Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-07 / 1. szám
XXXVII. évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezeréd István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomd,i r.-t. hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Felelősszerkesztő Főmunkatárs 1 Előfizetési ár? Egész évre 12 K, 1, évre 6 K, 14 évre 3 K Szffernként 24 fillér e lap nyomdájában BODAVILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 fr 200—300 szóig 7. K 74 f, minden további 100 szó 1*2 koronával több. Nyiíitér garmond soronkint Saffillé / Nemzeti népnevelés. Irta: Halász Ferenc, min. tanácsos Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam ! Ez a fő cél, amely felé mindannyiunknak okos tervszerűséggel, szívós kitartással törekednünk kell. Azt a természetadta csodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpátok bérceivel és a Duna-Drávák hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries érzelmű, egymást megérteni tudó magyar nemzettel. Ha ezt a célt elérhetjük, ezer éves fennállásunk örök időkre biztosítva van. Ha azonban bábeli nyelvzavar és ellenségeskedés dúlná tovább is közéletünket, menthetetlenül szétzüllünk, más nagy nemzetmolochok zsákmányává leszünk. Ámbár az alkotmányos korszak beállta óta letelt 40 év alatt népoktatásunk kétségtelenül nagy arányokban fejlődött, mégis e téren bizony még nagyon sok a tennivaló. Elég, ha csak azt említem, hogy a magyar anyaországban a hat éven felül való még mindig 38 százaléka nem tud népességnek írni, olvasni és ^hogyy_a^...gya^rszág~napi 56 egerek jó 40 százaléka nem beszéli az állam nyelvét. Pedig azt, elvitázhatatlan, hogy nemzetünk jövőjét egyéb más tényezők mellett csak úgy biztosíthatjuk, hogy a nép millióit a magyar hazafias irányú és a közéletre is kiható népnevelésben részesítjük. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, áthatva a nemzeti irányú népoktatás nagy fontosságától, korszakos jelentőségű népoktatási törvényeivel biztosította, hogy bizonyos idő múlva az ifjú nemzedék nemcsak az írás-olvasásban, de az állam nyelvének ismeretében és hazafias szellemben is kifogástalan készségre és érzületre fog jutni. Apponyi gróf kormányzásának súlypontját a nép művelésére fordítja és alig három évi minisztersége alatt oly eredményeket ért el, amelyek a legvérmesebb reményeket is felülmúlják. Megalkotta a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-cikkét, amely minden iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli, hogy a magyar címernek zászlónak, a magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitív ápolásaés nak tért nyisson, hogy az állami nyelv tanításában elérje azt a minimális eredményt, az 1879: XVIII. t.-c. szándékának megfelel mely és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja, és hogy a taláitó, a magyar király, magyar haza és mag, hüvel megőrizésére nyújtó még azt ki államsegélye« raz alkotmány iránti hűséget essitse. A tanítói fizetés kiegészit állami segély feltételéül pedig amja a törvény, hogy minden iskolában a magyar nyelv, számtan, a magyar földrajz, magyar történelem és alkotmánytan a miniszter által*, kiadott tanterv szerint és az általa jóváhagyott tan könyvek segregével, taníttassák. A törvény végrehajtása s érdekében gondoskodott Apponyi miniszter az állami felügyelet hatékony kiterjesztése félő és nincs kétség az iránt,, hogy ezen törvény által a magyar hazafias irányú népnevelés terjesztésében néhány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasztalni. Itt megemlítjük, hogy a községi és felekezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az állam az 1909-ik évben már 8 és fél millió koronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszternek az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló 1907. évi XXVI. t.-cikk. Az állami népoktatás hazánkban rangú kultúrpolitikai jelentőséggel bir, elsőmert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésében az állami népoktatás egyike a leghathatósabb eszközöknek. A közoktatási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol nem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bír, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásuknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődését mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az az adat, hogy ez&t#if-13 évvel-, i iupán 1500 állami tanítónk volt és akkor az , ami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordittatott, mig az 1909. évi állami költségvetésben, az az év őszén megnyíló állami iskolákkal együtt 7 ezer állami tanitó álilletménye van felvéve és az állami oktatás összes költségei 15.834.515 koronára rúgnak. Meg kell említenem, hogy ezen rendkívül nagy emelkedés legnagyobb aránya épen Apponyi gróf kultuszminiszter kormányzásának idejére esik. Ez az egy körülmény is fényesen igazolja, mennyire szivén viseli Apponyi gróf az állami népoktatást azon egyedül helyes értelemben, hogy mindenütt, ahol a községi, vagy más felekezeti iskolafentartók összerejükkel nem képesek, vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást létesíteni és fentartani, oly helyeken az állam vonul be mint iskolafentartó és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelést. Megemlítem, hogy az államfijelemi népiskolákban immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907 : XXVI. t-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette) és számukra a mai anyagi viszonyaink közl mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a művelt nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bír Appqfigi miniszter harmadik népoktatási törvénye, az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember hó 1-én lép életbe, az a célja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingyenes legyen, vagyis, hogy a tankötelesek semmiféle címen tanítási díjat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 795 százaléka jár iskolába s így hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandíjszedésben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehát azon elvből kiindulva, hogy az általános tankíötelezettséggel, egyáltalán össze hogy az ezt teljesítő szülőtől az nem fér iskola tanítási díjat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 3.400.000 koronát tesz ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafentartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől és e tekintetben a külföldi államok népoktatási rendezését felülmúlta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat,melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőház elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági népiskolának az a célja, hogy 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő ®^fölművesek, okszerileg kezrentetsék birtokukat, vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák ; a leányok pedig mint jövendő gazdaasszonyok és családanyák a munkakörükbe eső gazdasági ágakban és háztartásban megkívántató tudnivalókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóló törvény, a amelyhez hasonló törvény még nincs a civilizált államokban, épen hazánkban, hol a nép túlnyomó zöme földmiveléssel foglalkozik, úgy közgazdasági, mint szociális és népművelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bír. íme ez Apponyi gróf harmadfélévi miniszterkedésének törvényhozási eredménye. Ezeknek jelentőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk az általános választójog behozatalával korszakos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiterjeszthetjük népoktatási törvényeink végrehajtásával a hazafias szellemű és a közéletre is kiható népművelődést, annál biztosabban haladhatunk elő a legkiterjedtebb választói jog mellett is a magyar nemzeti állam konszolidációjában. A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztárca költsége több , mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzása ideje alatt többet tett, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépitésére a népkultura biztosan meg van alapozva. Ez után haladva s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak, — a második ezer év dicsősége biztositva van. — Tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy hátralékaikat szíveskedjenek beküldeni és előfizetésüket megújítani.