Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-04 / 1. szám

XXXIV. évfolyam Szerkesztőség Bezerédj István­ utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal­ Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők 1. szám Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár : Egész évre 12 K, */9 évre 6 K, 1/4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában ! Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Szekszárdi. 1906 január 4 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Állami tisztviselőink. Az osztrák császári hatalom, mely több­kevesebb sikerrel és szerencsével, Magyar­­ország külön állami létének megsemmisítése útján, az összbirodalom megalkot­ására tör, a magyar nemzettel folytatott, évszázados küzdelmének mostani­­ szakában két nagy erővel rendelkezik: a központi hatalommal és a­­ fegyveres erővel. A nemzetnek e két tényezővel szemben rendelkezésére áll a nemzetgyűlés és a főrendiház most már a maga teljességében: az önkormányzati vár­megyei és városi törvényhatóságok; a vár­megyei­ és­ városi tisztikar s az "állami tiszt­viselők. E négy tényező k­­özül a küzdelem újabb kitörésekor a törvényhatóságok jutot­tak első harcvonalba, mert a császári hata­lom­­ magyar megbizottainak törvényeink hiányossága folytán sikerült azon olyan rést ütni,­ hogy a törvényesség nemi látszatával elterjették „a törvényhozást láb alól s azt folytonos elnapolásokkal, mint testületet; le­­szoríthatták a cselekvés „ térit#­«­M­int testü­letet, mondjuk, mert a törvényhozás tagjai, mint egyének, ott vannak a tűzvonalban s úgy a sajtó utján, mint a törvényhatósági bizottságokban teljesitik hazafiui kötelessé­güket.­­A törvényhozás erőszakos elnémitása után a vármegyék és városok tanácskozási termei­ lettek a küzdelem színterei. Örök hálával fog a magyar nemzet megemlékezni mindenho s ezt, ha alkalma nyílik, bizonyára törvénybe is iktatja, a vármegyei és városi­ törvényhatóságok tagjai, valamint az ön­­kormányzati tisztviselők magatartásáról, me­lyet, csekély kivétellel, az önálló á­lamiság és ősi alkotmány megvédése céljából a harc kitörésének első pillanatától kezdve tanúsí­tottak. Tömör,­ együtt érző, elszánt tábor volt az, melynek ellentállásán az erőszakos kormány minden támadása hajótörést szen­vedett. Most, ha az előjelek nem csalnak, újabb védő csapatok felvonulása válik szük­ségessé, mert a bécsi hatalom, úgy látszik, e van határozva, egy újabb kibékülési kisér­­le után, — melyet minden nagyobb mérvű törvénytelen lépés előtt felszínre dob, nem azért, hogy csakugyan kibéküljön, hanem, hogy a sikertelenség gyűlöletes következé­sét a küzdő ellenfél nyakába varja, — a teljes önkényuralom terére lépni s az ország­­gyűlés által meg nem szavazott adókat végre­­hajtás útján beszedni s az elmaradt ujonco­­zá­st kényszer útján eszközölni. A kormány ezen újabb törvénytelen elírásának bekövetkezésénél előtérbe nyo­mának az állami tisztviselők, kiknek közre­­működése nélkül a tervbe vett intézkedések vége nem hajthatók. Nagyon indokolt volna tehát, ha állami tisztviselőink, követendő maguktartását, már jó eleve megfontolás tágjává tennék s ha egyáltalán lehetséges, egyöntetű eljárásban állapodnának meg. —­ert annyi bizonyos, hogy ők, valószínűleg rövid idő alatt, azon helyzetbe jutnak, hogy vá­sztaniok kell az elnyomó hatalom, vagy a küzdő magyar nemzet között. Arról ter­­mszetesen alig lehet szó, a­mi hasonló köülmények között 1861-ik évben megtörtént, hogy az egész tisztviselői kar elhagyta he­lyét és állásáról lemondott. Hiába élni kell s a család a főtől kenyeret vár. Már most igazuk van az állami tisztviselőknek, midőn állítják, hogy az általunk említett eset be­következése alkalmával ők két malomkő közé kerülnek; ha a hatalomnak engedelmesked­nek, mint olyanok, kik az alkotmány és tör­vények megtartására tett esküjöket meg­szegték, el lehetnek készülve a nemzet meg­torló intézkedéseire, ha ismét a hatalom bir­tokába jut, a­mi, mint eddig mindég, úgy ezúttal is, vas következetességgel be fog te­jesülni; ha pedig a szemesített törvényekre támaszkodva, a nemzet pártjára alianak, akkor, a hatalom kísérli meg őket felfüg­gesztésekkel és fegyelmi eljárások megindí­tásával letörni. Hát távol áll tőle­m, hogy én magamat jogosítottnak tartanám az állami tisztviselők­nek kétségkívül nehéz helyzetikben t­aácso­­kat osztogatni; de ti­tán­­ oteiességet telje­sítek akkor, midőn figyelmüket a bekövet­kezhető eseményekre irányítom s követendő­­,maguktartá­sának­­ köv­e­tkezé­é­yeit, úgy a mint én látom, fejtegetés tárgyává teszem. Én azt hiszem sokkal tisztességesebb, erkölcsösebb, egyenesebb és hazafiasabb álláspont az, ha a ti­ztviselő azt mondja: én az alkotmány tiszteletben s a törvények megtartására esküt tettem; kész vagyok törvényes felsőbbségemnek minden rendele­tét, mely az eskümben foglalt két tételt nem érin­i, becsületesen végrehajtani, de­­ eskü­zegésre úgy hazafias lelkiismeretem, mint vallási érzületeimből kifolyólag nem vállal­kozhatom. Lehet, hogy az ily állás­­foglalásnak egyesekre nézve, átfutólag, meg­lesznek a kellemetlen következményei, de ez mégis két rossz közül a kisebbik és sokkal indokoltabb, mintha azt mondaná: nekem az érdekem azt hozza magával, hogy a fel­­sőbbségemmel ki ne kössek , és így nem törődöm vele, akármire tettem­ esküt; én minden rendeletnek vakon engedelmeskedem. Eltekintve attól, hogy a hatalomnak az a szokásos eljárása, hogy a­ neki­ szolgála­tot teljesítő s így a nemzet előtt gyűlöle­tessé vált tisztviselőt, ha nincs reá többé szüksége, mint a kifacsart citromot, sutba dobja, míg a nemzet érte harcoló fiait, még utódaiban is hálás érzésekkel szokta jutal­mazni, még azért is a nemzet oldalán kell helyet foglalniok, mert ők is magyarok s a veszélyben forgó közös anyaföldről van szó, mely őket is — — ápolja és eltakarja. Boda Vilmos: Városi rendkívüli közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselő-testülete­­ múlt szombaton d. u. 2 órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott Hirling Ádám dr. polgármester elnöklete alatt, melyen a városi képviselők kevés kivétellel mindnyájan megjelentek. A nagy érdek­lődést annak kell tulajdonítani, hogy igen fon­tos ügyek kerültek tárgyalásra. Hirling Ádám dr. polgármester valamivel 2 óra után nyitotta meg a rendkívüli­­ közgyűlést és a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérte Szeghy Sándor és Mészáros Károly képviselőket. A város 1906. évi költségvetését, mely írásban minden képviselőnek megküldetett,­ fel­olvasottnak tekintette a közgyűlés. Boda Vilmos képviselő arra nézve kér felvilágosít­­st, hogy a földbérletekből remélhető összeg mi okból emel­kedett 12,499 koronáról 17,500 koronára? A polgármester a hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy ezen örvendetes béremelkedés szerződési­­­ ieg biztosítva van, tehát reális. Enn­ek tudomás vétele után Janosits Károly főjegyző felolvassa a tanácsnak a költségvetésre vonatkozó javas­latát, mely szerint a kiadások főösszege 1­28,438 korona 31 fillér, a bevételek főösszege 73,148 K. 79 f., községi pótadóban kivetendő 55,287 kor. 52 fillér,.,Az 55,285 korona 52 fillér fedezetlen kiadások az 1886. évi XII. t. c. 130. §-ának rendelkezése szerint 132,561 K. 61 fillér egyenes­­ állami adó után kivetendő 417/10 °/C városi pót­adóval nyernek fedezetet. — Molnár Lajos rend­őrkapitány a költségelőirányzat 53. pontjára, mely a rendőrbiztos és 14 rendőr fizetését 6425 koronában állapítja meg, — tesz megjegyzést és* kéri­­ az'­ általa' benyujtott'''rendőrségi'szabály­­• ren­delet tárgyalását. A­ polgármester'megjegyzi, hogy a tanács tárgyalta a rendőrkapitány által szerkesztett rendőri szabályrendeletet, melyet­­ azonban azért nem terjesztett a közgyűlés elé,­­­ mivel a város állami csendőrséget kap és így csak ennek megtörténte után fogják tárgyalásra­» kitűzni. Ennek helyeslő tudomás vétele után­ : a közgyűlés a költségvetést egyhangúlag el­fogadta és azt jóváhagyás végett Tolnavár­­ megye törvényhatóságához terjeszti be. Az előadó főjegyző felolvassa a kiküldött­­ bizottság által összeállított városi virilisták név­jegyzékét. Tudomásul vétetik és a legközelebbi közgyűlésre tűzetik ki. A névjegyzék ellen eset­leges kifogásokat a főjegyzőnél kell bejelenteni. A tárgysorozat legfontosabb pontját a város­­szervezési és ügyviteli szabályrendeletének meg­­­vitatása képezte. Boda Vilmos képviselő a tanács­­­kozási rendre nézve indítványozna,­hogy miután a tanács a szabályrendeleteket már tárgyálta és­ azokat minden képviselőnek meg is küldötte, ne olvastassák fel, hanem szakaszról-szakaszra menve, mindenki tegye meg esetleges módosító észrevételét. Még Csépi Sándor képviselő óhaj­totta, hogy a polgármester minden szakaszt magyarázzon meg, mert a polgárság nem érti a paragrafusokat. Föglein Ferenc polgár kép­­­­viselő tiltakozik az ellen, mintha a polgárság nem értené a nekik megküldött szabály­rendele­­­teket. Boda Vilmos indítványát a közgyűlés el­fogadta és erre megindult először is a város szervezési szabályrendeletének tárgyalása. — Janosits Károly főjegyző olvassa, az egyes­­szakaszokat. Az első élék vita a II. fejezet­­ 11. szaka­szánál történt, ahol elsőnek Horváth Ignác kép­viselő szólalt fel az ellen, hogy a szabályrende­letben a mostani jegy­zők aljegyzőknek vétettek fel. Miután a törvény csak főjegyzőről és jegyzőkről szól, kérte az aljegyzői cím helyett a jegyzői cím felvételét. Boda Vilmos képviselő hosszabb tárgyilagos beszédben bebizonyítja a törvényből, hogy feltétlenül a jegyzői cím jogos, azért csatlakozik Horváth Ignác indítványához. Az indítvány mellett beszéltek még: Dávid, Leopold Sándor, Bodnár István, 1 11 1 1 i Szekszárdi nUintf ttfifófi

Next