Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
Szerkesztőség Szwerédj István-utcza 6. se.. hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős Szerkesztő Főmunkatárs B Ű 0 A VILKSDS HORVÁTH IGU ACZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, l/* évre S K Számonként 24 fillér e lap nyomdájába! Hivatalos hirdetések: 100 szóig 8 korona, 100—200 szóig 1 korona, 200—300 szóig 10 korona, minden további 10# szó 2 koronával több Nyilttér garmond soronkint 30 fillér Szekszárd, 1912 január 7. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap A kétes jövő. Elmúlt ismét egy év annélkül, hogy meghozta volna a békés fejlődés, mindenki által melegen óhajtott, biztos feltételeit. — Ellenkezőleg keletkezett Bécsben egy titkos helyről támogatott párt, mely felhasználva a török-olasz háborút, bele akarta vinni a monarchiát egy legkevésbé sem dicsőséges revans vállalkozásba, mely szerződésszegést vont volna maga után. Az uralkodó útját álta ennek az épp oly merész, mint elítélésre érdemes tervnek. Alig múlt el azonban a fenyegető veszély, jött az újonnan kinevezett vezérkari főnök s a közös ügyekre vonatkozó költségvetés keretében kért felhatalmazási tárgyalására egybegyűlt bizottsági tagok ámulására, egyszerűen kijelentette, hogy neki az mind kevés, miben a magyar és osztrák kormány a közös hadügyminiszterrel megegyezett; neki még sok milliónyi katonai költségre van szüksége, melyet annak idején nem kérni, hanem követelni fog. Tehát azt az óriási katonai követelést, melyet a magyar nemzet tekintélyes része elviselhetlennek tart, mely ellen az egész országgyűlési ellenzék, késhegyig menő harcot folytatott s valószínűleg folytatni fog, még fokozni akarja. Ha ez nem az őrületnek egy neme, akkor csakugyan nagy talány az, hogy ki uralkodik manapság az osztrák-magyar monarchiában ; váljon a tapasztalatokban gazdag, bölcsességet tanúsító koronázott király háta mögött nincs-e egy mellékuralkodó — nevezzük ezt egyelőre katonai uralomnak, — mely vagy ki a fejedelem előrehaladt korát kihasználva, mindenben a saját akaratát kívánja érvényre emelni. De ne találgassuk, megadja erre a kérdésre a feleletet a legközelebbi jövő. Nem kevésbé bizonytalan a helyzet a belpolitikában is. A magyar kormány szívósan ragaszkodik a beterjesztett véderő javaslatok elfogadásához. Az ellenzék minden árnyalata azonban el van határozva azokat mostani alakjukban s kikötések teljesítése nélkül el nem fogadni, ellenkezőleg azok törvényerőre emelkedését a legszélsőbb parlamenti eszközzel, technikai obstrukcióval megakadályozni. Tehát van egy párt a monarchiában, melynek a tárgyalás alatt levő katonai javaslat nem kell, mert kevesli az abban foglalt áldozatokat, van egy párt Magyarországon, mely azt egészében elfogadja s végre vannak pártok, melyek azt feltétlenül ellenzik. Ha valamikor, úgy most volna itt az ideje, hogy az uralkodó a nála szokásos eréllyel közbelépne; a mellékkormányt eltávolítaná s hűséges magyar népének kívánságait teljesítve, annak a történelem tanúsága által bizonyított nagy erejére támaszkodnék. Ez lenne az ő hosszú uralkodásának legkiemelkedőbb fénypontja s dinasztiája biztosításának elsőrendű tényezője. Mit mondjunk az országgyűlés pártjai között fennforgó nagy ellentétekről, melyek minden békés munkálkodást hosszú időre képesek lehetetlenné tenni. Héderváry Károly gróf miniszterelnök, a többségben levő nemzeti munkapárt elnöke az új évi tisztelgések alkalmával elhangzott beszédében nyomatékosan hangoztatta, hogy a véderő javaslatokra vonatkozólag, a pártok között, fentálló ellentéteket hajlandó békés úton is elsimítani, de készen áll a legádázabb harcra is. Kossuth Ferenc a nála az új év alkalmával tisztelgő párttagoknak, kik azt lelkesen helyeselték, kijelentette, hogy a katonai javaslatokból csak úgy válhatik törvény, ha a nemzeti kívánságok a katonai téren teljesíttetni fognak. Justh Gyula pedig távirati úton tudatta pártjával, hogy neki ma is az az álláspontja, hogy előbb az általános, egyenlő és titkos választói törvény alkotandó meg s az ennek alapján összeülő új országgyűlés lesz csak hivatva a véderő javaslatok elintézésére. Hát ezek a vélemények egyenest ellenkeznek egymással, de tán nagyobb jelentőség nem tulajdonítható nekik. Mindenik párt vezére erősen hangoztatta álláspontját, de mielőtt törésre kerül a dolog, mindenik meggondolja hajthatatlanságának káros következményeit. A miniszterelnök egy kicsit megtompitja nagy elszántságát s keresni fogja a homályból kivezető utat. Kossuth Ferenc meg nem állapított nemzeti kívánságait a legkisebb mértékre fogja leszállítani; végre a hajthatatlan Justh Gyula is engedni fog egy parányit — a 48-ból. . Tápláljon bennünket az új év küszöbén ez a remény. Végre is az ország békét és szorgalmas munkálkodást óhajt. Ez pedig csak úgy érhető el, ha mindenik párt engedékenységgel iparkodik megegyezésre jutni.. Ha ez így történik, akkor megszűnik kétesnek lenni a jövő, mely ma, kétségen kívül, uralja a helyzetet. Boda Vilmos. TÁRCA. Kérdés. A lét folyását te irányítod, Mind úgy történik tetszésed szerint, Mindenben a te bölcs akaratod . . . Tavaszt küldesz a zord létre megint. Virágot nevelsz hó és jég nyomán, Bimbót fakasztasz tar ágakon fel, Vigasz nélküli pusztulás után, Szép reményt nyújtó bimbót hintesz el. S hol a kopár föld meddőn didergett, Uj élet árad megint zöldelőn, Pajzán sugarak, hó réteg helyett, Játszva szőkésnek fönn a hegytetőn. De ha a szívre hideg tél szállott, Dermesztő fagy jött kis tavaszra, Óh növelsz-e szép reményt virágot A boldogság tar ágain újra ? Hintesz-e újra üdv sugarakat A szívben széjjel fénylőn, melegen ? Vagy, ha rá egyszer zordon tél szakad, Nem küldesz többé tavaszt, Istenem ? Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Lieutenant Courcelle.* Courcelle hadnagy hiába fordult jobbról a baloldalára. Nem jött álom a szemeire sehogy. Pedig jó volt a fekvőhelye. Az Ouled-Djama partján selymes, puha fü nő, mag színes, jószaga virágok. Kényelmes ágy a fáradt embernek. Katonái aludtak is mélységesen körülötte. Csak ő nem tudott Bosszúsan feküdt hanyatt s nézte a csillagokat. A kicsik, mintha apró, ezüst papriókát faggattak volna az égre. A nagyok vibráltak, szikráztak, mint a jól csiszolt gyémánt, vagy mint néhány korty pezsgő után az asszonyi szem. Egy-egy megindult hirtelen s pillanatig tartó futással hamar múló sávot festett az égre. A hadnagy mindannyiszor felsóhajtott. — Várjon az enyém mikor fut le . . . A sivatagban élők kissé hajlanak a babonára . . . Gyönyörködve nézte az éjszaka teljes fényű pompáját. A hold arany tányérja mentén hatalmas ködgyűrű fehérlett, mintha árkot húzott volna maga körül szellemtámadások ellen. Egyre magasabbra hágott az égboltozaton, mintha szemlét akarna tartani a csillagmiliárdon. A fényes, kék éjszaka közelre húzta a látóhatárt. A szél felé kormosszürke homályba ment át a kékség, hogy ne lehessen látni a pontot, ahol ölelkezik a föld sötét peremével. A sakáltábor alig szűnő, kísérteties vonulása nem zavarja a kis csapat legioner álmát. Meg szokták már. El tudtak aludni s nem ébrednek fel rá. Amíg az szól, jele, hogy senki sincs a közelben. Lehet aludni bátran. Ha egyszer elhallgat, akkor aztán talpra. Akkor aztán hajrá... A sakál csak embercsapat közeledtére hallgat el. Lieutenant Courcellet se zavarja a sakálhad kihívó, rémes, panaszos vihogással kevert rettenetes danája. Mintha nem is hallaná. Félig kigombolt blúzán megcsillannak az ércgombok. Azokat nézi egy darabig. Aztán újra csak a csillagokat. Néha hamar múló, könnyű reszketek futja keresztül testét. — Lázam van talán ? Azért nem tudok aludni . . . Az Ouled-Drama halk zúgással hömpölyög tova. Az Atlasok felől jön s a sivatag felé tart. Ki tudja, hova ömlik ? A sivatag még nincs átkutatva. Gyengéden súrolják homokos partját a tova rohanó vízcseppek. Egy-egy szem leválik érintésükre a partról s velük hömpölyög tovább. Nem sokáig bírja az úszást. Kimerülve sülyed alább alább, míg el nem éri a fenekét. Ott aztán megpihen csendesen A folyó sima háta lassanként felborzolódik. Apró, keskeny barázdák támadnak rajta sűrűn, egyik a másik nyomában. Csillogva törik meg rajtuk a holdsugár. — Könnyű, langyos szellő jön dél felől, szembe a folyással. Az borzolja fel a sima felszínt. Hol támadt? Meddig megy? Hol enyészik el? Miért jött? . . . Az álmatlan hadnagy nem sokat törődik vele. Megbolygatott virágok illatát hozza magával. Azt szívja magába tele tüdővel. Hirtelen felül fekvőhelyén. Gyors mozdulatára a legközelebbi katona felüti fejét. A sakálhad idegölő vonulása nem zavarta. Az alig hallható emberi mozgás zajára felriadt. Megnyugodva hajtja le újra fejét s siet utolérni megzavart álmát. Lieutenant Courcelle lassan, vigyázva dőlt újra irányát. * Mutatvány Legioner (Gerenday László) legújabban megjelent érdekes könyvéből. gggr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.ÍR,