Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
1897. május 16. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (20. sz.)___ örömmel szavazta meg a nagy többség a főherczeg disz-fabódé mesésen olcsó 2400 írt blikki vételárát. Azonban, csakhamar, hogy a millió tagú magóré, nagyúri disz-fakimnyhó, valami 20 vagyonban megérkezett, s a törmelék is, mely Budapesten maradt, kitett 2 vagyont!] a bozatási költség nagy volta, a felállítás és szükséges pótlások még nagyobb anyagi kiadásai teljesen kiábrándítottak bennünket. Nekem úgy tetszik, hogy tökéletes igaza volt a múltkor By-Tang úrnak, ki kevésbé üdítő, drága árnyéknak mondta az uri-góré pénzen vett árnyát, a kivágott ős fák ingyen adta ilyetén élvezetéhez képest! . . . Nekem úgy tetszik, hogy e főúri »/lüse/ő« nek Casinónk kertjének közepébe történt beállításával, sokak elméjében megvillant a gondolat: » Timeo Daraos et dona ferentes /«---------»Valóságos ajándék!« — mondták az eladók s ezt visszhangoztatták a megvételt ajánló casinói fejeink is — akkor! —, de most már bűnbánólag beismerik, hogy ez a szép és drága főúri fabódé, bizony érzékenyen veszedelmes Antal Franczira, szeretett pénztárosunkra nézve!------------Ez a dolog egy valóságos en miniature modern ismétlése a veszedelmes trójai faló históriájának! . . . * De épp azért, mert Casino-fejeink — a mi javunkra, kényelmünkért, kissé fáradtak e dologban,, — nekünk már le kell raknunk a gúny, kisebbítés, élczelés fegyverét velők szemben! — Ha szép az úri góré, minket gyönyörködtet; ha drága, mi fizetjük ki az árát! — Szóval ennek a diszfabódénak öröme és fájdalma szivünkhöz forrott, édes mindnyájunké. * Határozottan mondhatom, hogy most, mikor a Casino ajtaján belép az ember s maga előtt látja a szép kertet, remek nyári pavillonjával, — olyanféle érzés fogja el, mint mikor a vonaton Zágráb felől egy hosszú alaguton keresztül berobogva, maga előtt látja Fiumei, hazánk gyöngyét, a nagy világvárosok e remek tükör-darabját! — Casino-kertünk is olyan most a Frigyes főherczeg díszfabódéjával, mint egy nagyon kicsinyített ezredéves kiállítás.------* E szerint azt kellene mondani, hogy ez a főúri parádés gúny hó, ünnepi vityilló, uri-góré, — stb. [— mert van már vagy 10 féle neve! —] szebbé tette a Casino-kertet. Én ezt éppen nem mondhatom. Nekem jobban tetszett a régi kert, pavillontalan fotográfiájával. — Ez egy kisvárosi nagy kert volt, ide-oda hajló, csavarodó keskeny, árnyas utaival, csalogány dalával, természet szépségeivel. A mostani pedig: egy nagy városi kis kert, mesterséges szépségekkel ékesítve.* Hogy érezheti magát ez a diszes alkotvány, — mely országos kiállításokon szokott természetes és művészi szépségeivel ragyogni — hogy érezheti most magát e kis kert szűk keretében, mint demokrata urak füstjét nyelő, ugyanily kisasszonyok piczi lábai által tiprandó Casinó-kerti urigoré? . . . Hogy érezheti magát az a diszes trójai faló minálunk ? — — — Szerintem úgy, mintha a hires »Kincsem« lovat, annak idejében összecsapták volna az elcsigázott fiakker gebék társaságával. * ■ Szép egy épület, annyi bizonyos, — de veszedelmes is, akárcsak a trójai faló, [mert sok pénzünket felfaló], akárcsak a szomorú nevezetességű párizsi jótékony bazár-épület, melynél a mi pavillonunk éghetőbb anyagokból van összeállítva. No de, úgy hallom, be is van biztosítva jól. És ez szükséges is, mert az ott tánczoló fiatalság szerelmes szivének egy gyújtó szikrája elég — — és a pavilion elég — — miként a Csörgeteg / . . . Nagy pechje van e drága de szép pavilonunknak. — Egyik szombatról a másikra marad az ünnepélyes megnyitása a rossz idő miatt. No de, majd csak kiderül és felmelegszik egyszer--------és akkor [julius közepén!] mily édes lesz a szórakozás nyugalma az uri-góré körül, a drágán vett árnyékon, vagy pedig majd úgy késő ősszel a nyáron át magába szedett természet meleggel besütött uri-góré kellemes bensejében? . . . »Akár így lesz, akár úgy lesz, de valahogyan csak lesz, mert még úgy sohasem volt, hogy sohase lett volna!« (Népmondás.) Palást. KÜLÖNFÉLÉK. — A földmivelési m. kir. minisztérium tanácstermében folyó évi május hó 25-én a „Faiskolák és fairtásokról alkotandó törvényhatósági szabályrendeletek“ előkészítése tárgyában tartandó értekezletre Döry Pál, vármegyénk alispánja, meghivatott. — Tolnavármegye küldöttsége. Nagy ünnepet ül ma Pozsony, az ősi koronázó város, ahol ő felsége a király jelenlétében leplezik le a Mária Terézia szobrát. A fényes ünnepségre Tolnavármegye törvényhatóságát is meghívták. A törvényhatóságot gróf Széchenyi Sándor főispán, v. belső titkos tanácsos, Stankovánszky János és Döry Jenő nagybirtokosok, bizottsági tagok fogják képviselni. — Anyakönyvvezetői kinevezések. A belügyminiszter a duna-szt.-györgyi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé Kovács Sándort, az ozorai anyakönyvi kerületbe pedig anyakönyvvezető helyettessé Zsigmond Lászlót nevezte ki, némán, örökre kihűlt szivvel, a másik megtörve, zokogás könnyzápor közt borulva a koporsóra. Fájdalmat érzek e látomásra s tudni vélem, mit érezhet az az öreg ember, ha átvonul lelkén az 57 év boldogsága, ha szeme elé tárul a két kép: hajdan és most, kereszt lábánál. Értem már, mi fájt annak az öreg embernek, mikor elhalt hitestársának jéghideg ajkait csókjaival árasztotta el, talán nem is volt az neki jéghideg, csak én, —ki a halált a test megmerevedésének, a vér kihűlésének tanultam, s gondoltam ezt. Értem már, miért rebegtek ajkai, ne hagyj el, mi lesz belőlem. Ha egy jóbarátot csak pár évi együttlét után elveszítünk, szívünk megtelik fájdalommal, s úgy érezzük, mintha egyedül, teljesen elhagyatva állnánk egy nagy pusztaságban. S mi az a fájdalom ahhoz a kínok mérhetlen óczeánjához, mit egy ősz öreg ember érez akkor, midőn 57 évig vele örömöt, bút, jó s balsorsot átélt szerető párját veszíti el. Elvonulnak lelki szemeim előtt 57 éves boldog házasságuk legszebb napjai. Látom őket, a mint fiatal üde párt Isten oltára elé lépni, hogy örök hűséget esküdjenek egymásnak s hallom a holtomig holtodiglant. Látom őket, mint e szent esküt 25 év múlva még mindig fiatalon, s tisztán, nemesen érző szívvel ismétlik meg az Úr oltárán. Látom őket, amint 50 év múlva mégegyszer elmennek az Úr hajlékába, hogy azt az esküt, mit 50 évvel előbb tettek, ujjólag bemutassák, megismételjék a mindenek Ura előtt, őszbe csavarodott hajfürtökkel, de azért ruganyosan lépkednek végig a kis falu templomában, szemükben fiatalos tűz, lelkükben ugyanaz az igazi szerelem, mely fiatal korukban lángra lobbant s mely egy félszázadon keresztül mint jótevő napsugár ragyogta be életüket. Látom őket ma, az egyik koporsóban fekve, Keserű a halál, s a fájdalom egyetlen orvossága a megnyugvás. Megnyugvást a viszontlátás reménye ad. A viszontlátásnak el kell jönnie. Megsemmisül bár a test, de a lélek soha meg nem semmisülhet. Ez örök, mert része az öröktől örök Istennek, ki lelkéből lehelt lelket a testbe; s ha a lélek része az Istennek, el nem enyészhet, mert az Isten el nem múlik. Ami az emberben Isteni, a lélek, annak eljő a viszontlátás. Te szegény, fájdalomtól megtört öreg, tápláld lelked a hit szent vigaszával, találj örömöt gyermekeid s szerető unokáid boldogságán, s szeressétek egymást a jó szivek igaz szeretetével, hogy a szerető hitves, a jó édes anya elköltözött szelleme áldólag lebegjen fölöttetek, mig beteljesedik az Ur szava: »Én vagyok a feltámadás és az élet.« Jóska. 3 — Előléptetések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a X. fizetési osztály első fokozatába: T. Nyitray Lajos szegzárdi, Batinó Stáncsics Fanni szegzárdi, Kovács Dávid szegzárdi, Kászonyi Mihály paksi, Holub János szegzárdi, Sanek Samu paksi polg. iskolai rendes tanítókat, illetve tanítónőket, — a X. fizetési osztály 2-ik fokozatába Benes Bozséna szegzárdi, Mondry Hugó szegzárdi, Degré Etelka szegzárdi rendes tanítót, illetve tanítónőket, — a XI. fizetési osztály 1-ső fokozatába Rézler Ilona szegzárdi polg. iskolai segédtanítónőt, — a XI. fizetési osztály 2-ik fokozatába Dankó János paksi, Ganz Gábor paksi, Mikula Dezső szegzárdi polg. iskolai segédtanítókat léptette elő. Az ügyvédi kamara köréből: A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Zöld Sándor pécsi ügyvédet tagjai közé folytatólag felvette. — Eljegyzés: Kürz Sámuel, mucsfai ág. ev. lelkész eljegyezte Grosek Henrik ráczkozári nyug. jegyző szép és kedves leányát, írónké kisasszonyt. — Hivatalvizsgálat. Sei ez József, a szegzárdi kir. törvényszék elnöke, folyó hó 11-én és következő napjain megvizsgálta a gyünki kir. járásbíróságot és mindent a legnagyobb rendben talált. — Tejszövetkezet megnyitás. A tejtermékek minél nagyobb értékesítése czéljából Aparon megalakult tejszövetkezet május hó első napjaiban megkezdte működését. Három tágas, czélszerűen berendezett helyiség áll rendelkezésre. Naponkint mintegy 1000—1200 liter tej kerül feldolgozásra, (vaj, túró, s egyéb melléktermékek) melyből a lakosság idővel szép jövedelmet fog húzni, s ezzel némiképen és részben kárpótolja a fillokszera által már csaknem egészen tönkretett szőlők utáni veszteségét. Adja Isten, hogy ezen ujonan megkezdett iparág népünk közvagyonositására hathatós befolyással legyen. — Alapszabály jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter a magyarországi munkások rokkant és nyugdíj-egylet dunaföldvári fiók-egyletének alapszabályait 6704. sz. a. jóváhagyta. — Jóváhagyott határozat. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a tavaszi közgyűlésen 80 — 80 frt évi lakbért szavazott meg a vármegyei utmesterek részére, mely határozatot a földmivelésügyi miniszter jóváhagyta s igy a lakbér az illetők részére folyóvá lett téve. — A Garay szobor helyének kijelölése. A Garay-szobor bizottság elnökének kérelmére hatóságilag múlt szerdán jelölték ki a költő nevéről nevezett téren az ősz folyamán felállítandó szobor helyét. A bizottságban részt vettek: Déry Pál alispán, Nunkovich Ferencz főszolgabiró, Perzsina Alfréd kir. főmérnök, dr. Hirling Ádám községi főjegyző, Zsigmond Ferencz községi biró és Bodnár István, a szoborbizottság titkára. — Választók Összeírása. A fennálló törvény és a belügyminiszteri rendelet értelmében Tolna vármegye központi választmánya is intézkedett az orsz. képviselő választásra jogosultak névjegyzékének összeírása tárgyában. Szegzárdon a kiküldött bizottság folyó évi június hó 2-án, a városházán állítja össze a választók névjegyzékét az 1898-ik évre. A bizottság elnöke: Török Béla, tagjai: dr. Hirling Ádám, Goldberger Mór és Tóth Károly. — A szőlő- és borgazdasági tanfolyamra, mely a szegzárdi szőlőtelepen a f. hó 20-án nyolcz tolnavármegyei tanító részvételével nyittatik meg, s a következő tanitók vétettek fel: Győrffy József paksi, Schuller József bátaszéki, Keul János n.székelyi, Simrák László bátai és Walter Ádám czikói tanitók 60 frt ellátási általánnyal, továbbá Kálmán Károly, Nemes Győző és Szabó Lajos szegzárdi tanítók ellátási átalány nélkül. — Megfelebbezett törvényhatósági határozat. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága, mint annak idején megírtuk, a folyó évi 57-ik számú határozatával az egész vármegyében felemelte a helypénzt. A törvényhatósági bizottságnak ezt a határozatát harmincz szegzárdi iparos megfelebbezte.