Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-07-10 / 29. szám

II. évfolyam. Szekszárd, 1920 július 16. 29. szám. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.­­ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17K. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Vidéken: 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám­ára 1­50 K, illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy centliméter széles hasábon miliméter soronként 1 koronába, a szövegoldalon 1 korona 50 fillérbe, a hu­rozatban elhelyezett reklám­­­hír 2 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön átsza­bás szerint. Napközi otthont az ifjúságnak! A háború és az ezt követő kom­munizmus nemcsak a felnőttek lelkét mérgezte meg, de a legrettenetesebb pusztítást azok között végezte, akik­kel vissza akarjuk szerezni szét­tépett országunk régi határait, akik­nek tudásával, önfeláldozó és kitartó munkájával, az eszményekért való lelkesedésével és lángoló hazaszerete­tével fel akarjuk építeni a romokból az új Magyarországot. Soha nem volt reánk olyan égetően fontos gyermekeink nevelése, mint most, amikor a rossz­indulatok egész erdejét kell kiirtani és helyébe az istenszeretet és félelem érzését kell be­plántálni, a laza kötelességtudás he­lyébe a munka és tanulmányok iránti szeretetet ültetni, a szülőknél közö­nyössé vált nemzeti érzést az ifjúság lelkében kell fellobbantani és oly izzó­vá tenni, hogy ennek a rajongó nacio­­nalizmusnak lángja átcsapjon azok lel­kéhez és szívébe is, akik már elhagy­ták az iskola padjait, de akiknek karjára, érzésére, kötelességtudására nagy szükség van a magyar népre váró küzdelmes,verejtékes munkában. Az ifjúság nevelése és átgyúrása fontos feladatának sikeres megoldá­sában többféle eszközre van szükség. Nem elég az iskolának lelkesítő, buzdító, kényszerítő, sokszor a ta­nulmányoktól leszorító működése. Ma nem elég csak az, hogy minden tanítónak egy apostolnak kell lennie, aki fanatikus hittel, éhesen és ron­gyosan is a szó igazi értelmében tanít, ma a társadalom minden réte­gének össze kell fognia, — hisz a derék nemzedék nevelése urnak, polgárnak, kereskedőnek, iparosnak . . . mindenkinek létérdeke, — és odahatni, hogy szociális intézmények létesítésével is megadatnék a mód, hogy a gyermekek az iskolában dol­gozhassanak, hogy lelkiekben és tes­tiekben gyarapodhassanak és erős­­ködjenek, hogy a tehetségek érvé­nyesülhessenek és a serdülő gyermek­kor ne váltsa ki az ifjú lelkekből azt a gyűlöletet, amelyet a nyomor, a nélkülözés szül, az elbizakodott, a jómódban élő szűkkeblűek maga­tartása nevel és a társadalmi élet felforgatói szítanak. Nemzeti életünk nagy katlanában izzik, forr a társadalmi átalakulás nagy kérdése. Reméljük, hogy a meg­értés, az egész nemzet egyetemének erkölcsi és anyagi képviselete szüle­tik meg a hosszú vajúdásból. El fognak tűnni nemzeti életünkből a társadalmi kasztok harcai és a nem­zeti érzésben való összeforrás, elvesz­tett területeink visszaszerzésének és az elszakított véreinkkel való újbóli egyesülés vágya mindent felejtető szent egységben összeforraszt ben­nünket. De amíg erre megérlel bennünket a csapások megértése és megérzése, addig is az ifjúság lelkében, szívében fel kell gyújtani azt az érzést, hogy ebben az országban nem lehetnek duskálkodók és éhezők, kényelem­ben tobzódók és didergők, itt min­denkinek dolgoznia kell és földjét, házát, munkáját szerető magyarnak kell lennie. Ezt a célt óhajtja szolgálni az alábbi felhívás, amelynek érzése egy finom női lélekben zsongott fel. Érezze meg mindenki ennek szo­ciális mélységét és értse meg társa­dalmi különbség nélkül annak nem­­zetm­entő szép gondolatát. És ha megérezte és megértette, úgy nemes érzései nyomják el lel­kében az anyagiasságot, áldozzon erejéhez mérten. Ilyen intézmények létesítésével lehet kötelességtudó, er­kölcsös, testben és lélekben erős uj nemzedéket nevelni, ez pedig a leg­szentebbet, a legnagyobbat jelenti számunkra. . . . . az uj, a boldog, a nagy Magyarországot! S. • Az elmúlt télen a tanulóifjúság körében szerzett tapasztalatok egy napközi gyermekotthon felállításának szükségességét igazolták be. Letiport országunk helyreállítása a felnőttek megfeszített munkáján kí­vül, egy testben és lélekben erős, hazafias érzésben megingathatatlan, ifjú generáció céltudatos nevelését igényli. Csak akkor tekinthetünk bizalom­mal jelenben sivárnak mutatkozó jövőnk elé, ha egy életerős, fiatal nemzedék képződését már ma, min­den erőnkkel előmozdítjuk, s ezáltal egy izmos, nemzetfentartó oszlopot állítunk a nemzetünk bomladozó épü­lete alá. Kell, hogy állam és a társadalom karöltve dolgozzék a gyermekmentő akciókon, igyekezvén a serdülő if­júságnak a kedvező fejlődés létfel­tételeit biztosítani. Felállítandó napközi gyermekott­honunk kétféle célt kíván szolgálni és pedig: Először a késő őszi és téli hóna­pokon át meleg szobával és napköz­ben legalább egyszer, meleg étellel ellátni a reá szorult, szegénysorán tanuló ifjúságunkat, a főgimnázium, polgári fiú és leányiskolák, valamint elemi iskolák reáutalt növendékeit. Másodszor képzett felügyelő közre­­munkálásával fejleszteni a gyermekek valláserkölcsös felfogását, hazafias magyar érzését. Múlt esztendei tapasztalatunk be­igazolta, hogy fűtetlen szobában síny­lődő, silány minőségű és nem kellő mennyiségű táplálékkal rendelkező gyermekeink testben nem fejlődtek kellőképen és tanulmányaik terén sem feleltek meg a hozzájuk fűződő várakozásnak. Napközi gyermekotthonunk fel­állításához férőhelyiségekről, Huszár Andor m­e Öméltóságának jóvoltából gondoskodva van, amennyiben őmél­tósága volt szíves, a selyemgyár épü­letében a szükséges lokalitást ren­delkezésünkre átengedni, fentartása azonban csak úgy lesz biztosítható, ha megértő közönségünk áldozatkész­sége, segítségünkre siet. Azon kérelemmel fordulunk tehát vármegyei közéletünk hazafias kö­zönségéhez, hogy terményeinek nél­külözhető részéből, — mert ma feles­legről még álmodni sem lehet — otthonunkat segélyezni és ezen célra gyűjteni szíveskedjenek, ennek ered­ményéről szeptember hó első felében Forster Zoltánnéhoz Szekszárd, vár­megyeház, értesítést kérünk küldeni. Szükségletünk fedezésére kérünk tüzelőanyagot, lisztet, kenyérmagvat, főzelék-félét, burgonyát, borsót, ba­bot, lencsét tejterméket s a téli idő beálltával konzerválható füstölt húst, zsírt és készpénzt, szóval bármit, ami egy 70—80 főre tervezett gyer­mekétkezde céljaira felhasználható. Szekszárdon és közelében lakókat arra kérjük fel, hogy természetbeni adományaikat szeptember hó 15-től kezdve hetipiac napo­kon, szerdán és szombaton Szekszárdra szállítva szí­veskedjenek a selyemgyárban. Hu­szár Andor m­e Öméltósága címén jegyzék mellett átadni. Távolabb lakó szives adományo­zókat arról értesitjük, hogy adomá­ Szek­szárd, 192Q. évi julius hó­nyaik beszállításáról később fogunk gondoskodni. A készpénz segélyt a Szekszárdi Takarékpénztárnál „Napközi Gyer­mekotthon“ cimen nyitandó folyó­számlára kérjük utalványozni. Ezen adományok hirlapilag nyug­táztatnak. Ifjúságunk legnagyobb megejtője az éhség, — lelki mételye a nyomor, igyekezzünk azt tőlünk telhetőleg távoltartani. Azon reményben, hogy hangunk nem marad kiáltó szó a pusztában, hazafias tisztelettel vagyunk !-én. Bartal Aurélné. Forster Zoltánul Sass Lászlóné. Ifj. Bernrieder Józsefné. Dr. Gözsy Tiborné. Ifj. Török Jánosné. Csapó Vilmos. Br. Fiáth Tiborné. Huszár Andoriné. Ujj Ferencné. Őrgróf Pallavicini György beszámolója. A dombóvári kerület nemzetgyű­lési képviselője, őrgróf Pallavicini György a múlt vasárnap tartotta a kerület székhelyén beszámolóját, a­melyen nemcsak a helyi választók voltak nagy számban képviselve, ha­nem a környék községei is elkül­­dötték képviselőiket. Pallavicini kí­séretében voltak Gyömörey György, dr. Tarányi Ferenc és Kar­a­ffiáik Jenő nemzetgyűlési képviselők is. A dombóváriak bandériuma Kapospula község határában­­ fogadta a képvi­selőt, akit ott Illés Gyula főjegyző üdvözölt. A menet ezután a főszol­gabírói hivatal előtti térre ment, a­hol a népgyűlést Sagály Károly párt­elnök nyitotta meg. őrgróf Pallavicini György hos­­­szabb beszédben fejtette ki azokat az okokat, amelyek az ő és húsz képviselőtársának az ellenzékbe me­nését megindokolták. Személyes tü­lekedés és nevetséges érvek okozták, hogy a nemzet sorsát érdeklő javas­latok nm tudtak diadalra jutni. A lemondott kormány tehetetlensége nem tudott eredményt elérni. Kap­tunk egy rész békét, amelyet el le­hetett volna hárítani, ha itt az or­­szágban összetartás van. A kormány­zónak meg kell adni a házfeloszla­tás jogát, oly nemzetgyűlés működé­sét kell biztosítani, amely alkotó munkára képes. Helyre kell állítani a közélet tisztaságát és teljes erő­vel fel kell építenünk a keresztény, nemzeti Magyarországot. Csak így tudjuk megmenteni országunkat, a­mely jelenlegi sorsát nem érdemli meg. Gyömörey György az államvas­utaknak bérbeadása és idegen kézre adása ellen tiltakozott és kiemelte a dombóvári vasutasoknak a kommu­nizmus alatt tanúsított mindenkor ha­zafias munkásságát, dr. Tarányi Fe­renc az összetartás szükségessége mellett emelt szót, Karaffiáth Jenő pedig a területi integritást tette szóvá. A népgyű­lés a Himnusz el­­éneklésével ért véget. a Szekszárdi Cserkészek Benyíródon. Már a pünkösdkor rendezett paksi kiránduláskor felmerült az eszme, hogy a szekszárdi cserkészek ha­sonló propaganda napot rendezzenek Bonyhádon is. Ez azután Péter-Pál ünnepén megvalósult. Az 5 gyalo­gos, 1 kerékpáros, 1 lovas őrsből álló csapat 2 szerkocsival és egy két fogatú traiikocsival Haypál Benő, Mentz János, Eri Emil tanár cser­késztisztek, 3 segédtiszt és 2 próba­idős segédtiszt vezetésével június hó 2- án este 6 óra után indult el a megyeházáról. A csapatot dr. Resch Aurél főgimn. igazgató ,és Ujsághy Béla tanár is elkísérték feleségestől. A lovasőrs már aznap belovagolt Bonyhádra, hogy a szállást és élel­mezést végleg biztosítsa. A kerék­párosőrs hasonló feladatot végzett Kakasdon, ahová a csapat sötétvöl­­­gyön át 10 óra körül érkezett meg. A pompás elszállásolásról Horváth főjegyző gondoskodott. A csapat ve­zetőit Friderici Vetter von der Lilie grófnő látta vendégül Belacon. 29-én gyönyörű időben, de hatalmas sár­ban érkezett a csapat Bonyhád alá, ahol találkozott a fogadásukra elé­­bük jött März Konrád tanár, inter­nátusi igazgatóval, akinek hatalmas előkészítő munkája garantálta a ki­rándulás fényes sikerét. Ezután­ meg­történt az ünnepélyes bevonulás Bony­hádra, ami magában is nagy hatást keltett. A csapat az evangélikus fő­gimnázium internátusában nyert el­helyezést. A kirándulók a konviktus konyháján főztek és a bonyhádi kö­zönség szívélyesen bocsájtott élelmi­szereket a rendelkezésükre, így kü­lönösen a bonyhádi tejcsarnok, amely 65 liter tejet, túrót, tejfelt és vajat ajándékozott. Az ünnepély délután 3 órakor kez­dődött a községháza udvarán. Innen vonult fel a csapat a község főbb utcáin át a gimnázium kertjébe. A menetet a lovasőrs nyitotta meg, kö­vette a bonyhádi zenekar és a tűz­oltóság, erre következett a két szer­kocsi és a cserkész­csapat s végül bezárta a menetet a kétfogatu trón­­kocsi és kerékpárosőrs.­­ Megérkezve, táborhelyére vonult a csapat. A Himnusz eléneklése után a bonyhádi ev. főgimnázium igazga­tója, Fáik Henrik meleg szavakkal üdvözölte a csapatot, amire dr. Resch Aurél a szekszárdi főgimn. igazga­tója válaszolt. Majd megkezdődött a táborépítés. Pár perc alatt készen állott az öt tábor és tisztelgés köz­ben megtörtént a csapat zászlójának(

Next