Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
1. szám. XXIV. évfolyam. Szegzárd, 1896. január 5. 4L/? l X/ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.', ' ;í Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 írta kr. Félévre ......................3 „ Negyedévre .... „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a felszólamlások küldendők. Megjelen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 I . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 frttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyamára. Egész évre 6 frt 12 korona, félévre 3 frt 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr . 3 korona, egy hóra 50 kr 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, az. előfizetők az előfizetési pénzek haladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Tolnavármegye és az ezredéves ünnep. A magyarság nagy ünnepének küszöbén immár áthaladt a nemzet s az a köztudomásra jutott nehány mozzanat, mely az országban lejátszódott, eléggé jellemzi az ünnepélyes hangulatot, melytől a magyarság szive már az év első perczeiben megdobbant. Az ünnepség első megnyilatkozása a magyarok Istenének szól, ki e sokat hányatott nemzetet annyi vész és vihar között megtartá, mert hisz az élét ébren töltő milliók ajkairól hangzott el a Magyar himnusz lélekemelő akkordja: Isten áld meg a magyart! S ezt követni fogja nap-nap után az ünnepségek egész sorozata, mely minden részében hirdetni fogja ország, világ előtt: él magyar, áll Buda még! Az ünnepségek oroszlán része a nemzet szivében az ország fővárosában fog lejátszódni, de versenyt halad vele a vidék s a mi szükebb hazánk is emlékezetes tények színhelyévé válik a folyó esztendőben, fényesen dokumentálva, hogy a nemzet nagy ünnepéből mi is kivesszük részünket. A folyó évben fog napvilágot látni a Vármegye történetének első kötete, megvilágítva az utódok előtt a viszontagságos életet, melynek a föld, melyen mi most élünk, osztályosa volt a régmúlt időkben. 1896-ban részesülnek a vármegye kulturaciójából először jutalomban a nemzet napszámosai, kik a hazai nyelv ápolása és terjesztése körül maguknak érdemeket szereztek. Ugyanebben az évben lesz folyóvá téve a vármegyében létező bonyhádi és gyönki algimnáziumok segélyezése czéljából megszavazott tekintélyes összeg. Maga a székhely Szegzárd is kiveszi részét az ünnepségből, mert egyetlen kimagasló költőjének, Grazay Jánosnak szobrot emel, megnyitja az Augusz család hagyománya alapján az árvaházat s felemeli kultúránk templomát a főgimnázium épületét. Íme az ország egy kis részének ünnepély-programmja ; minő világraszóló emlékké magasodik ez, ha az ország összes alkotásai eggyé csoportosulnak. Vf Mondja még valaki, hogy a magyar immár elfajult s többé nem életképes, mikor azt a példátlan vitézséget, mely világrészeket veszkedtetett meg és történeti nevezetességre vergődött a harczmezőn, most a magyar nemzet a művelődés terén gyakorolja s itt éppen úgy helyt áll, mint valaha ,a katalánni mezőkön. Helyesen esdekszel édes nemzetem! Légy vitéz a csatatéren, ha a körülmények úgy kivánják, de ne feledkezzél meg a kultúra templomáról s mint valamikor ott állál életedet áldozva, hogy a magyar harczi dicsőség csorbát ne szenvedjen, úgy most a nemzetek nagy kulturversenyében mutasd meg, hogy e téren is megállod helyedet éppen úgy, mint a csaták zajában. 1 ezzel meg van adva jövő ezeréves léted programmja, mert arra kell készülni a Magyarnak, hogy ezt a véren szerzett földet a jövő ezredévben is megtartja. Sok volt ellenségünk a múltban, karddal a kezünkben védtük meg hazánk minden talpalatnyi földjét; most is ellenünk tör az a banda, melylyel szabadságunkat, jogainkat megosztották, most is meg fogjuk védelmezni. Ha kell fegyverrel kezünkben, ha a szükség úgy kivánja, a haladás világitó fáklyájával. Mert ez a föld a mienk s abból nem adunk oda semmit. Annak mienknek kell maradnia a jövő ezer évben is. Vérrel szereztük s annak ontásával ezer évig védelmeztük. hogy jöhet ellenünk török, tatár és német, mint a múltban, vagy orosz, horvát és oláh, mint most, hogy Magyarország magyar marad, arra ezeréves ünnepségünk küszöbén a legünnepélyesebben íme: esküszünk! h. TÁRCZA. Beteg lett az égben A legszebbik angyal . . . Ott fekszik párnáján Lázban égő arczczal ... . »Meggyógyitna engem A földről egy könycsepp A mit egy a honáért Szenvedő szív sírt meg!« Szállnak az angyalok A földre repülve . . . Mint a méh virágra • Járnak szívből szívbe . . Fájó szivet ezret Milliót is lelnek; De se hire hamva, Sehol ilyen kongnék! Ekkor száll az Isten: »Jöjj kedves »Cherubom« Repülj gyorsan, gyorsan . Van egy kibe bízom Turin városába El egy öreg ember . . . Az ő arczán láttam Ily könyet nem egyszeri« Száll s megjön a »Cherub« És mondja kesergve: »Az az öreg ember Rég el van temetve« —------- Haldoklik a beteg És susogja halkan »Én a szabadságnak Az angyala voltam!« Hárkay László. Felvilágosítások a selyemtenyésztés pénzügyi viszonyaink állásáról, különös tekintettel az állami számvevőszék 1894. évi jelentésére. Annak előrebocsájtásával, hogy az állami számvevőszék által közölt számadatokat távolról sem áll szándékomban megtámadni, sőt azok helyességét úgy üzleti veszteség, mint az állami tartozás tekintetében elismerem, a selyemtenyésztés érdekében kötelességemnek tartom ezen számadatokat közelebbről megvilágítani, nehogy az intézet pénzügyi helyzetének félremagyarázása folytán, a selyemtenyész- Dal- és zene-estély. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája Midőn a »szegzárdi dalárda« dicső zászlaja alá felvonult az emelvényre, Lányi Ernő »Eredeti né dalait« adta elő Ébers Márton karmester vezetés mellett. Méltó bevezetése volt ez a dalestélyne Mert a legnagyobb könnyedséggel oldották meg s egyesek e dalban a részükre rótt szerepet. Hogy i alakzattal éljek: a darab nehézsége egyenes arányba állott a tanidő, erő és tehetséggel, tehát resultatorként egy legszabatosabban előadott dalt hallottun A műsor második pontja telve volt érdekeségekkel. Paganini »Hexentanz«-ját Wallace ált zongorára átírva, előadta Komáromy Mariska k. a. városunk egyik leggyakorlottabb zongoristája. — Paganini, a »G« húron való csodálatos játékáról hires genuai hegedüsművész irta e darabot. Midőn 1828-ban beutazta Európát, már játszotta s ezreket bűvölt el vele. A műben leolvashatjuk a szerző bámulatos technikáját. A thémát még a chilletans zenész is tudja élvezni, a classicista pedig feltalálja a magának valót. — Gratulálunk tehát az előadónak a tárgyválasztáshoz. Komáromi Mariska k. a. könnyed előadását méltatva ki kell emelnünk szép technikai képzettségét, mert a kellő gyorsasággal adta vissza az előforduló velocissime, brilliante stb. részeket. Ilyenkor bátran nézhetett volna Paganini szemébe. A közönség e darabot megujrázván, Komáromi Mariska k. a. egy csinos magyar darabot adott elő. Az egyik műélvezetet követte a másik. A »szegzárdi dalárda« diszkarmesterének átiratában magyar népdalokat énekelt a szerző vezetése alatt. Abaffy József kitűnő müizléséről tanúskodik úgy a letétel, mint az előadás, amellyel a dalárda meglepni iparkodott a közönséget. Csak elismerést érdemel úgy a szerző, mint az egész dalárda az elért sikerért, mit a tapsvihar bizonyított. Nem mindennapi tetszést aratott a »Regina Coeli« czimü melodráma. Istentől szép előadó tehetséggel megáldott Borsódy Laura k. a. adta elő dr. Várady Antal e jeles művét. A hangsúly és érzés