy sincs kedvem boglyas hajadba kapaszkodni. — Aztán az asszony felé fordulva kérdezem: miért veri annyira e kis gyermeket ? — De mikor mindig rí! — A maga gyermeke? — Igenis, az apja oda van a faluba kéregetni, még semmit sem hozott haza, nem tudok neki adni semmit, mert az ebéd még nem főtt meg. — Hát maga nem sajnálja saját gyermekét így kínozni ? — Dehogy nem sajnálom, hanem mindjárt sír, mihelyt eszébe jut valami; aztán lássa kérem, ezek akik itt alusznak, ezek is ilyenek voltak, de most, hogy rászoktak, amint esteledni kezd, egy kicsit megverem őket, aztán minden jól van, lefeküsznek és alusznak............Oh ha az ur segítené valamivel ezeket a szegény gyermekeket! — Mutassa meg merre van az ut a faluba— mondám is egyúttal zsebembe nyúlok. — ! ! messze van-e a falu? — három fertály alatt hazaérhet az ur, ha siet ..... No szép kilátás! ugyancsak meg kell sarkantyúzni az apostolok fáradt paripáit, ha csak 9 órára is haza akarok érni. Előre hát ......................................................................... .....................Kiértem az erdőből. Valahára látnám is a falu tornyát, toronyiránt is mehetnék, ha az éj fekete függönyét nem vonja kettőnk közé . . . Sietek ... de ha sohse, úgy most belátom a közmondás igazságát: lassan járj tovább érsz. Egyszer egy Aeskulapfi azt mondá nekem, hogy kicsiny tüdőm van ! aligha igazat nem mondott, mert a nagy sietés utáni gyakori pihenést alig tulajdoníthatom másnak, mint maroknyi tüdőmnek ... A koldus tanya folyton szemeim előtt van: látom a kisdedet pacskoló nőt, az alvó gyermekeket, a nyársforgató bozontos hajú fiút, a lobogó tüzet, a bitang csacsikat; — futok elölök Kain kint, de úgy látszik, mint ha mindig közelebb érnék hozzájok. Mindent látok csak azt nem . De most már mást is látok ám! igen, falu végső házainak csipet ablakait kivilágítva. Ideje is már. A czigányt az Isten a falu végére teremtette, mint maga a czigány gyerek íjiondó, mivel pedig a czigány és korcsma elválhatlan, ittt nálunk mindkettő feltalálható, még pedig tituláris helyen. Aki nem hiszi a böggő recsegő hangját s a sűrű rikkantást hallva, meggyőződhetik ...... Itt vagyunk a faluvégén, még pedig a korcsma nyitott ablakánál. Mivel szemfülesek akarunk maradni, nem állhatjuk meg, hogy a rikkantozókat meg ne tekintsük. Kukkantsunk be hát !.....................Nem is kell tán mondanom, hogy a füstfelhő között tapogatni kell a benlevőket ..... . . Ismerem majd mind, egy szál haj ne maradjon a fejemen, ha nem igaz............Ott a sarokban, boros palaczkokkal terhelt kecskelábú asztal mellett , ül az én mai első-első vendégem, az aki megjárta; szörnyű taglejtésekkel magyaráz valamit a vele szemben ülő, égetteknek — második látogatóimnak — kik nálánál együgyübbek lévén, tátott szájjá hallgatják őt; — kevés távolságra tőlük ugyanazon asztalnál ül s falatozik a világtalan, kinek kedves élete párja — az isteni szoprán birtokosa, — úgy látszik nagyon szeretne vele tartani; van is kezében valami harapni való, mit igyekszik is szájához vinni, de a vak-vezető suhancz annyira ránczigálja őt — alighanem tánczolni — hogy minden igyekezete daczára sem képes abból csak egyet is harapni; — a suhancz kortársa, a miatyánk mondó, a czigányok előtt áll folyton csörgetve zsebében a ma kapott krajczárokatj kurjant, ordit a szó szoros értelmében, hogy ez mozogó pártfogoltjait Sz.-Czecziliának egy pár becsületes hang, vagy egy nóta ráránditására lelkesítse; — a kis drágós egy talicskán nyeggeti hangszerét, mely ugyanaz, minek nyikorgásában reggel volt szerencsém gyönyörködhetni; abból is gyanítom ezt, mert a mellette álló s magát billegtető egyén nagyon hasonlít ahhoz, ki reggel a talicskában ülve eregette piszkos ujjai közül a olvasó szemeket — mellette áll az igás, tömött pofával s egy-egy fiaskóval terhelt kézzel, folyton kínálva passa sérját, kinek rovására ugyancsak sűrűn hajtogatja azokat; — a szoba egjük sarkában több mankó, miknek birtokosait sehol sem vagyok képes — talán a nagy füst miatt — felfedezni, mivel itt mind ép kezű, lábas testű embereket látok — az egy igazi vakot kivéve, kik annak rendjemódja szerint mulatásba vannak merülve. Mindezt pár pillanat alatt végig láttam, s futottam tőlük, űzött vadként haza, de annyira bevésődtek a mai események emlékezetembe, hogy most képes vagyok azokat rendre elmondani. Ajtómat bezárva biztosnak érzem magam legalább az éjelre, csak ..............csak az meg ne történjék, hogy mégegyszer éljem keresztül a mai búcsút álmomban, mert aligha meg nem őszülnék. Jó reggelt! Szemfüles.