Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-16 / 20. szám

1897. május 16. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)___ örömmel szavazta meg a nagy többség a főherczeg disz-fabódé mesésen olcsó 2400 írt blikk­i vételárát. Azonban, csakhamar, hogy a millió tagú ma­­góré, nagyúri disz-fakimnyhó, valami 20 vagyonban megérkezett, s a törmelék is, mely Budapesten maradt, kitett 2 vagyont!] a bozatási költség nagy volta, a felállítás és szükséges pótlások még nagyobb anyagi kiadásai teljesen kiábrándítottak bennünket. Nekem úgy tetszik, hogy tökéletes igaza volt a múltkor By-Tang úrnak, ki kevésbé üdítő, drága árnyéknak mondta az uri-góré pénzen vett árnyát, a kivágott ős­ fák ingyen adta ilyetén élvezetéhez képest! . . . Nekem úgy tetszik, hogy e főúri »/lüse/ő« nek Casinónk kertjének közepébe történt beállításával, sokak elméjében megvillant a gondolat: » Timeo Da­­raos et dona ferentes /«---------­»Valóságos ajándék!« — mondták az eladók s ezt visszhangoztatták a megvételt ajánló casinói fejeink is — akkor! —, de most már bűnbánólag beismerik, hogy ez a szép és drága főúri­ fabódé, bi­zony érzékenyen veszedelmes Antal Franczira, sze­retett pénztárosunkra nézve!------------Ez a dolog egy valóságos en miniature modern ismétlése a veszedelmes trójai­ faló históriájának! . . . * De épp azért, mert Casino-fejeink — a mi javunkra, kényelmünkért, kissé fáradtak e do­logban,, — nekünk már le kell raknunk a gúny, ki­sebbítés, élczelés fegyverét velők szemben! — Ha szép az úri góré, minket gyönyörködtet; ha drága, mi fizetjük ki az árát! — Szóval ennek a disz­fa­­bódénak öröme és fájdalma szivünkhöz forrott, édes mindnyájunké. * Határozottan mondhatom, hogy most, mikor a Casino ajtaján belép az ember s maga előtt látja a szép kertet, remek nyári pavillonjával, — olyanféle érzés fogja el, mint mikor a vonaton Zágráb felől egy hosszú alaguton keresztül berobogva, maga előtt látja Fiumei, hazánk gyöngyét, a nagy világvárosok e remek tükör-darabját! — Casino-kertünk is olyan most a Frigyes főherczeg dísz­fabódéjával, mint egy nagyon kicsinyített ezredéves kiállítás.------­* E szerint azt kellene mondani, hogy ez a főúri parádés gúny hó, ünnepi vityilló, uri-góré, — stb. [— mert van már vagy 10 féle neve! —] szebbé tette a Casino-kertet. Én ezt éppen nem mondhatom. Nekem jobban tetszett a régi kert, pavillontalan fo­tográfiájával. — Ez egy kisvárosi nagy kert volt, ide-oda hajló, csavarodó keskeny, árnyas utaival, csa­logány dalával, természet szépségeivel. A mostani pedig: egy nagy városi kis kert, mesterséges szép­ségekkel ékesítve.* Hogy érezheti magát ez a diszes alkotvány, — mely országos kiállításokon szokott természetes és művészi szépségeivel ragyogni — hogy érezheti most magát e kis kert szűk keretében, mint demokrata urak füstjét nyelő, ugyanily kisasszonyok piczi lábai által tiprandó Casinó-kerti uri­goré? . . . Hogy érezheti magát az a diszes trójai­ faló minálunk ? — — — Szerintem úgy, mintha a hires »Kincsem« lovat, annak idejében összecsapták volna az elcsigázott fiakker gebék társaságával. * ■ Szép egy épület, annyi bizonyos, — de vesze­delmes is, akárcsak a trójai faló, [mert sok pénzün­ket felfaló­­], akárcsak a szomorú nevezetességű párizsi jótékony bazár-épület, melynél a mi pavillo­­nunk éghetőbb anyagokból van összeállítva. No de, úgy hallom, be is van biztosítva jól. És ez szüksé­ges is, mert az ott tánczoló fiatalság szerelmes szi­vének egy gyújtó szikrája elég — — és a pavilion elég — — miként a Csörgeteg / . . . Nagy pechje van e drága de szép pavilonunk­nak. — Egyik szombatról a másikra marad az ün­nepélyes megnyitása a rossz idő miatt. No de, majd csak kiderül és felmelegszik egyszer--------és akkor [julius közepén!] mily édes lesz a szórakozás nyu­galma az uri-góré körül, a drágán vett árnyékon, vagy pedig majd úgy késő ősszel a nyáron át ma­gába szedett természet meleggel besütött uri-góré kellemes bensejében? . . . »Akár így lesz, akár úgy lesz, de valaho­gyan csak lesz, mert még úgy sohasem volt, hogy sohase lett volna!« (Nép­mondás.) Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A földmivelési m. kir. minisztérium tanácstermében folyó évi május hó 25-én a „Faiskolák és fairtásokról alkotandó törvény­­hatósági szabályrendeletek“ előkészítése tár­gyában tartandó értekezletre Döry Pál, vár­megyénk alispánja, meghivatott. — Tolnavármegye küldöttsége. Nagy ün­nepet ül ma Pozsony, az ősi koronázó város, a­hol ő felsége a király jelenlétében leple­zik le a Mária Terézia szobrát. A fényes ünnepségre Tolnavármegye törvényhatóságát is meghívták. A törvényhatóságot gróf Szé­chenyi Sándor főispán, v. belső titkos ta­nácsos, Stankovánszky János és Döry Jenő nagybirtokosok, bizottsági tagok fogják képviselni. — Anyakönyvvezetői kinevezések. A belügy­miniszter a duna-szt.-györgyi kerületbe anyakönyv­vezető helyettessé K­o­v­á­c­s Sándort, az ozorai anya­könyvi kerületbe pedig anyakönyvvezető helyettessé Zsigmond Lászlót nevezte ki, némán, örökre kihűlt szivvel, a másik megtörve, zo­kogás könnyzápor közt borulva a koporsóra. Fájdalmat érzek e látomásra s tudni vélem, mit­­ érezhet az az öreg ember, ha átvonul lelkén az 57 év boldogsága, ha szeme elé tárul a két kép: hajdan és most, kereszt lábánál. Értem már, mi fájt annak az öreg embernek, mikor elhalt hitestársának jéghideg ajkait csókjaival árasztotta el, talán nem is volt az neki jéghideg, csak én, —­ki a halált a test megmereve­désének, a vér kihűlésének tanultam, s gondoltam ezt. Értem már, miért rebegtek ajkai, ne hagyj el, mi lesz belőlem. Ha egy jóbarátot csak pár évi együ­tt­­lét után elveszítünk, szívünk megtelik fájdalommal, s úgy érezzük, mintha egyedül, teljesen elhagyatva állnánk egy nagy pusztaságban. S mi az a fájdalom ahhoz a kínok mérhetlen óczeánjához, mit egy ősz öreg ember érez akkor, midőn 57 évig vele örömöt, bút, jó­ s balsorsot átélt szerető párját veszíti el. Elvonulnak lelki szemeim előtt 57 éves boldog házasságuk legszebb napjai. Látom őket, a mint fiatal üde párt Isten oltára elé lépni, hogy örök hűséget esküdjenek egymásnak s hallom a holtomig holtodiglant. Látom őket, mint e szent esküt 25 év múlva még mindig fiatalon, s tisztán, nemesen érző szívvel ismétlik meg az Úr oltárán. Látom őket, amint 50 év múlva mégegyszer elmennek az Úr hajlékába, hogy azt az esküt, mit 50 évvel előbb tettek, ujjólag bemutassák, megismé­teljék a mindenek Ura előtt, őszbe csavarodott haj­fürtökkel, de azért ruganyosan lépkednek végig a kis falu templomában, szemükben fiatalos tűz, lel­kükben ugyanaz az igazi szerelem, mely fiatal ko­rukban lángra lobbant s mely egy félszázadon ke­resztül mint jótevő napsugár ragyogta be életüket. Látom őket ma, az egyik koporsóban fekve,­­ Keserű a halál, s a fájdalom egyetlen orvossága a megnyugvás. Megnyugvást a viszontlátás reménye ad. A viszontlátásnak el kell jönnie. Megsemmisül bár a test, de a lélek soha meg nem semmisülhet. Ez örök, mert része az öröktől örök Istennek, ki lelkéből lehelt lelket a testbe; s ha a lélek része az Istennek, el nem enyészhet, mert az Isten el nem múlik. Ami az emberben Isteni, a lélek, annak eljő a viszontlátás. Te szegény, fájdalomtól megtört öreg, tápláld lelked a hit szent vigaszával, találj örömöt gyerme­keid s szerető unokáid boldogságán, s szeressétek egymást a jó szivek igaz szeretetével, hogy a szerető hitves, a jó édes anya elköltözött szelleme áldólag lebegjen fölöttetek, mig beteljesedik az Ur szava: »Én vagyok a feltámadás és az élet.« Jóska. 3 — Előléptetések. A vallás- és köz­okta­tásügyi miniszter a X. fizetési osztály első fokozatába: T. Nyitray Lajos szegzárdi, B­a­tinó Stáncsics F­anni szegzárdi, K­o­­vács Dávid szegzárdi, Kászonyi Mihály paksi, Holub János szegzárdi, S­a­n­e­k Samu paksi polg. iskolai rendes tanítókat, illetve tanítónőket, — a X. fizetési osztály 2-ik fo­kozatába Benes Bozséna szegzárdi, Mondry Hugó szegzárdi, Degré Etelka szegzárdi rendes tanítót, illetve tanítónőket, — a XI. fizetési osztály 1-ső fokozatába Rézler Ilona szegzárdi polg. iskolai segédtanítónőt, — a XI. fizetési osztály 2-ik fokozatába Dankó János paksi, G­a­n­z Gábor paksi, M­i­k­u­l­a Dezső szegzárdi polg. iskolai segédtanítókat léptette elő.­­ Az ügyvédi kamara köréből: A pécsi ügy­védi kamara közhírré teszi, hogy dr. Zöld Sándor pécsi ügyvédet tagjai közé folytatólag felvette. — Eljegyzés: Kürz Sámuel, mucsfai ág. ev. lelkész eljegyezte Gros­ek Henrik ráczkozári nyug. jegyző szép és kedves leányát, írónké kisasszonyt. — Hivatalvizsgálat. Sei ez József, a szegzárdi kir. törvényszék elnöke, folyó hó 11-én és következő napjain megvizsgálta a g­y­ü­n­k­i kir. járásbíróságot és mindent a legnagyobb rendben talált. — Tejszövetkezet megnyitás. A tej­termékek minél nagyobb értékesítése czéljából Aparon megala­kult tejszövetkezet május hó első napjaiban megkezdte működését. Három tágas, czélszerűen berendezett he­lyiség áll rendelkezésre. Naponkint mintegy 1000—1200 liter tej kerül feldolgozásra, (vaj, túró, s egyéb mel­léktermékek) melyből a lakosság idővel szép jöve­delmet fog húzni, s ezzel némiképen és részben kár­pótolja a fillokszera által már csaknem egészen tönkre­tett szőlők utáni veszteségét. Adja Isten, hogy ezen ujonan megkezdett iparág népünk közvagyonositására hathatós befolyással legyen. — Alapszabály jóváhagyás. A m. kir. belügy­miniszter a magyarországi munkások rokkant és nyugdíj-egylet dunaföldvári fiók-egyletének alapsza­bályait 6704. sz. a. jóváhagyta. — Jóváhagyott határozat. Tolnavármegye tör­­vény­hatósági bizottsága a tavaszi közgyűlésen 80 — 80 frt évi lakbért szavazott meg a vármegyei utmeste­­rek részére, mely határozatot a földmivelésügyi mi­niszter jóváhagyta s igy a lakbér az illetők részére folyóvá lett téve. — A Garay szobor helyének kijelölése. A Ga­­ray-szobor bizottság elnökének kérelmére hatóságilag múlt szerdán jelölték ki a­ költő nevéről nevezett té­ren az ősz folyamán felállítandó szobor helyét. A bi­zottságban részt vettek: Déry Pál alispán, Nunko­­vich Ferencz főszolgabiró, Perzsina Alfréd kir. főmérnök, dr. H­i­r­l­i­n­g Ádám községi főjegyző, Zsigmond Ferencz községi biró és Bodnár Ist­ván, a szoborbizottság titkára. — Választók Összeírása. A fennálló tör­vény és a belügyminiszteri rendelet értelmé­ben Tolna vármegye központi választmánya is intézkedett az orsz. képviselő választásra jogosultak névjegyzékének összeírása tárgyá­ban. Szegzárdon a kiküldött bizottság folyó évi június hó 2-án, a városházán ál­lítja össze a választók névjegyzékét az 1898-ik évre. A bizottság elnöke: Török Béla, tag­jai: dr. Hirling Ádám, Goldberger Mór és Tóth Károly. — A szőlő- és borgazdasági tanfolyamra, mely a szegzárdi szőlőtelepen a f. hó 20-án nyolcz tolnavármegyei tanító részvételével nyittatik meg, s a következő tanitók vétettek fel: Győrffy József paksi, Schuller József bá­taszéki, Keul János n.­székelyi, Simrák László­­ bátai és Walter Ádám czikói tanitók 60 frt ellátási általán­nyal, továbbá Kálmán Ká­roly, Nemes Győző és Szabó Lajos szegzárdi tanítók ellátási átalány nélkül. — Megfelebbezett törvényhatósági határozat. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága, mint an­nak idején megírtuk, a folyó évi 57-ik számú hatá­rozatával az egész vármegyében felemelte a helypénzt. A törvényhatósági bizottságnak ezt a határozatát harmincz szegzárdi iparos megfelebbezte.

Next