Tolnamegyei közlöny, 1902 (30. évfolyam, 37-52. szám)

1902-09-11 / 37. szám

1902. szeptember 11. A . Arnold Alajosné (Kalocsa), Mihályfy Józsefné, Rónay Viktorné, Lónyai Mihályné, Gyüszü Jánosné, Vas Jánosné, Vágner Károlyné, idb. Tóth Pálné, Niki­­tics Imréné, Svarczkopf Antalné (Dunaföldvár), Stann Istvánné, Wéber Sándorné, Kriszta Antalné, Mutschenbacher Lipótné, Szabó Dezsőné, Kazamér Jánosné, Hívért Ignáczné, Székely Józsefné, Hor­nok Antalné, Simon Jánosné, Koszom Lajosné, Plank Józsefné, Magyar Józsefné, Siszler Péterné stb. Leányok: André Irma, Klein Margit, Grosz­bauer nővérek, Lehoczky Ilona, Mihályfy Bözsike, Gyüszü nővéreit­ .Tóth Mariska, Reiter Gizella (Duna-Földvár­), Stann Mariska, Mészáros Jolánka, Koszorú Annuska, Vitkovics Annuska, Plank Mar­git, Plank Nina, Plank Flóra, Végh Teruska, Kresz Annuska, Koszorú Annuska, Kazamér Juliska, Auth­ovicza, Risztó Erzsike, Vass Mariska, Gáli Erzsiké, Hiverth Károlin, Mészáros Jolánka, Bulyáky Józsa, Nedák Anna, Simon Matild, Wesztergombi Mariska, Mehtl Mariska, Plank Margitka, Kutas Mariska, Szomju Erzsiké, Albert­­ Juliska, Hradek Erzsiké, Groszbauer Róza, Groszbauer Matild, Králl Annuska, Bogovits Teréz stb. " Az estély jövedelme 480 korona. Tudósításunkat azzal fejezzük be, hogy teljes elismeréssel adózunk a kitűnő és tapintatos rende­zésért André István ipartestületi elnöknek, Öllé Mihály jegyzőnek és mindazoknak, a­kiknek részük van a fényes siker előmozditásában. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 37. sz. TÖVISEK. Muzeum-nyitás. Uj tanév. Zászló­szentelés. Búcsú. Igen sokszor vannak hetek és hónapok, melyek oly nyomtalanul mennek át felettünk, mint az esőtől üres bárány fellegek; mikor a napok szokott egy­formaságban jönnek-mennek, a hetek mulnak-telnek, a­n­élkül, hogy valami érdemleges dolog történnék, mely esemény számba menne; mikor az örök ifjú Idő egy-egy rövid pillanatra oly meddő, mint a hajdani egyiptomi 7 szűk esztendő, vagy mint az ■én.­­> Székei- tehenem, mit egy­kor jó remén­­nyel, nagy pénzen vettem meg a­ tolnai vásáron s aztán rögtön — mint meddőt! — negyed árért eladtam a boldog vevőnek. Igen sokszor meg, pár rövid nap alatt több történik — mely »eseményszámba« megy, mint a­mit szül — nagy nehezen — néhány hónap meddő­nek látszó mostohasága. Szeptember hónapja még eddig — s nálunk ! — az események szülése dolgában jól vitézkedett. — Ám lássuk! . . .* A fizika örök törvényei szerint, a meleg a testeket kiterjeszti, így tanultuk, — így tapasztal­juk. De a Muzeum-megnyitásnak előre elhirdetett rózsás gondolata,— nagy mérete, parádés volta, a szeptember elsei forró melegben (a tényleges meg­nyitáskor) úgy összezsugorodott, mint egy aszalt szilva, egy egyiptomi múmia, egy lapos bugyelláris. Aféhf,.­» , ^?r%Pa> a tervezett sok látványos és lan­gzatos paródi­a költséges czeremonia — stb. — mind szépen ottm­aradt. Hála Istennek! — Minek­­ is az őskori leletek,^az›agas emlékek, a múlt tör­ténelmi, néprajzi, régészeti szent hagyományai kö­zött, az élő büszkeség fitogtatása, a »hangzatos pompa*, a »költséges parádé ?* ... ]ó volt igy, ahogy volt. Zajos tapssal, — mely semmibe sem kerül! — üdvözlöm az intéző köröket, a c­eremó­­niátlan, a zajtalan s mégis imponáló megnyitási ünnepély összezsugoritott eszméjének sikeres keresz­tülviteléért egész tágra nyílt szivem nagy lelkese­désével !* A Muzeum megnyílt szép csendesen­­, a külön­féle rendű és rangú iskolák (mint rendesen ! . . .) megnyíltak ugyanakkor kedves zajjal, fürge üde­­béggel, tarka élénkséggel. Amott —­a múzeum­ban — a múlt történelmi nagy emlékei őriztetnek; emitt az iskolákban, a jövő szép reményeinek vete­ményes kertjei ápoltatnak. Melyik nagyobb ? Érde­kes mind a kettő, — mégis talán érdekesebb és érdemesebb Krisztus urunk szerint: *azon dolgokra vetni szemeinket, melyek előttünk vannak­­« Éljen a megnyitó iskolák nemes ifjúsága ! reményink virága, jövőnk alapja, hazánk büszkesége! . . A szegzárdi általános ipartestület szép ünne­pélyéről, az uj zászló­avatás dolgáról — mérget veszek rá, hogy több lap is foglalkozik több czikk­­ben. Tehát én csak röviden ennyit mondok a do­loghoz : — minthogy a Biblia azt mondja : »egy a ti Mesternek, a Jézus Krisztus, és minthogy nekem is van mesterem (az ország több helyein igy ne­vezik a kántort, rektort, vezér­tanítót !) — eszerint én a Jézus Krisztussal szemben nyomorult mester­legény vagyok — elismerem; — de a tanító­­mesteremnek pedig főnöke lévén: én vagyok a mássz*er úr! Ebből az derül ki, hogy én mindenképp szim­­patiroztam iparosaink jogosult ünnepélyével, — úgy is, mint mester, úgy is, mint legény (pardon! — — — segéd! . . .) Ott is ragyog olcsó sze­gem a drága zászló­ nyélben. Vajha drága adománynyal ékesíthettem volna a zászlót, illetve gazdagíthattam volna a t. egy­letet ! — No de »szegény ember vízzel főz­­« En­gem az a rózsás eszme kerülget, hogy ezen eset­ben az a magyar közmondás — »veszett fejszének a nyele« — itt sokszorosan bevált igaznak, — és ennek a t. zászlónak a nyele (a bevert szegek árát számítva) alighanem többet ér, mint maga a zászló! — — Éljenek a zászlós urak! — iparos barátaim! iparkodjanak mindenkor hősien küz­deni a felavatott zászló becsületéért! . . . * A kisasszonyi búcsú megtörtént, mint szokott, — volt nagy néptömeghullámzás, ájtatosság, mu­latság, — csakhogy: nem volt uj murczi ! . . . No, majd máskor! — Most Kossuth apánk ünne­pélyéhez készülnek még a szőlő­hegyek is, tehát a bogyók nem érnek rá megérni l Palást. JL 3. KÜLÖNFÉLÉK. A nagy ünnep. 1902. szeptember tizenkilenczedike a magyar nemzet egyik legeslegnagyobb ünnepnapja lesz. E dátum Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulóját jelenti. Egy század előtt adta a hazának a magya­rok Istene Kossuth Lajost, nemzetünk legnagyobb, legdicsőbb fiát, ki lánglelkével erős, tiszta, haza­fias érzésével, fényes, ragyogó szónoki képessé­gével megteremtette a nemzeti szabadságot. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmas, gyújtó lánggal teli beszédei állították talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, óriási szónoklatai hozták szaporább mozgásba a magyarság vérét; a nemzet erőt kapott, fiatal, új erőt,­­ és lelke­sedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt a veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta, hogy szorgalom és akarat tehetséget pótol. Nála a vasakarat, a pá­ratlan szorgalom egyesült fényes, egész kort be­világító, sőt korszakot alkotó tehetséggel s terem­tett nagyokat s a legnagyobbat: a szabadságot. Egy-kettőre hatalmas hadsereget toborzott össze, számra nézve nem óriási, de elszántságra, vitéz­ségre nézve mindörökké fényes példája a szabad­ságáért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi szavára indult meg az egész nem­zet ; az ő hívására szívesen kész volt az egész magyar nép életét és vérét a hazáért föláldozni. Erre csak oly hatalmas tehetség lehetett képes, minő a Kossuth Lajosé volt. Azért az ő neve sohasem fog a feledés homályába tűnni, sőt egyre nagyobbá, ragyogóbbá válik a késő utódok sze­mében. Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, ünnepel e napon, megünepli illő fén­­nyel és kegyelettel Kossuth Lajos századik szüle­tés­napját: méltóan emlékezik meg a magyar nemzet nagy fiáról. Az ünnepek során föltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt látjuk fáradhatlan munkál­kodását, lelkes ténykedéseit a drága hon érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, ideáljai, törekvései, cselekedetei és úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnák és mondaná: »Leborulok a nemzet nagysága előtt.« Az egész országban folynak a készülődések, hogy a legméltóbban ünnepeljük meg e nagy napot. A fővárosban a függetlenségi Kossuth-párt lelkes vezetése alatt ünnepel a nemzet. Részt kér ez ünnepből mindenki, aki magyarnak vallja magát s hazáját igazán szereti. Tolna megyében is lázas izgatottságot teremtenek az ünnepélyre való készülődések. A városok, tör­vényhatóságok, vármegyék, egyesületek, testületek, iskolák külön-külön és együttvéve díszes és nagy ünnepet fognak ülni. Az összes templomokban hálaadó istentisztelet lesz e nagy napon, mert hiszen a magyar nemzet ihletés ünnepe ez, Kos­suth Lajos pedig mindnyájunké, élete története a nemzet legdicsőbb korszakának története, az ő emléke nemzeti öntudatunk legkiválóbb büszkesége, halhatatlansága pedig hazánk jövőjének talpköve. Legyen áldott hazánk legnagyobb fiának, a szabadság megteremtőjének, Kossuth Lajos em­lékezete ! — Anyakönyvvezetők kinevezése. A belügy­miniszter a némedi anyakönyvi kerületbe Halmai Emil, a czikóiba Gáspár Endre és a mázaiba Mess Jenő segédjegyzőt nevezte ki anyakönyvvezető helyettesekké és Gáspár Endrét a házasságköté­sekkel is megbízta. — Gyászisteni tisztelet a király­néért. A megdicsőült Erzsébet királyné lelki üdvéért, halálának évfordulója napján, múlt szerdán délelőtt 9 órakor a szegzárd­­belvárosi rk. templomban gyászisteni tisz­telet volt, melyet Wosinsky Mór apát-plé­bános végzett. A gyászmisén a hivatalok, testületek, a tanuló ifjúság és a szegzárdi selyemgyár tisztviselői, valamint a több százra menő munkások is megjelentek. —. Tolnavármegye a Kossuth-ünnepélyen. A magyar nemzet atyjának, Kossuth Lajosnak folyó hó 19-én lesz születésének 100-ik évfordulója, mely napon a fővárosi Kerepesi temetőben országos ünnepséggel leteszik a Kossuth-mauzoleumnak alap­kövét. Ezen magasztos ünnepélyre Budapest fővá­ros törvényhatósága Tolnavármegye törvényható­ságát is meghívta, melynek képviseletében az ünnepélyen egy nagyobb küldöttséggel Simonisits­ Elemér h. alispán fog megjelenni. — Kisasszonynapi búcsú. A szegzárdi Remete­kápolnánál Kisasszonynapján nagy búcsút tartottak. Az ájtatos hivek a környékből is nagy csoportok­ban jöttek el egyházi zászlók alatt s a délelőtti órákban oly nagy volt az élénkség a kies fekvésű kegyhelyen, hogy a nép alig tudott mozogni. Több misét szolgáltak a lelkészek és két nyelven, ma­gyarul és németül prédikáltak a Boldogságos Szűz Anyáról. — Esküvő. Horváth László szakcsi jegyző e hó 2-án vezette oltárhoz menyasszonyát: Klapp Józsát, özv. Klapp Józsefné leányát. A polgári házasságkötést Nagy István dombóvári főszolga­bíró, az egyházit pedig Friihwirth Géza gyula­­lováncai esperes-plébános végezte. Násznagyok voltak: Szabó Zoltán tolna­szántói jegyző és Ka­­possy György. — Eljegyzés: Veszprémy• Győző eljegyezte Tolnáról Szily Ilonka kisasszonyt. — Nyugdíjazott községi jegyzők. A tolnavár­megyei községi- és körjegyzők nyugdijválasztmánya Simontsits Elemér alispán-helyettes s vármegyei főjegyző elnöklete alatt tartott ülésében Szalay József nagyszokolyi jegyzőt évi 1350 koronával, Thury Béla tolnai Il­od jegyzőt pedig évi 750 koronával nyugdíjazta. — Képviselő tanítók. Legközelebb Pécsett nagy r. k. tanítói gyűlést tartanak, melyre kép­viselőkül a dunaföldvári espereskerületből a lel­készek és tanítók Jéhti Ferencz dunaföldvári, a szegzárdi kerületből pedig Horváth Ignácz szeg­zárdi tanítót, lapunk főmunkatársát választották meg. — Kossuth-ünnep. A szegzárdi ev. ref. egy­házközség tisztelettel meghív minden rendű, rangú igaz magyart, felekezeti és pártkülönbség nélkül Kossuth Lajos közös apánk születési 100 ik évfor­dulójának ünnepélyére. Az egyházi ünnepély az ev. ref templomban — a különféle testületek rész­véte mellett — 1902. szeptember 19-én d. e. ®/ 10 órakor kezdődik. Tömeges részvételt kér ■ szegzárd ev. ref. egyház­tanács nevében Borzsák Endre% ■4 aj

Next