Tolnamegyei Közlöny, 1908 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-19 / 12. szám

r ígérte, hogy jövőben egész lelkével fogja a kör ügyeit előmozdítani. Szavalok voltak: Soós Fe­­rencz, aki a hatvan éves jubileumra készült szavalatot és Petőfi versét, «Szabad a magyar nép» szavalta el. Varga József pedig «A Ma­gyarok Isten»-ét és «1898 március 15«-ét szavalta. Pető Vendel végül a «Talpra magyar»-t adta elő. A nép éljenzéssel és tapssal fogadta a szavalatokat. Ezután vig poharazás követke­­­zett, sőt később a harmonium játszása mellett a fiatalság táncra is perdült, mely a reggeli órák­ban ért véget.­­ Döbrököz: A Döbröközi »polgári olvasókör« a folyó évben is lelkesedéssel ünnepelte meg dicső sza­badságharcunk évfordulóját március 15-ikét, a­mely alkalommal esti 7 órakor. Saját helyisé­geiben diszgyülést­­ tartott a tagok és a nagy­közönség tömeges részvétele mellett. Vicze Já­nos elnök a diszgyülés megnyitása alkalmával lendületes Szép szavakban adott kifejezést a k­api­ és érzelfyekről. Felolvasást tartott Füzy Mihail^ k. tanitó. Hazafias költeményeket sza­valtak:­ K­Bakáh István jegyző, Klein József, Hegyi Károly, Vicze Lajos, Tarr Ferenc,, úgy a felolvasásoké különösen a hazafias szavalások hatása alatt a közönség végül a Hymnust énekelte el. Gindli család. A gindli családi ifjúsági egyesület március 15-én délután hazafias ünnepet tartott. Az el­nöki megnyitó beszéd után szavaltak Pintér Ferenc, Pintér János, Somogyi Mihály, Horváth József, Szendi József és Szokoli István. A sza­valatok közben a dalárda több hazafias dalo­­ kat énekelt, Pintér János záró beszéde után a szép ünnepség véget ért. Fölvilágositás P. Zs.-nek * Talán merészség is tőlem, hogy én fiatal leány létemre vállalkozom arra, amit csak ta­pasztaltabbak is csak némi gondolkozás után­­ tennének meg, ugyanis fölvilágosítani Önt, az úgynevezett »tanhölgyek« tulajdonképpeni célja felől. Noha még csak fiatal leány vagyok, mind­amellett ne várjon Ön fellengzős gondolatokat, nyakatekert mondatszerkezeteket, hanem a jó­zan észtől egyszerű szavakban kifejezett mon­datokat, melyek ezen egyszerűségükben őszinték, — és ami a fő — mind igazak ! Kérem alázattal ! Mit csináljon 139 leány, aki érzi magában a tudás iránti vágyat; érzi, hogy csak az által leli meg lelki megnyugvá­sát, ha tanul. Azt hiszem, hogy egészen komo­lyan vehetjük e leányok igyekezetét, mert ha csak fölületes tudákosság volna a főcélja tanu­lásuknak, akkor nem töltenék leányságuk leg­szebb éveit Herbert Spencer tanulmányozásá­val, hanem összeolvasva roppant sok könyvet, innen is, onnan is csípnének valamit és minden alkalmat megragadnának tudásuk átoktatására. Tehát mondom kérem, ezen leányokat csupán csak a tudás iránti vágy viszi az egye­temre, ez ad nekik erőt ahhoz a munkához, melyet a férfi is igen nagy szorgalom útján ér el. Igaz, hogy egyiket a kenyérért való küz­delem, másikat csupán csak a műveltség meg­­­szerzése vezérli. Elemezzük csak a leányok csoportját külön ! Manapság már minden leánynak tanulnia kell, hogy megéljen. Éppen úgy kell tanulnia, mint a férfinak, éppen úgy kell küzdenie a­­ kenyérért. Tehát tanulnia kell! Orvosi pályához nem mindegyik érez elég erőt magában, mert ehhez roppant nagy akarat és fizikai erő szükséges. Gyógyszerész ? Az is akad! Hátra van még a tanári pálya! Ez meg­felel ízlésének, érzi, hogy ez a hivatása ! Hi­* Válasz ! »Tolnamegyei Közlöny« f. évi márc. hó 5-én megjelent 139 »filozopternő« című sorokra. A TOLNA MEGYEI KÖZLÖNY szén a nő természeténél fogva szereti­ a gyer­mekeket. Igen könnyen érthető, hogy szívesen és örömmel szenteli életét az ifjúság nevelésé­nek. Igen, sajnos, de való, hogy óriási létszá­mokat tekintve, ezen leányok közül csak igen kevesen kapnak állást és legtöbbje nevelőskö­­déssel és óraadással kénytelen mindennapi ke­­­­nyerét megkeresni. De ezt éppen olyan les­­j későn és szívesen teszi, mintha legalább is az­­ egyetemi katedrán ülne. Másik csoportja e »tanhölygyeknek« csu­pán azért tanul, hogy magát a magasabb mű­veltségben kiképezze. Fölteheti Ön azt a kérdést is, hogy miért kell ezért az egyetemre járni, mikor a művelt­séget elsajátíthatják magán után is. Igen ! Ebben teljesen igazat adok Önnek ! De hol vegye az a leány, ha még oly gazdag is, azt az alapos kiképzést másutt, mint ren­­deltetési helyén — az egyetemen. " Esetleg Ön kétségbe vonja azt, hogy egy fiatal, gazdag leány szórakozás helyett az éle­tet tanulja megismerni. Pedig vannak lányok ! Vannak olyan lá­nyok, kiket jobban érdekel az emberi lélek és a nagy természet megismerése, mint holmi felületes dolgok, melyek lelküket minden betó­duló jobb érzése elől", teljesen " elzárják. Minél többet tanulnak, annál közelebb jutnak a valódi élet megismeréséhez.. Ezért tanulnak a gazdag lányok is és ezért járnak az egyetemre ! Sokat kell még fáradniok, míg érdemeiket elismerik, de végre mégis győzni fognak. Kívánom is, hogy ez az idő minél előbb bekövetkezzék, annál is inkább, mert akkor akad majd olyan,a ki meg fogja tudni, hogy ezek a »tanhölgyek* mire is nézik a napot! Egy leány. w ■ # Hatvan év.* — 1848—1908 március 15.W Már hatvan éve, hogy a szent szabadság Oltártüzénél lángra gyűlt szivünk. Fülünkbe cseng még most is az ígéret S az eskü, hogy rabok mi nem leszünk. Már hatvan éve, de azért , ha eljön a nap, a lelkünk úgy vigad, örül. Összegyülekszünk mindig lelkesülni A szent szabadság oltára körül. És száll a tömjén, ittas lesz a lelkünk A nagy örömtől: szabadok vagyunk ! Te vagy fakasztó március, te lettél Sötétségbontó hajnalcsillagunk ! Letépted rólunk azt a rabbilincset, Melyet cipeltek hosszú századok, Megesküdtünk, hogy nem leszünk leláncolt Szolganép és nem leszünk rabok! Az volt ám még csak az igazi ünnep, Mikor szabad lett írás, gondolat! Úgyis hallgattunk, mint akit a sirás Tenger habjában kínoz, fojtogat. Nem mert az ajkunk parancsszóra nyílni, Pedig a lelkünk csordultig betelt, Ki kellett inni, ki egész fenékig Az odanyujtott keserű kehelyt! De jött az óra — és a szent szabadság Vakitó fénye kisütött, ragyog . . . Oda harsogtuk ellenünk fülébe : Ne tovább ! Többé nem leszek rabod! Ennek a napnak drága szent emlékét Megünnepelve örül a szivünk, Mert mi e nemzet nagy jövendőjében Bármi sors érjen, remélünk,, hiszünk! Hortobágyi József. * A szakcsi kath. kör március 15 iki ünnepélyén elő­adta a szerző. &G Iff) *>!­•­ ? ffl ■. ••T • 1908 március 19 KÜLÖNFÉLÉK — Igazgatói kinevezés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyés püspök Bitter Illés pécsi ciszt. r. főgimnáziumi tanárt a Miasszonyunkról nevezett női zárdával kapcsolatos felsőbb leányiskola igazgatójává nevezte ki. A püspök kinevezése valóban olyan kitűnő tanférfiúra esett, akinek az eddig kifejtett eredményes sokoldalú tevé­kenysége biztosítékot nyújt arra, hogy ezt az állását is a főpásztornak és a szülőknek leg­nagyobb megelégedésére fogja betölteni. Ben­nünket ez a kinevezés azért is érdekel, mert Bitter Illés tolnamegyei s fia Bitter Péter nyug­­apari tanítónak. A pécsi lapok nagy elismerés­sel írnak erről a kinevezésről. Mi is őszintén gratulálunk az uj igazgatónak, akinek érdemei előttünk is ismeretesek és csak örülünk, hogy a püspöki kitüntetés­ őt érte. — Bírói és ügyészi kinevezések. A hivatalos lap pénteki száma hozta meg a bírák és ügyé­szek előléptetését. A szekszárdi kir. törvény­széknél : alapi Salamon Iván, Gyük Ferenc és Áldor Ödön kir. törvényszéki birák, valamint Fischer Imre szekszárdi kir. ügyész a VII. fize­­­tési osztályba léptek be. Továbbá Baksay László dunaföldvári kir. aljárásbiró, Reberics Imre a pécsi Mr., ítélőtáblához berendelt aljárásbiró, dr. Pesthy Pál, Fejős Imre és Joób Imre szek­szárdi kir. aljárásbirók, Mirth László szekszárdi kir. törvényszéki albiró, dr.­­Erdős László gyönki kir. járásbirósági albiró, Rosos Jenő tamásii kir. járásbirósági albiró járásbirákká, Beke Ferenc és dr. Kovacsek József szekszárdi kir. ügyészségi alügyészek pedig ügyészekké neveztettek ki. — A beteg vármegyei ügyész. A korban előrehaladott Totth Ödön vármegyei tiszti ügyész 6 heti szabadságot kapott s Abbáziába utazott, hogy megrongált egészségét helyreállítsa. — Kinevezések Apponyi Géza gróf főispán Vargha Ferenc paksi járási írnokot a vármegyei irattárba, Horváth József paksi járási birnokot pedig a paksi főszolgabirósághoz írnokokká nevezte ki. — Áthelyezések: Praxa Adolf máv. ellenőr Zágrábból Szekszárdra helyeztetett át. — Boksa János szekszárdi postatisztet az igazgatóság Dévára helyezte át. — Lemondott az elnökségről. Késmárky Iván paksi ügyvéd a paksi kaszinó elnökségé­ről lemondott. — Eskületétel. Az újonnan kinevezett szek­szárdi kir. törvényszéki bírók, kir. járásbirók és kir. ügyészek folyó hó 18-án délután 4 órakor teljes ülésben tették le a hivatalos esküt. — Tiszteletükre tegnap este nagy lakomát rendez­tek, melyen számos szellemes felköszöntő hang­zott el. . — Shakespeare: Wigand János folyó hó 17-én este negyed 9 órakor felolvasást tartott Shakespeareről a vármegyei múzeumban. — Eljegyzések: Marton Manó székesfővárosi gyógyszertártulajdonos eljegyezte Brau­n Margi­­tot, néhai dr. Braun­­ Bernát szekszárdi ügyvéd leányát. — Kiss Jenő szekszárdi fényképész, a «Kossuth» fényképészeti műterem tulajdonosa jegyet váltott Szirtes Zsigmond paksi köztiszte­letben álló tanító egyetlen leányával Jolánkával. — Vizsgálóbíró helyettes. Kobilitz Ernő dr. törvényszéki biró a pécsi kir. törvényszék te­rületére helyettes vizsgálóbíróvá neveztetett ki. — Uj gyógyszertár. Pakson Lévai Izsó megnyitotta a második gyógyszertárat. — Értekezlet az uj ipartörvénytervezetben. A kereskedelemügyi miniszter az új ipartör­vény tervezetet a­ vármegyék, városok, keres­kedelmi és iparkamarák és ipartestületeknek már szétküldte. Egyben utasította a kereske­delmi és iparkamarákat, hogy azt kerületük összes ipartestületei és egyéb érdekcsoportjai bevonásával értekezletileg mielőbb behatóan tár­gyalják meg és ennek végeredményéről jelen­tést tegyenek. Ennek alapján a pécsi kereske­delmi és iparkamara az értekezletet folyó hó 31-ére hívta össze Pécsre a kamara székházába. A tanácskozások előreláthatólag több napig el­tartanak s arra André István ipartestületi elnök a szekszárdi ipartestület által szintén kikül­detett.

Next