Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-04 / 1. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1. sz. nünk a harczot és nem szabad visszaretten­nünk a látszó akadályoktól; mert különben minden úgy fog történni, a mint azt a ha­­­­talom emberei akarják. — Dunaföldvárott összetartott az ellenzék és fényes győzelmet aratott, mert minden jelöltjét beválasztották a megyebizottsági tagok sorába. — Szek­­szárdon ugyan a hivatalos lisztában felvett jelöltek győztek, de ezek között csupán két igazi kormánypárti van. A főkerületben 6 évre megválasztattak: dr. Font Ferencz új­városi plébános, Kiss Károly kir. járásbiró,­­ dr. Hirling Ádám városi főjegyző és Sipos Márton birtokos. — 3 évre: Nagy János Prantner és Bogiein Márton földmives gaz­dák. Az alkerületben 6 évre megválasztattak: Ágoston István táblabiró, dr. Steiner Lajos és Török Béla ügyvédek. — Bátaszéken megválasztattak: dr. Mayer Gyula szekszárdi ügyvéd, Erdős Gábor bátaszéki községi jegyző, Rüll Nándor földbirtokos, Návay Emil urod. főtiszt és Szél Gáspár építész. — Dombóvárott megválasztottak : Paál József, dr. Rolf Aladár és dr. Honig János. — Múlt hó 30-án esett meg a megyebizottsági tagok választása Tolnán Bajó Pál tb. fő­­főszolgabiró elnöklete alatt. Választás alá került öt megyebizottsági tag. A választás az ellenzék győzelmével végződött. Meg­választottak: dr. Szily Géza, Bu­day János, Horváth Ferencz ellenzékiek és a hivatalos jelöltek közül Simontsits Elemér vármegyei főjegyző és Bodnár István m. kir. pénzügyi számvizsgáló, kiknek megválasztása nagy erőfeszitésbe került. — Baddon a megye­bizottsági tagválasztás alkalmával a függet­lenségi és 48-as Kossuth-párt jelöltjei ke­rültek ki győztesen. Beadatott 104 szava­zat. Grümwald Lajos földbirtokos, lapunk kiadótulajdonosa 95, Koleszár Ferencz pedig 89 szavazattal választattak meg megye­bizottsági tagokká. Mind a két megválasz­tott rendíthetetlen híve pártunknak. Nagyon érdekesen végződ­ött Nagyszokolyban a vármegye-bizottsági tag-választás, melyet Hirsch Ignácz miklósvári bérlő és Majsamiklósvár község bírája, mint kiküldött elnök vezetett. A választást az tette érdekessé, hogy egy tagsági hely három éves mandátummal volt betöltendő, amely Halom Vincze volt nagyszokolyi ev. ref. lelkész elhalálo­zásával üresedett meg, ezenkívül kettőt kellett választani 6 évre. Az elnök megnyitván a válasz­tást, tudtára adta a szavazóknak, hogy a szavazó­lapra 3 nevet kell jegyezni, de egynek neve után odaírandó, hogy »3 évre«, mert hát egynek csak 3 évi mandátuma lesz. Azt is kijelentette, hogy amelyik szavazólapon egyik név után nem lesz odaírva, hogy »3 évre«, az ilyen szavazó­lapon kitüntetett harmadik nevet figyelembe nem veszi, hanem csak a két első szavazatot és pedig 6 évi megbízatásra. Hogy ily esetben, midőn 3 éves is, meg 6 éves is választandó, mi az eljárás? — §. nincs. Sokat is törte az elnök a fejét, hogy ho­gyan szavaztasson. A fentebb ismertetett módot vélte legjobbnak, pedig leghelyesebb lett volna, ha minden megjegyzés nélkül szavaznak, s a 3 legtöbb szavazatot nyert közül azt jelentette volna ki 3 évesnek, akire legkevesebb szavazat esett, mert hát nyilvánvaló, hogy aki kevesebb szava­zatot kap, abba a közbizalom kevésbbé összponto­sul, tehát az legyen a három éves. És így elkerülhető lett volna annak eshető­sége, hogy valaki meg­választassék 3 évre is, meg 6 évre is, a­mi aztán be is következett. Ugyanis dac­ára annak, hogy az elnök a visszautasítást illetőleg tett, fentebb körülírt kijelentésével gyak­ran élt, — mert hát azt, hogy oda kell írni »3 évre«, csak azok tudták, a­kik a választási eljárás megnyitásakor jelen voltak és hallották, — míg ellenben azok, a­kik később, majd délután jöttek szavazni, ezt nem tudták, következőleg a »3 évre« megjegyzést nem tették meg s így az elnök kije­lentéséhez képest nagyon sok szavazatot nem vett figyelembe, — mégis megtörtént, hogy M. Fejes Lajos nagyszokolyi földmives kétszeresen lett meg­választva és pedig 3 évi megbízatással. A második 6 éves Dr. Kiss Ernő tamási-i ügyvéd lett 50 sza­vazattal. Ezeken kívül legtöbb szavazatot kaptak és pedig 6 évre : Gönczi Pál ev. ref. tanító (40), Balázsi Sándor földmives (38) és ifj. Lágler Sándor jegyző (32), 3 évre : Pap Gábor földmives (20) és ugyancsak Balázsi Sándor (18). Volt egy nagyon érdekes szavazólap, teleírva Dr. Kiss Ernő kivéte­lével, a többi tamásii ügyvéd nevével, a beadója bizonyosan haragosa lehet Dr. Kiss Ernő ügyvéd­nek. A választást tömegesen megfelebbezik. — Népgyűlés. Mint értesülünk, Szakoson fo­lyó hó 6-án, vízkereszt napján ,délelőtt népgyülést tartanak, hogy tiltakozzanak Tisza István és Per­­czel Dezső törvénytiprása ellen. A népgyülés szó­nokai lesznek: Rátkay László, Hentaller Lajos országgyűlési képviselők és dr. Szalay Mihály a szakcsi választókerületnek függetlenségi és 48-as Kossuth-párti képviselő-jelöltje. .. T­Ö­V­I­S­EK. Farsang­i üdvözlet! Volt már a boldog ünneplés bvánásból elég, — a boldog uj évből túl­ sok,­­ hát legyen a czikkem czime : >farsangi üdvözlet« Vagyis: Örömmel üdvözlöm b. lapomat az ujev­ uj ruhájában, a függetlenségi és 48-as Kossuth-párti­ság szép fényes és magyarosan sajtzos uj, díszes köntösében ! . . . Debuisset pridem ! Mi régen igy kellett volna, de most is jobb, mint oda. Egész­séggel viselje b. lapunk — e már jó megtermett embernyi­ ember, e kedves szellemi gyrmekünk — a rászabott szép uj, magyar ruhát, nay időknek messsze távoláig, mig csak a 48 magaztos, szent eszméi mind egy szálig, egy jottáig estet nem öltenek ! . . . És örömmel üdvözlöm b. lapunk l­­lvasóit is, kikről hiszem, hogy most nemcsak a szmuk sza­porodott meg, vagy meg fog szaporodi, hanem az érdeklődésük, az olvasói kedvük is uy emel­kedik, mint a nyári lesült pázsit a tarts l­ngy esőzés után, mikor örömkönnyektől reszbtő ke­zükbe veszik a régi b. lapunkat, aranyos j kön­tösében, gallérján 3 fényes csillaggal: *fü­gget­­lenség /«­­1848!« »Kossuth /« * Nem akarok személyes érdemeket beesni, csak annyit mondok, hogy tanukkal igazolhaúlag, én már régen rebesgettem, sőt írogattam, egy e fontos lépés megtételére égető szükség ma. Különösen pedig, mióta laptársunk a­­ Tolnaiír­­megyei nyílt kormánypárti programmal lépett ve­lünk szemben a politikai küzdőtér porondjára, így kedvező alkalmat sem mulasztottam el, hogy e­me balpárti forró óhajomnak hangot ne adjak. Nohát — hála Istennek! — a kegyes óhaj édes valóra vált. A faddi zöld erdőből (Grünwald) fakadt ki végre a politikai uj élet csergedező kies patakja. A híres faddi hóhér (B. M.) lakóhelyéről lett kivi­­tetve balpárti lapunk közvetítésével a szabadság égi fája, mely arra van hivatva, hogy terebély ágaival üdítő lombsátort s biztos enyhet adjon honszere­lemtől égő, honboldogságért sóvárgó lelkünknek ! Éljen a zöld erdő, — éljen Grünwald úri — — — Ezennel meg van czáfolva a régi köz­mondás : >Faddot — hadd ott:< * 1S­5. január 5. TÁR­CZ A Hymen rózsalánczai. Csaknem úgy látszik, hogy az emberek házasság gyűlöletével jönnek a világra. Minden a kisleány alkalomadtán kijelenti, hogy: «Sohasem fogok férjhez menni!» A fiú és az ifjú ellensége a házasság intézményének és sokan annyira kardos­kodnak elhatározásuk mellett, hogy megfogadják, miképp az agglegénykor legvégső határáig, sőt talán még azon túl is nőtlenek maradnak. A leg­több fiatal ember nem szívesen mond le azokról az előnyökről, melyeknek az agglegénység örvend a­­ házasság tervével való aggályoktól egészen el­tekintve. «Feláldozzam a szabadságomat ?» ez az első kérdés, melyet a józan gondolkozásu fiatal ember felvett magának. «Nem sokkal jobban ér­zem így magamat ? Társadalmi tekintetben nőtlen­­s ágem előny ; mig a papucshős alázatos szolgája a házszabályoknak, én a szalonok hőse vagyok, elkényeztetve anyáktól és nagynénéktől, körül­hálózva a női fiatalságtól és ha hijján is volnék minden más kvalitásnak, mely a figyelmet ma­gamra vonhatná, házasulandó fiatal ember — párti vagyok a­ki, az évek múlásával se veszíti értékét — ellenkezőleg értékem egyenes arányban növek­lési szándéka mondják az anyák. Dédelgetnek a mit vejükkel soha sem tennék, féltékenységgel és irigységgel figyelik útjaimat egymás között vetél­kednek, hogy melyik fűzhet jobban magához kedvességgel és szeretetreméltósággal, diadalmas­kodom valamennyi öreg és fiatal férj fölött, akik — bármennyire is erőlködnek — csak korlátolt emberi jogokkal bíró egyének maradnak.» ilyennek mutatkozik a házasság a legtöbb agglegény fejében. De hát persze azért, ez önző és némileg jogosult okoskodás daczára, mégis egyiküknek-másikuknak üt az óra, a­mikor kö­zömbösségéből kilép, feladja előnyeit és a sokat szidalmazott papucsh­ősök táborába vonul, de van­nak olyanok is, kik örökösen háztüzet nézni jár­nak vagy az ártatlan udvarlás határát nem lépik át, el annyin­, hogy házasulási kedv ijesztő módon apad. Már-már — ha nem is egészen komolyan — felvették az agglegényadó eszméjét; nem volna lehetetlen, hogy oly országban, hol e népesedési mozgalom föltűnően pang, a spártaiak és rómaiak rendszabályaikhoz térnének vissza, noha ellenkezik a modern törvényhozással, hogy olyasmiért adóz­tassák meg az embert, a­mije nincs. Nálunk ellen­kezőleg a család fentartóját sokkal érzékenyebben adóztatják, mint a nőtlen embert. Már Cäsar­is is kényszerítve volt a házasulási ellenszenvet le­küzdeni, és pedig sokféle eszközzel: megtiltotta a 54 éven felüli nőknek, kiknek sem férjük, sem gyermekeik nem voltak, hogy ékszereket viseljenek és horci­kocsikat használhassanak. —­ Montesquieu ezt kitűnő eszköznek tartja, hogy «a hajadonságot hiúsági oldalán támadják meg.­ Augusztus császár törvényei még sokkal szigoruabbak voltak. A nőtlenekre ujjabb büntetéseket szabott és fölemelte a családapáknak járó jutalmakat. A­mikor az agg­legények­ és leányok száma mégis túlhaladta házasok számát, utóbbiakra a különben csak öreg a embereket megillető előjogokat ruházta, például a külön helyeket a színházakban; nős férfiaknak, kiknek a legtöbb gyermekük volt, tiszteletbeli állások betöltésénél előnyben részesültek; a kinek három gyermeke volt nem kellett adót fizetni. Apák kik nem akarták kiházasítani gyermekeiket vagy vonakodtak lányaiknak hozományt adni, erre­­ a törvény által kényszerítve lettek. Látni való hogy a római császárok erélyesen hajtották végre intézkedéseiket, de ezek a törvények régen elvesz­tették hatályukat és egyetlen állam se hozta be őket újból. A házasságtól irtózó agglegén nyugod­tan élvezheti előnyeit, s egyedüli vezeklése csak az, hogy előbb vagy utóbb mégis csak ^­a­pucshős lesz ő kelméből. Sirolin9 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és még­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4,— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva:-----­F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz).

Next