Tolnamegyei Közlöny, 1899 (27. évfolyam, 4-13. szám)

1899-01-22 / 4. szám

XXVII. évfolyam/ 1=L szám. Szegzárd, 1899. január 22. II I­ TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító­­egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Félévre....................3 „ — n Negyedévre ... I „ 50 „ Egyes szám a kiadóhivatalban 12 kr. Szerkesztőség: Bezerédj István­ utcza 6-ik szám alatt, hová a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 176. sz. alatt, hová az előfizetések, hirdetések és a fel­szólamlások küldendők. Me­gj­elen: Hetenkint egyszer, vasárnap. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosan számittatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . . 1 frt 87 kr. 100—200 ... 2 „ 87 „ 200—300 r ... 3 B 87 r minden további 100 szó 1 frttal több A baranyavári vasúti összeköttetés. A múlt év nyarán Tolna- és Baranya­­vármegyének a dunamentén fekvő községei­ben, különösen a­zokban, melyek az ország fővárosával való egyenes vasúti összeköttetést mind ez ideig nélkülözni voltak kénytelenek, nagy mozgást idézett elő azon nem minden­napi körülmény, hogy mérnökök zaja lepte el­­ a községek határait, a­kik egész komolyan hozzáfogtak a Szegzárd-baranyavári név alatt rég ismeretes vasúti vonal nyomjelzéséhez. A munka megkezdése után csakhamar szárnyra kelt a hír,­­ hogy a mérnökök a hitelbank megbízottai, ki az említett vasúti vonalra előmunkálati engedélyt nyert s an­­­nyira komolyan veszi a dolgot, hogy még a nyár folytán a földmunkát megkezdeti s már a következő évben a teljesen kiépitett vasutat a forgalomnak át is adja. A bátaiak minden áron állomásra kíván­ván szert tenni, e sorok írójához fordultak, kinek ilymódon alkalma nyílt a dolgot a­ kereskedelmi miniszter úrral megbeszélni. Nagy­ volt azonban meglepetése, midőn Dániel Ernő báró kereskedelmi miniszter úrtól azon kér­désre, hogy komoly-e? a hírlapokban foglalt azon állítás, miszerint a Szegzárd-baranyavári vasútvonal kiépítése még ez évben megkez­dőtik, a következő feleletet nyerte: egyátalán nem komoly; mi előmunkálati engedélyt mindenkinek adunk, ki ezért folyamodik; s ez a dolog csak ebben az állapotban van ez idő szerint. A nagy öröm, melyet a mérnöki kar megjelenése keltett, ilymódon csakhamar el­ült. Mindjárt azonban utánna egy hatalmas mozgalom keletkezett, mely Bajáról és Báta­­székről kiindulva, a Duna áthidalásának keresztülvitelét tette feladatává s ezen czélt elérendő, az összes érdekeltség belevonásával egy nagy küldöttséget menesztett a kormány­hoz. A küldöttség benyújtott emlékirata meg­győzően adta elő a kétségtelenül fontos köz­­gazdasági, hadászati és forgalmi érdekeket, melyek a híd építését sürgetőleg követelik. A miniszterelnök és szakminiszter a szokásos kitérő feleletekkel és ígéretekkel bocsájtották el a küldöttséget, de a beavatot­tak már ekkor tudták, hogy a híd kiépítése még a nagyon messze idők kérdése, mert a kereskedelmi minisztérium államtitkárának bizalmas közlése szerint, a híd, a hozzávezető vasúti vonalakkal együtt 12 millió forint költséget igényelne. Ily óriási összeget pedig az államkincstár ez idő szerint alig nélkülöz­het, hogy magán­emberek rakják össze, az meg tiszta képtelenség. így állván a dolog, mindenesetre meg­fontolás tárgyává kell, hogy tétessék, miszerint nem volna e helyes dolog, éppen a Tolna- és Bar­any­a vármegyei községek érdekében, addig is, míg a hídépítésre nézve kedvezőbb hely­zet áll elő, a már félig-meddig feledésbe ment Szegzárd-baranyavári vasúti összekötte­tés kiépítését ismét napirendre tűzni s az ér­zett hiányokon ezen vasúti vonal létesítésével segíteni iparkodni. Hogy ezen vasút kiépítése az érdekelt vidékekre nézve mily elsőrendű fontosságú, azt külön érvekkel támogatni alig szükséges. Elég felemlíteni, miszerint ez a vonal az or­szág fővárosának s ennek folytán az egész osztrák magyar monarchiának legrövidebb összeköttetése volna az elfoglalt tartományok­kal Boszniával és Hercegovinával és mint­hogy innét egész a tengerpartig szaloniki érintésével már a vasút kész, ez lenne a legegyenesebb forgalmi vonal Budapest és a tenger közt. De ezenkívül eltekintve ezen vasúti vo­nal nagy országos horderejétől, létesítése mindazon nyomorúságokon, melyeket különö­sen a vármegyénkbeli községek jelenleg a zsákvasutak létezése folytán elszenvedni kény­telenek, mintegy varázsütéssel segítve volna. A Szegzárd-baranyavári vasútvonal léte­sítése ugyanis rögtön maga után vonná úgy a Sárbogárd-szegzárdi, mint a Szegzárd-báta­­széki, sőt a Bátaszék-dombóvári vasúti vona­laknak elsőrendű vasutakká való átalakítását. Ha pedig ezek a zsákvasutak, melyek­nek közlekedési és forgalmi viszonyai ország­szerte gúny és nevetség tárgyát képezik, elsőrendű vonalakká átalakítatnának, az magá­val hozná a mostani nyomorúságos helyzet javulását. Felfelé és lefelé, de Somogy vár­­megye irány­ában is gyorsvonatok közleked­nének s az óránként 15 kilométernyi csiga­haladás csakhamar a multidők lomtárába kerülne. Pedig már, ennek a kedvezőtlen helyzet megváltozásának, ott volna az ideje. Teljesen megértünk arra, hogy valahára mi is bele­kerüljünk egy fővonal áldásos közlekedési forgatagába. Már 18 év óta várunk a megér­demlett javulásra, olyan állapotokra, melyet más vidékek, annélkü­l, hogy a mieinkhez hasonló anyagi áldozatot hoztak volna, már rég elértek. Ám az Adony szabolcsi-paksi vasút alig, hogy megnyílt, már Budapestről kiindu­­lólag külön vonatok közlekedése állítatott be, pedig a mi forgalmi viszonyaink a paksival bátran kiállják a versenyt. Mi vagyunk az állam mostoha gyerme­kei, mert szerényen hallgatunk, alázatosan kérünk s az erélyes fellépés következmény­­­eit ismerni nem akarjuk. Egy olyan nagyszabású mozgalom, mint minő a dunai áthidalás érdekében nemrég leviharzott, a baranyavári vasúti összekötte­tésre vonatkozólag megindítva, csakhamar czélhoz vezetne. Egyesüljünk most már ebben a jelszóban s közlekedési viszonyaink javulását biztos révpartba fogjuk vezetni. b. IRODALMI CSARNOK. ___ Gizámnak. Hadd öntöm dalba ezt az érzést, Mely által járja szivemet, Mely felbolygatja minden lényem, Mely lángra gyújtja véremet, Mely felragad a minden kincsek Magas honába engemet, Mely feltárja az üdv hazáját: „Tüzcsillogó kökény szemed.“ * * Nehéz órák keserűi közt,* Midőn mindenki elfeled, Midőn inkább hajitnám sárba Remény fosztotta éltemet Rémképzetem setét egén Egy csillogó kis fény dereng; Előtűnik védangyalom: „Tüzcsillogó kökény szemed“ ______ Zsemle­y. Egy fek­ete pont. Derült nyári délután volt. A nap tüzesen sü­tött le és perzselő hőséget terjesztett szét. Én egy bükkös erdő szélén, a Duna partján a pázsitos gyepre telepedtem le, végig jártatva szeme­imet a szőke Duna üveg sima tükrén s a túlparton elterülő zöld rónaságon, melynek őserdejéből csak itt-ott egy-egy százados tölgy nyújtotta ég felé ágait. A vízben apró halacskák játszadoztak s időnként széj­jel rebbenve, ha egy ragadozó hal éhségtől űzetve, közéjük csapott. Egészen elmerengtem a természet varázsától, erejétől és szépségétől. Merengésemből evező csapások riasztottak föl. Föltekintve, láttam egy kis csolnakot felém közeledni; fa­ xsa­ng-i évadra , legújabb divat a gazii-, batu­sz-, gyapjú- és selyemkermére. ** IBáli belépő újdonságok peluche, selyembrocat és gyapjúszövetekből. Hattyúprém, tolldisz és boa. 1# Különlegességek gaze-, toll- és selyemlegyezőkben. 1| Divatos csillám- és pillangós tüli, csipkealap, plissé és ruche. 20 gomb hosszig Hamerli féle glacé- és selyemkesztyűk minden esti színben. 2Sesch­o Trsk­ 3r czxpeg­ jrax Tbali 33rü.lÓxxlegy esség:ai­ " I­til Franczia derékfüzők, ajour- és selyemharisnyák, báli zsebkendők. Angol és franczia illatszerek, mindennemű cosme^kai csikkek. PlofilTZEp JÓZSEF és FIM áruháza, SZEGZÁpDOfl. Dús választék

Next