Tolnamegyei Közlöny, 1910 (38. évfolyam, 1-51. szám)
1910-01-06 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam ~ 1. szám Szerkesztőség Bezerédj István utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Szekszárd, 1910 január 6. Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Felelősszerkesztő Főmunkatárs Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, % évre 3 K BODA VILMOS I.ORVÁTH IGNÁCZ Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. SSJJ9 Vihar. (Egy haditengerész naplójából.) — A „Tolnamegyei Közlöny” eredeti tárcája. — írta: Horváth Rezső. A «Komet» nevű torpedóvadász künn táncolt Medolino előtt s hosszúkás, karcsú teste félelmetesen bukdácsolt meg a hatalmasra megnövekedett hullámóriások ijesztőn fehér, villogó hátán. A scirocco teljes erejével dúlt, végigsöpörve az elátkozott sivár Karszt-nyúlvány ezen legbelső részén s úgyszólva az égig korbácsolta föl a nehézkesen járó, lomha hullámokat, amelyek a mennydörgésnek szigetremegtető hangjához hasonló dörgéssel törtek meg Isztria szürke szikláin. A homokos, széteső fenékben nem fogtak a horgonyaink. Hiába bocsátottunk le egyszerre hármat-négyet, a hajót semmiképen sem tudták megkötni s az továbbra is folytatta eszeveszett hánykolódásait, ingását. Némely pillanatban, amikor egy-egy hatalmasabb hullámhegy fölemelte a vállaira és lassan, de annál borzalmasabban, átfektette a másik oldalára, úgy rémlett előttünk, hogy talán sohasem fog visszaegyenesedni, hanem ráfekszik a háborgó, sötétkék vízre s menthetetlenül odavész. De a mennyeiek nem hagytak el bennünket, gs azaz hogy elhagytak, de nem egészen. Szorongva lestük a pillanatokat, amikor a hajó veszélyes ingásait megkezdte egyik oldaláról a másikra, vájjon képes lesz-e újra •<fc*%TARCA Szekszárdi Állami levélttr Kezdjük élelről. A vérmes remény, melyet pártja, Justh Gyula királyi kihallgatásához fűzött, rövid egy óra alatt ködpárává változott. Örök dicsőssége marad Justh Gyulának, hogy midőn az uralkodó minden kétséget kizárólag tudtára adta, hogy az önálló bank sem 1911-ben, sem később fel nem állítható, mert ő azt minden időben ellenezni fogja, sarkon fordult s a tőle megszokott egyenességgel és őszinteséggel kijelentette, hogy akkor a további tárgyalás tisztán fölösleges. Lukács László a nagy közvetítő bizonyára úgy gondolkodott, hogy kerüljön csak szembe Justh Gyula a királlyal, majd megpuhul annyira, amennyi szükséges arra, hogy az önálló bank felállítása iránti követeléséről lemondjon. De számítása csütörtököt mondott, mert a kuruc vezér még csak gondolkozóba sem esett, hanem elhagyta a sima padlót, melyen már annyi magyar ember dicstelenül elbukott. A fiaskó azonban, melyben Lukács Lászlónak része lett, nem kedvetlenítette őt el, hanem újra megjelent Budapesten s a többi pártok vezéreivel kíván tárgyalni Mintha akadna még Magyarországon, nem pártvezér, hanem csak egyszerű politikus is, ki az ő ravasz tervével foglalkozni hajlandó volna. Bizony elmondhatja ő a költővel: múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény. De hát hadd folyjon a játék tovább. Sem Wekerle, sem Kossuth, sem Andrássy bizonyára, ha a királlyal szemben is ragaszkodtak megállapított feltételeikhez, Lukács László kedvéért sem mondanak le arról, melyet az ország békés kormányzása érdekében a múltban szükségesnek tartottak. Most már láthatjuk, hogy ez a végió nélküli tárgyalás és aki egyenesen azt célozza, hogy a nemzet vezetői utoljára is megunják s belefáradnak a sok kisérletezésbe s készek lesznek olyan megoldási módba belemenni, melyik a bécsi udvar és osztrák körök kedvének megfelel ugyan, de a magyar kívánságok teljes mellőzését foglalja magában. Új viszonyok között leghelyesebb lenne, ha a magyar országgyűlés pártjai s azok vezérei egyszerűen kijelentenék, hogy ők most már semmiféle tárgyalásba bele nem mennek, ám lássa Bécs, miként fogja sürgős ügyeit tető alá hozni. de arra, hogy azok alkotmányos eljárás keretében elintéztessenek, ne is gondoljon. Ám léptessék a román kereskedelmi szerződést rendeleti útán életbe; hosszabbítsák meg az osztrák-magyar bank szabadalmát újabb tíz évre; fizessék ki a boszniai bekeblezés óriási költségeit, fedezzék a már megrendelt hajóépítésre szükséges összegeket, ezeknek Magyarország puszta szemlélője fog maradni, annak érvényét el nem ismeri s azokat, kik ilyen törvénytelenségeket elkövetnek, annak idején vád alá fogja helyezni s megbüntetésük iránt intézkedik A nemzet elvárja azoktól, kik majd ismét megegyezés létrehozásával fáradoznak, mert hiszen Ausztria a bekövetkezendő harcot hosszú ideig el nem bírja és így majd ismét keresni fogja a kibékülés eszközeit, hogy olyan megegyezésbe, mely a cégéres bűnösöket ismét megkísérli királyi palásttal fedni, bele nem megy. Hadd jöjjön tehát a kérlelhetetlen harc, mert az is, minden kellemetlenségei dacára, jobb egy ilyen mindent elposványosítani akaró korszaknál. Még ha ebben az élet-halál harcvisszaáll ani egyenes helyzetébe, s nem marad-e prédájára a felbőszült hullámoknak ? Ámde a kis «Komet» szerencsénkre kiáltotta a veszélyt, a nagy próbát és derekasan tartotta magát. Olyanokat dobott rajta olykor-olykor egy-egy hullámhegy, hogy szinte látni lehetett, hogyan hajlik meg a szilárd acéllemezekből épített hajótest s hallani lehetett, amint az eresztékek ropogtak, pattogtak és csikorogtak. Néhány fiatalabb matróz már az ingások kezdetekor az erkélynek dőlt és buzgón adta ki magából az óceánnak azt, ami az óceáné. A sok kényszeredett, ványadt arcú embert nézve, valóban kellemes, fölemelő érzés fogott el. Nagyszerű érzés az, amikor az ember köröskörül kétségbeesett, beteg arcokat lát, akik buzgón áldoznak Neptunnak — és elgondolja, hogy milyen jó az, hogy ő nem fogékony a tengeri betegség iránt. Amíg a tisztikar és legénység nagy része szinte beleszakad az erőlködésbe és szenved a szó legszorosabb értelmében, azalatt a másik — akire nincsen semmiféle hatással a hajó fenekedett ingása — kedvére gyönyörködhet a vihartól össze-vissza korbácsolt dühöngő tengerben, amely megrémít és meghal egyaránt. Dübörögve, csattogva rontottak egymásnak a hömpölygő hullámóriások, amelyek nagyságuknál fogva méltán rémítik meg az embert s amelyek csak terjedelmüknél fogva ijesztők, hatásuk azonban nincsen olyan, amilyentől tartani kellene. Noha a szél hatalmasan fújt, erőlködött, mindnyájunkról patakként omlott az izzadság s ruháinkat egyrészt a percenként végigmosó hullámok, másrészt pedig a rólunk lefolyó izzadság miatt facsarni lehetett volna. ban Magyarország lenne is a gyengébb fél s a csatát elvesztené, még akkor is lesz annyi ereje, hogy ezt a bomlásnak indult Monarchiát magával ragadja a mélységbe, melyből nincs menekvés és szabadulás. — Legjobb is lesz, ha már egyszer ettől a szolgai függéstől, melybe a mohácsi szerencsétlen hadjárat után jutottunk s mely M Magyarország állami függetlensége ellen irtó hadjáratot visel, valami alkalmas módon megszabadulunk. Ha szentesített törvényeinknek, mely államiságunkat minden kétséget kizárólag megállapítja, nem sikerül érvényt szerezni, akkor nem marad más hátra, mint a teljes personálunió alapjára helyezkedve, az első kedvező alkalmat felhasználni arra, hogy azt az életbe átültethessük. Mert arra, azt hiszem nem gondol senki, hogy miután a 67-iki kiegyezési törvényben biztosított állami önállóságunk Bécs ellenállása folytán, ez idő szerint, érvényre nem emelhető, ez iránti törekvéseinkről végleg lemondjunk. Szent örökség ez, mely őseinktől maradt reánk s melyet mi utódok híven, becsületesen megőrizni tartozunk. Lukács László csak hadd folytassa kisded játékait. Elkezdheti még egyszer élűlről Alkotmányos uton való megoldása a válságnak nem lehetséges máskép, mintha a nemzet vezérei által formulázott kívánságok teljesedésbe mennek. — Ha ennek útját állják Bécsben, viselni fogják annak káros következményeit. Magyarország önként sohasem lesz Ausztriának kiszipolozásra használt gyarmata. Most egyelőre a kényszerhelyzetnek ha engedni is kénytelen, de bizony ezt nem azért teszi, hogy belenyugodnék s ne lenne törekvéseinek végcélja ettől a gyűlöletes köteléktől való minél előbbi szabad.Hogy aztán még harmadik helyről is kapjuk a folyékony áldást, hirtelen megeredt a lomha, nagy csöppökben hulló scirocco-eső, amelynek rémes zuhogása még a gépekhez is lehallatszott. Ily viszonyok között köszöntött ránk az alkonyat, majd rövidre rá az engesztelhetetlen sötétségű fátylával megjelenő éjszaka, amelynek folyamán semmit sem csökkent a scirocco ereje, de sőt emelkedni, erősödni látszott. Szerencsétlen szolgálati beosztásom folytán az éjjelt az őrhídon kellett töltenem, ami már csak azért sem volt kellemes, mert a hömpölygő hullámok percről-percre végigmosták a karcsú torpedóvadászt, miközben csaknem derékig álltunk a hideg, tajtékzó vízben. Az ásító ágyuk csövei sem voltak mentesek a megfürdés mulatságától s az élesen szóló ércszörnyetegeknek orrán és száján ömlött a víz, amint a hullámok végigszáguldtak a hajón, nem kis bosszúságára a tüzéreknek, akik ugyancsak nem fukarkodtak a vastagnál-vastagabb és cifrábbnál-cifrább káromkodásokat kiereszteni szájaikon. Mérgelődtek szegény malik és volt is okuk rá, még pedig igen nagy, mert szomorú tapasztalataik szóltak amellett, hogy a tengeri vízben megfürdött ágyúcső kitisztítása és kifényesítése a legnehezebb valamik közé tartozik a hadihajón. Sohasem láttam fölemelőbbet, fönségesebbet, de egyúttal megrémítőbbet és rettenetesebbet, mint a hánykolódó, vihartól össze-visszakorbácsolt tenger képe. A mennydörgés hangjait tökéletesen tudják utánozni azok a fekete, óriási vízhegyek, amelyeknek legtetején ott villog a hófehér hab, abból mosolyog le a szorongó sok emberre a halál rideg, kérlelhetetlen