Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-07 / 1. szám
-----------J ” --- ---------------~------* vele szemben jogosult minden eszköz, melyet védelmünkre felhasználni képesek vagyunk. Pedig ez módunkban van, mert, hála Istennek, rendelkezünk a vasutainkkal. Tagadja meg a magyar kormány az olasz boroknak az ország belsejébe az állami utakon való szállítását, vagy szabja meg a szállítási díjat hektoliterenként vagy mázsánként, például 14 koronában. Ama laza lelkiismeretű kereskedő uraknak, kiknek mindegy, ha egy ország bortermelése tönkre is megy, csak ők találjanak megfelelő nyereséget az üzletben, tessék kocsin szállítani az olasz borokat rendeltetésük helyére, vagy megfizetni a különbözetét, mely a régi és új vám között valószínűleg előállani fog. NAm most lássuk azt az »erős kézt«, hogy csakugyan elég erős-e, és van-e bátorsága az ország érdekében a taliánnal és osztrákkal szembeszállni. Ha van, ám tessék most azt elővenni. Millió magyar fog háta mögött állani, fogja támogatni minden lépésében és intézkedésében. Ha pedig nincs, akkor bebizonyul ismét, t egyéb, mint ijesztgetésre ffiatalkozó bécsi eszköz, mely ■,j völL mig a magyar nemzet jogainak csorbitására alkalmasnak mutatkozott; . de mooTar érdekeket kellene vele megvédeniiesp. ; akkor csak egy rendeltetése egy Norsa. van : el vele a lomtárba! 1b., gp» MEGYEI KÖZLÖNY 1. sz. A nyomorékokért. y^k szerencsétlenség, a nyomor, száz és száz .^Formájában kisérti az emberiséget, ott ólálkodik mindenki mögött, s egy pillanat műve csak, hogy valakit megfosszon az élet örömeitől, a munkáértástól. az életerőset,* aki> az imént még duzzadt az erő.61. gyámoltalanná, nyomorékká teszi, hogy aztán embertársainak kegyességéből legyen kénytelen életét tengetni. Az ilyen, sor rosszabb a halálnál, örökös váddal tölti el a lelket, s ümlett keserűséggel néz a többi emberekre, akik e magukkal suhannak el mellette; forognak, eláznak az élet harcában, míg nekik — a gyámoltalanoknak — a szánalom odavetett filmje jut osztályrésül. Még boldogtalanabbak a azok, akiket már gyermekkorukban sújt le a sors, akiknek még reményük se teheti, hogy erejüknek érvényesülést szerezhessemk, akiknek már életük tavaszán azzal a komor tudattal knl megbarátkodott, hogy koldulva, kunyarulva kell végig futniuk ezt a tövises, zord életet. Megrontott elet, bimbójában lefagyott virág az ilyen. A kegy^ifien végzet még a reménység csillagával is megfosztotta, mert elvete, elragadta tőle az épségét. Hiszen, hogy mi a sorsa az ilyen szerencsétleneknek, azt nap nap után láthatjuk Ellepik szegények az utczákat,, munkára képtelen kezüket a járókelők felé nyujtva. Az emberek pedig majdnem közömbössé válnak irányukban, mint mindent, úgy ezt is megszokták. így aztán kevés garas jut a nyomorultaknak, s némelyikeknek már csak az a szerencséje, hogy szerencsétlenebb a többi szerencsétlennél. Az emberiség között azonban — hála istennek — mindig akadnak olyan jószívüek, akik lelkükön viselik még a nyomorultak ügyét is, és igyekeznek őket visszaadni az életnek, a munkálkodásnak. E helyütt a főváros oly jótékony intézményéről számolhatunk be, amely párját ritkítja a maga nemében. Arról van szó ugyanis, hogy biztos menedéket nyújtsanak azoknak a gyermekeknek, akiket a sors megfosztott épségüktől, akik iskolában sem járhatnak, mert ki vannak téve társaik gúnyjának, csintalanságának. E nyomorék gyermekeket elsősorban megtanítják azon alapelemeire, amelyeket minden embernek ezaránt bírnia kell; másodsorban pedig kioktatják őket olyan mesterségre, a melyet lfSflft é&ir,'" s'amelyhez kedve és képessége van. ." . Így tehát nem szorulnak a jövőben embertársaik kegyes szivüségére, hanem saját erejükkel kereshetik tisztességesen kenyeröket, s nem kell senkit sem irigyelniük azért, mert az nem szorul más kegyelmére, alamizsnájára. A főváros lett megye székhelyén létesíteni, igy Tolitaszárdon is, hogy fog)^A-S?|| utcza porában csúsznak, zsájaiból tengődjenek. Nyújtsanak onlágszerte nyomorult gyermekeknek, hogy a társadalom munkaképes tagjaivá válhassanak. Nagyobb áldás lesz ez nekik, minthogyha filléreket dobnánk oda, mert az ember fogalmával ellenkezik az, hogy felebarátja előtt megalázkodjék. Munkái aduntk nekik, s teret, mélyen kifejhessék, s megnyilatkozhassék erejök. Ez az igazi jótékonyság! Ez az igazi humanizmus! A kósználatnak odavethetünk koncot, hogy éhségét cillapitsuk, de az ember részt kér a létért való küzdelemből, s inkább tanítsuk meg erre, minthogy kizártuk őt belőle. Ezért felhívjuk a figyelmet e szerencsétlen gyermekek menedékének létesítésére, hozzunk áldozatot a szép czél érdekében, mert ez a legméltóbb hozzánk és a szerencsétlenekhez is. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és új előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magában foglalja Tolna vármegye teljes czimtárát, összes előfizetőinknek jelen lapszámunkhoz mellékelten díjmentesen küldtük meg. Kérjük előfizetőinket, hogy ezen csekélységet fogadják tőlünk szívesen. A Tolnamegyei Közlöny «-t, mely 1904. január 1-én a XXXII. évfolyamába lépett, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. 4 vendégszobájuk és 12 lóra való istállójuk és fizessenek ezégéradót 18 rhénus tallért. Nagy vendégfogadóknak legyen 6 szobájuk és 18 lóra való istállójuk, fizetnek ezégéradót 24 rhénus tallért. Buda városának 7 utczáján 14 napon keresztül 2 polgárnak legyen joga kizárólag italt kimérni és mindannyiszor váltsanak a polgármester úrtól egy czédulát, amiért 7 kr. fizetendő leszen. A községi bakter rendesen kiáltsa ki a bort, amiért neki egy itető bor adassék, avagy az eladónak tetszése szerint. Amennyiben egyik vagy másik polgár titokban italmérést űzne és bort adna az utczán át, úgy első ízben t rhénus tallérral birságoltassék és ismételten előfordulván, dupláztassék. Ennek ellenében pedig, ami a város borát illei a folytonos borkimérés önönmagától illetékes és a ki saját borát kiméri, annak álljon tehetségében más budai bort is vásárolni. Az a polgár, akinek bora nincsen és a hozzávaló kiváltsággal van joga élni, minden hátráltatás nélkül budai bort is vásárolhasson. Ami pedig a sörkimérést illeti, úgy azok a polgárok, akiknek italmérési jussuk van borra, a sörméréssel is foglalatoskodhatnak.«* Így rendszabályozta kétszáz esztendő előtt Buda város tanácsa a bormérést. Akkoriban persze még bőviben volt Buda a bornak, annyira, hogy Buda is, Pest is saját korcsmát tartott, hogy túladhasson a felesleges boron. A jó szüreteknek meg is volt a látszatja. A korcsmái verekedés és iszákosság annyira elharapódzott, hogy 1715-ben Pest város tanácsa kénytelen volt ismét megrendszabályozni a korcsmákat s megállapította az éjjeli zárórákat télen nyolcz órára, nyáron 9 órára. A zárórán túl a polgároknak éjjel jóformán az utczára sem volt szabad kimenniök. Kimondotta azonban a szabályrendelet, hogy ha mégis egyik másik polgár valami halaszthatatlan dolga az utczára kényszerítene, akkor köteles magát lámpával vagy égő gyertyával kísértetni, mert különben kótelbe kerül. Ezek a szigorú intézkedések azonban nem sokat használtak, mert hát akármilyen szigorú is volt a tanács, a jó budai bor erejét nem tudta megfékezni. Így aztán nehogy a hívők ünnepnapokon és vasárnapokon a templomban részegen jelenjenek meg; 1733-ban megtiltotta Pest város tanácsa mise előtt a korcsmák látogatását.*) Ilyenek voltak a régi korcsmák s bizony nagy időnek kellett elmúlnia, mig a korcsmából vendéglő és a fogadóból szállódé lett. Pedig a mostani fényes hoteleknek és előkelő restaurantok*) Schmall: A pesti régi városháznak — bármennyire szégyellik is a hotelek és restaurantok — a kétszáz év előtti korcsmák és vendégfogadók voltak az ősei. A haladás első megnyilatkozása: az első kávéház megszületése. Ez a keletről származott találmány volt az első kaszinója, szórakozóhelye Pestnek. Később ezek a kávéházak lettek a kártyázás tanyái is. Az első kávéházat 1715-ben nyitotta meg Pesten valami Cavésieder Balázs nevű polgár. Bizonyára a foglalkozásuk után nevezték el Cavésiedernek. 1738-ben már három kávéfőző lakott Pesten és — csodák csodája — már tudtak megférni egymástól. Hogy a három kávés háborúskodott, kitetszik egy városi statútumból, melyben a »tiszteletreméltó polgárság« azt a kívánalmat terjeszti a tanács elé, hogy Bethieno kávéfőzőnek hagyja meg, hogy a kávét úgy mérje, miként a többiek, hogy minek utána úgy sem találja boldogulását, a másik kettőt tönkre ne tegye. *) A tanács megnyugtatta az »ehrsame Bürgerschaft«-ot, hogy törekedni fog a kávésok közt is rendet csinálni. *) A Budapest levéltárában őrzött eredeti okirat ide vonatkozó passzusa igy szól: »Den Caveesieder Bethieno aufzulagen, dass er den Cavee gleich denen andern schanke, damit, wodurch er ohne dem kein Aufkommen hat, die zwei andere nicht auch ruinire. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és mégmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva. BBS P. Hoffmann La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 6—35