Tolnamegyei Közlöny, 1893 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-01 / 1. szám
XXI. évfolyam. 1. szám. Szegzárd, 1893. január I. ZOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP/á^^ \|| országo s selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzár^küzuonfeil _____________egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője.** *^* *1 ^ J * Előfizetési ár: Egész évre.................. 6 frt _ t. Fél fps ........ 37 k Negated évre ....... I ” 50 ” Egyes szám a kiadóhivatalban \2 kr. ” Szerkesztőség: Kiadóhivatal:— --------------- vfc. M e Bezerédj István utcza 6. szám alatt, hová a Széchényi utcza 176. szám alatt, hová az hetenkint egyszeri“»1 <*»ártT5p. lap szellemi részét illető közlemények inelőfizetések, hirdetések és felszólamlások Nyilttér 3 hasábos peliisor 15 kr. — hirdetézendők, küldendők, tések jutányosan számíttatnak. Előfizetési felhivás a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1893. évi XXI. évfolyamára. Egész évre 6 frt 12 korona, félévre 3 frt 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr = 3 korona, egy hóra 50 kr = 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Lapunk legalább féléves előfizetői Lévai Dezső munkatársunk „Otthon“ cziiű könyvét, mely 16 válogatott beszélyt tartalmaz, ingyen és bérmentve kapják. Hogy a lap szétkiihajjly,a fennakadás ne történjék, az előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésre tiszteletét felkéretnek. A kiadóhivatal, 1893. A Nehéz, súlyos küzdelmek lánczolatát hozta magával az elmúlt esztendő s az uj, mely magát mai napon bemutatja, vajmi kevés vigasztalót helyez kilátásba. A nagy gazdasági válság, mely első rendben Szegzárd, de nem kevésbé a vármegye egyéb bortermelő helyein ik titokszerű pusztítása folytán végigviharzott, még haránt sem tombolta ki magát, sőt ellenkezőleg pusztító hatása még éveken keresztül érezhető lenne és közel egy évtized fáradhatlan munkássága és ernyedetlen kitartása szükséges ahhoz hogy annak nyomait végkép elenyésztesse. Hozzájárul az amúgy is alyos réSezhető pénzhiány folytán beállott kedvezőtlen helyzet súlyosbításához az olasz borok áldatlan versenye, mely azután még attól a kevés segédeszköztől is megfosztja a végkimerülés szélén álló bortermelő gazdaközönséget, mely meglevői borkészletének tisztességes áron való értékesíthetésével rendelkezésére állhatott volna. De maga az állam is hadat látszik üzenni az amúgy is eléggé szorongatott gazdaközönségnek, mert nem véve tekintetbe a megváltozott helyzetet, bor-, czukor-, sör és húsfogyasztási, úgy iteladó czimén mit sem akar engedni korábbi magas követeléseiből s minthogy a község ily méltánytalan terhek viselésére képtelen, a szorongatott közönség a legnagyobb valószínűség szerint még ki lesz téve az esetleges bérlő önfenntartási ösztöne által sugall zaklatásainak és zsarolásainak is. S az ily módon alakult kedvezőtlen gazdasági helyzetnek máris megvannak a maga áldozatai. A hordóipar, mely a korábbi évek kedvező hatása folytán oly lendületet vett Szegszárdon, már teljesen elpusztult. A pintérek egytől-egyig tönkrementek s ez az iparág megszűnt létezni. Nem kevésbé kedvezőtlenebb sors érte a borügynökök osztályát. Tagjai közül már csak a vagyonosabbak tartják magukat, a többi az, mint a vándor madár, elköltözött boldogabb vidékre. A vihar ezek után a kereskedő osztályt fogja leginkább érinteni s bizonyára ezen a téren is lesznek áldozatok. S a pusztulás az eladósodott bortermelő osztályon is végig fog száguldani, adja Isten, hogy minél kevesebb nyomokat hagyjon maga után! A nagy szerencsétlenség, a sok baj közepette csak egy vigasztaló kép tárul a sors csapásaitól meglátogatott közönség szemei elé s ez a kép egy régi vágyának, a kebelében létesítendő főgymnasiumnak varázsló képe, melyből kulturális fejlődésének s gazdasági viszonyának részbeni jobbra fordulását reményli. De ez a kép is hol fényes világításban jelenik meg előtte, hol meg foltok homályosítják el. A mint a küzdelem közepette, mely, ne legyen aziránt senki kétségben, bár leplezetten, de a legnagyobb elkeseredéssel egyre foly, vagy az igazság kerekedik felül, vagy pedig az érdekhajhászatnak sikerül pillanatnyi sikereket biztosítani. De ha minden elveszett, ha gazdasági alapunk, a virágzó szőlőmivelés tönkrement, ha jobbjaink közül annyian elpusztultak, ha a zaklatás minden nemén keresztül is. TQcsini Teszünk is kénytelenek, azért egyben nem engedünk s törhetlen reménnyel, változhatatlan kitartással fogunk ebben az évben is küzdeni kulturális érdekeinkért; azért az ügyért, mely kizárólag a miénk volt, míg politikai események szülte küzdelmek másokban is reményt kelteni megkísérelték, mely éppen ezen viszonyokból kifolyólag bár arra semmi indok fenn nem forgott, keresztülhajtatért mindazon fórumokon, melyek, ha vitássá tétetik a kérdés, illetékes véleményt mondani hivatvák. TÁRCZA. Boldog uj esztendöt/__ Boldog uj esztendőt, de sokat kívánnak vár J~/£ Gyermeknek, öregnek, legénynek és lánynak. Alázatos szolgák nagyságos uraknak; Juczák, Pannák, Erzsik tens nagyasszonyoknak. Bőség szarujából hullik az ajándék; Lappang is alatta ezerféle szándék. Javítás, tisztelet, szeretet, hízelgés Szolgálat jutalma, hatalom szenvelgés. Nekem ajándékra nincs semmi szükségem. (Hála az Istennek, van jó egészségem.) De nem állom meg, hogy én is ne kívánjak. Boldog uj esztendőt szeretett hazámnak ! Tóth István: Töviskoszoru. Aki figyelemmel kiséri hazai irodalmunkat, az zömmel tapasztalhatja annak rohamos haladását. Ealadás különösen nagy arányokat öltött azóta, hogy nemzeti géniusz összetörte a lenyűgöző lánczokat. A szabad sajtó égisze alatt fejlődhetett, emelkedhetett hazánk annyi kiváló tehetséges írója, poétája arra aiedesztálra, honnan fényt, dicsőséget áraszthatnak nemzetünkre. Sokáig kellett nehéz küzdelmet folytatni z irodalom munkásainak, míg megszüntetve az elfogultságot és közönyt, elismertté és tiszteltté tudták enni az írói pályát. Hány jeles írónk és költőnk van ma már, akik elvadhatatlan érdemeket szereztek maguknak és nemzetünknek az által, hogy fáklyát gyújtva, világosságot és fényt terjesztenek. A szellemi góczpont az ország szivében, a fő- és székvárosban fekszik s innen indulnak ki a kulturális haladást vezető sodronyok, melyek az egész országot behálózzák. E hálózat keretében működnek a vidéki városok írói és poétái, kik a nemzeti érdekek mellett a lokális érdekeket is képviselik. Az író tehetségének fejlődésére, magasabb szárnyalására tagadhatlanul kedvezőbb a nagy város légköre, mint a góczponttól távoleső vidéké. S innen van az, hogy a vidéki tehetségek izmosodás és erősödés végett az ország szellemi emporiumába igyekeznek. Ezzel azonban korán sem akarom azt mondani, mintha vidéken nem volnának elismert íróink; mert ime itt van Szegzárd, mely minden igénytelensége mellett arról nevezetes, hogy a hirlapirást leszámítva, olyan irodalmi munkásságot fejt ki, melyre valóban büszke lehet. Csak a letűnt évben, nem kevesebb, mint négy kiváló művel gazdagították szegzárdi íróink hazai irodalmunkat. Egy nagyszabású munka pedig most készül, mely ha napvilágot lát — amit nincs okom kétségbevonni — úgy ez újabb bizonyítéka lesz a szegzárdi irodalom fejlettségének. A megjelent művek közül Borzsák Endre szegzárdi ev. ref. lelkész s a »Tolnamegyei Közlöny” belmunkatársának »Töviskoszoru«-járól akarok néhány sorban megemlékezni, mivel erről az érdemes könyvről még nem emlékeztek meg a helyi lapok úgy, a mint az megérdemelte volna. Borzsák a könyvéhez írt előszóban azt mondja, hogy az olvasó ne alkalmazza műve olvasásakor a kritika sötét és kicsinyítő szemüvegét, mert akkor a világ legnagyobb írójának művében is fog felfedezni, vagy legalább vél felfedezni sok gyarlóságot. Ezt nem tettem, de az elnézés nagyító, rózsaszínben látó pápaszemét sem alkalmaztam szememre, mert bizony őszintén mondom, akár az egyiket, akár a másikat teszem is, mind a két esetben egyforma véleményt kellett volna alkotnom. Tehát nem vezet sem rokon-, sem ellenszenv, midőn *Töviskoszoru«-járól azt kell írnom, hogy oly sikerült humoros szellemi termék az, mely csak az ő zseniális tollából kerülhetett ki. Meglátszik a „Töviskoszoru«-n, hogy Borzsák az irodalom terén nem járni kezdő gyermek, s nem most próbálgatja először szárnyait. A régi írói gárdához tartozó, megizmosodott tehetség ő, kinek minden gondolata, minden alkotása sikerült. E lapnak évek óta ő a t. közönség legkedveltebb írója, ki mindenről tud írni érdekesen, vonzóan s mindig humorosan. Ügyes tolla alatt a közönséges tárgy is kiszínesedik s oly hű és eleven képeket fest tollal, milyenek csak a legügyesebb festő ecsetje alól kerülhetnek ki. Amilyen ügyes prózaíró, épp olyan poéta is. Prózájában van elevenség, élénkség s költeményeiben pedig valódi poézis.