Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1894-07-01 / 27. szám

4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz.­ 1894 julius 1. rültség) No, no, — folytatja Bencze — semmi mo­soly, semmi nevetés — „veh tibi ridenti“ —­— stb.“ Mi az az elvi elfogadás? Egyáltalán mi az az elv? Ez csak tizenegy, majd itt még a legalkal­­matosabb 12-ik éra is, a jövő gyűlésen, mikor a szavazás lesz, mikorra el lehet készülni egy hatalmas, gyújtó beszédre, mikorra be lehet hozni Dunaföldvár s vidékéről a n­e­m­es szavazók nagy táborát! — Ezért nem szól ő — úgymond — most semmit, ezt is lassan mondja, — méltó megbontránkozásának ve­hemens kitörését a jövő alkalomra tartja fenn! Ő tehát még most csak jelezte a vihart, szig­nálta a robogó express-vonat érkezését. Hanem — hát-----------rettentő ember ez a mi alispánunk! Mióta főispáni hire van, mintha még okosabb ember volna, mint eddig volt! Ez nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem nyomban kiugratta a nyulat a bokor­ból. Egy hatalmasan szép és meggyőzőn okos beszé­det mondott javaslata mellett, Bencze ellen, melynek veleje ez volt: „No, ha ez a vihar jönni akar és jönni fog, hadd jöjjön azonnal, hiszen junius a viharok hó­napja szokásosan; — hadd robogjon be az a duna­földvári express-vonat, állunk elébe, azaz: adunk neki eUengört, e mellett, most vannak a leghosszabb na­pok, mint egykor Józsué csatája alkalmával, mikor a nap megállt, bámulni a harczi csodát, hát — aszongya — mérjük össze fegyvereinket ma és ne holnap!“ S mit volt tenni szegény Benczének ? El kellett sütnie a harczi ágyút, a nagy Uchácziust, melyre rögtön iszonyú bömböléssel felelt vissza Simontsits Béla 25 fontos vontcsövű Krupp-ágyuja. Majd nyomban utána ropog­tak a Mannlicher-puskák s beállt a rögtönözve jele­­netezett nyári vihar, végig hömpölygött a megyeház termének minden zugában a megindult szó-áradat, villám villámot ért, dörgésre csattanás felett és folyt a harcz erősen, csüggedetlenül déli 12 óráig. Tehát hamar eljött a Bencze-óhajtotta 12-ik óra s győzött a 11, vagyis­­ az elv!... Tartozom e helyütt ünnepélyesen kijelenteni a következőket: I. Bencze urnak tisztelem az erkölcsi bátorsá­gát, mely szerint ő — úgy most, mint máskor is mindig — nem riad vissza a kezdeményezés nehéz­ségétől s gyenge kártyával is (nem alapos tudomá­nyosságát, hanem kevés igazságát értem!. ..) kész belemenni egy nagyon koczkázatos „kontr­a“-ba. Hisz e nélkül nem lett volna oly érdekfeszítő a játszma?!... S azt is meg kell vallanom, hogy igen szépen beszélt, tán szebben, mintha — a jövő gyű­lésre történt jelzése szerint — készült volna rá?! Hja! a lelkesedés mindent pótol, de ezt nem pótolja semmi ! ... No meg, a szorult helyzet sokszor szé­les árkot átugrattat velünk, holott — kényelmes körülmények között — talán annak felét sem tud­nék átugorni biztos belezuhanás nélkül! — Dehát a kezdeményezés bátorságának nemcsak nehéz­sége, hanem dicsősége is van, s úgy tapasztal­­gatom, hogy Bencze urat nem riasztja vissza annyira az első, mint csábítóan vonzza a második! . . . Be­csülöm őt mindkettőért, mert meg nem ijedni: fér­fias dolog, dicsőségre áhítani: emberi kötelesség!. . . Éljen! . . ! Hanem — megenged nekem Bencze ur — a magas és szent eszményért való őszinte lelkesedés hangoztatása mellett előtérbe tolt ama kicsinyes ál­lítása, — mely oly ijesztően beárnyalta igen szép beszédje elejének pompás fényoldalát — hogy t. i. „nem illik ránk a millenáris bíbor-bársony ruha, mikor az anyagi koldus szegénység rongyait vonszoljuk“: — nekem azt a bibliai képet juttatja eszembe, mikor Júdás apostol a Mária drága kenetére, melyet Jézus lábaira szeretettel pazarolt, őt jellemző szűkkeblű­­séggel azt mondá: „Nem jobb lett volna-é ezt, vagy ennek árát, kiosztani a szegények közöttt.?!. . .“ — Sapienti sat!... II. Hadd szóljak valamit a Manlicher-puskák ropogtatóiról is. — Fördős Vilmos ur jól tette, ha a szókat nem jól értette, hogy felszólalt — köteles fe­lekezeti érdekből — az eszmék tisztázására. Hála isten! erre nem volt szükség. Én is ott voltam a harcz szinhelyén, de ilyetén álláspontot elfoglalni Bencze úr által most az egyszer! — még látcsövön se láttam. Boda Vilmos képviselő úr, nem hi­ába, hogy képviselő, most is a képekkel bajmolódott s alapos szakértelemmel kimutatta, hogy a Bencze úr fotográf-képei nagyon elmosódók, homályosak, sőt hamisak! Mióta a dalárdában egy fotográfus is van, úgy látszik, e szakból privát­ órákat vesz s alaposan kezeli az ecsetet, akárcsak a napsugár. Sőt már e­­ szakmában felvitte a kritikusságig, mert bebizonyitá, hogy Bencze úr: szép ember, okos ember, jeles egy­házfő, hatalmas test, kitűnő szónok-------de: rossz fényképész! . .. Nem rendelünk nála főgymnáziumot -------punktum! — — Geiger Gyula úr, ékes és hosszú szavakban, azt bizonyítgatta, a­mit mindnyá­jan tudtunk, hogy ha a miniszter főgymnáziumos ke­gyének csilláma véletlenül Dunaföldvárra esik: most Bencze úr mélyen hallgat, vagy pedig beáll Achá­­czius helyett Manlichernek, a javaslat védelmére. Persze hogy: habet rectum! . .. Bocsor Lajos somogyi reform, esperes úr — szokott szerénységé­vel — csak pár perczre vette igénybe a tisztelt ház becses türelmét a 30 fokos melegben az 1%-os pót­­adó mellett a gyönki iskola érdekében. Hanem Geisz László úr (intra oktávám: isten éltesse!) nemes pathósszal, nagy hangon, lángoló lelkesedéssel szólt a javaslat mellett a ,­,független Magyarország“ érde­kében. Megéljenezték még a pecsovicsok is!------­Nekem pedig eszembe jutott a kis Dávidnak az óriás Góliáth ellen vivott ős-hajdani parittya-csatája: A­mint felállt a kis Hencse: Megremegett a nagy Bencze ! ránézve ezer szerencse, Hogy dől lett, megfőtt a lencse! Mert ha nincs éh­ gyomor, nincs dél: Geisz Laczi még most is beszél És jaj neked az ellenfél Geisz Laczi apróra metél! Egy szóval: jól ment minden, akár csak a ka­rika­csapás, — akárcsak Wekerle igazgatta volna a sorunkat. Már délre megszűnt a fegyver­zaj, elmúlt az égiháború, — s felragyogott az áldott béke szép szivárványa! Ragyogjon is köztünk örökké! III. És végre még egyet. — A­mit a megyei gyűlésen el nem mondtam, holott arra már a jegyzői karnál jelentkeztem, de azután — a sok szónoklat után, — nem akarván kihívni magam ellen a t. kö­­­zönség jogosult türelmetlenségét, tőle elállottam­! — elállottam főképp azért, mert nem tartottam se tisz­tességes, se igazságos dolognak, hogy még én is el­lene rontsak Benc­e István ko­legámnak, ki egyedül állt a rázúdult golyó­záporral szemben —: ime most mondom el röviden. Köszönet a kedves alispán urnak a szent ja­vaslatért, elismerés a nemes harczolóknak a mindig magas nívón maradt elvi küzdelemért, köszönet Bencze urnak a bölcs mérsékletért, hála Istennek az óhajtott sikerért! Sok ily üdvös eredményű, nemes elvi harczot — melyből a szent béke és áldott bol­dogság édes gyümölcsei teremnek —: kedves Tolna­­vármegyénknek ! Palást. KÜLÖNFÉLÉK._____ — Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter elismerését és köszönetét fejezte ki Szellé Zsigmond (a lapokban helytelenül L­e 1­e-nek volt nevezve), dunaföldvári járásbírónak, a­miért a paksi polgári iskolának négyszáz forint értékű régé­szeti tárgyakat és könyveket ajándékozott. — Helyettesítés: Gróf Széchenyi Sándor fő­ispán a felfüggesztett központi főszolgabíró helyette­séül Pesthy Eleket, a simontornyai járás főszolga­­biráját, ennek helyetteséül pedig Nagy István ár­vaszéki ülnököt nevezte ki, a­kik a keddi közgyű­lésben a hivatalos esküt már le is tették. — Közigazgatási gyakornok. Gróf Széchenyi Sándor főispán S­z­é­v­a­r­d Oszkárt közigazgatási gya­kornoknak nevezte ki.­!? — Kinevezés: B­la­s­k­o­v­i­c­s István, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, Kelemen László végzett jog­hallgatót díjas gyakornokká nevezte ki. — Felfüggesztett főszolgabíró. Déry Lászlót, a központi járás főszolgabiráját, állásától gróf Szé­chenyi Sándor főispán múlt hétfőn felfüggesztette. A felfüggesztésre egyebek mellett az szolgált okul, hogy a nevezett főszolgabíró nagy adósságokat csi­nált, a­mi előkelő állásával össze nem egyeztethető. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter 40,560 szám alatt kelt rendeletével Leo­pold Lajos szegzárdi lakosnak, a magyar kir. ál­lamvasutak Szegzárd állomásától Öcsény és Decs községek érintésével, a m. kir. államvas­utak Báttaszék állomásáig vezető helyi érdekű gőzmozdonyu vasútvonalra múlt évi augusztus hó 9-én megadott előmunkálati engedély érvényét a le­járattól számítandó további egy évre meghosszab­bította. — Megyés püspökünk és a vöröskereszt-egy­let. Dulánszky Nándor dr. megyés püspökünk melegen pártolja és elősegíti a humánus czélokat szolgáló vöröskereszt-egylet ügyét. Újabban köriratot intézett egyházmegyéje papságához, melyben mele­gen ajánlja a vöröskereszt-egylet ügyeinek felkatá­­rolását. — Képviselő-testületi ülés: Szegzárd nagyközség képviselő testülete folyó hó 2- án Takl­er József bíró elnöklete alatt ülést tartott. Leopold Lajos, mint a szegzárd-báttaszéki vasút engedélyese, kér­vényt nyújtott be törzsrészvények vásárlása végett a képviselő-testülethez. A kérvény tanulmányozásra már egy előbbi ülésben kiadatott egy bizottságnak, most meg az határoztatok, hogy az elöjáróság a segélyezés lehetőségének megállapítása végett érint­kezzék az engedélyessel és az eredményről tegyen jelentést. A képviselő-testület elfogadta dr. H­i­r­l­i­n­g Ádám főjegyzőnek javaslata szerint a szükséges gőzfertőtlenitő gép beszerzését. E tárgynál dr. Ko­­máromy Gyula községi orvos által provokált in­­czidens általános megbotránkozást keltett, melynek folytatása a főszolgabiróság elé került, hol Takl­er József községi bíró, kit a községi orvos hivatalos ténykedésében megsértett, jogorvoslás végett fel­jelentést tett. Velősy József községi nyilvántar­tónak az általa teljesített rendkívüli munkákért­­ 25 főt szavaztatott meg a községi­ pénztár terhére. Tárgyaltatott Pártos Gyula építésznek kérvénye, melyben az általa letett biztosítási, úgy a vissza­tartott vállalati összeg kiadását kéri. Határoztatott, hogy a „Szegzárd Szálló“ végleges felülvizsgálata eredményéhez képest teljesíttetik folyamadónak ké­relme. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. — A szegzárdi népbank új elnöke. Goldberger Mór, a szegzárdi népbank elnöke, ki több éven ke­resztül ritka ügyszeretettel és lelkiismeretességgel vezette a népbank ügyeit, ezen állásáról családi kö­rülményeinél fogva önként leköszönt. Az igy meg­üresedett elnöki állásra a választmány múlt pénte­ken tartott ülésében Boda Vilmos országyűlési képviselőt,­ lapunk szerkesztőjét választotta meg. — A paksi uj rk. plébános fogadtatása. Khe­­f­e­r Ferenc?, az újonnan kinevezett paksi plébános, mint már múlt számunkban jeleztük, szombaton fog­lalta el állását, mely alkalommal a lakosság ezrei ünnepélyesen fogadták. Az érkező plébános elé dél­után két órakor díszmenet indult ki a városházából és egész a madocsai hidig haladt, hol azután bevárta a Dunaföldvárról jövő ünnepeltet, kit Popov­its Gyula paksi főjegyző fogadott a város nevében szép beszéddel, melyre ő felelve, megköszönte a szívélyes fogadtatást. Ezután megindult az impozáns menet Paks felé, melyben 16 szalaggal és zászlócskákkal ízlésesen feldíszített lovas, valamint 26 fogat vett részt. A városba érkezve, a lelkes lakosság minden­felől éljenzéssel üdvözölte a plébánost, kit látható­lag különösen meglepett a plébánia épület előtt fel­állított diadalkapu e felirattal: „Isten hozott!“ A diadalkapu alatt foglaltak helyet a fiú és leány tanulók tanítóikkal és tanítónőikkel, úgy­szintén az önkéntes tűzoltóság is díszben. A fehérbe öltözött kis leánykák virágbokrétákat nyújtottak át a lel­késznek, a parochián pedig Szentpétery József, mint a paksi rk. hitk. tanács és isksz. v. elnöke, üdvözölte a hitközség nevében s erre ő m­eghatottan válaszolt. Másnap a város délben 140 terítékü ban­kettet rendezett az új plébános tiszteletére, melyen mindvégig emelkedett hangulat uralkodott. Nem ke­vesebb, mint 22 szellemes liszt fűszerezte az ebédet. A banketten képviselve volt Paks város polgársága vallás és rang különbség nélkül; a négy felekezet­­hez tartozó intelligenczia, az iparos és földmives osz­tály megjelenésével újabb bizonyságát adta annak, hogy mily szép egyetértésben férnek meg a vallás- és rangra nézve különböző lakosok. Tósztot mondot­tak : Szentpétery József járásbiró a megyés püs­pökre, Mády Kovács János földbirtokos az uj plé­bánosra, Kheler Ferencz a banketten jelenlevőkre, azokra, kik fogadtatásában részt vettek, paksiakra s azok családjaira, Novák Imre nyug. kir. táblabiró K­h­e­l­e­r­r­e, D­s­i­d­a Artúr földbirtokos a magyarok Istenére, D­a­r­ó­c­z­y Tamás földbirtokos a rk., ág. ev. és ev. ref. felekezetek lelkészeire; továbbá be­széltek még H­o­r­v­á­t­h Sándor ev. lelkész, Orosz Endre főszolgabiró, Kecskeméthy István ref. lelkész, Hagymássy Károly kir. közjegyző stb. — Hymen. M­ó­d­l­y Béla dunaföldvári kir. já­­rásbirósági albiró múlt csütörtökön délután esküdött örök hűséget Hinkovczei Hinkó László, pécsi ügyvéd, püspöki jogtanácsos leányának, Mariska urhölgynek. Az esketési szertartást a püspöki tem­plomban Walter Antal püspöki helynök végezte. — Tüzeset Bonyhádon. Nagy tűz pusztított a napokban Bonyhádon, mely „Dávidovics testvérek“ ezeg lakóházát és több melléképületet hamvasztott el. A gyorsan terjedő tűznél csakhamar megjelentek a derék tűzoltók és emberfölötti munka után sike­rült csak a vészes elemet lokalizálni. — Uj doktor juris. Pápé Dénes szegzárdi ügyvédjelöltet a napokban avatták föl a budapesti egyetemen doktor jurisnak. — Papszentelés. Múlt vasárnap délelőtt ment végbe Nádasdon a kis papok ünnepélyes felszente­lése. Dulánszky Nándor dr. megyés püspökünk végezte a felszentelést. Alszerpappá szenteltettek: Polgár, Heckenberger, Ábrahám, Dujmovits, Ried­­linger, Palkó, Klein, Bődi, Trinn, Klein, Szendei, Takács, Friedrich, Brekalovics, Csánis, Lagics és Bregácz. — Borzasztó gyilkosság. A feLő­ireghi csend­­őrség június hó 21-én egy borzasztó gyilkosság nyo­mára jutott, mely még tavaly követtetett el Nagy- Szokolyban. Az eset a következő: T­á­n­c­z­o­s Vendel nagy-szokolyi molnár négy tagból álló családjával nagy nyomorúságban élt és midőn neje ismét áldott állpotban ..volt, meghivatta neje beleegyezésével Szántó Orzsi kuruzsló asszonyt, hogy a magzatot már születése előtt ölte meg. Miután ez a vasorru­­bábának nem sikerült, az asszony megszülte élve a gyermeket, kit azután saját édes­apja, Tánczos Ven­del, az anya szeme láttára megfojtott. E szörnyű gyilkosság elkövetője, valamint a szívtelen anya és a vasorrubába is a büntető bíróságának adattak át. — Hivatalos eskü: Németh József és Pataki Gyula dr. Szegzárdra kinevezett uj kir. albirák, a múlt héten tették le a hivatalos esküt és működésü­ket nyomban meg is kezdették. — A főrendek legutóbbi szavazása nagy örö­möt szerzett Tolna község liberális elemeinek. Szí­nes falragaszok hirdetik a négy szónyi többséget és örömtől áradozó arczok jelentik a nagy dicsőséget.

Next