Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-10-18 / 6. szám

6. MÁM. I. évfolyam. Előfizetés« ár: egész évre 41 K, félévre '­0 K, negyedévre Egye« siáw ára 89 filter. Szekszárd, 1919 október 18. TOLNAME­GYEI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN NEMZETI PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik wilde» szinbaton.­­• K- Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 112. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Egyesüljünk! Az emberi élet általános fejlődésének­­ egyik legfontosabb jelenségét a szervezett differenciálódás — széttagozódás, megosz­­tódás — képezi. Ezt a természetes folya­matot látjuk állami, társadalmi és gazdasági életünk ezer és ezer jelenségénél. És mégis van az emberi életnek egy megnyilvánulása, amelyben a széttagozódás átok — és ez a politika. A modern politikai élet problémá­jának súlypontja, éppen ezért abban a meg­gondolásban foglalható össze, hogy bár az osztályok szerint való tagozódás elől ma már egy józan politikus sem térhet ki, mégis tudnia, sőt éreznie kell, hogy egy mereven elzárkózó osztálypártokból álló parlament mellett egyetlen kormány sem végezhet si­keres munkát. Ehhez az általános érvényű meggon­doláshoz nálunk ma még egy egészen kü­lönleges járul: katasztrofálisan szerencsétlen bel- és külpolitikai helyzetünk tudata s ebből eredően az a meggyőződésünk, hogy siral­mas helyzetünkből csak egy nagy, egységes parlamenti pártra támaszkodó kormány ve­zethet ki bennünket. Ezek a meggondolások vezették vár­megyénk politikai szervezésének irányítóit, amikor megelőzve az országos szervezke­dést, tehát attól függetlenül, oly párt meg­alakítását tűzték ki célul, amelyben keresz­tény és nemzeti alapon álló minden társa­dalmi réteg megtalálja helyét. Nem párt­­politikát, hanem egységes keresztény, nem­zeti politikát óhajtottunk kezdeményezni, hogy az újraépítés munkájában egyforma lelkesedéssel vehessen részt az egész keresz­tény Magyarország felekezet-, osztály- és nemzetiségre való tekintet nélkül. Nem kívántuk mi az osztályalapon való tagozódást hazánk politikai életéből kikap­csolni, csak kitolni és pedig arra a remél­hetőleg rövid időre, amikorra a továbbépítés nélkülözhetetlen fundamentuma elkészül. Sajnos, ez az álláspontunk, bár igen sok helyen tőlünk függetlenül tért hódított, egyes helyeken kellő képviselőkre nem talált s tért kezdett hódítani az az irány is, mely a politikai életet már most az osztálytago­zódás figyelembe vétele mellett kívánja irá­nyítani. Ezen osztálypolitika irányítóit azonban két élesen elhatárolandó táborba kell oszta­nunk. Azokéba, akik szerint Magyarország­ talpraállítása csak a keresztény és nemzeti szempontok legteljesebb érvényre juttatása mellett lehetséges, és azokéba, akik ennek a két szempontnak semmilyen, vagy csak másodrendű szerepet szánnak. Bármily erősnek is érezze magát osz­tály fölötti politikánk, nem szabad elfelej­­tenünk választási jogunk radikálisan demo­kratikus voltát, az alsóbb néprétegek könnyű félrevezethetőségét, végül a közelmúlt poli­tikai ragályát, melynek csírái itt-ott még nem pusztultak ki teljesen! Fegyvertársakra van tehát szükségünk. Lehetnek ezek mások, mint az osztálypoli­­­­tika keresztény és nemzeti alapra helyez­­e­kedő hirdetői? Ezekkel már eddig is szövet­ségben voltunk, ám ezt most szorosabbra akarjuk tűzni: egybe akarunk velük olvadni. És ez, amennyire szükséges, hitünk szerint annyira könnyen keresztül vihető is. Hiszen az egészséges felfogású osztálypolitikus úgy is tudja, hogy azon az osztályokon kívül, melynek szolgálatába állott, más osztályok is vannak, melyek lététől és virágzásától saját osztályának boldogulása is függ ! Magyarországon szám szerint, de gazda­sági jelentőségében is a kisbirtokos és föld­műves osztály áll első helyen. Ez egyúttal a legkeresztényibb és legmagyarabb osztá­lyunk is. Nem térhetünk tehát ki ezen osztály vezető szerepe elől. Ezt megalakulásunk első perce óta ingadozás nélkül hirdettük és hirdetjük ma is. Ámde emellett az osztály mellett élnie kell és élni is akar a többi is, így különösen az iparos és a szellemi mun­kás osztály, amelyeket a háború úgy­is ezerszeresen sújtott. Amikor tehát a föld­műves osztály vezérszerepének jogosultságát elismerjük, nem fogadhatjuk el annak ki­zárólagos uralmát. Erre ez a józan, kon­zervatív felfogású osztály nem is törekszik. Nem tartjuk tehát logikusnak, hogy a megszületendő egységes nagy keresztény pártot csak az ő nevük után kereszteljék el. Legyen helyük a párt nevében, ám csak a keresztény nemzet fogalma mellett, illetve után, abból mintegy kiemelve! Egy ilyen elnevezéssel aztán szerencsésen és jól fog­juk symbolizálhatni az egymás mellett ha­ladó, az egymást nem gyengítő, de erősítő nemzeti és osztálypolitikát! Ha egy ily elnevezésben vármegyénk politikai vezetői meg fognak tudni egyezni — s erre alapos a reményünk — úgy or­szágos elsőbbséget s hírnevet fognak sze­rezni megyénk részére nemcsak az általános politikai szervezkedés kezdeményezése, ha­nem a keresztény magyarság egy táborba juttatása tekintetében is. _­­ „ . Dr. Örffy Imre. Horthy is Friedrich Székesfehérváron. Szék­esfehér­várról jelentik, hogy­­ hó 12-én délelőtt fél 10 órekor a nemzeti hadsereg Horthy Miklós fővezérrel élén, bevonult. Ünnepi díszt öltött az Árpádok koronázó vá­rosa, leírhatatlan lelkesedés, örömmámor vett erőt a lakosságon a hírre, hogy a fővezér bevonul a városba. Már kora hajnalban nyü­zsgött a város a környékből érkező kocsiktól, melyeknek belátha­tatlan hosszú sora kígyózott a szabadbattyáni or­szágúton, ahonnan a fővezér érkezését várták. Ott voltak a fényes küldöttségek, melyek a felszaba­dult Dunántúlt képviselik, ott vannak Széchenyi, Batthyány, Zichy grófok, Hadik volt miniszter­­elnök. Fél tízkor érkezett meg a fővezér s a város határánál Balassa Sándor, Fejér megye alispánja üdvözölte, majd Lipcsey Lajos polgármester meg­­hatottan­­ tolmácsolta a lakosságnak a várva vártak megérkezése feletti örömét. Horthy válaszában kérte, hogy oly szeretettel fogadják őket, mint a­milyen kitartással fáradoztak a nemzeti ideákért, Dunántúl felszabadításáért, mely célt ezúttal öröm­mel látja részben megvalósulni, s amiből még több erőt mentenek a cél teljes megvalód­lásához. Ki­törő örömrivalgás követte a fővezér szavait, mi­közben a díszes menet a város felé indult. Elől haladtak a környékbeli községek deputációi, majd 200 főből álló lovasbandérium következett, festői látványt nyújtva. Közvetlenül a fővezér előtt egy huszárszakasz haladt, mely után a fővezér követ­kezett vezérkarával és segédtisztjével, Magasházy Lászlóval. .Ekkor már megkondultak a város tem­plomainak harangjai, melynek zúgása a közönség üdvrivalgása közben alig hallható. A nagy tömeg­ben a menet alig haladhat. A sokáig elfojtott nem­zeti érzés hangjai újból ki-kitörnek, mintha ki akarnák tombolni magukat. Rég nem látott ünnep­ség volt ez. Az ős­falak között a nagy Árpádok szelleme lengett át, az ünneplő közönség érezte, hogy a magyarok istene segíthette csak ügyünket ennyire, mert ki hihette volna három hónap előtt, s hogy minden lehetséges ? A megyeház előtt Palladicini őrgróf, Dunán­túl kormánybiztosa üdvözölte a fővezért. Horthy válaszában kiemeli, hogy a siker a dunántúliak érdeme, mert az anyák lelkesedéssel küldik fiaikat­­ a nemzeti lobogó védelmére. A vásártéren sorakozott fel a fővezér 1700 vitéze, ahol Károlyi József gróf mondott beszédet, melynek csúcspontja, hogy a területi integritásról le nem mondunk, mely szavakra szűnni nem akaró ; éljenzés tört ki, miközben Horthy emelkedett szó­lásra, a kijelenti, hogy a föld népére van szüksége, s ott lüktet az ősmagyar vér, duzzad a nemzeti ön­érzettől a kebel, ők némították el a fehér terrorról­­ beszélőket azzal, hogy bevonulásukkal a nemzeti hadsereget gyarapították, mely hadsereg nem­ fehér gárda, de igenis végrehajtója a megérdemelt bün­tetéseknek.­­ Ezután Lits Ferenc a kisgazdák nevében szólalt fel, mely üdvözlés után tábori isteni tisztelet következett, melynek evangéliumakor Bit­­key Ferenc esperes mondott lelkes beszédet, mely könnyekig meghatotta a katonákat. Az isteni tisztelet után Prohászka Ottokár püspök felavatta a nemzeti hadsereg első zászlaját, mely zászlót annyiszor vittek diadalra Szent István, Hunyadiak, Kapisztrán, Rákóczi, Bocskay és Bethlen s ez alatt a százmáriás lobogó alatt fog küzdeni a nemzeti hadsereg is. Eközben megérkezett Budapestről Friedrich István miniszterelnök, Haller István propaganda­­miniszter, Szakács Andor sajtófőnök és O’Donntl angol kapitány. (?) A zászlószed­elés után Friedrich miniszter­elnök kijelenti, hogy törhetetlent dolgoznak a keresztény Magyarország felépítésén s nem enged­nek a programainkból semmit sem. Elegendő erőt merítenek Dunántúlról, s okunk van, hogy remél­jünk, hisz Anglia legjobb barátunk. A beszédet díszmenet követte s a csapatok magatartása az idegenekre is jó benyomást tett. Délután a megyeház dísztermében gyűlés volt, melyen Prohászka püspök élesen támadta a bolsevizmust, s az orosz zsidókoponyák vérhnjos agyváladékának nevezte. — A beszédre Horthy reflektált s a pusztulás okait az utcai szónokokban és a sajtóban látja, mely a hazafiságot kiölte az emberek szivéből. Az ilyen sajtó nyakára kés kell, — úgymond­­— hogy elnémuljon örökre. — Majd Balassa alispán kérésére Friedrich miniszterelnök a kormány programmjáról beszél, melynek folya­mán kifejti, hogy a budapesti helyzet javult, bár a nemzetietlen sajtó erősen garázdálkodik, még­sem egyezkedik a kormány a destruktiv elemekkel, mert az ország népének 90*/§-a nemzeti alapon áll s nem fogjuk túrni a hazában a hazaárulókat, sem a sajtójukat. Legközelebb már választott parla­mentje lesz az országnak, mely nem idegen, hanem magyar érdekeket képviselő kormány kezébe teszi le a hatalmat. Szervezett zsidóüldözés nem veit, de volt és lesz kommunistaüldözés, a­hogy sok köztük a zsidó, arról már nem tehet.­­ A mi­niszterelnök beszédét nagy lelkesedéssel fogadták a jelenlevők, amely után a Hymnust és az angol hymnust játszotta zenekar, amelyeket áhítattal énekelt a sok ezer ember. Lits Ferenc a kisgazdák nevében mondott még beszédet, melyben O’Donnel kapitányt szívé­lyes szókkal biztosította a jelenlevőket barátságos érzületéről. Este lampionos menet vonult fel a városban s zenéstakarodó fejezte be a nagy nap ünnepségei­nek sorozatát. — Még az­nap este Friedrich István miniszterelnök autóval Budapestre utazott vissza.­­ Az előfizetési díjak és gyüjtsinek beküldését kérjük, hogy a lap szétküldésében akadály az legyen!

Next