Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

1. szám. XXIV. évfolyam. Szegzárd, 1896. január 5. 4L­­/? l X/ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.'­­, ' ;í Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó­egyletnek s a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 írt­a kr. Félévre ......................3 „ Negyedévre ....­­ „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István­ utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Me­g­j­elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ... 1 frt 87 kr. 100—200 I ... 2 „ 87 „ 200—300 I . . . 3 „ 87 „ minden további 100 szó 1 frttal több Előfizetési felhívás TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1896. évi XXIV. évfolyamára. Egész évre 6 frt­­ 12 korona, félévre 3 frt­­ 6 korona, negyedévre 1 frt 50 kr . 3 korona, egy hóra 50 kr­­ 1 korona, mely összegek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a­z. előfizetők az előfizetési pénzek ha­ladéktalan beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Tolnavármegye és az ezredéves ünnep. A magyarság nagy ünnepének küszöbén immár áthaladt a nemzet s az a köztudomásra jutott nehány mozzanat, mely az országban lejátszódott, eléggé jellemzi az ünnepélyes hangulatot, melytő­l a magyarság szive már az év első­ perczeiben megdobbant. Az ünnepség első­ megnyilatkozása a ma­gyarok Istenének szól, ki e sokat hányatott nemzetet an­nyi vész és vihar között meg­­­tartá, mert hisz az élét ébren töltő milliók ajkairól hangzott el a Magyar­ himnusz lélek­emelő akkordja: Isten áld meg a magyart! S ezt követni fogja nap-nap után az ün­nepségek egész sorozata, mely minden részé­ben hirdetni fogja ország, világ előtt: él ma­gyar, áll Buda még! Az ünnepségek oroszlán része a nemzet szivében az ország fővárosában fog lejátszódni, de versenyt halad vele a vidék s a mi szü­­kebb hazánk is emlékezetes tények színhe­lyévé válik a folyó esztendőben, fényesen do­kumentálva, hogy a nemzet nagy ünnepéből mi is kivesszük részünket. A folyó évben fog napvilágot látni a Vármegye történetének első kötete, megvilá­gítva az utódok előtt a viszontagságos életet, melynek a föld, melyen mi most élünk, osz­tályosa volt a rég­múlt időkben. 1896-ban részesülnek a vármegye kul­­turaciójából először jutalomban a nemzet nap­számosai, kik a hazai nyelv ápolása és ter­jesztése körül maguknak érdemeket szereztek. Ugyanebben az évben lesz folyóvá téve a vármegyében létező bonyhádi és gyönki algimnáziumok segélyezése czéljából megsza­vazott tekintélyes összeg. Maga a székhely Szegzárd is kiveszi ré­szét az ünnepségből, mert egyetlen kimagasló költőjének, Grazay Jánosnak szobrot emel, megnyitja az Augusz család hagyománya alap­ján az árvaházat s felemeli kultúránk temp­lomát a főgimnázium épületét. Íme az ország egy kis részének ünne­pély-programmj­a ; minő világraszóló emlékké magasodik ez, ha az ország összes alkotásai eg­gyé csoportosulnak.­­ Vf Mondja még valaki, hogy a magyar immár elfajult s többé nem életképes, mikor azt a példátlan vitézséget, mely világrészeket veszkedtetett meg és történeti nevezetességre vergődött a harczmezőn, most a magyar nem­zet a művelődés terén gyakorolja s itt éppen úgy helyt áll, mint valaha ,a katalánni me­zőkön. Helyesen esdekszel édes nemzetem! Légy vitéz a csatatéren, ha a körülmé­nyek úgy kivánják, de ne feledkezzél meg a kultúra templomáról s mint valamikor ott ál­lál életedet áldozva, hogy a magyar harczi dicsőség csorbát ne szenvedjen, úgy most a nemzetek nagy kulturversenyében mutasd meg, hogy e téren is megállod helyedet éppen úgy, mint a csaták zajában. 1 ezzel meg van adva jövő ezeréves lé­ted programmj­a, mert arra kell készülni a Magyarnak, hogy ezt a véren szerzett földet a jövő ezredévben is megtartja. Sok volt ellenségünk a múltban, kard­dal a kezünkben védtük meg hazánk minden talpalatnyi földjét; most is ellenünk tör az a banda, melylyel szabadságunkat, jogainkat megosztották, most is meg fogjuk védelmezni. Ha kell fegyverrel kezünkben, ha a szük­ség úgy kivánja, a haladás világitó fáklyá­jával. Mert ez a föld a mienk s abból nem adunk oda semmit. Annak mienknek kell maradnia a jövő ezer évben is. Vérrel szereztük s annak ontásával ezer évig védelmeztük.­­ hogy jöhet ellenünk török, tatár és német, mint a múltban, vagy orosz, horvát és oláh, mint most, hogy Magyarország ma­gyar marad, arra ezeréves ünnepségünk kü­szöbén a legünnepélyesebben íme: esküszünk! h. TÁRCZA. Beteg lett az égben A legszebbik angyal . . . Ott fekszik párnáján Lázban égő arczczal ... . »Meggyógyitna engem A földről egy könycsepp A mit egy a honáért Szenvedő szív sírt meg!« Szállnak az angyalok A földre­ repülve . . . Mint a méh virágra • Járnak szívből szívbe . . Fájó szivet ezret Milliót is lelnek; De se hire hamva, Sehol ilyen kongnék! Ekkor száll az Isten: »Jöjj kedves »Cherubom« Repülj gyorsan, gyorsan . Van egy kibe bízom Turin városába El egy öreg ember . . . Az ő arczán láttam Ily könyet nem egyszeri« Száll s megjön a »Cherub« És mondja kesergve: »Az az öreg ember Rég el van temetve« —------- Haldoklik a beteg És susogja halkan »Én a szabadságnak Az angyala voltam!« Hárkay László. Felvilágosítások a selyemtenyésztés pénzügyi viszonyaink állásáról, különös tekintettel az állami számvevőszék 1894. évi jelentésére. Annak előrebocsájtásával, hogy az állami szám­vevőszék által közölt számadatokat távolról sem áll szándékomban megtámadni, sőt azok helyességét úgy üzleti veszteség, mint az állami tartozás tekin­tetében elismerem, a selyemtenyésztés érdekében kötelességemnek tartom ezen számadatokat közelebb­ről megvilágítani, nehogy az intézet pénzügyi hely­zetének félremagyarázása folytán, a selyemtenyész- Dal- és zene-estély. A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája Midőn a »szegzárdi dalárda« dicső zászlaja alá felvonult az emelvényre, Lányi Ernő »Eredeti né dalait« adta elő Ébers Márton karmester vezetés mellett. Méltó bevezetése volt ez a dalestélyne Mert a legnagyobb könnyedséggel oldották meg s egyesek e dalban a részükre rótt szerepet. Hogy i alakzattal éljek: a darab nehézsége egyenes arányba állott a tanidő, erő és tehetséggel, tehát resultator­ként egy legszabatosabban előadott dalt hallottun A műsor második pontja telve volt érdeke­ségekkel. Paganini »Hexentanz«-ját Wallace ált zongorára átírva, előadta Komáromy Mariska k. a. városunk egyik leggyakorlottabb zongoristája. — Paganini, a »G« húron való csodálatos játékáról hi­res genuai hegedüsművész irta e darabot. Midőn 1828-ban beutazta Európát, már játszotta s ezreket bűvölt el vele. A műben leolvashatjuk a szerző bá­mulatos technikáját. A thémát még a chilletans zenész is tudja élvezni, a classicista pedig feltalálja a ma­gának valót. — Gratulálunk tehát az előadónak a tárgyválasztáshoz. Komáromi Mariska k. a. könnyed előadását méltatva ki kell emelnünk szép technikai képzettségét, mert a kellő gyorsasággal adta vissza az előforduló velocissime, brilliante stb. részeket. Ilyenkor bátran nézhetett volna Paganini szemébe. A közönség e darabot megujrázván, Komáromi Mariska k. a. egy csinos magyar darabot adott elő. Az egyik műélvezetet követte a másik. A »szeg­­zárdi dalárda« diszkarmesterének átiratában magyar népdalokat énekelt a szerző vezetése alatt. Abaffy József kitűnő müizléséről tanúskodik úgy a letétel, mint az előadás, amel­lyel a dalárda meglepni ipar­kodott a közönséget. Csak elismerést érdemel úgy a szerző, mint az egész dalárda az elért sikerért, mit a tapsvihar bizonyított. Nem mindennapi tetszést aratott a »Regina Coeli« czimü melodráma. Istentől szép előadó tehet­séggel megáldott Borsódy Laura k. a. adta elő dr. Várady Antal e jeles művét. A hangsúly és érzés

Next