Tolnamegyei Közlöny, 1896 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

1896. január 19. nevelésével. Bármely fiú bármilyen pályát végezve — megszerezheti magának az iskolában és annak körében is azt, mi ezen kívül a legfőbb, hogy t. i. ember lehet belőle a szó legteljesebb értelmében. Nem így van ez lányainknál! Ha azokra is csak ennyi gondot fordítunk, azokkal is csak minden egyéb figyelem nélkül a számukra létező iskolákat, hogy úgy szóljak keresztül iskoláztatjuk; ekkor sokkal na­gyobb hibát követtünk el, mert mit tanul a leány az iskolában ? Nem egyebet, mint megismer minden­féle tudományt a legszárazabb értelemben. És mit eredményez ez a tanulás ? A kedves leánygyermekből tudós vagy tudálékos nő lesz. Nő, aki elősorolja minden nehézség nélkül a spanyol inquisitió főnökei­nek teljes névsorát, azok születési és halálozási évei­vel; le tudja írni a legnagyobb könnyűséggel az ausztráliai szigetek bármelyikének teljes növényzetét. Megfejti a legnehezebb mennyiségtani problémákat; beszél — úgy a­hogy 4—5 nyelvet. Olvasó asztalán találjuk Plato, Kant és Schoppenhauer műveit. És ez azután nő? És ez a nő feleljen meg magasztos női hivatásának ? ! Ez legyen talán az a nő, kiről egy nagy bölcsész így ír: »Es wird so licht, es wird so warm In deinem lieben Kreise nur; Du bist die Perle, deren Werth Hoch über jedem Preise nur!« Bizony mondom, nem az olyan tudálékos nőhöz intézi a nagy bölcsész szavait. Nem kell a nőnek tudósnak , hanem csak műveltnek lenni. De a műveltségen kívül neveljük őket úgy, hogy legyenek azok szeretetreméltók. E csekélynek tetsző kifejezésben meg­van mindaz, mit a nőtől bármely körülmények között kívánhatunk. Ezen igazságról azonnal meggyőződhetünk, mihelyt közelebbről fejte­getjük, hogy ki a szeretetre méltó, illetve mely erények azok, melyek bennünket mások szeretetére érdeme­sítenek ? A pórnőt, vagy a műveletlen néposztály bármely nőjét nem fogjuk szeretetreméltónak mondani, jólehet csinos, jószívü, szerény stb. Tehát, ha azt mondjuk, hogy ez vagy ama nő szeretetre méltó: mindig egy bizonyos fokú szellem­i és szívképzettséget tétele­zünk fel, hol azonban inkább a szív mint a szellem jelességei szerepeljenek. Tudjuk, hogy van igen sok egyén, ki igen sokat tanult, szellemes, élezes és tár­sadalmi állásánál fogva is a művelt osztályhoz sorol­ható, de még­sem szeretetreméltó. A szellemi kép­zettség gyakran önzéssel, nagyzással és önhittséggel párosul, de a szív és kedély képzettsége ezt határo­zottan kizárja. A szeretetreméltóság alapköve: a mindenki iránti önzetlen jóindulat. Neveljük leányainkat eleven szellemű és gyöngéd érzelmüekké. Amaz kellemessé és keresetté teszi má­soknak a velünk való közlekedést; — a gyöngéd­ség, e megbecsülhetetlen negativ erény, megóv ben­nünket mások önérzetének megsértésétől. E két nemes tulajdonság birtokával minden nő szeretetre méltó, ha a természet még oly mostohán ajándékozta is meg külső bájakkal; holott a legszebb nő is csak rideg álarcz, ha a mondott belső bájt nélkülözi. E belső báj nem mulékony. Az üde arcz — redőssé lesz, a mézajkú száj — fogatlanná; a barna fürtű háj meg­őszül ; de a lelki szépség: megtartja örök ifjúságát. Ha e lelki szépséget fogják lányaink tisztelt anyák­ bemutatni — csak akkor mondhatják el, hogy azokat nevelésben részesítették; mert ezzel ellátták azon utravalóval, azon úti pénzzel, mely mindenütt forgandó, melylyel mindenütt — a szó igaz értelmé­ben — boldogulnak és ami fő: boldogítanak. Kérdjük, hol szerezhető meg e lelki szépség ? Kérdjük, hol a mester, ki ebben lányainkat oktassa? Hiába kérdjük, hiába keressük! Megtalálni nem fogjuk. Erre nem született idegen mester, nincs sem bel- sem külföldön olyan nevelőnő, ki ezt képes volna lányainknak megadni. Ez azon tudomány, mely még nem foglaltatott czikkelyekbe; ez azon tudomány, melynek tanszékét csak az tölti be híven, ki annak lényegétől teljes egészében átszellemül, akinek folyton előtte lebeg lányaik boldogsága. Ez nem lehet hivatása idegen mesternek. Ez az anyák hivatása. Igen, ez az anyák kötelessége. Ezen nevelésnek a módszere a tiszta praktikum, a gyakorlatiasság és az egyszerű példaadás. Anyák! adjatok lányaitoknak lelki szépséget! Engel Mór. 3 Itt a farsang — jó Uraim! — mulassunk Minden perez kár, a­mit most elmulasztunk. Kurta farsang ?!-------------Legyen nagy kedv! [Ez a fő! Kedv tüzétől olvadjon a jég­mező! Palást. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (3. sz.) TÖVISEK. Itt a farsang.............. (Alkalmi vers e jégünnepélyre 1896. január 19.) Itt a farsang! jó Uraim, mulassunk! . . . Minden perez kár, a­mit most elmulasztunk! Szűk rámája van a képnek, — vagyis hát: A farsangot nagyon rövidre szabták. De épp ezért, ki nem siet, elmarad S búsulhat majd a hét hetes böjt alatt! . . . * Napfény nyitja s élteti a virágot-------­Épp igy te is, ha bankódat kivágod S jó kedvedben elkurjantod magadat, Élted egén ragyog boldog virradat, Bágyadt szived feléled, mint a plánta, Ha szép kis lány eső után kapálta! . . . Vig zeneszó, társas öröm, telt pohár, Lesz lelkedet nyitogató napsugár ! . . . * Dalra, tánczra, kedves ifjak, szaporán Mert a böjt jön ám az idén de korán! Daloljatok, tánczoljatok, igyatok Kedveteknek nyilvánulást igy adtok! . . . . Szép karcsú lány pompás darázs-derekát Átölelni bálteremben — gyere hát! — Délczeg ifjú erős karja ha ölel: Mond leányka! több élvezet ennél kell ?! . . . * S kifáradva dalban, tánczban, ime­ni-------­Isten keze bő havat kezd hinteni, Vizet fagyaszt, csinál tükör-jégpályát, Hogy tánczokat az ifjak ott is járják! .... Jaj de szép sport! .... Jaj, de nagyon szeret-Ha lábamra a korczolyát tehetném!---------ném, De vén lábam már amúgy is bicsaklik, Ezért nem használhatom a bicziklit. Arany ifjak! a­kikben még forr a vér S nem tudjátok, mi a hideg ? mi a dér ?------­Mint a madár szárn­nyal szegi a jeget:-------­Korcsolyával hasítsátok a jeget A korcsolya: a láb szárnya — rajta hát Repüljétek át a »Krinolin« tavát! Ez­re­déve­s j­é­g­ün­n­e­p­é­l­y tartva ott, Ha megérjük az első Vasárnapot! . . . . Fel *— jég-tánczra! — ;—Rá­cz József ur vezeti, Ki a magyart Damjanicsként szereti; Ki elesik, újra fel­kel — hajaha! Ne búsuljon, nem lesz halálos baja!............. Lám Ádám az Édenben is elesett, Pedig ott »Krinoin«-kert se lehetett, Tán még jég se!?! —­ csak egy kígyó! — [Haja ha! — — Jég-pályára kinek nem ősz a haja!..... Szép mulatság leszen ottan Vasárnap, A rendezők minden embert elvárnak Tehát kérem — Olvasóim — az égre Menjenek el majd vasárnap a jégre! S hideg jégtől gyuladjanak bő lángra: Áldást kérni ezer éves Hazánkra! . . . . * Van azonban, a kinek a jég s a bál Hivogatón akármennyit kiabál, Lelkesítő és buzditó sok szép szó: Akárcsak a meszelt falra hányt borsó! Kinek haját a tél­dere belepte És lába is roskad, reszket mellette, — Beszélhetsz annak, mint beteg olasznak, Se bál, se jég nem kell már többé annak! * Haj, láb és kor-kollegáim! kívánom Azért mi se maradjunk a divánon, — Itt a farsang, — mulassunk mi is benne! Hát ez vajon csak ez ifjakért lenne ?!.... Hiszen a tél — öregeknek — rokonunk ölelésén össze csak nem roppanunk ?!?.... Szivar­ szóval egy kis »csöndes« jó nekünk * S megint tovább folydogál az életünk! . . . . Rajta tehát, öreg — ifjú — férfi — nő Jól mulassunk, hajh, mert rövid az idő ! . . . . Kurta farsang és hosszú böjt az élet, Kedv virága farsangba nyílik, éled! . . . . »Minden óra virágát leszakas­szuk!« Gond-tarisznyát most a szegre akasszuk! Kinek a csók, kinek a táncz, kinek jég-------­»Csöndes«­, zene­, dal! — élvezet van elég!... Válogassunk!.................Az élvezet asz talán Ha nem jó ez-------jó lesz majd amaz talán ? ... De hi­ába ne lebzseljünk, mert a tál Teli marad, ha valaki affektál!--------— * KÜLÖNFÉLÉK. — Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én tartotta meg havi ülését, melynek tárgyai közül kiemeljük Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő jelentését, melyből ismét az tűnik ki, hogy a tanfel­ügyelő ur nagy elfoglaltsága mellett is kiváló súlyt he­lyez az iskolalátogatásokra, a­mi rövid idő múlva meg is fogja hozni megyei tanügyünk fellendülését. A közigazgatási bizottságnak előterjesztett jelentése szerint a kir. tanfelügyelő a múlt évi deczember hó­ban 9 iskolát, 1 óvodát, illetve 23 tantermet látoga­tott meg. Nevezetesen: a paksi községi iparostanoncz, a paksi r. k. fiú- és leány,­ a paksi ág. ev.,­ a paksi ev. ref.,­ a paksi statusquo szr. és orth. izr. iskolá­kat, végre a paksi r. k. óvodát; továbbá részt vett a bonyhád-vidéki tanitó-egyesületnek közgyűlésén és a paksi áll. és a szegzárdi közs. fiú- és leány polgári iskola magánvizsgálatain is. A meglátogatott iskolák közül jeles eredményt mutatott fel a paksi községi fiú-, a paksi községi leány- és a paksi ev. ref. iskola; kielégítő eredményt a paksi községi iparos­tanoncz- és a paksi orth. izr. hitfelekezeti iskola. Ezen látogatása alkalmával arról győződött meg a kir. tanfelügyelő, hogy a paksi községi leányiskolá­ban kézimunkát nem tanítanak, továbbá, hogy az iparostanoncz iskolában a tanulók feljáratása nem ki­elégítő, s hogy a paksi orth. izr. iskolában a délu­táni oktatás egyedül vallástani tárgyakra jön for­dítva, végre, hogy a paksi ref. iskola túlzsúfoltság­ban szenved, mert egy tantermű iskolájába 103 gyer­mek jár fel. Mindezen hiányok orvoslása, illetőleg megszüntetése iránt saját hatásköréből már megtette a szükséges intézkedéseket. A jelentésében különösen hangsúlyozza, hogy Paks község, melynek lakói nagy­részben ugyancsak az 1712—1720. évi letelepítés al­kalmával jöttek be az országba, immár teljesen meg­­magyarosodott, mely tény fényesen igazolja azt, hogy a hazafias missió teljesítésében fáradozó értelmiség­nek és tanítóknak egyöntetű és önfeláldozó mun­kássága által hazai édes nyelvünket otthonossá és meg­kedveltté tehetjük s nem adható hely azon még vár­megyénkben sok helyen és sokak által hangoztatott érvelésnek, hogy a magyar nyelvnek elsajátítása a népnek a német nyelvhez való szívós ragaszkodása kö­vetkeztében nem találja fel otthonát. Ugyanezt iga­zolja az is, hogy a vármegye jobb nevű iskoláiba szétszórva találunk olyan más községbeli gyermeke­ket, kik szüleiknek akaratából cserébe adatnak, vagy fizetett helyen vannak azon okból, hogy ottan a ma­gyar nyelvet elsajátítsák. Ilyen helyekül felemlítette nagy-doroghi és sár-szent-lőrinczi iskolákat, hol is­kolalátogatás alkalmával talált több németajkú gyer­meket leginkább bonyhád vidékéről, hol egy év alatt a német gyermekek teljesen elsajátítják a magyar nyelvet, mit saját szülőhelyökön­ is kötelességszerűen teljesíthetne az iskola.­­ A szegzárdi kaszinó tisztújító közgyűlését múlt vasárnap tartotta meg rendkívül nagy érdek­lődés mellett. A szavazás alábbi eredményei délután 6 órakor hirdette ki T­o 1t­h Ödön korelnök . Elnök : Fördős Vilmos, alelnök: dr. Szigeth Gábor, igazgató: Török Béla, ügyész: dr. Pápé Dénes, pénztárnok: Antal Ferencz, könyvtárnok: Holub János, jegyző: Bodnár I. Választmányi tagok: Ágoston Isván, Boda Vilmos, Biray Béla, Döry Pál, Fejős Károly, Fink Kálmán, Goldberger Mór, dr. Haidekker Béla, Krammer János, dr. Kramplin Emil, Krcsmárik Pál, Kurz Vilmos, dr. Leopold Kornél, Orffy Lajos, dr. Pap József, Selcz József, Simontsits Elemér, Schnei­der Gábor, dr. Steiner Lajos, Totth Ödön, Tóth Károly, Tihanyi Domokos, Ujfalussy Imre, Wosinsky Mór. Megemlítjük, hogy Steinekker Ferencz és Simontsits Elemér a választmányi tagságra egy­forma szava­zatot nyertek, kik között új szavazást rendelt el az elnök s szótöbbséggel Simontsits E. választ­mányi taggá választatott meg. A választás, illetve a sza­vazatok összeszámlálása körül némi szabálytalanság is történt, a­melynek következtében Vargha Lajos, a kaszinónak hosszú éveken volt igazgatója, a vá­lasztmányi tagok közül is kimaradt. A választás ellen e­miatt többen felebbezést fognak 15 napon belül benyújtani.

Next