Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-01 / 1. szám
XL évfolyam.3T '•‘‘Wt || yj 1. szám. Szegzárd, 1883. január 1. JOLNÍMEG TENÖZLÖÍY. H Megyeien: hetenkint egyezer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd-központi tanító-egyletnefe0^^. \{vonalos értesítője. --------— miníco a ftVOTIfiTa. Előfizetési árak: Egészévre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Nyílttér: 4 hasábos petit6or 15 kr. Hirdetések jntányan számíttatnak. Előfizetési felhívás: I „Tolnamegyei Közlöny“ 1883. évi tizenegyes évfolyamára. Előfizetési ár egész évre 0 frt, Hévre 3 frt. Az előfizetési pénzek a kiadóinkhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. előfizetők az előfizetési pénzeknek legkésőbb 1883. évi január 1-éig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. A „bocher“ iskolákról. Félve nyúlok rohamhoz, mert e mostani időszakban a zsidók bármely felekezetének visszaéléseit ostorozni a közönség előtt úgy tűnik fel, mint Istóczy hive lenni. Noha pedig határozottan kárhoztatom azon irányt, a mely bizonyos ürügy alatt e felvilágosodott században, az ország polgárainak egy részét. vallása miatt rvöArafihák -nevetné tfíSTÍÍ0^30 * XiÍ6í!',^ •'.‘•SZ»übVi3 tíi’Zibili 1X1« .--w.. myüádi orthodox izraelita község booievgiáját s evvel együtt a fentartó testületet a. .véxező okoknál fogva kárhoztatni. ".E hitközség még rendes, okleveles elemi tanitóval sem bir. Elemi iskolájának tanterme oly tatnyellenes, hogy csak a tanfelügyelő urnák elft ;Z“se folytán tüzetik meg s mégis — ristun tenatis amici — magasabb theo•jilogi ’ intézetet tar. fen. ■ nárai? Classical műveltség nélküli eták, kik a thalmud anyagát v alengyel „szentek“ nézeteit az fölvilágosított többi zsidók bőszig különféle vidékéről ide , csíkos, rongyos növendékekphanaku3 Égris r„e;kore::e £ iSzoligánt, vándoroi « nek adják ! A helyiség? Azt hiába kutatnád nyájas olvasó. Hol itt, hol amott ütik fel sátorfájukat. Az idő a tanításra? Nemcsak a nappali órák használtatnak fel, hanem istennek nagyobb dicsőségére s a fiatalság testi fejlődésének hátrányára éjjeli 12 óráig is eltart. A tannyelv ? No ez mi lehetne más, mint az elferdített német dialektus — mert németül még tanítójuk is nem: „geht in die Schule“, hanem „in der Schul“. A fentartó testület tagjai? Egy nehány gazdag család kivételével handlirozók, kiknek vékony ebédjőket még egy két bocher is segíti saját gyermekeik rovására elfogyasztani. Mi lesz már most az ily ifjakból ? A legtöbbjéből privilegált koldus. Dolgozni nem tud, mert nem tanult s elsatnyult teste nem birja. Honpolgár nem lehet, mert hazaszeretete itt legföljebb a török birodalom egy része iránt tápláltatik s emberszeretete csak az orthodox hívőkre terjed ki. Tűrhető tehát ezen állapot? Nincs-e országos rabbiképző intézet ? Vagy ha ez nem tetszik nekik „szabadelvűsége“ miatt nem levánt, nem kell-e őket kényszeríteni, hogy nyíliskolával, tantervvel lássák ott m r‘ ott a Sífászt hattétsiden községben, hol lakik. Nem lehet, nem kell-e őket kényszeríteni, hogy e bevándorlókt izgágáktól szabaduljanak meg s magyar nyelven tanuljon az orthodox rabbi is. Bizony, bizony nagyon nagy szükségük van önöknek uraim egy kis reformra. De miért tennék ? A legfőbb hatóság még egy pár év előtt is, a midőn tudniillik e bocherek közt kiütött az éh tiphus s derék szolgabiránk az intézetet bezáratta s az útlevél nélkül ide vándorlottakat haza kisértetni rendelte el, ministeriumi rendelettel jóváhagyta e bocher intézetet. Marhauser Imre, TÁRCZA, 1882. deczember 31. •ícat 1 — Egykedvűen temetlek. * bút nem ad nekem; év, én nem emlegetlek, nem fog énekem. M hab siodba immár, im, vár! "Stéged, od’, •>ett, tt, — Az év hunytán, fogytán van reményem, Minden kincsem: egy szent fájdalom: Évre év jön s nyomorult-szegényen Sir anyánk: a kedves, drága hon; Mert hol a nép ős-erkölcse pusztul, Elvész ott a nemzet nyomoraitól. Óh de mégse! Mi nem veszhetünk el, Elfajulni nem fog a fajunk. Tettre föl hát e nemes hitünkkel, S élünk, hogyha élni akarunk! lm, fohászunk, Isten, égre szállnak, Szebb jövőért a magyar hazának! Sántha Károly: " A szenvedély más két tárgya. Minden szenvedéllyé vált érzéki hajlamnak elmaradhatatlan következménye, hogy testet és lelket gyengít, az embert lealacsonyítja, őt hovatovább nemesebb erejétől megfosztja és érdemes cselekvésre alkalmatlanná teszi. — Kártyajáték és iszákosság! Két furia van itt megnevezve: veszedelmes és borzasztó. Veszedelmes, mert az embernek mint örömadója mutatkozik és polypkarjait csak akkor mutatja, midőn már előre elfutni, lehetetlenség; borzasztó, mert szerencsétlen zsákmányát karjai közül csak akkor bocsájtja el, ha sötét kisérei: betegség, szégyen és halál már hozzá csatlakoztak. Kártyajáték! — mily ártatlan e szenvedélynek kezdete! — Egy kis pénz, melyet könnyen nélkülözhetünk, egy társalgási órácska, mely talán úgy is elvesz, — időtöltésre alkotott játék — ugyan ki találna ebben erkölcstelenséget? Talán senki, bár nehezen tudnánk oly helyzetet gondolni, melyben okos ember jobbat nem tehetne, mint pénzre kártyázni. j De kérdés, ártatlan fog-e maradni a játékra felköltött kedv? A tapasztalást — ha megkérdezzük — várjon tíz egyén Vo>u, nem találkozik-e kilencz, ki hajlammal fog majd ‘íi seltetni, az ártatlanul kezdett kártyajáték iránt ? E kilenes között nem volna-e négy, a b»:-’ ‘-nail tovább menő, szerencsés előmenetelt »zensuii művelődést koczkáztató és végre e iTVflft-P nrrv Irinái, iAt .V/iPrtii.. ég őt nyomorulttá teszi? í" iiS^lere e kérdésekre igenlőleg felel.?.íUiuOUSZ011 r*. t, , , , ,, tmh , . kártyásnál a végső eset — a bukás, az acm.net igen a.. ( a sok zsebéből a pénzt kijátszani sok zsebéből a pénzt — kilopni. A nyitja, hogy ezen átmenet nemcsak lehet ■ Volt . természetes is; sőt, az esetek túlnyomó többet> o — elkerülhetetlen. Ugyancsak az élet mestere tanságot nyújt nekünk arról, hogy mily véget ér a szenvedélyes kártyás szelleme, teste, kedélyállapota és jóléte. Szenvedélytől eltorzított arczvonásain az elvetemültség olvasható, idegei természetellenes, szenvedő, feszült vagy laza állapotban vannak. Minden érzés szép és jó iránt, természet, csendes házi boldogság, tiszta ártatlan öröm, minden nemes gondolat és combinatio iránt oda van! Oda van szeretete, becsülése , oda bizalma ! Mai napság, midőn ezen káros hatású időtöltés csaknem okvetetlen szükségletté vált a finom világban, hogy a játszást teljesen mellőzhessük, legjobb, ha az ember egy játékot sem tanul. Aki játszani nem tud, azt nem is hívják, hogy részt vegyen a játékban. Aki játszani nem tud, nem akar, az gondoskodni fog más mulattató eszközökről. Fog találni valakit, ki egy kis eszmecserét vagy sakkjátékot többre becsül a kártyánál. Bort és minden más erős és hevítő italt az ember csaknem mint gyógyszert, tehát mindig a legnagyobb mértékletességgel, vigyázattal élvezzen; beteg és gyengélkedő erősbülés, búskomor felvidulás végett. A szeszes italok bírhatnak gyógyerővel beteges és gyenge egyéneknél, de káros hatásúak, ha szokásossá és mértéktelen élvezetté lesznek, mert a természet egyszerű, biztos járásának megakadályoztatását nem hagyja büntetlenül. A káros hatás nemcsak a testet, hanem a lelkierőt is éri. A testet, mert ennek érzékeny idegei gyengíttetnek; a lelkierőt, mert ez tevékenységében az eszköz — az ideg — minősége szerint veszi működési irányát. Gyengített testben szükségkép gyenge lélek lakik! — ez örök igazság. Amilyen az eszköz, olyan a mester és nem külömb — a munka, így a legbölcsebb lélek is — ha a test szeszes italok mértéktelen élvezete által gyenge *ett — ililibrális állapotban lévén — képtelen nemes r . -l.h'- tj' ’ ■<-. nyilatkozni italoknak minő és hány csajág rencseutaiBegye, m » uitjgm, u-tí . Egy pár szó szaktársamimz. Mióta megyénkben az úrbéri tagosítások bevégződtek, azóta itt nekünk magánmérnököknek nac '.'.’ -szerű munkálatokat teljesíthetni alkalmunk nem Vasutaink méréseik és építéseiknél átlagvéve “ ’,u«m?kök lettek lükskmazva, a külföldiekből gye». ...jfoixiu!« vj.. vállalkozók általa—ajjatott majom szabályozási múltai latok Kégli • itelére idig — miniszteri rendelet következbs!'i..i . : mérnökök ruháztattak fel. — A p».. . 'N pt''hát megyénkben több évektől fogva fogja, névre nézve mérnökök s egyedül csak a». sNX jj0gy a reájuk kivetett kereseti adót fizesstk Most hosszú szünet után, a megyei bizottmányi gyűlés határozata következ. a fimlőjl kínálkozik arra, hogy az elfoglalt közlés visszamérésénél is községek szerinti úthálózat ^ --------- Szilveszteri kaleidoskop. Forgatja: Zgorgó Pál. Olyan furcsa jp gép ez. Minden kicsi fordulóra más képet mutat, itt egy élénk c&QíjQjA, amott gyászruhás sereg. Aztán nem is olyan kényes mint más e fajbeli instrumentumok. Nem kell ennek napsugarai délután csilláról est. Megteszi ez kötelességét homályos napokon, borongós szilvesztereken is. Csak az a kár benne, hogyha fordulóra kellemes tavaszt, derült alakokat, rőzsa kedvű társaaságot mutat, már a másik pillanatban izmarii, teboras.rczckkal. ijesztget. v Ni ez szép képi Künnt hideg, zivataros, sötét este. Benn szelíd légkör, kellemes világosság. Ott ül a barátságos kandalló mellett a nagymama abban a régi karos székben, amelyik vele egyidős, amelyik már oly sok szilvesztert ért. A nagymama kezében énekes könyv. Nincs is kinyitva, mégis olyan buzgósággal énekel. Megtanulta még akkor a zsoltárokat, mikor ifjú tisztvetésnő volt. Azóta nem felejtett, sőt többet tanult. Megtanulta, hogy azokat is lehet szeretni, akik már régen porlanak. Mellette a vő, meg a legnagyobb unoka, akinek hét esztendős kicsi kezei alig bírják emelni az aranyos kötésű, öreg betűs bibliát, aki alig várja, hogy elkezdhesse olvasni „mikor pedig született volna Jézus Bethlehemben, Juda nemzetségének városában“. Az egyik ágy mellett meg az ifjú tiszteletes asszony csitítgatja kicsi gyermekeit , nem győz a kérdésekre felelni: „mikor jön a Mikulás, mit hoz a Mikulás.“ Csak a legkisebb van nyugton, ez alussza az édesanya karjain az ártatlanság álmait. Ezek a kicsi gyermekek nem is sejtik, mennyi nyugtalanság van szüleik szivén; nem tudják, miért néz a nagymama mindig az ajtó felé. Már tegnap meg kellett volna jönnie. Istenem hol marad, már 8 éve nem láttam. Talán valami baja lett az utón? De inne nyílik az ajtó. A nagymama kezeiből ksik a zsoltár, leteszi azt a régesrégi okulárét s aei megtelnek anyai szeretet igaz gyöngyeivel, s ifjú tiszteletes asszony felsikolt, gyöngéden ágyiii picínSS gyermekét s Zoltán a testvér ölelésére. ékek félrehtta kit lakodalmazódnak a kandaú,ismeretlen bácsira, a kit a mamut> " - kiért a nagymama oly mosolygósan sir. |Gfwí^isjSi . mer az apró had közel ekkor is Tmm külön, hanem egyesült vx. mama biztatja őket, hogy ez a v*. Sándor bácsi. Mikor pedig Sándor bácsi kirakja azokat a csecsebecséket, a miket a számukra hozott s kiosztja közöttük illő szép renddel, akkor már nem félnek, sőt a kis Margit meg is meri csókolni azt a jó bácsit, aki neki szép nagy bábut hozott. Ez a család boldogan ünnepli Szfit eéztv.v * $ 4t Forgassuk tovább a kaleidoskopp! Itt egy másik kép. Csinosan bútorozott szoba. Az aztal egyik végén két kis gyermek igyekszik bevonni aranyos papirossal a karácsonyfának bomladozó dióját Szema családapa s gondokba merülve szemléli ök os pipájának karikás füstjeit; mellette a szolid arczu feleség, akinek a szemeiből csupa jóság sugárzik De ezek a ezernek nem tudnak most egy ien megnyugodni, révedezőleg tekint körül s szem> van, eszébe jut a közelmük, mikor még itthon vol él- Ki tudná leV'rfjgr anya örömét, ha mostyj és S fifc " ,ahová^^szeretett gyermek. Pedig ő se az:S neki, hogy az édes anya ide Valak között tölti az es ’nek, nem kereszténynek; bői-*' ifjúnak, er. „le.., karjai ». d, m«;y kereszténynak, boldogtalannak,vifi^jdaimat igy'1"