Tolnamegyei Közlöny, 1894 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1894-07-01 / 27. szám
4 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (27. sz. 1894 julius 1. rültség) No, no, — folytatja Bencze — semmi mosoly, semmi nevetés — „veh tibi ridenti“ —— stb.“ Mi az az elvi elfogadás? Egyáltalán mi az az elv? Ez csak tizenegy, majd itt még a legalkalmatosabb 12-ik éra is, a jövő gyűlésen, mikor a szavazás lesz, mikorra el lehet készülni egy hatalmas, gyújtó beszédre, mikorra be lehet hozni Dunaföldvár s vidékéről a nemes szavazók nagy táborát! — Ezért nem szól ő — úgymond — most semmit, ezt is lassan mondja, — méltó megbontránkozásának vehemens kitörését a jövő alkalomra tartja fenn! Ő tehát még most csak jelezte a vihart, szignálta a robogó express-vonat érkezését. Hanem — hát-----------rettentő ember ez a mi alispánunk! Mióta főispáni hire van, mintha még okosabb ember volna, mint eddig volt! Ez nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem nyomban kiugratta a nyulat a bokorból. Egy hatalmasan szép és meggyőzőn okos beszédet mondott javaslata mellett, Bencze ellen, melynek veleje ez volt: „No, ha ez a vihar jönni akar és jönni fog, hadd jöjjön azonnal, hiszen junius a viharok hónapja szokásosan; — hadd robogjon be az a dunaföldvári express-vonat, állunk elébe, azaz: adunk neki eUengört, e mellett, most vannak a leghosszabb napok, mint egykor Józsué csatája alkalmával, mikor a nap megállt, bámulni a harczi csodát, hát — aszongya — mérjük össze fegyvereinket ma és ne holnap!“ S mit volt tenni szegény Benczének ? El kellett sütnie a harczi ágyút, a nagy Uchácziust, melyre rögtön iszonyú bömböléssel felelt vissza Simontsits Béla 25 fontos vontcsövű Krupp-ágyuja. Majd nyomban utána ropogtak a Mannlicher-puskák s beállt a rögtönözve jelenetezett nyári vihar, végig hömpölygött a megyeház termének minden zugában a megindult szó-áradat, villám villámot ért, dörgésre csattanás felett és folyt a harcz erősen, csüggedetlenül déli 12 óráig. Tehát hamar eljött a Bencze-óhajtotta 12-ik óra s győzött a 11, vagyis az elv!... Tartozom e helyütt ünnepélyesen kijelenteni a következőket: I. Bencze urnak tisztelem az erkölcsi bátorságát, mely szerint ő — úgy most, mint máskor is mindig — nem riad vissza a kezdeményezés nehézségétől s gyenge kártyával is (nem alapos tudományosságát, hanem kevés igazságát értem!. ..) kész belemenni egy nagyon koczkázatos „kontra“-ba. Hisz e nélkül nem lett volna oly érdekfeszítő a játszma?!... S azt is meg kell vallanom, hogy igen szépen beszélt, tán szebben, mintha — a jövő gyűlésre történt jelzése szerint — készült volna rá?! Hja! a lelkesedés mindent pótol, de ezt nem pótolja semmi ! ... No meg, a szorult helyzet sokszor széles árkot átugrattat velünk, holott — kényelmes körülmények között — talán annak felét sem tudnék átugorni biztos belezuhanás nélkül! — Dehát a kezdeményezés bátorságának nemcsak nehézsége, hanem dicsősége is van, s úgy tapasztalgatom, hogy Bencze urat nem riasztja vissza annyira az első, mint csábítóan vonzza a második! . . . Becsülöm őt mindkettőért, mert meg nem ijedni: férfias dolog, dicsőségre áhítani: emberi kötelesség!. . . Éljen! . . ! Hanem — megenged nekem Bencze ur — a magas és szent eszményért való őszinte lelkesedés hangoztatása mellett előtérbe tolt ama kicsinyes állítása, — mely oly ijesztően beárnyalta igen szép beszédje elejének pompás fényoldalát — hogy t. i. „nem illik ránk a millenáris bíbor-bársony ruha, mikor az anyagi koldus szegénység rongyait vonszoljuk“: — nekem azt a bibliai képet juttatja eszembe, mikor Júdás apostol a Mária drága kenetére, melyet Jézus lábaira szeretettel pazarolt, őt jellemző szűkkeblűséggel azt mondá: „Nem jobb lett volna-é ezt, vagy ennek árát, kiosztani a szegények közöttt.?!. . .“ — Sapienti sat!... II. Hadd szóljak valamit a Manlicher-puskák ropogtatóiról is. — Fördős Vilmos ur jól tette, ha a szókat nem jól értette, hogy felszólalt — köteles felekezeti érdekből — az eszmék tisztázására. Hála isten! erre nem volt szükség. Én is ott voltam a harcz szinhelyén, de ilyetén álláspontot elfoglalni Bencze úr által most az egyszer! — még látcsövön se láttam. Boda Vilmos képviselő úr, nem hiába, hogy képviselő, most is a képekkel bajmolódott s alapos szakértelemmel kimutatta, hogy a Bencze úr fotográf-képei nagyon elmosódók, homályosak, sőt hamisak! Mióta a dalárdában egy fotográfus is van, úgy látszik, e szakból privát órákat vesz s alaposan kezeli az ecsetet, akárcsak a napsugár. Sőt már e szakmában felvitte a kritikusságig, mert bebizonyitá, hogy Bencze úr: szép ember, okos ember, jeles egyházfő, hatalmas test, kitűnő szónok-------de: rossz fényképész! . .. Nem rendelünk nála főgymnáziumot -------punktum! — — Geiger Gyula úr, ékes és hosszú szavakban, azt bizonyítgatta, amit mindnyájan tudtunk, hogy ha a miniszter főgymnáziumos kegyének csilláma véletlenül Dunaföldvárra esik: most Bencze úr mélyen hallgat, vagy pedig beáll Acháczius helyett Manlichernek, a javaslat védelmére. Persze hogy: habet rectum! . .. Bocsor Lajos somogyi reform, esperes úr — szokott szerénységével — csak pár perczre vette igénybe a tisztelt ház becses türelmét a 30 fokos melegben az 1%-os pótadó mellett a gyönki iskola érdekében. Hanem Geisz László úr (intra oktávám: isten éltesse!) nemes pathósszal, nagy hangon, lángoló lelkesedéssel szólt a javaslat mellett a ,,független Magyarország“ érdekében. Megéljenezték még a pecsovicsok is!------Nekem pedig eszembe jutott a kis Dávidnak az óriás Góliáth ellen vivott ős-hajdani parittya-csatája: Amint felállt a kis Hencse: Megremegett a nagy Bencze ! ránézve ezer szerencse, Hogy dől lett, megfőtt a lencse! Mert ha nincs éh gyomor, nincs dél: Geisz Laczi még most is beszél És jaj neked az ellenfél Geisz Laczi apróra metél! Egy szóval: jól ment minden, akár csak a karikacsapás, — akárcsak Wekerle igazgatta volna a sorunkat. Már délre megszűnt a fegyverzaj, elmúlt az égiháború, — s felragyogott az áldott béke szép szivárványa! Ragyogjon is köztünk örökké! III. És végre még egyet. — Amit a megyei gyűlésen el nem mondtam, holott arra már a jegyzői karnál jelentkeztem, de azután — a sok szónoklat után, — nem akarván kihívni magam ellen a t. közönség jogosult türelmetlenségét, tőle elállottam! — elállottam főképp azért, mert nem tartottam se tisztességes, se igazságos dolognak, hogy még én is ellene rontsak Bence István kolegámnak, ki egyedül állt a rázúdult golyózáporral szemben —: ime most mondom el röviden. Köszönet a kedves alispán urnak a szent javaslatért, elismerés a nemes harczolóknak a mindig magas nívón maradt elvi küzdelemért, köszönet Bencze urnak a bölcs mérsékletért, hála Istennek az óhajtott sikerért! Sok ily üdvös eredményű, nemes elvi harczot — melyből a szent béke és áldott boldogság édes gyümölcsei teremnek —: kedves Tolnavármegyénknek ! Palást. KÜLÖNFÉLÉK._____ — Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerését és köszönetét fejezte ki Szellé Zsigmond (a lapokban helytelenül Le 1e-nek volt nevezve), dunaföldvári járásbírónak, amiért a paksi polgári iskolának négyszáz forint értékű régészeti tárgyakat és könyveket ajándékozott. — Helyettesítés: Gróf Széchenyi Sándor főispán a felfüggesztett központi főszolgabíró helyetteséül Pesthy Eleket, a simontornyai járás főszolgabiráját, ennek helyetteséül pedig Nagy István árvaszéki ülnököt nevezte ki, akik a keddi közgyűlésben a hivatalos esküt már le is tették. — Közigazgatási gyakornok. Gróf Széchenyi Sándor főispán Szévard Oszkárt közigazgatási gyakornoknak nevezte ki.!? — Kinevezés: Blaskovics István, a pécsi kir. ítélőtábla elnöke, Kelemen László végzett joghallgatót díjas gyakornokká nevezte ki. — Felfüggesztett főszolgabíró. Déry Lászlót, a központi járás főszolgabiráját, állásától gróf Széchenyi Sándor főispán múlt hétfőn felfüggesztette. A felfüggesztésre egyebek mellett az szolgált okul, hogy a nevezett főszolgabíró nagy adósságokat csinált, ami előkelő állásával össze nem egyeztethető. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter 40,560 szám alatt kelt rendeletével Leopold Lajos szegzárdi lakosnak, a magyar kir. államvasutak Szegzárd állomásától Öcsény és Decs községek érintésével, a m. kir. államvasutak Báttaszék állomásáig vezető helyi érdekű gőzmozdonyu vasútvonalra múlt évi augusztus hó 9-én megadott előmunkálati engedély érvényét a lejárattól számítandó további egy évre meghosszabbította. — Megyés püspökünk és a vöröskereszt-egylet. Dulánszky Nándor dr. megyés püspökünk melegen pártolja és elősegíti a humánus czélokat szolgáló vöröskereszt-egylet ügyét. Újabban köriratot intézett egyházmegyéje papságához, melyben melegen ajánlja a vöröskereszt-egylet ügyeinek felkatárolását. — Képviselő-testületi ülés: Szegzárd nagyközség képviselő testülete folyó hó 2- án Takler József bíró elnöklete alatt ülést tartott. Leopold Lajos, mint a szegzárd-báttaszéki vasút engedélyese, kérvényt nyújtott be törzsrészvények vásárlása végett a képviselő-testülethez. A kérvény tanulmányozásra már egy előbbi ülésben kiadatott egy bizottságnak, most meg az határoztatok, hogy az elöjáróság a segélyezés lehetőségének megállapítása végett érintkezzék az engedélyessel és az eredményről tegyen jelentést. A képviselő-testület elfogadta dr. Hirling Ádám főjegyzőnek javaslata szerint a szükséges gőzfertőtlenitő gép beszerzését. E tárgynál dr. Komáromy Gyula községi orvos által provokált inczidens általános megbotránkozást keltett, melynek folytatása a főszolgabiróság elé került, hol Takler József községi bíró, kit a községi orvos hivatalos ténykedésében megsértett, jogorvoslás végett feljelentést tett. Velősy József községi nyilvántartónak az általa teljesített rendkívüli munkákért 25 főt szavaztatott meg a községi pénztár terhére. Tárgyaltatott Pártos Gyula építésznek kérvénye, melyben az általa letett biztosítási, úgy a visszatartott vállalati összeg kiadását kéri. Határoztatott, hogy a „Szegzárd Szálló“ végleges felülvizsgálata eredményéhez képest teljesíttetik folyamadónak kérelme. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. — A szegzárdi népbank új elnöke. Goldberger Mór, a szegzárdi népbank elnöke, ki több éven keresztül ritka ügyszeretettel és lelkiismeretességgel vezette a népbank ügyeit, ezen állásáról családi körülményeinél fogva önként leköszönt. Az igy megüresedett elnöki állásra a választmány múlt pénteken tartott ülésében Boda Vilmos országyűlési képviselőt, lapunk szerkesztőjét választotta meg. — A paksi uj rk. plébános fogadtatása. Khefer Ferenc?, az újonnan kinevezett paksi plébános, mint már múlt számunkban jeleztük, szombaton foglalta el állását, mely alkalommal a lakosság ezrei ünnepélyesen fogadták. Az érkező plébános elé délután két órakor díszmenet indult ki a városházából és egész a madocsai hidig haladt, hol azután bevárta a Dunaföldvárról jövő ünnepeltet, kit Popovits Gyula paksi főjegyző fogadott a város nevében szép beszéddel, melyre ő felelve, megköszönte a szívélyes fogadtatást. Ezután megindult az impozáns menet Paks felé, melyben 16 szalaggal és zászlócskákkal ízlésesen feldíszített lovas, valamint 26 fogat vett részt. A városba érkezve, a lelkes lakosság mindenfelől éljenzéssel üdvözölte a plébánost, kit láthatólag különösen meglepett a plébánia épület előtt felállított diadalkapu e felirattal: „Isten hozott!“ A diadalkapu alatt foglaltak helyet a fiú és leány tanulók tanítóikkal és tanítónőikkel, úgyszintén az önkéntes tűzoltóság is díszben. A fehérbe öltözött kis leánykák virágbokrétákat nyújtottak át a lelkésznek, a parochián pedig Szentpétery József, mint a paksi rk. hitk. tanács és isksz. v. elnöke, üdvözölte a hitközség nevében s erre ő meghatottan válaszolt. Másnap a város délben 140 terítékü bankettet rendezett az új plébános tiszteletére, melyen mindvégig emelkedett hangulat uralkodott. Nem kevesebb, mint 22 szellemes liszt fűszerezte az ebédet. A banketten képviselve volt Paks város polgársága vallás és rang különbség nélkül; a négy felekezethez tartozó intelligenczia, az iparos és földmives osztály megjelenésével újabb bizonyságát adta annak, hogy mily szép egyetértésben férnek meg a vallás- és rangra nézve különböző lakosok. Tósztot mondottak : Szentpétery József járásbiró a megyés püspökre, Mády Kovács János földbirtokos az uj plébánosra, Kheler Ferencz a banketten jelenlevőkre, azokra, kik fogadtatásában részt vettek, paksiakra s azok családjaira, Novák Imre nyug. kir. táblabiró Khelerre, Dsida Artúr földbirtokos a magyarok Istenére, Daróczy Tamás földbirtokos a rk., ág. ev. és ev. ref. felekezetek lelkészeire; továbbá beszéltek még Horváth Sándor ev. lelkész, Orosz Endre főszolgabiró, Kecskeméthy István ref. lelkész, Hagymássy Károly kir. közjegyző stb. — Hymen. Módly Béla dunaföldvári kir. járásbirósági albiró múlt csütörtökön délután esküdött örök hűséget Hinkovczei Hinkó László, pécsi ügyvéd, püspöki jogtanácsos leányának, Mariska urhölgynek. Az esketési szertartást a püspöki templomban Walter Antal püspöki helynök végezte. — Tüzeset Bonyhádon. Nagy tűz pusztított a napokban Bonyhádon, mely „Dávidovics testvérek“ ezeg lakóházát és több melléképületet hamvasztott el. A gyorsan terjedő tűznél csakhamar megjelentek a derék tűzoltók és emberfölötti munka után sikerült csak a vészes elemet lokalizálni. — Uj doktor juris. Pápé Dénes szegzárdi ügyvédjelöltet a napokban avatták föl a budapesti egyetemen doktor jurisnak. — Papszentelés. Múlt vasárnap délelőtt ment végbe Nádasdon a kis papok ünnepélyes felszentelése. Dulánszky Nándor dr. megyés püspökünk végezte a felszentelést. Alszerpappá szenteltettek: Polgár, Heckenberger, Ábrahám, Dujmovits, Riedlinger, Palkó, Klein, Bődi, Trinn, Klein, Szendei, Takács, Friedrich, Brekalovics, Csánis, Lagics és Bregácz. — Borzasztó gyilkosság. A feLőireghi csendőrség június hó 21-én egy borzasztó gyilkosság nyomára jutott, mely még tavaly követtetett el Nagy- Szokolyban. Az eset a következő: Tánczos Vendel nagy-szokolyi molnár négy tagból álló családjával nagy nyomorúságban élt és midőn neje ismét áldott állpotban ..volt, meghivatta neje beleegyezésével Szántó Orzsi kuruzsló asszonyt, hogy a magzatot már születése előtt ölte meg. Miután ez a vasorrubábának nem sikerült, az asszony megszülte élve a gyermeket, kit azután saját édesapja, Tánczos Vendel, az anya szeme láttára megfojtott. E szörnyű gyilkosság elkövetője, valamint a szívtelen anya és a vasorrubába is a büntető bíróságának adattak át. — Hivatalos eskü: Németh József és Pataki Gyula dr. Szegzárdra kinevezett uj kir. albirák, a múlt héten tették le a hivatalos esküt és működésüket nyomban meg is kezdették. — A főrendek legutóbbi szavazása nagy örömöt szerzett Tolna község liberális elemeinek. Színes falragaszok hirdetik a négy szónyi többséget és örömtől áradozó arczok jelentik a nagy dicsőséget.