Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-07-10 / 29. szám
II. évfolyam. Szekszárd, 1920 július 16. 29. szám. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17K. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Vidéken: 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes számára 150 K, illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy centliméter széles hasábon miliméter soronként 1 koronába, a szövegoldalon 1 korona 50 fillérbe, a hurozatban elhelyezett reklámhír 2 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön átszabás szerint. Napközi otthont az ifjúságnak! A háború és az ezt követő kommunizmus nemcsak a felnőttek lelkét mérgezte meg, de a legrettenetesebb pusztítást azok között végezte, akikkel vissza akarjuk szerezni széttépett országunk régi határait, akiknek tudásával, önfeláldozó és kitartó munkájával, az eszményekért való lelkesedésével és lángoló hazaszeretetével fel akarjuk építeni a romokból az új Magyarországot. Soha nem volt reánk olyan égetően fontos gyermekeink nevelése, mint most, amikor a rosszindulatok egész erdejét kell kiirtani és helyébe az istenszeretet és félelem érzését kell beplántálni, a laza kötelességtudás helyébe a munka és tanulmányok iránti szeretetet ültetni, a szülőknél közönyössé vált nemzeti érzést az ifjúság lelkében kell fellobbantani és oly izzóvá tenni, hogy ennek a rajongó nacionalizmusnak lángja átcsapjon azok lelkéhez és szívébe is, akik már elhagyták az iskola padjait, de akiknek karjára, érzésére, kötelességtudására nagy szükség van a magyar népre váró küzdelmes,verejtékes munkában. Az ifjúság nevelése és átgyúrása fontos feladatának sikeres megoldásában többféle eszközre van szükség. Nem elég az iskolának lelkesítő, buzdító, kényszerítő, sokszor a tanulmányoktól leszorító működése. Ma nem elég csak az, hogy minden tanítónak egy apostolnak kell lennie, aki fanatikus hittel, éhesen és rongyosan is a szó igazi értelmében tanít, ma a társadalom minden rétegének össze kell fognia, — hisz a derék nemzedék nevelése urnak, polgárnak, kereskedőnek, iparosnak . . . mindenkinek létérdeke, — és odahatni, hogy szociális intézmények létesítésével is megadatnék a mód, hogy a gyermekek az iskolában dolgozhassanak, hogy lelkiekben és testiekben gyarapodhassanak és erősködjenek, hogy a tehetségek érvényesülhessenek és a serdülő gyermekkor ne váltsa ki az ifjú lelkekből azt a gyűlöletet, amelyet a nyomor, a nélkülözés szül, az elbizakodott, a jómódban élő szűkkeblűek magatartása nevel és a társadalmi élet felforgatói szítanak. Nemzeti életünk nagy katlanában izzik, forr a társadalmi átalakulás nagy kérdése. Reméljük, hogy a megértés, az egész nemzet egyetemének erkölcsi és anyagi képviselete születik meg a hosszú vajúdásból. El fognak tűnni nemzeti életünkből a társadalmi kasztok harcai és a nemzeti érzésben való összeforrás, elvesztett területeink visszaszerzésének és az elszakított véreinkkel való újbóli egyesülés vágya mindent felejtető szent egységben összeforraszt bennünket. De amíg erre megérlel bennünket a csapások megértése és megérzése, addig is az ifjúság lelkében, szívében fel kell gyújtani azt az érzést, hogy ebben az országban nem lehetnek duskálkodók és éhezők, kényelemben tobzódók és didergők, itt mindenkinek dolgoznia kell és földjét, házát, munkáját szerető magyarnak kell lennie. Ezt a célt óhajtja szolgálni az alábbi felhívás, amelynek érzése egy finom női lélekben zsongott fel. Érezze meg mindenki ennek szociális mélységét és értse meg társadalmi különbség nélkül annak nemzetmentő szép gondolatát. És ha megérezte és megértette, úgy nemes érzései nyomják el lelkében az anyagiasságot, áldozzon erejéhez mérten. Ilyen intézmények létesítésével lehet kötelességtudó, erkölcsös, testben és lélekben erős uj nemzedéket nevelni, ez pedig a legszentebbet, a legnagyobbat jelenti számunkra. . . . . az uj, a boldog, a nagy Magyarországot! S. • Az elmúlt télen a tanulóifjúság körében szerzett tapasztalatok egy napközi gyermekotthon felállításának szükségességét igazolták be. Letiport országunk helyreállítása a felnőttek megfeszített munkáján kívül, egy testben és lélekben erős, hazafias érzésben megingathatatlan, ifjú generáció céltudatos nevelését igényli. Csak akkor tekinthetünk bizalommal jelenben sivárnak mutatkozó jövőnk elé, ha egy életerős, fiatal nemzedék képződését már ma, minden erőnkkel előmozdítjuk, s ezáltal egy izmos, nemzetfentartó oszlopot állítunk a nemzetünk bomladozó épülete alá. Kell, hogy állam és a társadalom karöltve dolgozzék a gyermekmentő akciókon, igyekezvén a serdülő ifjúságnak a kedvező fejlődés létfeltételeit biztosítani. Felállítandó napközi gyermekotthonunk kétféle célt kíván szolgálni és pedig: Először a késő őszi és téli hónapokon át meleg szobával és napközben legalább egyszer, meleg étellel ellátni a reá szorult, szegénysorán tanuló ifjúságunkat, a főgimnázium, polgári fiú és leányiskolák, valamint elemi iskolák reáutalt növendékeit. Másodszor képzett felügyelő közremunkálásával fejleszteni a gyermekek valláserkölcsös felfogását, hazafias magyar érzését. Múlt esztendei tapasztalatunk beigazolta, hogy fűtetlen szobában sínylődő, silány minőségű és nem kellő mennyiségű táplálékkal rendelkező gyermekeink testben nem fejlődtek kellőképen és tanulmányaik terén sem feleltek meg a hozzájuk fűződő várakozásnak. Napközi gyermekotthonunk felállításához férőhelyiségekről, Huszár Andor me Öméltóságának jóvoltából gondoskodva van, amennyiben őméltósága volt szíves, a selyemgyár épületében a szükséges lokalitást rendelkezésünkre átengedni, fentartása azonban csak úgy lesz biztosítható, ha megértő közönségünk áldozatkészsége, segítségünkre siet. Azon kérelemmel fordulunk tehát vármegyei közéletünk hazafias közönségéhez, hogy terményeinek nélkülözhető részéből, — mert ma feleslegről még álmodni sem lehet — otthonunkat segélyezni és ezen célra gyűjteni szíveskedjenek, ennek eredményéről szeptember hó első felében Forster Zoltánnéhoz Szekszárd, vármegyeház, értesítést kérünk küldeni. Szükségletünk fedezésére kérünk tüzelőanyagot, lisztet, kenyérmagvat, főzelék-félét, burgonyát, borsót, babot, lencsét tejterméket s a téli idő beálltával konzerválható füstölt húst, zsírt és készpénzt, szóval bármit, ami egy 70—80 főre tervezett gyermekétkezde céljaira felhasználható. Szekszárdon és közelében lakókat arra kérjük fel, hogy természetbeni adományaikat szeptember hó 15-től kezdve hetipiac napokon, szerdán és szombaton Szekszárdra szállítva szíveskedjenek a selyemgyárban. Huszár Andor me Öméltósága címén jegyzék mellett átadni. Távolabb lakó szives adományozókat arról értesitjük, hogy adomá Szekszárd, 192Q. évi julius hónyaik beszállításáról később fogunk gondoskodni. A készpénz segélyt a Szekszárdi Takarékpénztárnál „Napközi Gyermekotthon“ cimen nyitandó folyószámlára kérjük utalványozni. Ezen adományok hirlapilag nyugtáztatnak. Ifjúságunk legnagyobb megejtője az éhség, — lelki mételye a nyomor, igyekezzünk azt tőlünk telhetőleg távoltartani. Azon reményben, hogy hangunk nem marad kiáltó szó a pusztában, hazafias tisztelettel vagyunk !-én. Bartal Aurélné. Forster Zoltánul Sass Lászlóné. Ifj. Bernrieder Józsefné. Dr. Gözsy Tiborné. Ifj. Török Jánosné. Csapó Vilmos. Br. Fiáth Tiborné. Huszár Andoriné. Ujj Ferencné. Őrgróf Pallavicini György beszámolója. A dombóvári kerület nemzetgyűlési képviselője, őrgróf Pallavicini György a múlt vasárnap tartotta a kerület székhelyén beszámolóját, amelyen nemcsak a helyi választók voltak nagy számban képviselve, hanem a környék községei is elküldötték képviselőiket. Pallavicini kíséretében voltak Gyömörey György, dr. Tarányi Ferenc és Karaffiáik Jenő nemzetgyűlési képviselők is. A dombóváriak bandériuma Kapospula község határában fogadta a képviselőt, akit ott Illés Gyula főjegyző üdvözölt. A menet ezután a főszolgabírói hivatal előtti térre ment, ahol a népgyűlést Sagály Károly pártelnök nyitotta meg. őrgróf Pallavicini György hosszabb beszédben fejtette ki azokat az okokat, amelyek az ő és húsz képviselőtársának az ellenzékbe menését megindokolták. Személyes tülekedés és nevetséges érvek okozták, hogy a nemzet sorsát érdeklő javaslatok nm tudtak diadalra jutni. A lemondott kormány tehetetlensége nem tudott eredményt elérni. Kaptunk egy rész békét, amelyet el lehetett volna hárítani, ha itt az országban összetartás van. A kormányzónak meg kell adni a házfeloszlatás jogát, oly nemzetgyűlés működését kell biztosítani, amely alkotó munkára képes. Helyre kell állítani a közélet tisztaságát és teljes erővel fel kell építenünk a keresztény, nemzeti Magyarországot. Csak így tudjuk megmenteni országunkat, amely jelenlegi sorsát nem érdemli meg. Gyömörey György az államvasutaknak bérbeadása és idegen kézre adása ellen tiltakozott és kiemelte a dombóvári vasutasoknak a kommunizmus alatt tanúsított mindenkor hazafias munkásságát, dr. Tarányi Ferenc az összetartás szükségessége mellett emelt szót, Karaffiáth Jenő pedig a területi integritást tette szóvá. A népgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. a Szekszárdi Cserkészek Benyíródon. Már a pünkösdkor rendezett paksi kiránduláskor felmerült az eszme, hogy a szekszárdi cserkészek hasonló propaganda napot rendezzenek Bonyhádon is. Ez azután Péter-Pál ünnepén megvalósult. Az 5 gyalogos, 1 kerékpáros, 1 lovas őrsből álló csapat 2 szerkocsival és egy két fogatú traiikocsival Haypál Benő, Mentz János, Eri Emil tanár cserkésztisztek, 3 segédtiszt és 2 próbaidős segédtiszt vezetésével június hó 2- án este 6 óra után indult el a megyeházáról. A csapatot dr. Resch Aurél főgimn. igazgató ,és Ujsághy Béla tanár is elkísérték feleségestől. A lovasőrs már aznap belovagolt Bonyhádra, hogy a szállást és élelmezést végleg biztosítsa. A kerékpárosőrs hasonló feladatot végzett Kakasdon, ahová a csapat sötétvölgyön át 10 óra körül érkezett meg. A pompás elszállásolásról Horváth főjegyző gondoskodott. A csapat vezetőit Friderici Vetter von der Lilie grófnő látta vendégül Belacon. 29-én gyönyörű időben, de hatalmas sárban érkezett a csapat Bonyhád alá, ahol találkozott a fogadásukra elébük jött März Konrád tanár, internátusi igazgatóval, akinek hatalmas előkészítő munkája garantálta a kirándulás fényes sikerét. Ezután megtörtént az ünnepélyes bevonulás Bonyhádra, ami magában is nagy hatást keltett. A csapat az evangélikus főgimnázium internátusában nyert elhelyezést. A kirándulók a konviktus konyháján főztek és a bonyhádi közönség szívélyesen bocsájtott élelmiszereket a rendelkezésükre, így különösen a bonyhádi tejcsarnok, amely 65 liter tejet, túrót, tejfelt és vajat ajándékozott. Az ünnepély délután 3 órakor kezdődött a községháza udvarán. Innen vonult fel a csapat a község főbb utcáin át a gimnázium kertjébe. A menetet a lovasőrs nyitotta meg, követte a bonyhádi zenekar és a tűzoltóság, erre következett a két szerkocsi és a cserkészcsapat s végül bezárta a menetet a kétfogatu trónkocsi és kerékpárosőrs. Megérkezve, táborhelyére vonult a csapat. A Himnusz eléneklése után a bonyhádi ev. főgimnázium igazgatója, Fáik Henrik meleg szavakkal üdvözölte a csapatot, amire dr. Resch Aurél a szekszárdi főgimn. igazgatója válaszolt. Majd megkezdődött a táborépítés. Pár perc alatt készen állott az öt tábor és tisztelgés közben megtörtént a csapat zászlójának(