Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-07 / 1. szám

-----------J ” --- ---------------~------* vele szemben jogosult minden eszköz, melyet védelmünkre felhasználni képesek vagyunk. Pedig ez módunkban van, mert, hála Istennek, rendelkezünk a vasutainkkal. Tagadja meg a magyar kor­mány az olasz boroknak az ország belsejébe az állami utakon való szállítását, vagy szabja meg a szállítási díjat hektoliterenként vagy mázsánként, például 14 koro­nában. Ama laza lelkiismeretű ke­reskedő uraknak, kiknek mindegy, ha egy ország bortermelése tönkre is megy, csak ők találjanak meg­felelő nyereséget az üzletben, tes­sék kocsin szállítani az olasz bo­rokat rendeltetésük helyére, vagy megfizetni a különbözetét, mely a régi és új vám között valószínűleg előállani fog. NAm most lássuk azt az »erős kézt«, hogy csakugyan elég erős-e, és van-e bá­torsága az ország érdekében a taliánnal és osztrákkal szembeszállni. Ha van, ám tessék most azt elővenni. Millió magyar fog háta mögött állani, fogja támogatni minden lépésében és intézkedé­sében. Ha pedig nincs, akkor bebizonyul ismét, t egyéb, mint ijesztgetésre ffiata­lkozó bécsi eszköz, mely ■,j völL mig a magyar nemzet jogainak csorbitására alkalmasnak mutatkozott; . de mooT­­ar érdekeket kellene vele megvé­­deniiesp.­ ; akkor csak egy rendeltetése egy Norsa. van : el vele a lomtárba! 1b., gp» MEGYEI KÖZLÖNY 1. sz. A nyom­­orékokért. y^k szerencsétlenség, a nyomor, száz és száz .^Formájában kisérti az emberiséget, ott ólálkodik mindenki mögött, s egy pillanat műve csak, hogy valakit megfosszon az élet örömeitől, a mun­káért­ástól. az életer­őset,* a­ki> az imént még du­zzadt az erő.61. gyámoltalanná, nyomorékká teszi, hogy aztán embertársainak kegyességéből legyen kénytelen életét tengetni. Az ilyen, sor­ rosszabb a halálnál, örökös váddal tölti el a lelket, s­ üm­lett keserűséggel néz a többi emberekre, a­kik e m­­agukkal suhannak el mellette; forognak, eláznak az élet harc­­ában, míg nekik — a gyámoltalanoknak — a szánalom odavetett fi­lmje jut os­ztályrés­ül. Még boldogtalanabbak a az­ok, a­kiket már gyermekkorukb­an sújt le a sors, a­kiknek még reményük se teheti, hogy erejüknek érvényesülést szerezhessem­k, a­kiknek már életük tavaszán azzal a komor tudattal knl megbarátko­d­ott, hogy kol­dulva, kunyarulva kell végig futniuk ezt a tövises, zord életet. Megrontott elet, bimbójában lefagyott virág az ilyen. A kegy^ifien végzet még a reménység csilla­gával is­ megfosztotta, mert elve­te, elragadta tőle az épségét. Hisz­en­, hogy­ mi a sorsa az ilyen szerencsétleneknek, azt nap nap után láthatjuk El­lepik szegények az utczákat,, munkára képtelen kezüket a járókelők felé nyujtva. Az emberek pe­dig majdnem közömbössé válnak irányukban, mint mindent, úgy ezt is megszokták. így aztán kevés garas jut a nyomorultaknak, s némelyikeknek már csak az a szerencséje, hogy szerencsétlenebb a többi szerencsétlennél. Az emberiség között azonban — hála isten­nek — mindig akadnak olyan jószívüek, a­kik lelkükön viselik még a nyomorultak ügyét is, és igyekeznek őket visszaadni az életnek, a munkál­kodásnak. E helyütt a főváros oly jótékony intézményé­ről számolhatunk be, a­mely párját ritkítja a maga nemében. Arról van szó ugyanis, hogy biztos me­nedéket nyújtsanak azoknak a gyermekeknek, a­kiket a sors­ megfosztott épségüktől, a­kik iskolá­ban sem járhatnak, mert ki vannak téve társaik gúnyjának, csintalanságának. E nyomorék gyerme­keket elsősorban megtanítják azon alapelemeire, a­melyeket minden ember­nek e­zaránt bírnia kell; másodsorban pedig kioktatják őket olyan mester­ségre, a melyet lfSflft é&ir,'" s­'a­melyhez kedve és képessége van. ." . Így tehát nem szorulnak a jövőben ember­társaik kegyes szivüségére, hanem saját erejükkel kereshetik tisztességesen kenyeröket, s nem kell senkit sem irigyelniük azért, mert az nem szorul más kegyelmére, alamizsnájára. A főváros lett megye székhelyén létesíteni, igy Tolit­a­szárdon is, hogy fog)^A-S?|| utcza porában csúsznak, zsájaiból tengődjenek. Nyújtsanak on­lágszerte nyomorult gyermekeknek, hogy a társadalom mu­n­kaképes tagjaivá válhassanak. Nagyobb áldás lesz ez nekik, minthogyha filléreket dobnánk oda, mert az ember fogalmával ellenkezik az, hogy fe­lebarátja előtt megalázkodjék. Munkái ad­untk nekik, s teret, mélyen kifejhessék, s megnyilatkozhassék erejök. Ez az igazi jótékonyság! Ez az igazi huma­nizmus! A kószn­á­latnak odavethetünk konc­ot, hogy éhségét c­illapitsuk, de az ember részt kér a­ létért való küzdelemből, s inkább tanítsuk meg erre, minthogy kizártuk őt belőle. Ezért felhívjuk a figyelmet e szerencsétlen gyermekek menedékének létesítésére, hozzunk áldo­­­zatot a szép czél érdekében, mert ez a legméltóbb­ hozzánk és a szerencsétlenekhez is. Előfizetőink figyelmébe. Tisztelettel értesítjük lapunk régi és új előfizetőit, hogy az 1904. évre megjelent GARAY JÁNOS NAGY KÉPES NAPTÁRÁT, mely rendkívül gazdag tartalmú és magá­ban foglalja Tolna vármegye teljes czimtárát, összes előfizetőinknek jelen lap­számunkhoz mellékelten díjmentesen küldtük meg. Kérjük előfizetőinket, hogy ezen cse­kélységet fogadják tőlünk szívesen. A­ Tolnamegyei­ Közlöny «-t, mely 1904. január 1-én a XXXII. évfolyamába lépett, ajánljuk olvasóink támogatásába. Hazafias tisztelettel a TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY kiadóhivatala. 4 vendégszobájuk és 12 lóra való istállójuk és fizessenek ezégéradót 18 rhénus tallért. Nagy vendégfogadóknak legyen­­ 6 szobájuk és 18 lóra való istállójuk, fizet­nek ezégéradót 24 rhénus tallért. Buda városának 7 utczáján 14 napon keresz­tül 2 polgárnak legyen joga kizárólag italt kimérni és mindannyiszor váltsanak a polgármester úrtól egy czédulát, amiért 7 kr. fizetendő leszen. A községi bakter rendesen kiáltsa ki a bort, amiért neki egy itető bor adassék, avagy az el­adónak tetszése szerint. Amennyiben egyik vagy másik polgár titok­ban italmérést űzne és bort adna az utczán át, úgy első ízben t rhénus tallérral birságoltassék és ismételten előfordulván, dupláztassék. Ennek ellenében pedig, ami a város borát ille­i a folytonos borkimérés önönmagától illetékes és a ki saját borát kiméri, annak álljon tehetségé­ben más budai bort is vásárolni. Az a polgár, akinek bora nincsen és a hozzávaló kiváltsággal van joga élni, minden hátráltatás­­ nél­kül budai bort is vásárolhasson. Ami pedig a sörkimérést illeti, úgy azok a polgárok, akiknek italmérési jussuk van borra, a sörméréssel is foglalatoskodhatnak.«* Így rendszabályozta kétszáz esztendő előtt Buda város tanácsa a bormérést. Akkoriban persze még bőviben volt Buda a bornak, annyira, hogy Buda is, Pest is saját korcsmát tartott, hogy túl­adhasson a felesleges boron. A jó szüreteknek meg is volt a látszatja. A korcsmái verekedés és iszákosság annyira elharapódzott, hogy 1715-ben Pest város tanácsa kénytelen volt ismét megrend­­szabályozni a korcsmákat s megállapította az éjjeli zárórákat télen nyolcz órára, nyáron 9 órára. A zárórán túl a polgároknak éjjel jóformán az utczára sem volt szabad kimenniök. Kimondotta azonban a szabályrendelet, hogy ha mégis egyik másik pol­gár valami halaszthatatlan dolga az utczára kény­szerítene, akkor köteles magát lámpával vagy égő gyertyával kísértetni, mert különben kótelbe kerül. Ezek a szigorú intézkedések azonban nem sokat használtak, mert hát akármilyen szigorú is volt a tanács, a jó budai bor erejét nem tudta megfé­kezni. Így aztán nehogy a hívők ünnepnapokon és vasárnapokon a templomban részegen jelenjenek meg; 1733-ban megtiltotta Pest város tanácsa mise előtt a korcsmák látogatását.*) Ilyenek voltak a régi korcsmák s bizony nagy időnek kellett elmúlnia, mig a korcsmából vendéglő és a fogadóból szállódé lett. Pedig a mostani fényes hoteleknek és előkelő restaurantok­­*) Schmall: A pesti régi városház­­nak — bármennyire szégyellik is a hotelek és restaurantok — a kétszáz év előtti korcsmák és vendégfogadók voltak az ősei. A haladás első megnyilatkozása: az első kávéház megszületése. Ez a keletről származott találmány volt az első kaszinója, szórakozóhelye Pestnek. Később ezek a kávéházak lettek a kár­tyázás tanyái is. Az első kávéházat 1715-ben nyi­totta meg Pesten valami Cavésieder Balázs nevű polgár. Bizonyára a foglalkozásuk után nevezték el Cavésiedernek. 1738-ben már három­­ kávé­főző lakott Pesten és — csodák csodája — már tudtak megférni egymástól. Hogy a három kávés háborúskodott, kitetszik egy városi statútumból, melyben a »tiszteletreméltó polgárság« azt a kívá­nalmat terjeszti a tanács elé, hogy Bethieno kávé­főzőnek hagyja meg, hogy a kávét úgy mérje, miként a többiek, hogy minek utána úgy sem ta­­lálja boldogulását, a másik kettőt tönkre ne tegye. *) A tanács megnyugtatta az »ehrsame Bürgerschaft«-ot, hogy törekedni fog a kávésok közt is rendet csinálni. *) A Budapest levéltárában őrzött eredeti okirat ide vonatkozó passzusa igy szól: »Den Caveesieder Bethieno aufzulagen, dass er den Cavee gleich denen andern schanke, damit, wodurch er ohne dem kein Aufkommen hat, die zwei andere nicht auch ruinire. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és még­megszünteti az­ éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva. BBS P. Hoffmann La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 6—35

Next