Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-05 / 1. szám
1. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap január 5-én. közlönye. ír Megutalt: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-uliv.a 172. szám, kova az előfizetések, hirdetművek és felszólamlások küldemlők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos Előfizetési felhívás: A „Tolnamegyei Közlöny“ 1879. évi hetedik évfolyamára. Előfizetési ár egész évre 5 írt. félévre 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legkésőbb 1879. évi január 10-éig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Hetedik évfolyam. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 írt — krv Félévre . . . . 2 ,, 50 ., Egyes számára . — — 10 „ Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejes-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Ilirilitesi dijak jutányosan számíttatnak. Vonások népnevelésügyünk ez idő szerinti állásáról. Reménytelve nézünk az 1879-ik év elébe, de ha azt akarjuk, hogy szép reményeink csakugyan valósuljanak, magunknak is egész hazafias eréllyel kell hozzállátni a dologhoz. Panasz, köny, sóhajtás, hangzatos kitörések,'átkok',’ szidalmak' nem 'gegiternek országos bajainkon; éberség, hazafias hűség, tetterő, erély azon egyedüli gyógyszerek, melyek a sebre alkalmazva a bizonyos javulást eszközük. Végre valahára kell hogy helyzetünk jobbra forduljon. Az általánosan megindult mozgalmak közöl, melyek édes hazánkban a közjólét érdekében ez újabb évtizedben felmerültek, fölötte fontos jelentőséggel bír a népnevelés terén észlelt mozgalom. A figyelmes vizsgáló egész bensője eláradt az örömtől, midőn tapasztalta az oly hosszú időn át parlagon hagyott nemzeti nevelés kellő módon való felkarolását, mely önállóságunk egyedüli létalapja gyanánt szolgál. Neveléstörténelmünk ezen mozgalmak által néhány jelentékeny lappal örvendetesen gyarapszik. És ezen lapok fognak a hosszan tartott édes semmittevés határául és egyúttal rázon szigorú elválasztó bástyaként szolgálni, melyek áttal jelezve leend az idő, midőn népnevelésügyünk fontosságának tudatára ébredtünk s kezdettünk annak érdekében valódi komoly elhatározással munkálkodni. Reánk magyarokra néztve ezen határvonal egy részről lesújtó, mig más részről talán fölemelő hatással leszen. Éz pedig lesujtólag fog hatni annyiban, hogy a társnemzetek mögötti hátramaradásunkat csak ily későn vettük mérlegelőbe,— fölemelőleg talán annyiban, hogy megértvén korjunk intő szavát, magunkat szégyenelvén hátramaradásunk miatt — öntudatos munkásságunkat megkéseltük ez irányban. Tekintve ezen megindult mozgalmak élénk természetét, alig hihető, miszerint lett volna idő, mikor bármely történetiró is a fölmerült hasonszerű események rajzait nagyobb élénkséggel örökíthette volna meg, mint jelenleg a neveléstörténetiró, kinek ezen valóban szép feladat jutott osztályrészül. Édes hazánkban népbe verésünk érdekében annak felvirágoztatására — miként jeleztük — megindultak a mozgalmak. Kormányunk, mely a múlt időben — sajnos, — csak csekély részvéttel járult annak támogatásához, mai nap szintén méltányolja horderejét, az iskolák rendezéseit, azoknak a jelen kor igényeihez mért ujászervezéseit működése körébe bevonván, lehetőleg megtesz mindent, miszerint az állam, más államokhoz viszonyított kívánatos művelődését, erősbülését s felvirágzását, egy szóval: közjóléte megalapítását elérje. Belátta, hogy mindennek alapja magában a népnevelésben rejlik; azért az ország különböző pontjain, hogy hazánk elégséges tanerőkkel rendelkezhessék, tanítóképezdéket (25-öt) s egyéb tanintézeteket állított fel. Allannink eme népnevelés útján leendő felvirágoztatásának nagy munkájához azonban nem csupán a kormányunk, hanem városaink, társulatok, sőt magányosok is járulnak. Nem valószínűtlen, hogy épp ezek ténykedése sarkalta kormányunkat is legújabb intézkedéseire. (?) Majd itt olvassuk, hogy eme város vagy a mai társulat hozott létre egy-egy újabb intézetet, vagy látta el tanítóit illő fizetéssel, majd ismét úgy halljuk , miszerint egy-egy derék földbirtokosunk tett le megint alapítványt tanügyi czélokra, vagy nyitott pusztai birtokán tanyaiskolát. Jóllehet ezúttal általánosságban tartjuk czikkünket, mindazonáltal nem tagadhatjuuk a maguxiktól meg a szabadságot, hogy bennünket közvetlenül érdeklő megyei tanügyünkről is ne tegyünk pár szóval enx- I ütést. Ugyanis lapunk múlt évi utolsó számaiban , közöltük kir. tanfelügyelő urnak a megyei bizottság f elé megyénk népnevelésügyi állapotáról (az 1877/8-ik tanévről) beterjesztett s adatokban fölötte érdekes jelentését. Ebből ki-ki ön’ömmel győződhetett meg arról, hogy a föntebb jelzett mozgalmakból Tolnavármegyének is kijutott az őt illető rész és hogy annak ez idő szerint 200 oly nyilvánios tanintézete van, a mely 318 tantex’emmel s i ugyanannyi tanítóval rendelkezik. Mindenesetx’e örvendetes gyarapodás, mely érdemet méltatni óhajtván, még csak azt kívánjuk: vajha Tolna vármegye rövid idő múlva csakugyan az elsők közt versenyezne a babéxért! És most ezexx megengedett kitérés után térjünk vissza ismét tárgyunkhoz. Ily körülmények közt hajlandók leszünk most már hinni, hogy a népnevelés által régóta hangoztatott czél: a jövő nemzedék naggyá, hatalmassá alkotása, megvalósul. TÁRGZA. A csonthegyi ütközet Szegzárd alatt 1490. julius 14-én. (Történelmi rajz.) Csuthy Zsigmodtól. Minden részrehajlás nélkül kell azt megváltani, miszerint a dicső Hunyadyak országlása volt (hazánkban a szellemi és anyagi hatalomnak legtövidöklőbb korszaka. Ámbár mint a vihartól felkorbácsolt tenger és ennek habjai zúgott az egész ország ezek idejében, mindazonáltal a katonai erények, sem egyik, sem másiknál nem fojták meg a szív egyéb legnemesebb érzelmeit és tulajdonságait. Mátyás a nagy király, s mint az egész világ egyik legnevezetesebb uralkodója, azt szokta volt mondani: fejedelmi kötelességeimet birodalmam oltalmas terjesztése által, még teljesítve nem gondolom, szükséges e mellett jobbágyaimat is pártolnom, mit csak úgy tehetek, ha mindenki tulajdonát szentnek tartva, az érdemet megjutalmaztatom. Ily elvek képviselése mellett, nem csoda, ha a nép igy siratta meg: Meghalt Mátyás király, oda az igazság! Egész élete egy remek mű vala, mely teljesen kielégítve a képzelődést és a szivet, úgy állítja élénkbe emlékét, mint a történelem egyik legkiválóbb példányát. Legforróbb gondolata volt fiát Jánost — kit atyja nevére nevezett — utódjául hagyva, kormánya alatt birodalma, hatalma és nagyságát épségben fentartani. És csak az a fájdalom, hogy akkor halt ki e művéből, midőn annak alkotásában lelkiismeretesen, erős öntudattal fáradozott! Még haldoklásában is nem lehelt egyebet Beatrix felesége, Corvin János fia, — ki felé ellankadt kezeit nyújtotta — Geréb Péter és Mátyás, Orbán püspök, Zápolya István, Báthori István előtt, mint fia utódjául ajánlását! Halálával azonban és fia megbuktatásával, hazánk és nemzetünk megsir’athatatlan nagy kár’ára minden nagyszerű alkotásának, egyszerre vége lett. Mert ha a bon nagyjai Corvin Jánost atyja örökösének elismerik, szerencsétlen hazánknak a gyáva Jagellók uralkodása és a mohácsi veszedelem miatt, nem kellett volna annyit szenvedni! Ezt akarjuk mi röviden előbeszélni azon ütközet folytán, mely Szegzárd alatt a csonthegynél vivatott. I. Beatrix aranytól ragyogó hintóban érkezett Olmüczbe 1479-ben, hol Mátyás és Ulászló személyesen találkoztak egymással. A megkötött békességet Beatrix udvara 6 ezer lovas kíséretében, kik mind tündöklőnek az öltönyeiken ragyogó arannyal vert gyöngy, ezüst és más drága kövek ékességeitől annyira díszessé tette, hogy Ulászló látva azt a sok csillogást és ragyogást bámulásában igy kiáltott fel: Bajos oly király ellen diadalmaskodni, ki ennyi kincsekkel bír. A vásártéren telített, arany edényekkel megrakott asztal a vendégségnek fényét, szinte a a szemfényvesztésig nevelte, melyhez hasonlót, mint Albert szász fejedelem fiá testvérbátyjának, sem az ó, sem az uj világban látni nem lehetett. Minden Beatrix ízlése és kívánsága szerint volt elintézve, különösen Ulászló hálószobája, melyben a készletek és bútorok 20,000 aranyra valának becsülve. Azon sok drágaság, mely itt Mátyás részéről halmozva volt, a jelenvolt magas uraságoktól, Csehországgal felér’önek becsültetett. Az a terjedelmes csillámló sátor’, melyet Mátyás király a fejedelmi vendégek számára vonatott étkezési helyül, leirhatlan fényben ragyogott, mint a tiszta nap sugarai a napkeleti gyöngyökön. A királyi sátort tíz más sátor vette körül a fejedelmek kísérete számára, ugyanannyi asztallal külön-külön, mindenik terítve ezüst és arany edényekkel. A fősátor, mint a fejedelmi ebéd laterem egyik részén egy pohárszék emelkedett fel, melynek oldalait, egy csodás nagyságú szarvorra látszott őrizni felülről, alul pedig egy nagyszerű sárkány, mindenik vert ezüstből készítve. A körös-körül mesterséges alkotású polczokon kisebb-nagyobb drágakövekkel kirakott arany és ezüst serlegek felhalmozva ragyogtak szeuivakító pompával. A másik részén pedig a fősátornak egy díszes karzat volt készitve, s dalnokok, színjátszók, hangászok, kötelén tánczolók számára, kik, mint azon időben a leghiressebbek minden költség s kímélés nélkül a legtávolabb vidékekről valának oda rendelve, magas vendégeket mulattatni. A dalnokok közöl egyik, művében Mátyás királyt dicsőítve, úgy tüntette fel, mint a tudományoknak megnyílt hajnalát, ki a tudományokat, a feledékenység mélységéből kihozta, mint hajdan Augusztus császár, kinek országlása alatt legtündöklőbb volt a római literatura ideje, melynek plántáit Görögországból loméba vitetvén, jóltevő kezeivel addig öntöztette, mig nem kormányának fénylő csillaga alatt, csakhamar virágokat hoztak és kedves izü gyümölcsöket termettek. Magasztalta e mellett, kitűnő szépségének felemlitésével hadakozását, mint ki mindenek felett | tekintetben magát megkülönböztette, győzelmeit, diadalmait elősor’olva, mint példányát a nagyve-