Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-06 / 1. szám

értésben. Hogy a törvényhatósági bizott­ság működését megkezdhesse szükséges annak megalakulni, hogy ez eszközölhető legyen, kérem az igazoló­ választmánynak a bizottsági pótválasztásokról beadott je­lentését felolvasni. A jelentés felolvasása után főispán úr a tör­vényhatósági bizottságot megalak­ultnak jelenté ki s felh­ivta a bizottságot, hogy a kijelölő-bizottság, ál­landó választmány, ig­azoló-bizottság és biráló-választ­­mány megalakítását eszközölje. Az enditett bizottságok azután részint közfelki­áltással megválasztattak, részint a főispán úr által kineveztettek. Az eredményt a következőkben kö­zöljük : Az állandó választmány tagjai: Vizsoly Gusztáv, Bernrieder József, Bocsor Antal, id. Ch­ol­­noky Imre, Dobrovszky János, Döry Frigyes, Döry József, Kllmann Miklós, Georgievich Pál, Haklekker Károly, Heis Károly, báró Jeszenszky Kálmán, I­ováts István, Kramolin Emil, Krisztinkovich János, Kurcz György, Leopold Sándor, Muttnyánszky Alajos, Ko­vák Sándor, Péchy József, Perczel Lajos, Petrich Fe­­rencz, báró Rudnyánszky Iván, Szeniczey Ferencz, Szluha Benedek, Szutter Károly, Döry Dénes, Bony­­h­ády Gyula, gróf Széchényi Sándor, idősb Szévald Mór. A bírál­ó-választmány tagjai: Bocsor An­tal, Döry József, báró Jeszenszky Kálmán, báró Rudnyánszky Iván, Ujvár­y László. Az i­gaz­oló-b­izottság tagjai: elnök: Geor­gievich Pál, kinevezett tagok: Albanich­ György, Bonyhády Gyula és Kllmann Miklós, választott ta­gok: Bárány Sándor, Bernrieder József, M. Kovács János, Kramplin Emil és Madarász János. A k­ö­zigazgatási bizottság kisorsolt öt tagjának megválasztása alkalmára alakí­tott szavazatszedő bizottság tagjai: elnök: gróf Széchényi Sándor, tagok: Forster Ferencz, Sztan­­kovánszky János, Ritter István, jegyző: báró Je­szenszky István. A tisztválasztás alkalmára alakított szavazatszedő küldöttség tagjai : elnök : Péchy József, tagok: Varasdy Lajos, Kontsits Pál, Déry Vilmos, Nagy István, jegyző: báró Augusz­ Antal. A kijelöl­ő-bizottság tagjai: választottak: Vizsoly Gusztáv, Döry Dénes, Kramplin Emil, főis­pán úr által kineveztettek: Simon Rudolf, báró Rud­nyánszky Iván és báró Jeszenszky Sándor. A közigazgatási bizottság kisorsolt ö t­­agja, névszerint Kramolin Emil, Szeniczey Ferencz, báró Jeszenszky Kálmán, gróf Széchényi Sándor és Bernrieder József, újra­­ megválasztatott. Az árvaügyi törvény értelmében árvaszéki elnököknek felkiáltás utján megválasztattak] Al­­►anich­ György, Schvartzkopf Alajos, Ujfalusy Imre, Pfaidekker Károly,­ Szigeth Gábor, Bocsor Antal, Schöner Imre, Kiss Lajos, Perczel Gyula, Eötvös K. Lajos, báró Jeszenszky Kálmán, id. Cholnoky Imre, Szévald Mór és Kálmán Dániel. A gyűlés egyik legfontosabb tárgyát képezte azon kérdés eldöntése, hogy a szolgabírói segéd­ál­lomások a megye bizottsága által megejtendő vá­lasztás vagy főispáni kinevezés útján töltessenek-e be. E tárgyra vonatkozólag Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő úr terjesztett be szép beszéd kíséretében egy indítványt, melyet a közgyűlés egy­hangúlag elfogadott. Az inditvány következő: „A me­gye bizottsága felkéri, főispán ur ő méltóságát s fel­hatalmazza választandó alispánját, hogy a most lé­tező és a következő 6 ért tartamra választottakul tekintendő segéd szolgabirákat, a közigazgatás érde­kében esetleg szükségesnek mutatkozó beosztás sze­rint alkalmazzák ; ennélfogva ezúttal a közgyűlés vá­lasztási jogának gyakorlásához nem ragaszkodik.“. Ezután a másnapi nagy ütközetet előkészítő in­tézkedések foganatosítása után a gyűlés eloszlott. A választások nyugodtan folytak le s a fenyegető s jósolt vihar be nem következett, mely eredménynek létesítéséhez lényegesen hozzájárult azon tapintatos és kifog­ástalan magatartás, melyet főispán úr a gyűlés folyama alatt tanúsított. . Másnapra, mely sok aggodalom megszünteté­sére, sok remény valósulása és meghiúsítására volt hivatva, a természet téli mezének elragadó szépsé­gébe öltözött. A föld színét a csillogó kristályok milliárdjai, a légkört a megfagyott pára egyenlő fe­hér lepelbe öltözteték, s táig a természet ünnepies csendben téli nyugalmát aludta, a megyeházi terem­ben a sohasem nyugvó emberiség szenvedélyei ül­tek tort s folytatták nem mindég gyönyörködtető küzdelmeiket. — — — — A gyülésterem már jóval délelőtti 10 óra előtt zsúfolásig megtelt bizottsági tagokkal s Tolna megye díszes terme már rég nem örvendett ily nagyszámú közönség látogatásának. A karzat és elzárt szomszéd termeket leginkább díszes női közönség tartotta el­foglalva. Főispán ur pont 1Q .órakor jelent meg s székét elfoglalva, miután Perczel Dezsőur egy emelke­dett beszédben maga és tiszttársai nevében ünnepé­lyesen beadta lemondását és báró Jeszenszky Sándor indítványára a közgyűlés a tisztikarnak működéséért köszönetet szavazott, a tisztválasztás megejtéséhez fogott, melynek eredményét a követ­kezőkben állítjuk össze. ,, Az alispáni állásra kijeleltetett, egyéb jelentkező hiányában, egyedül Perczel Dezső jelenlegi al­ispán. Mindég hittük, hogy azon kiváló tulajdonok folytán, melylyel alispánnak úgy a hivatalos, mint társa­dalmi téren nagy mérvben rendelkezik, ugyan ő a vá­lasztási mozgalom által érintetlenül hagyatik. Nem is csalódtunk. Emlegettek ugyan ellenjelöltkép egy „valakit“ ki „juxból“ akart alispán lenni, de úgy hisszük jobb volt a dolg­ot abbahagyni, mert a me­gyei bizottság a „juxra“ megadta volna a komoly feleletet és pedig nem mindennapi — — kiadásban! ■ . A mint a varázserővel biró név elhangzott s a vonzalmas alak látható lett, az egész gyűlés percze­­kig tartó éljenzésbe tört ki , s lelkesedésének megható nyilvánulásával üdvözlé a fiatalabb nemzedék e büsz­keségét ! A főjegyzői állásra hasonlag egyedül Papp Gy­u­l­a jelenlegi főjegyzője leltetvén ki, lelkes éljen­zések közt egyhangúlag megválasztatott. Hasonlag egyhangúlag megválasztattak: I. al­jegyzőnek : Gerenday L­a­j­o­s;­­ H. aljegyzőnek: Kurcz Vilmos; árvaszéki elnöknek: Dom­sits Lajos; árvaszéki ülnököknek: Korbonits Elek, Szabó Géza; jegyzőnek: Döry Pál; árvaszéki­­ könyvvivőnek : F­ej­ős I­m­r­e; tiszti ügyésznek­: F­ör­­dős Vilmos; főpénztárnoknak: Módly László;­ ellenőrnek: F­ő­g­r­e­i­n Mihály; főszámvevőnek: Ha­lász József; alszámvevőknek: Horváth Károly és L­ő­r­i­n­c­z­i József; főorvosnak: dr. S­a­s­s I­s­t­­ván. Ez utolsó választással az egyhangú választások befejeztettek s midőn főispán ur a központi szolga­birói állásra Rausz Bélát és d­­r. Szigeth Gá­bort kijelölte, 20 bizottsági tag név szerinti szava­zást kért, melynek eredménye lett, hogy Rausz Béla jelenlegi szolgabiró 256 szavazattal dr. Szigeth Gá­bor 39 szavazata ellenében központi szolgabirónak megválasztatott. A völgységi járásban Simoncsics Béla je­lenlegi szolgabirónak ellenjelöltje nem lévén, egyhan­gúlag és lelkes ovátiók közt szolgabirónak újra meg­választatott. A simontornyai járásban hasonlag F­onyó László —• ellenjeleltje Petrich Ferencz előző nap visszalépvén, a lelkes éljenzés közt újra megvá­lasztatott. A duna­ földvári járásban kijelölt két egyénre vonatkozólag szavazás követvén, annak eszközlése után kihirdettetett az eredmény, hogy ifjú Szévald Mór 83 szavazata ellenében Daróczy Tamás jelenlegi szolgabiró 202 szavazattal szolgabirónak választatott. A dombóvári járásban kijeleltették: Eötvös Károly jelenlegi helyettesített szolgabiró, Ford­ős Géza bonyhádi és Schőner Imre szegzárdi ügy­védek. Két oldalról is szavazás kévetvén, az elren­deltetett s az eredmény lett, hogy Eötvös Károly 52, Förd­ős Géza 171 és Schöner Imre 58 szavazatot nyertek, melyből kifolyólag F­ö­r­d­ő­s Géza megválasztott szolgabirónak kijelentetett. Az eddigi szolgabirói segédek állásaikban hat évi tartamra újra meghagyattak, hogy szóval nem boldogul, becsületesen végig paskolja, az­után rákiáltva: „ha nem hallgatsz, mindjárt agyonütlek!“­­ odacsapja szegénykét a három közé s rongyokkal betekarja , egészen­ a szegény kicsi kidugja fejét, de látva, hogy a nő­i egy hatalmas husánggal a rongyok mellett áll, ijedtem ismét ■ visszahúzza azt; — a kocsi rúd végéhez három bitang csa­csi van kötve, melyek egész gusztussal harapdálják — egy­ s más nyakát. Midőn a fa mögül, mely eddig eltakart, kilépek, a nyárs­forgató fiú olyanféle mozdulatot tesz, mintha jónak látná odább állani. — Sohse menj öcsém egy lépést se — mondom — úgy sincs kedvem boglyas hajadba kapaszkodni. — Aztán az asszony felé fordulva kérdezem: miért veri annyira e kis gyermeket ? — De mikor mindig rí! — A maga gyermeke? — Igenis, az apja oda van a faluba kéregetni, még sem­mit sem hozott haza, nem tudok neki adni semmit, mert az ebéd még nem főtt meg. — Hát maga nem sajnálja saját gyermekét így kínozni ? — Dehogy nem sajnálom, hanem mindjárt sír, mihelyt eszébe jut valami; aztán lássa kérem, ezek a­kik itt alusz­nak, ezek is ilyenek voltak, de most, hogy rászoktak, a­mint esteledni kezd, egy kicsit megverem őket, aztán minden jól van, lefekü­sznek és alusznak............Oh ha az ur segítené valamivel ezeket a szegény gyermekeket! — Mutassa meg merre van­ az­ ut a faluba— mondám is egyúttal zsebembe nyúlok. — ! ! messze van-e a falu? — h­árom fertály alatt hazaérhet az ur, ha siet ..... No szép kilátás! ugyancsak meg kell sarkantyúzni az apostolok fáradt paripáit, ha csak 9 órára is haza akarok érni. Előre hát ......................................................................... .....................Kiértem az erdőből. Valahára látnám is a falu tornyát, toronyiránt is mehetnék, ha az éj fekete függönyét nem vonja kettőnk közé . . . Sietek ... de ha sohse, úgy most belátom a közmondás igazságát: lassan járj tovább érsz. Egyszer egy Aeskulapfi azt mondá nekem, hogy kicsiny tü­dőm van ! aligha igazat nem mondott,­ mert a nagy sietés utáni gyakori pihenést alig tulajdoníthatom másnak, mint maroknyi tüdőmnek ... A koldus tanya folyton szemeim előtt van: látom a kisdedet pacskoló nőt, az alvó gyerme­keket, a nyársforgató bozontos haj­ú fiút, a lobogó tüzet, a bitang csacsikat; — futok elölök Kain kint, de úgy látszik, mint ha mindig közelebb érnék hozzájok. Mindent látok csak azt nem . De most már mást is látok ám! igen, falu végső háza­inak csipet ablakait kivilágítva. Ideje is már. A czigányt az Isten a falu végére teremtette, mint maga a czigány gyerek íjiondó, mivel pedig a czigány és korcsma elválhatlan, ittt nálunk mindkettő feltalálható, még pedig tituláris helyen. A­ki nem hiszi a böggő recsegő hangját s a sűrű rikkantást hallva, meggyőződhetik ...... Itt vagyunk a faluvégén, még pedig a korcsma nyitott ablakánál. Mivel szemfülesek akarunk maradni, nem állhat­juk meg, hogy a rikkantozókat meg ne tekintsük. Kukkan­tsunk be hát !.....................Nem is kell tán mondanom, hogy a füstfelhő között tapogatni kell a benlevőket ..... . . Ismerem majd mind, egy szál haj ne maradjon a fejemen,­ ha nem igaz............Ott a­ sarokban, boros palaczkokkal terhelt kecskelábú asztal mellett , ül az én mai első-első ven­dégem, az aki megjárta; szörnyű taglejtésekkel magyaráz valamit a vele szemben ülő, égetteknek — második látoga­tóimnak — kik nálánál együgyübbek lévén, tátott szájjá hallgatják őt; — kevés távolságra tőlük ugyanazon asztal­nál ül s falatozik a világtalan, kinek kedves élete párja — az isteni szoprán birtokosa, — úgy látszik nagyon szeretne vele tartani; van is kezében valami harapni való, mit igyek­szik is szájához vinni, de a vak-vezető suhancz annyira rán­­czigálja őt — alighanem tánczolni — hogy minden igyeke­zete daczára sem képes abból csak egyet is harapni; — a suhancz kortársa, a miatyánk mondó, a czigányok előtt áll folyton csörgetve zsebében a ma kapott krajczárokatj kur­jant, ordit a szó szoros értelmében, hogy ez m­ozogó pártfo­­goltjait Sz.-Czecziliának egy pár becsületes hang, vagy egy nóta ráránditására lelkesítse; — a kis drágós egy talicskán ny­egge­ti hangszerét, mely ugyanaz, minek nyikorgásában reggel volt szerencsém gyönyörködhetni; abból is gyanítom ezt, mert a mellette álló s magát billegtető egyén nagyon hasonlít ahhoz, ki reggel a talicskában ülve eregette piszkos ujjai közül a olvasó szemeket — mellette áll az igás, tömött pofával s egy-egy fiaskóval terhelt kézzel, folyton kínálva passa sérját, kinek rovására ugyancsak sűrűn hajtogatja azo­kat; — a szoba egjük sarkában több mankó, miknek bir­­tokosait sehol sem vagyok képes — talán a nagy füst miatt — felfedezni, mivel itt mind ép kezű, lába­s testű embere­ket látok — az egy igazi vakot kivéve, kik annak rendje­­módja szerint mulatásba vannak merülve. Mind­ezt pár pillanat alatt végig láttam, s futottam tőlük, űzött vadként haza, de annyira bevésődtek a mai események emlékezetembe, hogy most képes vagyok azokat rendre­ elmondani. Ajtómat bezárva biztosnak érzem magam legalább az­ éjelre, csak ..............csak az meg ne történjék, hogy mégegyszer éljem keresztül a mai búcsút álmomban, mert aligha meg nem őszülnék. Jó reggelt! Szemfüles.

Next