Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-04-20 / 16. szám
16. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap ápril 20-án. Hetedik évfolyam. Megjelön: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egész évre ... 5 írt — kr. Félévre . . . . 2 ., SÓ „ Egyes számára . — — 10 Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejes-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosan számíttatnak. A szegedi árvízkárosultak részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be: Léner Iván jegyző gyűjtése melyhez járultak: Hegedűs János 1 frt. Soós Zsigmond 1 frt., Thuri Lajos 1 frt. Kis-Tengeliczröl Zichy Miklós cs. k. kamarás 100 frt. Kis-Tengeliczröl Szentes Károly 5 frt. Kis-Tengeliczröl Hadviger Károly 1 frt. Kis-Tengeliczröl Klein Adolf 2 frt. Léner Iván 3 frt. Répásy-Domsits Ilona . . . Répásy Ilonka . . . . . Répásy Sarolta . . Garay Antal gyűjtése P.Apáthiból melyhez járultak: Garay Antal 6 frt. Garay Antalné 2 frt 50 kr. Garay Teréz 3 frt 50 kr. Garay gyermekek fejenkint 50 kr, 3 frt 50 kr. Mayer Mariska 1 frt 50 kr. Bálint Illés tanító 2 frt. Grabics János gazda 5 frt. Grabics Márton számadó 2 frt. Grabics Antal hajdú 2 frt 50 kr. Belasitz Ernő kertész 2 frt. Sinka Gábor kovács 50 kr. Farkas János faragó 1 frt. Rubint József csősz 50 kr. Joó István csősz 50 kr. Horváth István béres 50 kr. Tóth József béres 30 kr. Nyúl György béres 30 kr. Takács György béres 50 kr. Ádám József béres 30 kr. Mészáros János béres 30 kr. Tolnay Pál béres 30 kr. Horváth János béres 30 kr. Lukács Imre béres 1 frt. Károly István béres 30 kr. Dömény Mihály béres 30 kr. Horváth József béres 40 kr. Nagy György béres 30 kr. Nagy János béres 40 kr. Kovács János béres 40 kr. Acsády István béres 30 kr. Gyöngyösy János béres 30 kr. Keserű István béres 40 kr. Rubint István béres 30 kr. Kocsis József béres 30 kr. Kovács István béres 10 kr. Horváth Já 114 frt — kr. 1 frt 59 kr. — „ 50 „ - m 50 „ 50 * „ nos béres 30 kr. Péry István béres 10 kr. Nemes István béres 20 kr. Priger István béres 30 kr. Takács István béres 30 kr. IQ. Nagy János béres 30 kr. Farkas István béres 30 kr. Horváth József kocsis 50 kr. Boday József kocsis 50 kr. Major József kocsis 50 kr. Grabics István juhász 1 frt. Grabics György juhász 50 kr. IQ. Grabics Márton juhász 50 kr. Pesti Mihály juhász 50 kr. Nyúl Mihály juhász 50 kr. Strasszer János juhász 50 kr. Kuller József gulyás 50 kr. Pesti Mihály gulyás 20 kr. Takács István tehenes 50 kr. Darab István kanász 50 kr. Rubint György bojtár 20 kr. Jóó József bojtár 20 kr. Belasitz Ferenc? kovács segéd 50 kr. Nagy-Dorogh község elöljáróságának gyűjtése . . . a melyhez járultak: Gróf Széchenyi Sándor 50 frt. Gróf Széchenyi Sándorné 15 frt. Péczeli György 50 kr. Tometieh Mihály 2 frt. Wildman Lászlóné 1 frt. László Ferencz 1 frt. Stauber János 1 frt. Goldgruber Jakab 50 kr. Frecskay István 1 frt. Daics Izrael 50 kr. Goldgruber Ignácz 50 kr. Grünberger Sándor 50 kr. Németh Zsigmond 1 frt. Roth János 1 frt. Andié Pál 10 frt. Fördős Károlyné 20 kr. Kotsii József, segédlelkész 50 kr. Kasos Mihály 20 kr. Sánta József 1 frt. Dömök Péter 1 frt. Böröcz Jánosné 10 kr. K. Böröcz Mihály 10 kr. Somogyi János 20 kr. Hencz Mihályné 10 kr. Tillér Pálné 30 kr. Simon Jánosné 50 kr. Czink Antal 20 kr. Tancsa István 10 kr. Káró Pál 10 kr. Patai Pál 10 kr. Hencz József 10 kr. Tímár István 10 kr. Pál István 20 kr. Németh István 10 kr. Goldgruber Ignácz 10 kr. Kartai Mihály 10 kr. Tulner Mihály 10 kr. Kircz Fülöp 20 kr. Deutsch Izrael 50 kr. M. Tancsa József 10 kr. Miklós István 20 kr. Pál János 50 kr. Destek József 1 frt. Gál János 10 kr. Deuts Ignácz 40 kr. Herman István 20 kr. Tancsa Pál 10 kr. Kovács Mihály 10 kr. Bartus Mihály 15 kr. Árki Ferencz 1 kr. Tóth József 20 kr. Böröcz István 10 kr. Mónus Jánosné 20 kr. Kozma Pálné 10 kr. Sáfrán Ferencz 10 kr. Horváth József ör 50 kr. K. Kováts József 20 kr. IQ. Horváth János 20 kr. Szendrei Jánosné 40 kr. M. Tancsa János 12 kr. Huber János 10 kr. Arany János 20 kr. Szabó István 40 kr. Bognár János 20 kr. Ifj. Galág János 20 kr. Cs. Molnár János 10 kr. Kis János 10 kr. Juhász István 20 kr. Szabó Pál 30 kr. Bogáts János 10 kr. Árki Pál 20 kr. Horváth Ferencz 10 kr. Patai János 12 kr. Benkecz József 20 kr. Körmendi János 14 kr. Czerey József 5 kr. Grünberger Sándor 10 kr. Takács István 10 kr. Takács István 10 kr. Pál István H kr Andics István 10 kr. Zsolnai József 10 kr. Rákász Jánosné 1 frt. Varga József 10 kr. Herczeg Mihály 10 kr. Bartus János 20 kr. Timár Mihály 8 kr. N. Hencz Pál 20 kr. K. Kováts István 10 kr. Gyenei István 20 kr. Sörös Józsefné 15 kr. G. Balogh János 4 kr. Cs. Szabó István 9 kr. A lakosság közül 84 egyén csupán gabonát adományozott, mely összesen 37« mérő tisztabuza, 97% mérő rozsot és 97« mérő kukoriczát teszen s ez nyilvános árverés utján eladatván befolyt készpénz 50 frt 84 kr. Eddig kimutattatott 399 frt 73 kr. Összesen befolyt 709 frt 60 kr. 143 frt 28 kr. ki uzsorakérdéshez. Most, midőn Bécsben és egész Austriában megkezdették a harczot az uzsorások ellen, midőn a TÁRGYA. A színházban. — Uram, múljék el tőlem e keserű pohár! Hisz a szegény (színész) ember dolga, csupa komédia. Még az ág is húz bennünket, nem csak a szegzárdi nőegyesület áldó, jótékony keze. A foemininum generis : jóknak és szépeknek ezen gyülekezete hasonlít egy kissé a nihilista társulatokhoz, — no . . . no, ne tessék a dolgot egészen komolyan venni. Sok magasztos czél elérését tűzte ki feladatul a nőegylet, éppen mint a nihilisták; tagjai a czél elérésére mindenféle eszközt felhasználnak, éppen mint a nihilisták; nyughatatlanok, félelmetesek, ellenállhatatlanok, számítók, önfeláldozók, éppen mint a nihilisták és népszerűek, éppen mint a nihilisták. Tetszik látni, ilyen karakán gondolatai csakis olyan lunatikus színész urnák lehetnek, mint aki fentebbi sorokat monologizálta, nem is gondolván arra, hogy profán fülek meghallották halk diktióját. Mi részünkről nem is osztozunk a tisztelt úr nézetében, aki pro domo sua, — igen elfogultan ítél a helyzetről. Mert igaz ugyan, hogy a szegény Szegednek nem lehet adni annyit, hogy csak századrésznyire is pótolva legyen vesztesége, enyhítve nyomora; nem lehet annyi balzsamot küldeni, hogy a fájó szívek meggyógyuljanak; nem lehet annyi vigasztaló szavat találni, mennyivel az özvegyet és árvát megnyugtatni lehetne, azonban az is igaz, hogy adakoztatni olyannal, ki maga is adakozásra szorul, nem helyes eljárás, ha csak úgy nem vesszük fel a dolgot, hogy a szegénynek fillére drágább a hús aranyánál. Megható jelenet például az, mikor egy szegény, öreg koldus alamizsnára tartott markába egy másik szegény öreg koldus nyomja adományát . . . . ! Szegzárd város lakossága különben büszke lehet arra, hogy jelentékeny összegekkel járult a szerencsétlenek nyomorának enyhítéséhez: maga a nőegyesület saját adományain felül két ízben rendezett műkedvelői előadást — javukra, — s mindez nem zárja ki, hogy jövőben is még jót tegyenek, hanem ne akként, mint húsvét másodnapján. Legyen szabad azonban húsvét első napjára is emlékezni. Nagyon sokan nem szívesen emlékeznek ugyan vissza, amit nem is lehet csodálni, mert olyan idő inkább péntekre való, mikor szakadatlanul esik az eső éjjel-nappal, nem ám a szép pirostojásos ünnep vasárnapjára. De kérem, hogy is ne ? a kis sza kisasszony, osztán meg a szép Pittypalattyossynék nagysága, meg számtalan más lányok és delnők ezen a szent napon akarták bemutatni új ruháikat, piczi czipőiket, a színes hosszúsávos harisnyával, stb. és persze, lehetetlen volt. A fiatal urak sem jöhettek a megyeház elé, hogy a templomból jövő mamákat üdvözölhessék; hát nem elkeseríti ez az embert? Bizony részünkről is csak azért emlékezünk meg a húsvét első napjáról, mivelhogy a színházban voltunk. Azt hivén, legalább itt élvezünk egy kis verőfényes levegőt a költészet hazájában. A „IX parancsolat“-ot ismételték „közkívánatra“ színészeink, új szereposztással (új betanulással, ez a kifejezés hiányzott) és magántánczokkal. A IX. parancsolat nem úgy ment, mint a parancsolat; az uj szereposztás nem vált az előadás előnyére; sem Ardaynét Rózsáné, sem Bártfaynét Bodosi Etel, nem tudták kellőleg helyettesíteni. Ez utóbbinak kár még jelentékeny szerepet adni. Ott van Kolozsváryné, ő rendszerint csak szobaleányokat játszik, de legalább mindig megfelel s pedig jól, szerepének. Latabár sem látszik erős színésznek, — vagy tán ez alkalommal nem tudta még magát kellőleg tájékozni. Kovács és Bártfay a régi jók voltak. Makay magyar csárdása és oláh kaluggere nagyon tetszett a jelen volt ugyancsak kevés, de férfias (hölgyek nem lévén) közönségnek. Hétfőn a helybeli nőegyesület által, a helybeli színészekkel rendezett jótékony czélú előadás és tánczestély bizonyos tekintetben nem sikerült. Azaz: csakis anyagi tekintetben sikerült, bár így se nagyon fényesen, egyébként pedig nem. Maga az előadás vontatott, hosszas, sem a színészek nem tudták magukat feltüzelni, sem a közönség nem mulatott. Szóval az egész előadás nem ért egy fabatkát. Persze, a közönség a darabnak tulajdonítja. No hiszen igaz, hogy nem kitűnő, de jó előadásban egy olyan színművet, mely új is, érdekes is és előadható , mindenkor meg lehet egyszer nézni. Mert hát mit ér, hogy Bártfay a szegény öreg susztert olyan csinosan megteremtette, ha a kép többi alakja nem üti meg a mértéket. Még Bártfayné és H^í^hár voltak azok, kik dicséretes kivételt képeztek „az én Lipótkámban.“ Végre egy kitűnő színműhöz is volt szerencsénk szerdán. Daudet Alfonz és Belot H. Ifj. Fromont-jához, és