Tolnamegyei Közlöny, 1909 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-07 / 1. szám

XXXVII. évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezeréd­ István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomd,i r.-t. hová a lap részére mindennemű h­irdetések és pénzküldemények intézendők Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Felelősszerkesztő F­őmunkatárs 1 Előfizetési ár? Egész évre 12 K, 1, évre 6 K, 1­4 évre 3 K Szffernként 24 fillér e lap nyomdájában BO­D­AVILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hivatalos hirdetések : 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 fr 200—300 szóig 7. K 74 f, minden további 100 szó 1*2 koronával több. Nyiíitér garmond soronkint Saf­fillé / Nemzeti népnevelés. Irta: Halász Ferenc, min. tanácsos Nyelvben és érzületben egységes magyar nemzeti állam ! Ez a fő cél, amely felé mind­­annyiunknak okos tervszerűséggel, szívós ki­tartással törekednünk kell. Azt a természetadta­­ csodás keretet, amely szép hazánkat a Kárpá­tok bérceivel és a Duna-Drává­k hullámaival körülövezi, be kell töltenünk testvéries ér­zelmű, egymást megérteni tudó magyar nem­zettel. Ha ezt a célt elérhetjük, ezer éves fenn­állásunk örök­ időkre biztosítva van. Ha azon­ban bábeli nyelvzavar és ellenségeskedés dúlná tovább is közéletünket, menthetetlenül szét­­züllünk, más nagy nemzetmolochok zsákmá­nyává leszünk. Ámbár az alkotmányos korszak beállta óta letelt 40 év alatt népoktatásunk kétség­telenül nagy arányokban fejlődött, mégis e té­ren bizony még nagyon sok a tennivaló. Elég, ha csak azt említem, hogy a magyar anyaor­szágban a hat éven felül való még mindig 38­ százaléka nem tud­ népességnek írni, ol­vasni és ^hogyy_a^...gya^rszág­~napi 56 ege­rek j­ó 40 százaléka n­em beszéli­ az állam nyelvét. Pedig azt, elvitázhatatlan, hogy nemzetünk jövőjét egyéb más tényezők mellett csak úgy biztosíthatjuk, hogy a nép millióit a magyar hazafias irányú és a közéletre is kiható nép­­nevelésben részesítjük. Gróf Apponyi Albert vallás- és közokta­tásügyi miniszter, áthatva a­ nemzeti irányú népoktatás nagy fontosságától, korszakos je­lentőségű népoktatási törvényeivel biztosította, hogy bizonyos idő múlva az ifjú nemzedék nemcsak az írás-olvasásban, de az állam nyel­vének ismeretében és hazafias szellemben is kifogástalan készségre és érzületre fog jutni. Apponyi­ gróf kormányzásának súlypont­ját a nép művelésére fordítja és alig há­rom évi minisztersége alatt oly eredményeket ért el, amelye­k a legvérmesebb reményeket is felülmúlják. Megalkotta a nem állami elemi népisko­lák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-cikk­ét, amely minden­­ iskolától az államellenes irányzatok kerülésén felül még azt követeli, hogy a magyar címernek zászlónak, a­­ magyar történeti emlékeknek és ezek révén a hazafias szellem pozitív ápolása­és nak tért nyisson, hogy az állami nyelv tanítá­sában elérje azt a minimális eredményt, az 1879: XVIII. t.-c. szándékának megfelel mely és ezzel a nemzeti összeforradás ügyét szolgálja, és hogy a taláitó, a magyar király, magyar haza és mag, hüvel megőri­zésére nyújtó még azt ki államsegélye« raz­­ alkotmány iránti hűséget es­­sitse. A tanítói fizetés kiegészi­­­t állami segély feltételéül pedig amja a törvény, hogy minden iskolában a magyar nyelv, számtan, a magyar földrajz, magyar történe­lem és alkotm­ánytan a miniszter által*, kiadott tanterv szerint és az általa jóváhagyott tan­­ k­önyvek seg­regével, taníttassák. A törvény végrehajtása s érdekében gondoskodott Apponyi miniszter az állami felügyelet hatékony kiter­jesztése félő és nincs kétség az iránt,, hogy ezen törvény által a magyar hazafias irányú népnevelés terjesztésében néhány év múlva igen örvendetes eredményeket fogunk tapasz­talni. Itt megemlítjük, hogy a községi és fele­kezeti néptanítók fizetésének kiegészítésére az állam az 1909-ik évben már 8 és fél millió ko­ronát fordít. Másik nagy alkotása Apponyi miniszter­nek az állami elemi népiskolai tanítók illetmé­nyeinek szabályozásáról és az állami népisko­lák helyi felügyeletéről szóló 1907. évi XXVI. t.-cikk. Az állami népoktatás hazánkban rangú kultúrpolitikai jelentőséggel bir, első­mert az eddigi tapasztalatok fényesen igazolták, hogy az egységes magyar nemzeti állam meg­teremtésében az állami n­époktatás egyike a leghathatósabb eszközöknek. A közoktatási kormányzatnál tradicionális elv, hogy sehol nem erőszakolja az állami népoktatást, amely önmagától is oly népszerű és vonzó erővel bír, hogy községeink vetélkedve kérelmezik népoktatásuknak állami kezelésbe való vételét. Az állami népoktatásnak nagyarányú fejlődé­sét mi sem igazolja nyomatékosabban, mint az az az adat, hogy ez&t#if-13 évvel­-, i­ iupán 1500 állami tanítónk volt és akkor az , ami oktatásra csupán 4 millió korona költség fordittatott, mig az 1909. évi állami költségve­tésben, az az év őszén megnyíló ál­lami iskolákkal együtt 7 ezer állami tanitó ál­il­letménye van felvéve és az állami oktatás összes költségei 15.834.515 koronára rúgnak. Meg kell említenem, hogy ezen rendkívül nagy­­ emelkedés legnagyobb aránya épen Apponyi gróf kultuszminiszter kormányzásának idejére esik. Ez az egy körülmény is fényesen igazolja, mennyire szivén viseli Apponyi gróf az állami népoktatást azon egyedül helyes értelemben, hogy mindenütt, ahol a községi, vagy más fe­lekezeti iskolafentartók összerejükkel nem ké­pesek, vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást létesí­teni és fentartani, oly helyeken az állam vonul be mint iskolafentartó és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti népnevelést. Megemlítem, hogy az állam­fijelemi népiskolákban immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag említem, hogy az 1907 : XXVI. t-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette) és számukra a mai anyagi viszo­­nyaink közl mérten olyan javadalmazást biztosí­tott, amely a művelt nyugat nem egy nemzeté­vel kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bír Appqfigi miniszter harmadik népoktatási törvénye, az elemi népiskolai oktatás ingyenes­ségéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. év szeptember­ hó 1-én lép életbe, az­­ a­ célja, hogy az elemi népiskolákban a tanítás teljesen ingye­nes legyen, vagyis, hogy a tankötelesek semmi­féle címen tanítási díjat ne fizessenek. Az álta­lános tankötelezettséget népoktatási alaptörvé­nyünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79­5 százaléka jár iskolába s így hatszáz­ezernél több tanköteles oktatás nélkü­l nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandíj­­szedésben is kell keresnünk. Apponyi minisz­ter tehát azon elvből kiindulva, hogy az álta­lános tankíötelezettség­g­el, egyáltalán össze hogy az ezt teljesítő szülőtől az nem fér iskola tanítási díjat szedjen, megalkotta az elemi nép­oktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tan­­díjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely ös­­­szesen 3.400.000 koronát tesz ezentúl bizonyos feltételek mellett az állam fogja az iskolafen­­tartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingye­nes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodo­tt a miniszter az elemi népiskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől és e tekintetben a kül­földi államok népoktatási rendezését felülmúlta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészí­­tőjéül szolgál az a törvényjavaslat,melyet­­ Ap­ponyi miniszter a múlt nyáron a gazdaság­i népoktatás rendezéséről a képviselőház elé ter­jesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági nép­iskolának az a célja, hogy 13­—15 éves, mind­két nembeli tanulókat eddigi ismereteikben meg­erősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogy a fiuk, mint leendő ®^fölművesek, oks­zerileg k­ezrentetsék birtokukat, vagy mint gazdasági munkások keresetképességüket fokozzák ; a leá­nyok pedig mint jövendő gazdaasszonyok és családanyák a munkakörükbe eső gazdasági­­ ágakban és háztartásban megkívántató tudni­valókkal megismerkedjenek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szóló törvény, a amelyhez hasonló törvény még nincs a civili­zált államokban, épen hazánkban, hol a nép túlnyomó zöme földmiveléssel foglalkozik, úgy közgazdasági, mint szociális és népművelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bír. íme ez Apponyi gróf harmadfélévi minisz­terkedésének törvényhozási eredménye. Ezeknek jelentőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk az általános választó­jog behozatalával korsza­kos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiter­jeszthetjük népoktatási törvényeink végrehajtá­sával a hazafias szellemű és a közéletre is kiható népművelődést, annál biztosabban halad­hatunk elő a legkiterjedtebb választói jog mel­lett is a magyar nemzeti állam konszolidáció­jában. A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán kívüli oktatás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még azt megemlítem, hogy Apponyi minisztersége alatt a kultusztárca költsége­ több , mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzása ideje alatt többet tett, mint amennyit a legvérmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépi­­­tésére a népkultura biztosan meg van alapozva. Ez után haladva s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak, — a máso­dik ezer év dicsősége biztositva van. — Tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket, hogy hátralékaikat szíveskedjenek beküldeni és előfi­zetésüket megújítani.

Next