Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-03 / 1. szám
2___________________________________ Eltemettük az’ «öreg»-et: És felköszöntjjük a fiát: «Erős, szép és boldog legyen Az újszülött! — éljen! vivát!» Jajde, hogyhát micsodás lesz A vén idő ifjú fia — Halandónak adatott-e Ezt igy előre tudnia ?! . . . Lehet jobb is, — lehet rosszabb, — Hiszen ujjunk sem egyforma — Mégis úgy szeretnék tudni: «Méz lesz-e hát, avagy torma?» Jó olvasó! Ki töprengve Állsz meg a jövő küszöbén, Ne örülj, de ne is busulj: Praxisból mondom neked én. Ha a bánat szörnyen ■ lever : Örülnek ellenségeid! — — S ha a szerencse rád mosolyg , Veled mosolygó, — lesz ? ne hidd! . ... Te örömöd: ők bánata — S bánatod: ujjboldogságuk! Mert hát— igy alkotá Isten — Ezt a cudar szép világot! . . : «Légy vidám s örülj napodnak !» Istent félj és «Tövis»-t olvass Szeressed embertársadat — — És «alkoss, gyarapits és hass !» így boldog lesz az uj éved, Mit hű szivem oly hőn óhajt, Miként a szerető lélek Szüntet hajt és elnyom sóhajt! Legyen ez az újév neked Igazán boldog újéved Melyben az állandó jóllét Kis hajlékodba betéved. ... És ott marad mindörökre, Szólván: «Ez a mi otthonunk!» E boldog ujévkivánáshoz Mi szeretettel járulunk !, Palást Olvasóinkhoz! " Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, akiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Lapunkat a í. kíregyiei tanítók és tanítónőknek fél árért küldjük meg, mivel a „ Tolnamegyei Közlönya a „ Tolna,megyei Általános Tanitó-egyesület nek hivatalos közlönye. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hivet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pedig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos díjaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias, tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Függetlenségi pártszervezkedés. Kossuth Ferenc ismeretes levele folytán az országgyűlési függetlenségi képviselők az egész országban mindenfelé serényen szervezik a függetlenségi pártot, hogy ugy a községi, mint a vármegyei választások alkalmával jelöltjeiket győzelemre segíthessék. Ha valahol, úgy különösen Tolna vármegyében erősen kell a szervezéshez látni, mert eddig szervezésről szó sem volt és igy történhetett meg, hogy a vármegyeháza gyüléstermében tulnyomólag 67-esek foglalnak helyett. A szervezést azonban nagy körültekintéssel és Kossuth Ferenc intencióinak megfelelőig kell megejteni,, úgy,ogy a függetlenségiek ne csoportokra oszolva, hanem egy zászló alá sorakozzanak. Nem tartjuk például tapintatos eljárásnak azt, hogy december hó 27-én Szekszárdon olyan pártértekezletet tartottak, amelyre csupán a Szabó-párt hívei voltak hivatalosak, míg a régi, kipróbált, elvhű függetlenségi és 48-as érzelmű pártférfiakat mellőzték. Akik így járnak el, azok nem fogták fel helyesen Kossuth Ferenc levelét. Különben, mint halljuk, legközelebb Garay Antal, a szekszárdi kerület függetlenségi párt érdemes elnöke, Szekszárdra pártgyűlést hív össze, amikor is majd az eszmék tisztáztatni fognak úgy, hogy ne egymás ellen, hanem egymással karöltve küzdjünk, ne egyes személyekért, hanem elveink teljes győzelméért. — Királyi közjegyző kinevezése. Az igazságügyi miniszter dr. Toldi Béla pécsi ügyvédet pécsi kir. közjegyzővé nevezte ki. — Két hazafias indítvány. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága legközelebb tartandó közgyűlésében két hazafias indítvány fölött fog határozni. Szabó Károly orsz. képviselő ugyanis azt indítványozta, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem arcképe a vármegye közgyűlési terme részére festessék meg, Percel József megyebizottsági tag pedig gróf Széchenyi István arcképének megfestetését indítványozta. Mind a két indítványt nagyon természetesen örömmel emelik majd határozattá, mert úgy a megdicsőült nagyfejedelem, mint a legnagyobb magyar egyaránt megérdemli, hogy emléküket Tolnavármegye is megerősítse. — Kinevezés A kereskedelmi miniszter Czvetkovics Lajos dr. baranyavármegyei közigazgatási gyakornokot fizetés nélküli miniszter segédfogalmazóvá nevezte ki. — A szekszárdi városháza A szekszárdii fürdőegyesület múlt vasárnap tartotta meg a városháza nagytermében közgyűlését. A közgyűlés megnyitás előtt a megjelenteknek feltűnt, hogy a nagyteremnek keletre eső része nagyon észrevehetőleg megszállt és a terem falain számos új repedés látható. Igaz, hogy szakértő nem volt a megjelentek között, de azt szakértő nélkül is meg lehetett állapítani, hogy a nagyterem nem nyugszik biztos alapon és a repedések veszélyes jellegűek. Tekintve azt, hogy az agodalom fenforog, kérjük dr. Stiling Ádám polgármestert hogy a közönség megnyugtatására és az esetleges katasztrófa kikerülése végett mielőbb szakértőkkel vizsgáltassa meg a nagytermet. — Uj kerületi esperes, Zichy Gyula gróf pécsi megyés püspök a megüresedett értényi kerület esperesévé és tanfelügyelőjévé Magyar Zsigmoria koppányszántói plébánost nevezte ki . — Előléptetés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Dicenty Dezső segélydijas szőlészeti és borászati gyakornokot szőlészeti és borászati felügyelővé a XI. fizetési osztályba, Hayt Ferencz szekszárdi segélydíjas szőlészeti és, borászati gyakornokot pedig fizetésben szőlészeti és borászati felügyelővé nevezte ki. — Véglegesített mérnök. A kereskedelemügyi miniszter Komjáthy Sándor szekszárdi kir. államépitészeti mérnököt jelen állásában véglegesítette. Az ifjú Fogsoros — mint afféle gólya nem sok vizet zavart. A medikus bálon a sarokban állt, keresztbe rakta kezeit, s úgy bámult mindent. Faluról jött szegény. A mi Rafaelünk összetalálkozott vele, s a névegyezés örömére megitták a »brúdert«, a vén, de csinos medve oktatta a kezdőt, jó barátjává tette, Miciékhez is elvitte, szóval mindig együtt jártak. De tollasodott ami gólya. Kinyílott a szeme. Nagyon hamar alkalmazkodott a fránya városi szokásokhoz. Hóditó szépség lett. S ki hinné , Mici nagyfám szinte feléje fordult, a mamának is ő tetszett igazán, csak a papa (ez aztán elvhű ember), tartott ki az öreg Rafael mellett. (Nem azért mondom ám, hogy öreg, vagy vén medve, hogy tényleg az, sőt ellenkezőleg, igen csinos, igen kedves — nekem is ő tetszik.) Így természetes, hogy a barátság lassan^osan elpárolgott. Pláne, mikor az ifjú is partiképp,fogászati műtermet nyitott, s gazdag szülei vannak. Pláne, mikor ő is igen hevesen udvarol Micikének. No de sok is ez ebből. Elég az hozzá, hogy a mi Rafaelünk megelőzte egykori barátját, s a papa az ő pártján van. Ez a fő. Mert végtére is csak a papa parancsol, s a bájos Mici majd megszelídül, s utoljára kommandó nélkül is nyújtani fogja kezét. Szóval a papával megegyeztek. Kopogtatnak hirtelen. Hogy a Manó vigye el , jön a vetélytárs. A papával félrevonulnak, kezdődik a vallomás. Őrölt Rafaelünk, a papa arca komor ráncokat ölt. A papa dühös, a mama mosolyog, Micike boldogságban úszik. Mind a két Rafael emberevő szemmel végig méri egymást. No, most lesz a nagy nap, a Góliát harca. Gyilkos gúnnyal mosolyog a fiatal doktor és megszólal: »Nagyságos asszonyom és tisztelt uraim! Mivel látom, hogy egyazon szándék vezetett minket ide régi barátommal és mivel látom, hogy az atyai szándékon minden nemesebb szándék megtörik; mivel látom hogy a ház népe két táborba oszlik: egy indinditványom volna. Bízzuk a döntést sorsa. Itt ez a levél. Rajta csak a név áll. Akinek elviszi a postás, legyen azé a Mici, én nem fogok zúgolódni«. A mi Rafaelünk menten rááll, hogy kellemetlensége ne legyen tovább senkivel, a papa helyesli: »döntsön a sors«, Mici sir, de az okos mama rábírja őt is. Nohát végre egyet értenek. Általános bucsu-béke kocintás. A papa feladja a levelet, a doktor urak haza mennek, s izgalommal várják a postát. A mi Rafaelünk dühös. Hogyne. Már 11 óra, s a postás még sem mutatja magát, holott máskor 9-re hozza a leveleket. Fölkapja fzakját, cilinderjét és futva rohan Miciékhez. Már ott találja kollégáját. A drágalátos AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZO TERMÉSZETES HASHAJTÓÉ*ER. ■ M