Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-05 / 1. szám
XI. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. Egyes szám apa 40 fillér. Szekszárdi 1929 január 5. Gazdasági életünk nagy problémája. írta: Frühwirth Mátyás országgy. képviselő. A legsúlyosabb adókat raktuk a polgárság vállaira, mint Európában sehol sem. Az állami háztartás egyensúlyát rendbe is hoztuk. Az állami költségvetésnek egyensúlyba hozatala után azonban máról holnapra egy óriási probléma, a külkereskedelmünk mérlegének nagy vesztesége tornyosodik elénk. Évről évre mindinkább veszteséggel zárult a külkereskedelmi mérlegünk. Évről évre többet hozunk be, mint amennyit képesek vagyunk a külföldnek eladni. Az év első kilenc hónapjában is 281 millió pengő mérlegünk passzívuma, a behozatal összege az első háromnegyed évben 853 millió pengő, a kivitel összege pedig csak 572 millió pengő. A múlt évben hasonló időszakban a passzívum 269 millió pengő volt, tehát az idén ismét 12 millióval gyarapodott a passzívum. A kormányzat felvetette a kereskedelem és a mezőgazdaság számára az exportintézetek létesítésének gondolatát. Az ország legelső szakemberei dolgoznak az exportintézetek tervezetén. Úgy látom azonban, hogy az egész elgondolásban bizonyos egyoldalúság mutatkozik, mert a bevitelnek a leküzdésében az illetékesek nem fejtenek ki kellő ellenállást. Hiszen ha vizsgálat tárgyává tesszük a behozatalnak áruoszlopait, látjuk, hogy rengeteg cikk van, amelyet itt is előállíthatunk. A magyar héten kimutatták, hogy a behozatalunknak a felét itt állíthatnánk elő magyar munkaerővel, magyar szakemberekkel. Helyes, hogy az exportot fejlesztjük, de ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy valamivel könnyebb az importnak a leküzdése. Vannak szakmák és iparágak, ahol egész könnyűszerrel szállhatunk síkra a túlzott behozatallal szemben Egy példát akarok csupán felhozni cikkem keretében. Évenként körübelül 600 ezer nyúlgereznát termel csonka országunk, amelynek java része külföldre vándorol potom áron és különösen Németországban feldolgozzák és mint elsőrendű szőrme kerül vissza az országba, amelyeket drága áron megfizetünk. Az illetékes szakemberek bizonyára nemcsak ezen a téren, hanem sok-sok szakmában állapíthatják meg az import leküzdésének módszereit. A behozatal leküzdésében elől kell járnia az iparnak és mindazokat az eszközöket elő kellene teremtenünk, amelyek az iparnak és a kereskedelemnek megadják a lehetőségeket, hogy ők a magyar árukat termeljék és forgalomba hozzák. Hiszen az import óriási növekedésének sok tekintetben egyszerű hitelkérdés az alapja, mert a magyar kereskedő a külföldi gyárostól sokkal nagyobb és kedvezőbb feltételek mellett élvezi a hitelt, mint a magyar gyáripartól. A kivitelnek a szaporításában pedig a mezőgazdaságnak kell a vezetőszerepet játszania, mert különösen agrártermékeink alkalmasak arra, hogy fizetési mérlegünknek exportoldalát megjavítsák. Az új intézményeknek tehát különös feladata legyen a külföldi piac megszerzése és meghódítása. A legnagyobb gazdasági problémánk tehát fizetési mérlegünknek, külkereskedelmi forgalmunknak az aktivitása. Hiába fogunk itt adózni és hiába viseljük fejenként egész Európában a legnagyobb terhet, ha külkereskedelmi mérlegünknek passzivitásán elvérzünk. Gazdasági feltámadás nem lesz és a szanálásnak a befejezése is sikertelen marad. Tehát ne csak az export fejlesztésén dolgozzunk, hanem figyelmünk az importnak a leküzdésére is irányuljon. 1. számi fl felebarát szeretet karácsonya. A Szociális Misszió szekszárdi szervezete a különböző nőegyletekkel karöltve — mint más években — az idén is áldozatos lélekkel dolgozott azon, hogy a kórház betegeit és a fogház rabjait a karácsonyfa köré gyűjtse és nekik a családjuktól való távollétet elviselhetővé tegye, velük az emberi szolidaritás vigasztaló tényét éreztesse és a mennyei béke útját szívükhöz elkészítse. A Ferenc közkórházban december 23-án délután 3 órakor kezdődött a karácsonyfaünnepély. A betegek hozzátartozói, a Szociális Misszió és a nőegyletek hölgyei, a kórház orvosi kara, sokan mások is, a betegeket megértő, velük együttérző emberek nagy számban jöttek össze, a hölgybizottságok munkáját szívükön viselő vármegyei előkelőségek pedig úgymint: Jankó Ágoston főispán, Száváld Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző nejeikkel jelentek meg az ünnepélyen. A sebészeti osztályon a gyermekekhez jött először a Jézuska. A gyönyörűen feldíszített és ajándékokkal körülvett karácsonyfa alatt csillogó szemekkel álltak a kis lábbadozó gyermekek, míg a nehezebb betegek ágyacskáikból figyeltek a történenidőkre. Kedves karácsonyi énekek után kis fiuk és leánykák sorjában elmondták kedvesen, bátran szép karácsonyi verseiket. Boldog izgalom, könnyes szemek mutatták, hogy ide tényleg megjött az égi Béke. Gyermekhangok, férfi szemek könnyei az emberszeretet diadaláról, magának a Szeretetnek eljöveteléről szóltak ékesen. Milyen lett volna a karácsony itt a betegszobákban finomlelkü hölgyek szerető gondossága híján? Az ajándékoknak örvendő és az ünnepély fényétől elragadtatott gyermekek közt jó lett volna még sokáig időzni, de már várták a vendégeket az elmeosztály betegei is. Mind a férfiak, mind a nők szép műsorral készültek a kedves és várva-várt ünnepre. A terem mennyezetéig érő karácsonyfát gazdagon feldíszítették, s gyönyörű délszaki növények ékesi- TÁRCA. Szilveszter. Zúgó folyamként ömlik az Idő Az örökkévalóság tengerébe . . A partjai: nyugat felől a Múlt, Keletről a Jövő csalóka képe. Ezek között rohanva jobbra tart A víztömegnek nyughatatlan sodra Szaggatva a keleti part falát, A nyugatit meg hordalékkal toldva. A Multnak partszegélye egyre nő — jövőnké fogy és átszorul keletre S így lassan eltolódva vándorol Tovább a nagy időfolyamnak medre! Farkasszemet néz, mint két parti rév A régi év s ott.túl az ijesztendő S a vándor-ember itt rekedve áll A ködbe burkolt partra átkelendő. De nem soká kell várni; itt a komp, Révésze vén s fehér, akár csak Kháron S nem oly mogorva ,• hangos és vidám, Neve Szilveszteri átvisz minden áron. A kompon lámpafény, dal és virág.. . Harmonikáznak a révészlegények ... S kalács, kulacs, szalonna, csók között Az utasok felejtik, mily szegények?!... Hogy átvigyen, még csak révpénzt se’ kér A rózsás kedvű, jó,szivű Szilveszter... Behajtja majd az Újév odaát Duplán is, tudja jól a pajkos mester! S előre látja, lesznek elegen, Kik most utólszor mennek a dereglyén S mosolyt takar a rezgő, vén szakáll , na hallja őket bizakodni nyeglén. És szánakozva nézi azokat, Miközben csutorázva csókolóznak Reményeik mögött, mi elfedő Spanyolfal minden ránk leső gonosznak! —n. Karcolotok keleti utamról. Irta: Fauszt Antal plébános. (Folytatás.) Palesztinai kirándulások. Jelenleg már jó autóutak szelik keresztül kasul Palesztinát. Ezek könnyen építhetők is, mert kőben nincs hiány. Azután rövid néhány nap alatt be lehet járni az egész országot, hiszen területe kb. a mai csonka hazánknak felel meg, így a betlehemi út alig húsz percet vett igénybe. Különben régi út ez, már a pátriárkák járták, rajta vonult a szent család, a mágusok exotikus csoportja. Balra, a dél-északi hegyláncolatok kulisszái között a holttengerig nyílik kilátás. Mennyire csalékony az atmoszféra, oly közelnek láttat mindent! Egy mérsékelt emelkedés és délen már előttünk fekszik Betlehem. A táj is barátságosabb, melegebb Jeruzsáleméhez viszonyítva. Balról elhagytuk az Illés kolostort, jobbról Rachel sírját, néhány szűk utca és már a születési templom előtt vagyunk. • ^ Meghajolva belépünk az oldalbejáró alacsony nyílásán és körültekintünk a templom tágas hajójában. Az egyetlen, mely szent Hona építkezéseiből megmaradt, soha pusztulás nem fenyegette, láthatólag Isten különös gondoskodása őrködött fölötte. A mennyezet áttört és szépen látható a régi bazilika stíl gerendázata, a négy sor oszlop rendületlenül tartja az egész szerkezetet, a falakon az első mozaikok elmosódott maradékai. Magas fal zárja el a kórust, istentiszteletre csak ezt használják. Már karácsonyi hangulatban voltunk, mikor a lépcsőzeten leszálltunk a templom alatti születési barlangba. Több egymásba nyíló folyosó, az egyes emlékezetes pontok megjelölésére oltárok, a vezéroltárt keressük. Az alatta levő ezüst csillag felírással jelzi: itt született nekünk Krisztus. Ez az itt, megint elemi erővel kényszerít térdre, köpnyek gyűlnek a szembe, melegség tölti el szívünket. Amiről a gyermeklélek álmodik karácsony színes, családias örömében, ami a felnőttet ilyenkor a mennyei béke ajándékára figyelmezteti, az itt szokatlanul élővé lesz, eltűnik, kimarad minden egyéb, hallani véljük az angyali éneket, látni mindazt, ami a világmegváltó örömhírrel összefügg. Felejthetetlen pillanatokkal gazdagodva, Istennek hálálkodva hagytuk el a szent helyet. Délnyugati irányban mutatja a hagyomány a mezőt, hol a szent éjjelen a pásztorok virrasztanak, Booz földjét, hol az ószövetségi Ruth kalászokat gyűjtött, még délebbre, hová azonban már nem jutottunk, fekszik Hebron, a pátriárkák ősi sírjaival. Forró délutánon vittek autóink Jeruzsálemtől keleti irányban a holttengerhez és a Jordánhoz. Bethániát csakhamar elhagyva közel két órahosszat haladtunk a júdeai sivatagban. Ennek komorsága megdöbbentő. A vegetáció a szó szoros értelmében hiányzik, emberi, állati életnek semmi jele. Oldalt repedezett sziklájú, homokkal befútt, egymást váltó dombláncolatok, kiszáradt folyómedrek, halványsárga, szürke színbe öltözött minden. Végre előttünk egy nagyobb oázis, Jerikó, odább nagy földesszinü víz, a holttenger tükre és a felső részen, északdéli irányban széles, fákkal benőtt zöld sáv, a Jordán. A mai Jerikó rongyos, sárviskós beduinfalu, a régi, történeti Jerikó arrább, a magaslatok közelében volt, csak romok hirdetik helyét. A holttenger tükrét, mely kb. a Balaton nagyságának felel meg és tudvalevőleg mintegy 400 méterrel mélyebben fekszik, mint a földközi tenger szintje, délutáni csendes álmában találtuk, keleti oldalán a moab hegyek a Nébóval, mintha szürke fátyolt vettek volna magukra. Egyébként a forróság csaknem elviselhetetlen, csurom víz lettünk, ami egyeseket arra kisértett, hogy a sós habokban megfürödjenek. Ahogy a parton állva végigtekintettem a sajátságos tengeren, a bibliai Szodoma és Gomorha temetőjén, nem észleltem rajta semmi különöset. Inkább a táj az. Igaz, az istenítélet a tenger déli részén történt, hová innét nem lehetett látni. Azután csaknem a Jordán torkolásánál vol-