Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI­ HÍREK. — Az igazságügyminiszter lemondott. Székely Ferenc igazságügym­iniszter beadta le­mondását. Lemondásának közvetlen okét értetés­ben abban taléljék meg, hogy a Lukács áltel benyújtott választói törvény­javaslattal nem azon nyerthatje megét. Lukács beváltotta Ígéretét A választó­­jogi reformról Összeállított törvényjavaslatot, — melyet köztudomás szerint az 1912. évre ígért be 5 vagy 0 szeri határidő prolongálással, — as­z Imált esztendő utolsó napján vagy 100—120 munkapárti képviselő jelenlétében benyújtotta az országgyű­lésen. Ilyen óriási fontosságú és a nép és királya által egyformán megoldandó kérdést évtizedekre rendezni hivatott törvényjavaslat be­nyújtása tagadhatatlanul nagy eseményszámba megy és sajnosan kellett látnunk, hogy Lukács az utolsó óvatolási határnapon még a saját párt­jának is érthetetlen kis érdeklődése mellett tett te a­liás assisiére egy törvényjavaslatot, el keress­e lelve azt a javaslat apjának, Tisza Istvánnak kívánsága szerint az általános választói jogról szóló törvényjavaslatnak. És a kormány­elnöknek egy szava sem volt a munkapárt esen családi öröméhez. Minek se ? A Népszava élelmessége folytán már napok­­kal előbb nyilvánosságra került, hogy a hegyek, a nagy munkapárti hegyek egy szegény kis egeret, egy élettelen egeret hoztak a világra. Az is köztudomású volt, hogy a javaslat főszerzője Tisza István gróf volt s a most már hivatalosan publikált javaslat csakugyan szakasztott az apja. Az indokolás­t is a Tisza-ort­oskodások sorozata­i bármily különösnek lássák, —­ a nagy nemzeti akaratot képviselő munkapárt vezető tag­jai, — akik egyetértőleg akarják ezt a kérdést a saját legjobb meggyőződésük szerint meg­oldani, — s akiknek ezt a legjobb és egységes meggyőződését van hivatva ez a Tisza-Jupiter koponyájából kiugrott javaslat megtestesíteni, —­­akkor, amikor a javaslatot már a beterjesztés előtt napokkal megismerte minden újságolvasó ember, ezak a törvényhozó urak a javaslat be­nyújtása után úgy nyilatkoznak, hogy még nem mondhatnak ítéletet a javaslatról, mert nem isme­rik. Hát hogyan, ők nem ismerik a saját több­ségi akaratukat, amit a kormány §§ okba sze­dett V .­ Vagy van ezeknek az uraknak saját akarata ? Hol van az a nagy lelkesedés, amivel a szívükből lelkükből lelkeset! kormányjavaslatot egy jól növelt korm­ánypártnak fogadni és pro­­pagálni kell ? A javaslat egyébként megerősíti azon hiedel­met,­­ amit az első, nem hivatalos publikálás keltett bennünk, hogy ez a törvényjavaslat egy §§-oson kényszermunka, é­s az a fogadtatás, amelyben úgy a munkapárti képviselők, mint a kormányhoz eddig kiaelállott sajtó részéről is részesü­lt, megerősíti azon reményünket, hogy a választójogi törvény megalkotására ennek a kor­mánynak nem­ lehet a legkisebb erkölcsi alapja sem , akik az elkövetkező események szelét meg­érezték, már költözködnek is a munkapárti berkekből. Csakugyan az volt, de fonnyadt, sápadt arcán látszott, hogy idő előtt öregszik. Mikor vége volt a harcos dalának, azonnal cigarettára gyújtott s a feléje menő régi ismerősöket is kínálta. Jó ideig tartott a beszélgetés, kínálták egy pohár borral, de nem kellett neki, csak cigarettáit szívta mohón, gyufát nem is használt, a fogyó papír­t szivar végéről szívta a másikat. — Sok ez a dohányzás — mondták neki. —— Hja, — felelte —­ most pótolom azt, ami a börtönben hiányzott. — De ebbe belepusztulsz kis kadét —­s folytatták, még a régi, becéző néven szólva hozzá: A sárga arcon rövid mosoly jelent meg. Azután komoran tekintett a hegedűjére és kurtán rálassolt: — Magam is azt szeretném, ha belepusz­tulnék­ . . . Szentesített törvények. A hivatalos lap január 1 iki száma közli, hogy a király a háború­­ esetére szóló, kivételes intézkedésekről, az erőha­­j talom­ hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalvá­nyon és a csekken alapuló jogokra vonatkozó, az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyei­nek és árváinak ellátásáról; az 1913. évi költség­­ I vetésről; a képviselőházi­­ őrség felállításáról; a­­ had­is­zolgál­t­a­t­á­sokról; a lovak és járművek szol> I gátfutásáról; az 1918. évre kiállítandó újoncok­­ megajánlásáról; a külkereskedelmi és k­ül­forgal­mi viszonyok rendezéséről szóló törvényeket szente­­s­­ítette. — Lukács már­is változtat A munkapárt újévi üdvözlő küldöttsége előtt Lukács a válasz­tói törvényjavaslatot illetőleg kijelentette, hogy nem tartja magát csalhatatlannak e kérdésben (mi már régen nem tartjuk annak) • bizonyos vál­­­­toztatásokra hajlandó. Úgy látszik, ő is kezdi tanulmányozni a javaslatot. Ezzel egyébként azt akarta mondani, hogy nem él­hül e javaslattal. Igaz, hogy nem azért, — mert ennél jobbat is hajlandó adni, —­ hanem mert fó volna neki, hogy maradhasson. • 1913 január 5. Lejtőn a munkapárt. A munkapárt elérkezett dicstelen életének utolsó epochájához. Ha végig tekintünk a munka­párt rövid életén, megállapíthatjuk, hogy más sorsa nem is lehet, mint a pusztulás, a megsem­misülés. Már alakulásakor magában hordta a pusztulás csíráit Minek köszönhette létét? Annak, hogy a bécsi udvarnak szüksége volt egy magyar pártra, amellyel a nemzeti törekvéseket letörni sikerül. Rájöttek Bécsb­en,­­ hogy az Álalkotmányosság leple alatt könnyebben boldogulnak, mint a nyílt abszolutizmussal. A burkolt abszolutizmusnál a jóh­iszom­tukkal és naivakkal el lehet hitetni, hogy itt alkotmányosság van. Az eszközük, amelyekkel harcba mentek, megfeleltek ennek a dicstelen célnak. Mindenki tudja, hogy az ország hangulata a legutolsó vá­lasztás idején, mint már hosszú évek óta, ellen­zéki volt. Jött azonban a sok pénz, — amelyről Déssy Zoltán már megmondotta nézetét, honnét eredt — és, ahol a töméntelen pénz nem segített, ott volt az erőszak, a presszió, a megdolgozás sok­féle neme. Ahol mindezek nem segítettek, ott érvényesült a választási elnökök machinációja, a­kik valósággal zsenialitást fejtettek ki abban, hogyan lehet kijátszani, megkerülni a törvé­nyeket.­­ Ezeknek az eredője lett egy párt, melyből az önállóságnak és függetlenségnek még a szik­rája is hiányzik. Vakon követi vezéreit. Semmi közük eszmékhez, meggyőződéshez, zsoldosok a tagjai, kik a mandátumokat szolgálják meg sza­vazataikkal. Az egész parlamenti élet, a többségi elv csak fikció, nem a többség akarata, hanem egy pár oligarcha akarata érvényesül. Épp oly vakon követi most Lukácsot, mint Khuent. Oly lelkesedéssel esküszik Tiszára, mint a­hogy fog esküdni X­re, aki ezek után jön. E párt élete csak szánalmas vergődés volt; a bécsi udvarral szemben sorsa csak megalázko­dás. Iletvcnkedve követeli a készfizetések felvé­telét, hogy az első szóra megjuhászodjék. — A rezoluciónál az Istennek sem engednek és elég volt, hogy a parókás Auffenberg szembeszáll­jon velük. A véderő vitánál még az álarcot is eldob­ták és a legbrutálisabb, bevallottan is törvény­telen eszközökkel, fegyveres erővel keeresztülhaj­szol­ták a véderőjavaslatot. Megszavaztak nem is milliókat, de milliárdokat a­nélkül, hogy a nem­zet jogairól még csak beszélni is mertek volna. Rombadöntötték a parlamentarizmust, tönk­re­magyarázták legerősebb alkotm­ánybiztosító tör­vényeinket,­­ éMost azonban elérkezett életük utolsó kor­szaka. Saját hazugságaik fojtják meg őket. A választások alkalmával a kevésbbé emberismerők és a jóhiszeműek között azzal értek el némi szimpátiát, hogy kijelentették a miniszterek, élü­kön az akkori miniszterelnökké­, hogy a kibon­takozás csak az általános választójog alapján kép­zelhető. Elérkezett az idő, hogy ígéretüknek helyt álljanak. Ekkor a frázisok hangoztatása mellett, leteszik a javaslat megalkotásának sorsát, a nép­jogok kiterjesztésének legádázabb ellensége ke­zébe , Tisza István kezébe. A legjobb ut ez arra, hogy eltemettessék a nemzet ügye. Beterjesztet­tek egy javaslatot, amely nem kiterjeszti a nép­jogokat, amely nem a függetlenséget biztosítja a választóknak, hanem ellenkezőleg­­ mindent elkö­vet <i választói jogosultság megnyirbálására. Hogy mily rossz e tervezet, legjobban mu­tatja, hogy még a munkapárt egy néhány tagjá­ban is felébredt a mélyen alvó lelkiismeret. Még ezek a tág lelkiismeretű politikusok sem tudják aláírni, amit a kormány választói tervezetével akar. Megkezdődtek a kiválások, élíik­ö a minisz­ter. Napról napra jelentkeznek a disszidensek, mint a­hogyan 1903 ban ezek jelezték a szabad­elvű párt összeomlását. Ne legyünk azért optim­isták. Legyünk el­készülve, hogy a haldoklás hosszú ideig fog tar­tani. Fel fognak ezek használni minden eszközt, hogy életüket ideig óráig fenntarts­ák. Valljuk be, társadalmunk gyenge, a függésnek ezer és ezer a szála és ezt a kormány jól ismeri, hisz ezen alapszik egész választójogi tervezete. De mentsünk erőt a történelem azon taní­tásából, hogy a reakciót lehet ideig óráig erő­szakkal fenntartani, de állandóan nem. Az esz­mét, a liberális, demokratikus haladást semmi sem tarthatja fenn rohanó útjában ! Dr. Bognár Oszkár. KÜLÖNFÉLÉK. A mi falunkban ... A mi falunkban most valamennyi házban, A könny patakban foly, — minden felé pyász van. Megy fiú, férj, apa — hivó parancs szóra. Sok asszony szívnek van siratni valója. Rozmaring illatú kicsike szobában. Halvány leány zokog — menyasszony ruhában. Tegnap még kacagott... várta esküvőjét, Boldogan próbálta menyecske kendőjét. És ma vége van már örömének — vége! Jött a hivó parancs s ment a vőlegény. Alig ölelhette, —­ csak alig csókolta, Fájó bucsu csók lett első mátka csókja. ... És megy a katona, harcba viszi útja. Vissza­jösz e onnan? — a jó Isten tudja! RIGÁSSY JÁNOSNÉ. — Üdvözlés. A szekszárdi kerület függetlenségi és 48-as pártjának vezető­sége kerületük szeretett országgyűlési kép­viselőjét, gróf Batthyány Tivadart az új év alkalmából leányának gróf Eszterházy Mi­­hál­lyal történt eljegyzése alkalmából táv­iratilag üdvözölte. — Az üdvözlésre gróf Batthyánytól a következő távirati válasz érkezett: „Meleg szeretettel köszönöm elvbarátaink nevében is küldött szives ket­tős szerencsekivánatokat. Adja a jó Isten, hogy annyi súlyos megpróbáltatás után nemzetünk visszanyerje szabadságát és kulturállamhoz méltó jogokhoz jusson. — Első feladatunk az uj évben Tisza­ Lukács korcsszülöttével szemben a végső harcot megvívni. Elvbarátainknak boldog uj évet kíván Batthyány Tivadar.“ — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Márkus Ezsébet szekszárdi polg. leány­iskolai helyettes tanárnőt a XI. fizetési osztályba segédtanárnővé nevezte ki. — Uj Hadnagy. Danielovics Ernő szekszárdi m. kir. p. V. fogalmazót őfelsége az uj évvel a nagykanizsai 20-ik honvédgyalogezredhez a m­. kir. honvédség tartalékába hadnaggyá kinevezte. — Lemondás az elnökségről. Haiszler Jó­zsef, a szekszárdi kisgazdák egyesületének derék és értelmes elnöke, ezen tisztségéről lemondott. «nUHá mUSU I «aím I £*50 Siessen addig, míg nem késd egészségét visszaszerezni! Jjü BUtáktslsmask látasó meghűlés as fosses légsfoservek IsghtUöafálébb mesbetegedásérc Í$5?**S* "y ut*2* kört»"*« Idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elha­­nyagolto sokssor végset—eé vélhetik. A meghűlésből eredő köböt*«, rekedtség mc­bölés, y.0­?*?**?** ** alágsósaMvek hurutos megbetegedéseinél kitünően bevált as orvosi előkelőségek által javasolt TUBERIN Mindenütt kapható. Egy üveg ára A koronás -15­ - ® Kf üveg ára S korona. Poétán legkevesebb 8 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Disns-igé&gmrtár, Buáepeel. Károly-kórus S. szám ,k.50

Next