Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-01-06 / 1. szám
XVIt infolyam. • - inam. Szekszárd, 1918. mandr 6. SzerkMztőség: Fürdfiház-utca 1129. szám, hová a lap! Felelős szerkesztő : Előfizetési ár: Egész évre 24 K, Va évre 12 K, V* évre 6’— K szellemi részét illető minden közlemények intézendfik. HADUÁTH iiuArz ! Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. T*1*,0.D i1 , Kiadóhivatal Telefon 11., nUKVANI IWIACZ . i Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 ko Itaár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű , ------- , róna, további sor 60 fillér. — Nyilltér: garmond 'sóhirdetések és pénzküldemények íntézendők. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon ránként 100 fillér. Béketárgyalás és választójog. Wekerle kormányának már eddig is két monumentális alkotása mind határozottabb körvonalakkal bontakozik ki előttünk. Mintha csak most történt volna IV. Károly királyunk koronázási kijelentése, hogy első és legfőbb uralkodói célja visszavezetni népeit az áldásos béke állapotába ; mintha nem is lett volna ott a koronázási ünnepen az a sötét árnyékú felhő, amit a népkegyelet megrontására a politikai széthúzás inscrnált a koronázási dombról ; mintha kiesett volna a ma kormányon lévő pártoknak, mint akkori ellenzéknek, a világháború kitörése óta nehéz nyomásként ránk nehezedett akkori kormányzati rezsim ellen folytatott ellenzéki küzdelme; és mintha ifjú királyunk első uralkodói ténye a koronázást követően a nevezetes májusi szózat után Tisza menesztésével kapcsolatban a mai néptriajunok kormányra hívása lett volna : úgy látszik előttünk taáalmi összefüggésben mintegy természetes következmény a mai kormányzati rendszer és annak kezdő szavunkban jelzett két monumentális ténye: a békedőlésre irányuló tiszta, égoly hazafias, mint okos dplomatikus csöíg £ vése és a választójogi törvényjavaslat. Két olyan se le nem kicsinyelhető, se félre nem magyarázható ténykedése a béketárgyalás és a választói törvényjavaslat a Wekerle-kormánynak, hogy a politikai lesipuskágok bármilyen fegyvercsettegtetésekkel le nem téríthetik az ország közvéleményét annak a helyes nyomáról, amelyen a kormány a külső és belső béke felé igyekszik minden energiájával vezetni nenpétünket. Merthogy Lenin és társai az orosz békeThajlandóságot kinyilatkoztatták volna gróf Tisza István miniszterelnöksége esetében is, azt megengedjük. De hogy az a gróf Tisza-féle politikai rezsim, amelyik külpolitikai zsenialitását a maga valóságában bemutatta már akkor, midőn a világháború csíráját, a szerb hadüzenet elintézését csak olyannak látta balkezes önhitségében, mint mikor a patrus bemegy az utszéli csárdába és onnan pár perc alatt kidobálja a verekedő legényeket, — mondjuk, — az ilyen kaliberű diplomáciai bölcsesség és felelősségérzés, hogy nem vezetett volna Breszt-Litovszkba s hogy mindazok eljöveteléhez, amik ma a békereményeket reálisokká teszik, igenis kellett Eszterházy, Wekerle, Batthyány s a többiek által vallott demokratikus elvek uralomra jutása, sőt kellett a Károlyi maga szélsőséges elveinek illetékes helyeken való hallhatóvá tétele , azt a leghatározottabban állíthatjuk. És hogy belső politikai békénk és a béke áldásos munkásságának együttes kihasználásához szükséges nemzeti egységünk megteremtésére elengedhetetlen szükségesség Veit a választójog demokratikus reformja, azt beigazolja közel jelenünk. Ezért látjuk mi a mai kormány erősségének két fundamentumául a békét és a választói törvényt.j. e. I. Minden nélkülözhető fehérneműjét adja értünk küzdő hős katonáinknak. A „Szurmay-alap" megkezdi a segélyezést. A Szurmay Sándor-alap segélyezései tárgyéban dr. Apponyi Rezső gróf főispán a következő levelet intézte lapunkhoz: Tekintetes Szerkesztő Ur! A honvédelmi miniszter úr folyó évi november hió 30-án 23759/cm. 28. sz. alatt valamennyi törvényhatósághoz rendeletet intézett, melyben a Szurmay Sándor-alapból történő segélyezések megindítását közli s egyben a segély iránti kérelmezésénél követendő eljárást szabályozza. A nagyérdekü - az igényjogosultakra kiválóan fontos rendeletből ‘szíves közzététel és tájékoztatás végett a következőket van szerencsém közölni: „A társadalom áldozatkészsége immár lehetővé teszi, hogy a Szurmay Sándor-alapból és a honvédelmi miniszter rendelkezésére álló egyéb pénzekből a segélyezést megkezdhessék. Ennélfogva a m. kir. honvédség, a m. kir. népfelkelés, a m. kir. és a m. kir. horvát-szlavon csendőrség ama tisztjei, lelkészei és tisztviselői, valamint tiszt- és tisztviselő jelöltjei, akik a háborúban rokkantak lettek, vagy hadisérültekké váltak és segítségre szorulnak és a kérelmezés idejében tényleges katonai szolgálatban nem állanak, továbbá a háborúban hősi halált halt, sebesülés vagy a harctéren szerzett betegségek (sérülések), vagy hadifáradalmak következtében elhalt magyar királyi honvéd, m. kir. népfelkelő, m. kir. és m. kir. horvát-szlavon csendőrtisztek, lelkészek, tisztviselők, tiszt- és tisztviselőjelöltek segítségre, rászorult özvegyei és árvái segélyezés iránti kérvényeiket a honvédelmi miniszter úrhoz már benyújthatják. A kérvények szerkesztésének egyszerűsítése és megkönnyítése céljából a rendelethez mellékelt minta szerinti Űrlapok lesznek a* m. kir. honvédelmi állomásparancsnokságnál (Budapesten a kerületi elöljáróságnál) egyszerű szóbeli vagy levelező lapon beküldött írásbeli kérelem alapján díjmentesen kiszolgáltatva. TÁRCA. «felforrál után Mágiákkor a bábom remi ,'.5S3PB-ba merülve, dobogtatta valamelyik muszka ür szivét. Parányi, fehér cipőcskéibe, tipegve kopogott a kemény járdán, mellette, lovagja, kitartó táncosa és uittarlója : Andor. Mögöttük ballagott a papa, egy pityókás báli hőssel, meglehetős távolságban. A ködös, hideg reggelen, már itt-ott kinyilottak az ablakok és szorgos lányok s asszonyok rázogatták a portörlőket, és rajtuk feledték szemeiket. „Milyen boldogok lehetnek“ — sóhajtottak bele a piráa hideg légbe. ők nem láttak meg senkit és semmit. Lelkük, szivük még az elmúlt bál éji varázsában, dallamos, illatos légkörében ringott ... Halkan beszélgettek , szemükkel inkább, mint ajkukkal... ki tudja mit? —i# miről? ... Egy ház kivilágított, de függönnyel elfödött ablaka mögül varrógép zakatolása hallatszott ki a néma utcáról ők és odaértek. A szokatlan zajra mindketten felütötték fejüket s egyszerre mintha kijózanodtak volna . . . Andor nem szólt 5 percig; valami bűvös fugalom borult rá forró agyára és az imént még hevesen dobogó szivére is. —» Oly megbánás féle érzelem, melyről nem birt beszélni tovább ... — Ej Andor, maga már belül alszik? Szakitja meg a feszült csendet a lány; — s piros üde arcát, csillogó szemeit az ifjú felé fordítja, jrizsgálódva J. , — Én ? . . • neem . . . csak, gondolkodom*. . .*H»ha ! Gondolkodik?! Nagyszerű! Valóban jó bázis az áttáncolt éj, a gondolkodásra. S min töri szegény fejét: bál után ?! Csak nem azon, hogy ott túl a Varrónőm elkészült a sárga blonzommal ? Maga szent Diogénes, ki inkább a tele, mint az üres hordó kedvelője.“ Andornak a csípős szavak kis boszuságot okoztak ; — gondolta, őszinte lesz, egy kissé.; — büntetésből. —nap azon tűnődtem drága tündér, hogy ott, a varrónő egész éjjel hátgörnyesztő munkában tölté az éjt . . . míg mi, táncoltunk, mulattunk, és most, nappal aludni térünk . . . Milyen tarka és igazságtalan az élet sokszor . . . Nemde Elírna? .. Már látom, hogy a pezsgő bölcselkedik ki magából Andor . . . Ámbár az iménti pózolása és Tolstoj ifjúkori megtérése közt van valami hasonlóság . . . — Nini Ellica, maga is kezd gondolkodni ?! — Hagyjuk Andor a gondolkodást holnapra, mikor kipiheni magát. Várjuk be apát itt a kapuban, már ott jön. A papa utolérte őket. — Nos ?! — Andor álmos vagy ? Látom a szemeden. Hej, csacsi gyerekek ! Az én időmben három éjjel egyfolytában mulattunk ! Hanem ti, mai ifjak, puhányok vagytok. Ne eredj Andor, aludd ki magad. Szervusz! Elbúcsúztak. Ella egy kissé hűvösnek találta Andor köszöntését.... * A másnapra várt vizit elmaradt. Pedig remekül állt Ellán‘a sárga blonza. — De ez az Andor ? Mi lelhette ? tűnődött a tükör előtt Ella. S hiába, nem találta az okot, mely Andort visszatartá tőle.* Andor pedig ezalatt gépszerűen végezte dolgait irodájában, mintha megbabonázták volna. — És hiába temetkezett az akták közé, hiába dolgozott kétannyit, mint máskor, — annak a varrógépnek a zakatolása minduntalan fülébe csengett és szivébe kegyetlenül filozofált: a munka és a vidám, könnyű élet egymással . . . S ilyen pillanatokban szegény Ella alakját homály fedte . . hideg, rideg homály ... a feledékenység. Végre ötödnap este mégis elment hozzájuk. Alkonyodott már, midőn belépett szalonjukba. Ella ledobta hímzését, midőn Andor belépett. :— Andor maga úgy tesz,, mintha királynak készülna Beatiába, kiáltott feléje. Andor nem érte, vagy nem akarta érteni a célzást, de mégis mosolygó bűnbánattal hajtotta le fejét Ella előtt, mellén keresztbe font karrokkal. Lassan lassan, aztán kissé felmelegedve, beszélgettek a szokásos stílusban, lsonyhán, könnyedén. Beszélgetésük hasonlított a szélnek eresztett pongyolamtypang szellővel kacérkodó pihérhez .... A má yságos mama pedig ezalatt fiait hajtotta a könyvek mellé a szomszéd szobában ; gondolva, most Andor és Ella végre már összekötik ifjú életük aranyszálát egymáséba. — Hogyne ! a bál után, remélte ezt leginkább, hisz már ideje lenne annak a mamlasznak nyilatkoznia — Béla! a latin menjen ám, mert elveri a pap a hátadon a múltkori szekundát! . . . Tanu’j, hogy ember váljék belőled. — Pista, te is, egy! kettő! — Egy szót se halljak többé. Szekszárdi Altami Levütór