Tolnamegyei Közlöny, 1903 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanító-egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre.............................12 kft. — fill. Félévre.............................6 „ Negyed évre ..... 3 — „ Számonként 24 fill. e lap nyomdájában, ” Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bezerédj István utcza, 6. szám, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közlemények, hirdetések és felszólamlások intézendők. Ülegjelen: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig ..... 3 kor. 74 fil. 100—2005 „ 74 „ 200—300 ................................ 7 „ 74 „ minden további 100 szó 2 koronával több. Előfizetőink figyelmébe. 1903. évi január 1-én uj előfizetést nyitunk a „Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megnyitani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre . . 12 korona. Fél évre . . . • 6 „ • Negyed évre .3 „ A „Tolnamegyei Közlöny“-t, mely 1903. jan. 1-én a XXXI. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanitóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnamegyei Közlöny“ a „ Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület“-nek, valamint a „Központi Tanitó-egyesület “ -nek is hivatalos fközlönye. Ifiméinek .... KfVMK f wy^ óhajtják, ingyenl megküldjük a Garay János Nagy Képes Naptárt, mely rendkívül gazdag tartalmú és magában foglalja Tolna vármegye teljes czímtárát is. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. V 1903„ Tűnő, múló évek legzsengébbje, ma megszületett uj esztendő, reményteljes várakozással üdvözlünk megfutandó pályád legelső napján, hogy azután sírba szállásod pillanatában kárhoztató érzéssel intsünk örök búcsút soha vissza nem térő emlékednek. A természet örök törvénye, hogy nincs tiszta öröm s vigasztalan szenvedés. Életünk folyásában nagy ritkán előforduló lélekemelé s a megelégedés érzetét keltő eseményekbe kevés kivétellel, belejátszik a ború árnyéka s a szivünket marczangoló kínos fájdalmakat jótékonyan enyhíti örökös kis erőnk : a vigasztaló remény. íme mögöttünk van életünk egyik jelentékeny alkotó része s váljon találkozik-e a földön halandó, ki annak miíítsen eseményére örvendezőr lélekkel tekintene visszás viszont daczára a sok »kínos tapasztalatoknak^ nem kapszkod’ik e tagk az új évfordulóba várakozással egy jobb jövő iránti reményeinkkel. Pedig általános élettapasztalat, hogy ezek vajmi ritkán valósulnak meg, így például, hogy csak a saját legégetőbb kérdésünkkel foglalkozzunk, nem zúgott-e végig az egész országon a teljes megelégedés érzése, midőn hivatalos helyről ünnepélyesen elhangzott a sokat érő ígéret, hogy az olasz borok beözönlésének alkalmas módon véget vetnek s valjon nem kezd-e ez a remény a hosszas halogatás útvesztőjébe fulladni ? Az érző embernek a szive facsarodik, midőn a magyar bortermelő kínos vergődését látja ; midőn tapasztalja, hogy a természet mostohasága folytán, úgyszólván minden egyes tőkének hozamát költséges munkával kénytelen megvédelmezni; akkor azután, mikor arra kerülne a sor, hogy vagy az államtól kapott befektetési tőkéjét, vagy nélkülözések árán magától elvont pénzét visszakapja, akkor tűnik ki, hogy nincs aki az árut pénzre váltsa be, nincs aki megvegye. Az előtt unos-untig az lett hangoztatva, hogy az az oka a nagy behozatalnak, hogy az olasz bor a termelési viszonyok folytán sokkal alacsonyabb áron kapható, mint a magyar bor; no hát most leszállt a magyar bor ára hektoliterenként 14 koronára s kivéve a nehezebb fajta vörös és fajborokat, általában 28 koronáért a legtöbb kapható s mégis ipit tapasztalunk, azt, hogy a vasúti ágon szétrftra, érkezik az olasz bor, a magyar bor pedig eladatlanul a pinczékben hever. Később az volt a mentség, hogy a magyar bor jellege megkívánja az édeskés és nagyobb szesztartalmú olasz borokkal való keverést. Hát ki meri tagadni, hogy a szegzárdi bor azért vergődött Világhírre, mert úgy édesség, mint szesztartalom dolgában minden igényeket teljesen kielégített. TÁRCZA. Letűnt egy év... Letűnt egy év, ... sírba dőlt romja mind Nyomán új idők hajnala hasadt .. . ígérve, tényt, derűt, reményt megint, . Melyből oly sok beváltatlan marad . .. I Feldobban a szív pillanatra, és ,j A meghalt remény sírjából kiszáll .. . De a biztatás nem elég, kevés: 1 Amit egy évnek hajnala kínál . .. Letűnt egy év, ... de él emléke, él ! S csalódás után a szív tél, remeg; I Érzete bús, és kétkedve remél ) Előtte a múlt árnya száll, lebeg — — Várna jobb évet, óh de álma bús: Ködbe borítja a rideg való ; Elmúlt napjának képe gyászba dús S nem fényben él, ... Emléke oly fakó. Letűnt egy év, ... sírját ki ásta meg ? . . . A nagy világ, ... érte könnyet nem ejt ... I A sok bú után mosolygva temet S ha lehet önként, örömmel felejt. — S ez új nap reggén mámora merész . Ringatja ám s az álmodni akar... De ébred és a gyönge hite vész S fájdalmat, kint már hiába takar... Letűnt egy év, ... s nyomán új virradat: Enged sejteni ám egy szebb jövőt ... De a seb, — amely fáj és megmaradt, Határt von csábos ábrándok előtt. A Szív csak remeg, érez s nem vidul S könnye fakadván, . . . hallat bút, panaszt; — Felébredt vágya nehezen csitul: — Letűnt egy év, ... s az új napok talán : Hoznak magukkal éltető derűt . . . S a sok bánat és gyötrődés után : A kinos gyásznak végórája ütt . . . Lehet, hogy igy lessz, . . . hinni ámde még Nehéz, . . . hisz a seb fáj még, fáj, sajog . . . Uj csalódástól ám ez a seb véd, Amit emlékül sok év meghagyott . . . Ifj. MUTSCHENBACHER ÖDÖN. Levél Amerikából. — Dr. Gidófalvy Istvánhoz. — Dr. Gidófalvy István kir. közjegyző megküldte »Koloszvári munkáslakások« czimü becses kis művét Peresei Lajos honfitársunkhoz, ki húsz év óta van távol Magyarországtól és jelenleg Cleveland egyik általánosan tisztelt közjegyzője. Peresei Lajos a küldeményre most a következő rendkívül érdekes levélben válaszolt: LOUIS PERCZEL, PVBq'°’ Cleveland, O. 26. November 1902. 634 Pearl. St., 97 Tekintetes ’ Dr. Gidófalvy István, kir. közjegyző urnák Kolozsvár. Igen tisztelt Honfitárs »Kolozsvári munkáslakások« czimen írott czikksorozatát, melyet szíves volt nekem megküldeni, átolvasván, önkéntelenül tollhoz nyúltam, elmondani egyetmást e téreni itteni tapasztalataimról. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy több mint 20 év óta távol lévén hazámból, az ország és így a kolozsvári munkásviszonyokat kellő részleteiben nem ösmerem, remélem azonban, hogy az itteni viszonyok ösmertetése, ha a szükséges alapfeltételek otthon csak részben is megvannak, az ügy érdekében előnyös lehet. A legszükségesebb alapfeltétel, hogy a munkásnak állandó foglalkozása és így biztos jövedelme legyen, ha ez megvan, akkor nincs nagy szükség az »atyáskodó kormány« segélyére, hanem csak az ellenőrzés, a felügyeleti jog gyakorlata kell, hogy háruljon a hivatalos közegre. Ne legyen ez a kérdés a »munkáslakások« kérdése, hanem iparkodjanak »otthont« szerezni mindenkinek; az iparost, a kis hivatalnokot és mindenkit ugyancsak nyomhat a lakbér kérdése, amelyet Amerikában a házépítő szövetkezetek igen szépen rendeztek.