Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
XXIV. évfolyam. 4=5. szám. Szegzárd, 1896. november 8. TOLNMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitóegyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . G frt — Félévre.....................3 „ — Negyedévre .... I „ 50 kr. Szerkesztőség:: Kiadóhivatal: Megjelen: Bezerédj István-utcza 6-ik szám alatt, Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová Hetenkint egyszer, vasárnap. ■» hová a lap szellemi részét illető közaz előfizetések, hirdetések és a fel-Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. kr. remények intézendők, szólamlások küldendők. Hirdetések jutányosan számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . I 1 frt 87 kr. 100—200 200—300 I . . . minden további 100 szó 2 S 87 | 3 r 87 | 1 írttal több Ferencz közkórház. A mint az ország fővárosában a napilapok hirrovatában megszokta az olvasó valami szerencsétlenség közlése esetében a következő befejező sorokat olvasni: az öngyilkosjelölt vagy sebesült a Rókus kórházba szállíttatott, úgy a Tolna vármegye székhelyén, Szegzárdon megjelenő sajtóközegek is egészen hasonlóan, csak azon különbséggel, hogy Rókus helyett a Ferencz keresztnév szerepel, adnak hírt az előfordult balesetekről. De amily egyforma a balesetek közlése, éppen oly különböző a két kórház külső alakja, belső berendezése és létrejöttének története. A budapesti Rókus kórház egy az állam és főváros pénzerejével létesített ódon külsejű és berendezésű épület; a mi Ferencz kórházunk az emberi szív nemes hajlamaiból s jótékonysági alapítványokból keletkezett s fejlődött egy modern külsejű, a mai emberszerető és haladott kor kívánalmainak megfelelő azilumává azoknak, kiknek a szenvedés jutott e földön osztályrészükül. Még egy fél századdal ezelőtt az egész kórház csak egy kis földszinti épületből és a mellette emelkedő kápolnából állott, ma pedig már egy egész kis városrész az, mely a szenvedő emberiség szolgálatára áll s melyben a különböző betegségek osztályosai külön épületekben nyernek elhelyezést. Nevezetes és külön felemlitésre méltó az uj pavilion, mely az elmebetegek elhelyezésére szolgál s 121> szerencsétlent képes befogadni. Csak a napokban szállítottak ide Budapestről harmincz elmebeteget, kik szintén a kórház lakóinak számát szaporítják. Nagy horderejű a magyar kormány azon elhatározása, hogy a kórház helyiségeiben szülészképző tanfolyamot létesít, mely szinte az év folyamán megnyithatván, fontos kihatásait már a legközelebbi időkben éreztetni fogja. Az uj kórház ünnepélyes megnyitása a mai napon fog végbemenni s azon megjelenik maga Perczel Dezső belügyminiszter úr is, ki ezáltal az ügy fontosságát jelezve, városunknak bizonyára szívesen látott vendége. Sokan nevezik s talán nem is ok nélkül időnket az anyagiság korának. Megszámlálhatatlan jel igazolja ezt. S amint mindinkább előtérbe nyomul a földi javak elnyerése iránti törekvés, a létért való túlhajtott küzdelem, olyan mértékben távozik az emberi lélekből a puritanizmus, az eszményi czélok iránti lelkesedés s közjóért való önzetlen tevékenységi vágy. Ha így van, az mindenesetre rendkívül veszélyes jelenség. Hisz csak a történelem lapjait kell forgatnunk, hogy kétségbevonuhatlan tényként álljon előttünk, miszerint egy nemzet csak akkor halad a nagyság útján, csak akkor nézhet reményekkel a kétes jövőbe, ha az anyagi érdek felett a szellem, az erkölcs képes uralkodni. Különösen ránk, magyarokra nézve ez kiváló életkérdés. Nemzetünk századokon keresztül folytatta az önfentartási harczot majd a török, majd a német ellen. Hogy csekély száma daczára ma is nemzetként él, hogy soha el nem évülhető elhatározással küzd állami létének kiépítésén, azt tisztán annak köszönheti, hogy nem hódolt meg az anyag előtt, hogy szellemének egész erejével eszményi czélokért harczolt. Amint egyszer erről az útról letér, ha hajlandó nemes ambiczióit anyagi javakért cserébe adni; ha megszűnt harczot folytatni minden ellen, mely ideális törekvéseiből kivetkőztetni alkalmas, akkor biztosan mondható, hogy sírját kezdi ásni. Mi bízunk nemzetünk jó szellemében; mi hisszük, hogy soha sem fog az az idő bekövetkezni, midőn a magyar feladva eszményi törekvéseit, az aranyborjú imádásának szenteli magát. S minthogy változatlanul ezen hitben élünk, mint ezen törekvésnek egy kiáltó példáját örömmel üdvözöljük Szegzárdot mai ünnepe alkalmából, melyet a jótékonyság, az emberszeretet szelleme sugall s mely egyenesen azon czélt szolgálja, hogy némuljon az anyag s törjön magasra — a szellem! ___________________________________ S valahára, nagysokára meglelém, Nyájas otthon mécsvilága int felém. Egyszerű bár de énnekem épp elég . . Aki fázott, az érzi csak A kandalló melegét. Balog István: A belügyminiszter ünnepeltetése. Magyarország belügyminisztere, Perzcel Dezső kedves családjával tegnap a délutáni vonattal Tolna vármegye székhelyére, Szegzárdra érkezett, hogy ma 10 órakor felavassa a szegzárdi Ferencz-közkórház új épületét és tanúja lehessen azon mély tiszteletnek és rajongó szeretetnek, mely vallás, pollitika és rang különbség nélkül elementáris Ö O TARCZA. Világ az éjben. Meghalt a föld, a vén koldus örökre fehér hóból szemfödő fölötte; Vagy talán csk mély álomba szendereg S altatódalt zengnek neki A viharok, a szelek. Hogyha meghalt, nem sok maradt utána, Puszta dombok, letarolt völgy lankája; Lombtalan, ág, rég elhervadt virágok, Varjusereg, mely károgva A viharban kóvályog. Mint a bánat kedvesünknek sirjára: Nehéz köd ül estenden a rónára, Titlan után csak a vándor jár csupán S könnyes szeme vágyva tekint Hívogató fény után. Csak egy gyönge mécsvilágnak a fénye Reszketne a ködön által feléje; Csak enyh helyet, egypár jószót ha kapna, Reggel aztán sivár utján Vidámabban haladna. — Hej, a vándor nem is oly rég, én voltam, Hajlék nélkül dideregtem félholtan; Éltem utján, ázva-fázva, dermedten, Remény nélkül a boldogság Mécsvilágát kergettem. Kortes habáraim. — A „Tolnamegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Egy párt vacsora utóhatása alatt, kerületünk képviselőválasztásának esélyeit mérlegelem. A vótumok serpenyője majd ide, majd oda billent simotgatásom alatt. Végre is kombináczióba vévén a párt vacsora boros palaczkjainak számát, pártunk jelöltjének adtam bizalmam mellett a mandátumot. Legott oda is képzeltem magamat abba a pár ezer forintocskával dotált hivatalba, melybe korteskedéseimért képviselőnk ültetni fog. Már épen székfoglaló beszédem fonalát fonogattam, a midőn szörnyű alkotmányos hangulatban belép hozzám az egyik mágori választó, név szerint K. Ökrös Mihály. Az elnöki megnyitót be sem várva, hátra tolta búbján Mihályt a "vörös tollas kocsmát s egy tánczoló medve bizonytalan billegését imitálva, rágyújtott e kortes nótára: |Sárréti Pál a követünk Adót többé nem fizetünk ! | Nem lesz már fizetni való, Elengedte Lócsik báró. Éljen a haza! . — Ismeri kelmed a képviselőjelöltet ! — Személyesen nem volt szerencsém tisztelni. — Olvasta programm beszédét? — Nem. — De politikai hitvallását csak ismeri ? — Én csak az apostoli hitvallást ismerem. — Mi alapon tagadja meg irigyelmed a nótában az adót ? — Nem kell azt megtagadni, el van az már igazítva. — Asztán ki igazította el ! — Nacscságos Sárréti úr, szeretett képviselőjelöltünk meg az ekczellencziás minisztérijum — Mondd hát, hogy esett meg az eligazítás ? — Hát épenséggel nem tudná főkortes uram Lócsik báró üzenetét? — Semmi sem volt róla jelöltünk programmjában. — No már pedig Markás Istvány a viztői malomban hallotta, mikor a múlt héten rozst őrölni járt. Ott beszélték, hogy a nacscságos Sárréti követ úr, mikor az ország tavalyi konvencziós levelét csinálták, meg ingerpépálta a piresládára vigyázó minyisztert, mondaná meg igaz lelkire: mivel tartozik még az ország Lócsik bárónak? A mágori határban nem terem annyi csit tengeri, s hány millijómot mondott a minyiszter. Követünk erre azt mondja: az interressével se bírunk annak, a tőke meg elviszi a rajtunkvalót is. Segíteni, kell a haza sorsán; már azt nem tudom, mit üzentek Lócsik bárónak) és igaz hozzá, az adós levelet a minisztérijum haza sikerítettte. A kiállításon egy aranyozott sátorba már mutogatták is. No csak fám egy ember ez a mi követünk. Hogy a mágori kerület képviselője a múlt cziklusban nagy népszerű*