Tolnamegyei Közlöny, 1895 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-13 / 2. szám

2 Másolat. M. kir. belügyminisztérium. 102446. sz. n. gg Tolnavármegye közönségének Szegzárdon. A folyó évi 16. és 17-ik napján tartott rendes közgyűlésen végbement szolgabirói választást illetőleg Nagy István árvaszéki ülnöknek simontornyai járási szolgabiróvá megválasztását kimondó 427. sz. közgyűlési határozatot Geiger Gyula törvényhatóságibizottsági tag fellebbezése folytán felülvizsgálván, a választást azzal a helyesbítéssel tartom érvényben, hogy Nagy István nem a simontornyai járásba választatott meg szolgabírónak, hanem a közgyűlés őt csupán szolgabirónak választotta; valamely járásba való beosztása pedig az 1886. évi XXI. t.-cz. 57. §-ának B. h. pontja alapján a főispán jogkörébe tartozik. A választást érvényben kellett tartanom, mert a mint már több hasonló esetben kijelentetett, üresedésben levő tisztviselői állásnak a tisztikar tagjai sorából való betöltése folytán előálló fokozatos üresedések még ugyanazon rendes közgyűlésen betölthetők, ha a rendes közgyűlés tárgysorozatába felvétetett, hogy az üres állás betöltésével kapcsolatban a közgyűlés folyamán esetleg megüresedő egyéb tisztviselői állások is be fognak töltetni. Minthogy pedig a vármegye októberi rendes közgyűlésének tárgysorozatának 6. pontja alatt az esetleg fokozatosan megüresedő egyéb állások betöltése is fel volt véve, a központi főszolgabírói állás betöltése folytán fokozatosan megüresedett szolgabirói állásnak az októberi rendes közgyűlésen betöltése törvényes volt. Erről a vármegye közönségét az alispánnak f. é. november 2-án 22715. sz. a. kelt jelentésével felterjesztett iratok visszaküldése mellett további eljárás végett értesítemi. Budapesten, 1894 évi deczember hó 15-én. A miniszter helyett: Reiszig s. k., államtitkár. Közgazdaságunk 1894-ben. Piaczunk pénzügyeiben ez évben nagyjelentőségű dolgok történtek. Mellőzve az államháztartásnak már fentebb említett mozzanatait, a valutarendezési művelet ez évi fejlődést, az államjegyek bevonását, és más állampénzügyi operácziókat, maga a piacz pénzügye élénk mozgalmat tanúsított A vidéki hitelügynek ez évben sok kellemetlen pillanata volt. Az európai tartós óriási pénzbőség mihozzánk csak árnyékát vetette. A nyugat-európai piaczok alacsony kamatlábai nálunk nem tudták áttörni a jegybank által vont sánczokat s a magyar piacz még az osztráknál is mostohább elbánásban részesült. De a pénzbőség árnyéka, mely a spekulácziónak talajt vesztett fellendülésében áll, nálunk egyedül köszöntütte be a pénzbőség előnyei nélkül. A budapesti tőzsdén a papirok árfolyamait nekivadult hajszában verte fel az irányzat, mely csaknem az egész évet kisértsem meg feltámasztani, ami úgy is régen halott! Alig hangzottak el az utolsó szavak, az ajtón belépett a férj s gyöngéden megölelve, megcsókolva nejét, barátságosan megrázta az ablakon kitekintő Sárdi Ödön jéghideg kezét. — Nos a havas világot bámulod Ödön? A halovány arczu ember szomorúan intett. — Nézem a szállingó pihéket, melyek bohókás röptűk után a fagyos földre hullnak . 1 . Bibó Lajos. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (2. sz.) 1895. január 13. lefoglalta. Politikai és gazdasági tényezőket számításon kívül hagyva, hajtották fel az árfolyamokat hihetetlen és érthetetlen magasságba s ezzel az idegen piaczok kommentárjait provokálták. Nem mulaszthatjuk el e helyen, hogy mikor egyrészről konstatálnunk kell, miszerint a hitelügy terén szolid, újabb alkotások is történtek és a hitelügy ez évben fő irányzatában elég egészségesen fejlődött, azt is konstatáljuk, hogy a hitelügynek betegségei is újabb szimptómákban nyilatkoztak meg. Az erdélyi pénzpiacz baja igen szomorú szint vet a vidéki hitelviszonyokra. Ez a baj a nemzetiségi agitáczió, mely újabban egészen a gazdasági élet terére adta magát. A nemzetiségi pénzintézetek évről-évre meglepő rapiditással szaporodnak és költséget sem kímélve igyekeznek az erdélyi magyar pénzintézetek klientúráját elhódítván kezükbe ragadni a gazdasági fölényt. E mellett a hitelügy más baját sem hagyhatjuk szó nélkül. Ez a fővárosi bankoknak a tőzsdejátékba való elmerülése. A fővárosi bankok az utóbbi években mindinkább belemerülnek a tőzsdejátékba és ezzel nagy mérvben veszélyeztetik az üzleti szoliditásnak még csak látszatát is. Nem szabad e szavakból csupán a Lévaiak, Löriek, Győriek eseteire gondolnunk, mert hogy a zugbankok megbuktak és a meggazdagodni vágyó tömeg egy részét magukkal rántották az ismét csak szimptomatikus jelenség, a baj abban rejlik, hogy e bankok még a legnagyobbak is a tőzsdén dolgoznak s ha a nagy bankoknál nem állanak elő válságok, az csak ebből magyarázható, hogy nagyobb tőkével és nagyobb elővigyázattal működnek. Ezt a betegséget nem hagyhatjuk szó nélkül akkor, mikor az év közgazdaságáról akarunk képet adni. Kétségkívül örömmel kell konstatálnunk azt, hogy ez évben a tőzsdék reformálására irányuló mozgalom mindenfelé egyaránt megindult. Meg kell emlékeznünk e helyen a bécsi magvasár ellen indított magyar mozgalomról is, mely egész Európában visszhangra talált és a bécsi magvásár megtartását lehetetlenné tette. Az ipari élet ez évi fejlődése is sok érdekes mozzanatot tüntet fel. Úgy az iparosok oktatása, mint az iparosok hitelügye élénken foglalkoztatja közvéleményt. A szövetkezeti ügy, a szabadalmi kérdés és más közérdekű kérdések, melyek főleg az ipari termelést érdeklik, élénk vita tárgyát képezték. A kormány a házi ipar fejlesztése érdekében állandó házi ipari bizottságot szervezett. A házi ipar terjesztésére újabban kiállítást is rendeztek, mely azonban sajnos, nem meríti ki a házi ipari termelés ágait. Megemlítendő a székely fiúk ipari foglalkoztatására, a munka és tanviszonyok tökéletesbítésére irányuló mozgalom. A kereskedelmi múzeum, a villamos erővel hajtott munkagépekből kiállítást rendezett, melynek az ipar fejlődés szempontjából megbecsülhetetlen hatása volt. Vajha a hasonló kiállítások minél gyakrabban ismétlődnének és minél kimerítőbben mutatnák be az ipari élet minden ágazatát. E helyen kell megemlékeznünk egy nagy magyar iparágnak, a malomiparnak kérdéséről is. A malomipar fejlődése hazánkban igen dicséretes és e fejlődés folyamán a magyar malomipar a technikai tökéletességnek magas fokára emelkedett. A malomipar fejlődésének hátráltatása már csak annál a nagy gazdasági fontosságánál fogva, mellyel kétségtelenül bír egy agrár államban,sem volna semminemű szempontból helyeselhető. Mindazonáltal a malmoknak és pedig főleg a fővárosi nagy részvénymalmoknak spekulácziói,* melyeket az őstermelés hátrányára folytatnak, kihívta ez év folyamán a közvélemény éles renitentiáját s maguk a kis malmok indítottak mozgalmat e részvénymalmok visszaéléseivel szemben. Meg kell e helyen jegyeznünk azt, hogy azt a mozgalmat, mely a részvénymalmok ellen olyan hatalmas támadásba élesedett ki, korántsem szabad a malomipar ellen indított mozgalomnak tartanunk, mert ez nem a mindenek által kötelességszerűen kellőleg méltányolt malomipar ellen, hanem a malomrészvénytársaságok által űzött határidő spekulációk és közgazdasági szempontból káros vámvisszaélések ellen irányult. Mielőtt szemlénket befejeznék, a milleniumi kiállítás előkészítésére országszerte, a vidéken épen úgy, mint a fővárosban megindult az akczió s az anyag beszerzését avatott kezek nagy buzgalommal eszközük. Vajha a magyar ipar az ezredéves kiállításon úgy lehetne képviselve, amint az igazán megérdemelné s a mint a vezető egyéniségek buzgalma és szakértelme reményleni engedi. Az ipari fejlődésnek szükségességét hátrányosan érezzük ma, mikor a terményáruk alacsonysága, a szőlők megromlása és más hátrányos körülmények következtében a mezőgazdasági termelés évről-évre csekélyebb jövedelmet biztosít az országnak. A termelés harmóniáját mindenki, a közgazdasági tényezők összejátszásának horderejét ismeri, a nemzeti gazdagodás érdekében szükségesnek tartja s kerülnünk kell a termelési ágak közötti viszony kiélesítését, melyet a merkantilista közvélemény az utóbbi időben nagy kedvteléssel üt. Csak a termelési ágak harmonikus fejlődése hozhat áldást és eredményezhet közjólétet és erre nemzeti életünk második ezredévének küszöbén egyesült erővel kell törekednünk. 1 TANÜGY: „Népoktatásügyi községi közigazgatás kézikönyve.“ Összeállította dr. Szabó Mihály, Kolozsvármegye kir. segédtanfelügyelője. Az 1868. évi XXXVIII. és az 1876. évi XXVIII. t.-cz., valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott utasítások megjelenésük annyi konkrét, eseten alapuló magyarázattal látattak el, valamint egyes részeikre annyi szabályrendelet, döntvény és elvi jelentőségű határozat jelent meg, hogy azoknak összegyűjtése a hatóságoknak is, de különösen az iskolafentartó hitközségeknek és magánosoknak, tanítóknak, iskolaszéki tagoknak s általában a tanüggyel foglalkozóknak szinte lehetetlenné vált. Dr. Szabó Mihály nagy fáradsággal összeállított úttörő műve kimerítő részletezéssel felöleli — szervesen és összefüggőleg csoportosítva —— a tanügyre és kisdedóvásra vonatkozó összes törvényeket, rendeleteket, utasításokat, döntvényeket stb. oly módon, hogy minden tétel után közölve van a törvény §-a, vagy a rendelet stb. kelte és száma. A községi elöljárók, iskolafentartók s általában a népoktatás-üggyel foglalkozók részére nélkülözhetlen könyv főérdeme a praktikus, könnyű áttekintést biztositó beosztás; az egyszerű, világos, könnyen érthető irály s ezek mellett a mű. czélszerü . használhatóságát, nagyban elősegíti a függelékül csatolt ha Az emberevők szigetén. Irta: BOGDONOVITS GYÖRGY (BEKSITS GUSZTÁVNÉ.) A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. Nem vezetem én a fantázia merész szárnyain az olvasót Afrika délkeleti, sem délnyugati partjaihoz. Miért is tenném koczkára becses életüket, hogy a vad szerecsenek fekete és tetovirozott ábrázata kiderüljön, fehér fogaik az étvágytól összeverődjenek azon ízes és kedves falatokra gondolva, a melyeket még az európai inyencz is megkíván, ha a mi körünk szép asszonyait egy csomóban szemlélheti. Nem a koduszdió, a pálmák, nem az őserdők, a gorillák hazájába vezetem, hol kékebb az ég, fényesebbek a csillagok, bújabb a növényzet és hol a tarkábbnál tarkább kajdácsok rikoltnak versenyt a majmokkal, midőn az ízletes csümölcsükért vetélkednek. Nem viszem önöket a fekete emberek harczainak szinhelyére, sátrak alá, hol a nyertesek kürültánczolják az elfogott, legyőzött foglyokat és üdvkiáltásba törve ki, adják meg a jelt áldozatuk lemészárlására. Nem hajózom önökkel expedíció tagjaiként tudomány-szomjas angol módra, avagy a pápaszemes német alapos kutató természetével egy hajón, hogy hogy megmérjem a még ismeretlen tájék még lakhatókká és városokká alakítható földjét. Nem is szenvedtetek hajótörést önökkel, hol a vihar üvölt, a hullámok darabokra roncsolják hajónkat és mi, a megmenekültek, térden állva köszönjük a teremtőnek, hogy a Fidsi sziget lakatlan tájára kicsapott az ár. Nem fektetem le önöket hálatelt szívvel a csodás megmenekülésük felett egy rögtönzött ágyra pálma levelekből s nem ébreszteni fel édes álmukból a vad indiánok üvöltésével, kik minket gúzsba kötnek, megfosztanak ruháinktól és megtapogatnak, hogy elég kövérek vagyunk-e húsfőző fazekaik számára. Nem! Az én szigetem nem a délkelet mesés tájékán van, az én szigetemet nem veszi körül az Óceán tengere. Népes czivilizált vidékén van. Európában. Az én szigetem szellemi sziget. No ne féljenek! Nem jelentem meg rég elhunyt kedveseink és elleneink alakjait. Nem vagyok spiritiszta, ki a régi emlékekben dúl. Nem kell sötétség, hogy szellemi szigetem lássák. Az én szellemi szigetemet napfény veszi körül. Lakossága kedves, művelt, a szellemi jeneusse dorée tagjai. Népei a szépség s az ész legkiválóbb példánya. Ezek az emberek azok, akikre a természettudós azt mondaná, hol a lepkefogóm, ezek ritka példányok! Az én szigetem minden országban, de csak az ország szívében létezik. Hol az ország? A fővárosban. Ez a szellemi véredény szolgálja a provincziát, az ország testének többi részét. Ez serkenti jóra, rosszra, magasra. Az én szellemi szigetem a legarisztokratikusabb elem. A legjobb szívü barát és a legkegyetlenebb ellenség. j f Összetart, mint a fidzsi-szigeti indiánok és megeszi, ha tönkretette elleneit. Az én szellemi szigetem lakossága nemcsak a divat ismerője, de a divatok teremtője. Az én szellemi szigetem egy fórum, olyan hatalmas, mint valaha a velenczei köztársaság volt. Sbirrejei vannak, kik a többi emberek conduite lajstromát figyelemmel kisérik, sőt minősitik is. Büntető hatalom. Sőt egymást is folyton megfigyelik, méltók-e arra, hogy a szellemi sziget polgárai gyanánt neveztessenek. Méltók-e arra, hogy e nagy hatalmat, melyet a szellemi társulat kezében tart, megoszthassák. Az én szellemi szigetem a párisi írók és művészek köre. Mondják, volt egy idő, midőn e kör tagjaiként szerepelhetni elég kvalificació volt, kérő gyanánt fellépni a legserupulusabb szülői háznál és antree az udvari báltól elkezdve a miniszteri szobán át a legtitkosabb" és zártkörű ülésekre. Az én szellemi szigetem tagjai mindenütt ott vannak. Hivatásuk a titkos dedektivség és nyilvános megbüntetése mindennek, ami a politikai és társadalmi téren az igazság és szép ellen történik. Ők az igazság és szépművészetek apostolai. Ők terjesztik bűvös hatalmukkal a jó ízlést, a helyes szellemi irányt. Eszközeik elsősorban az Ízlés, a te.