Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-01-01 / 1. szám
V XIV. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre_______6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengő. Szekszárd, 1932 január 1. 1. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. ^ o Főszerkesztő: || Felelő* szrkesztő: IHirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* SCHNEIDER JANOS. || DLÁZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként A lap megjelenik minden eaerdán 4* ■ [UNK]ombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír-Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részétI rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I * nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. ------------------------------------------------------------ . - ■ - ---------------------------------------i Újévi köszöntő. Az új év első, biztató dalában Ajkamról mostan félve száll a szó. A mi sötét, nagy, néma éjszakánkon Szabad-e boldog újévet kívánnom Tenéked, csüggedt magyar olvasó ? Körülleng gyötrő, hollószárnyú bánat S önkéntelenül arra gondolok, Hogy hívő lelkem érzelmét kitárni , vidám, szép, boldog újévet kivinni. Ma sok szívnek tán bosszantó dolog. Hisz jól tudom, hogy szívek millióin Erőt vesz már nagy, néma csüggedés. Kiknek lelkében e sivár jelenben egy boldogabb kor hajnala dereng fel. Érzem, hogy száznak immár mily kevés. De kétségek közt megvigasztalásdón, Hogy e szomorú, földi harc alatt Elszállhatnak bár boldog, szép remények S elcsüggedhet bár minden földi lélek, A költőnek csüggedni nem szabad, Öröktől fogva nagy, szent hivatása, Hogy ébren tartsa jobb jövő hitét, Ha zord jelenben honfihúnak, gondnak Holló fekete árnyai borongnak És elsötétül itt e földi lét. Költő hite nem múló lángolás csak, Istentől kapta ezt a szent hitet. Eszmék tusáján fényes, égi vértje, Elvenni tőle s megcsufolni érte Nincsen joga e földön senkinek. E szent hit drága, tiszta égi látcső, Nagy látomás gyúl máris általa: Magyar jövendő messze távolából Egy-egy sugárfény már felénk világot S már idezeng egy uj élet dala. E szent hit ad most biztató vigaszként Lelkemnek is nagy, újuló erőt, Hogy e borongó magyar éjszakán át Tovább álmodjam nemzetem nagy állmát És fáklyát gyújtsak csüggedők előtt. Kicsiny hárfám, ha a nagy Isten éltet, Nem fog pihenni ez új évbe’ sem S míg bízva várok itt egy jobb jövendőt, Kívánok néked boldog újesztendőt, Sokat csalódott, árva nemzetem. BABAY GÉZA. Boldog újévet! Or Magyarász Ferenc. Hogy ujesztendő, tudjuk , hogy boldog lesz-e, csak a jó Isten a tudója, a megmondhatója. Ha nem tudnók talán, hogy ujesztendő van, hamar ráébresztene bennünket az újévi jókivánatoknak az a rengeteg sokadalma, melyben a semmitmondó szokás, mely az ajándékot váró számítás között szerényen meghúzódik egy két szivból jövő, őszinte üdvözlet azoktól, akik csakugyan közel állanak szivünkhöz. De hogy mit hoz az ujesztendő, jót-e, rosszat-e, beváltja-e reményeinket vagy súlyosabbá teszi-e gondjainkat, ki tudná megmondani? A szívünk persze vágyik a boldogság után, hiszen arra van teremtve. Testünk lelkünk kivánja, hisz lehetetlen nem kívánnia; de hogy ki mennyit mondhat belőle magáénak, nincs teremtett elme, amely előre ki tudná számítani. Csodálatos a jövőnek ez a teljes és tökéletes ismeretlensége. Mennyi mindent tudunk előre, a csillagok járása nyitott könyv előttünk, az üstökös pályáját meghatározzuk, gépeink munkáját megbízhatóan megállapítjuk, épületeinknek százados tartósságot ígérünk — csak a boldogság csillagáról nem tudunk előre semmit, csak saját sorsunk üstököséről nem tudjuk kiszámítani, mikor hull vissza a semmiségbe. Baj-e, csapás-e ez ? Avagy nem inkább jótéteménye- e az isteni gondviselésnek, nem minden évfordulón meg-megújuló tanúbizonyságá e annak a bölcsességnek, amellyel az Isten az ember sorsát intézi ? Igenis, a jövő bizonytalansága az élet legnagyobb jótéteménye, mert ez a küzdelem életeleme. Ha előre tudnók vágyainknak mikénti teljesedését, akkor fölösleges volna minden megerőltetés, akkor vagy a kényelem rakná rá az emberre a maga sóéinál is erősebb rabláncát, vagy a kétségbeesés dermesztette meg csírájában az értelemnek minden tervét, az akaratnak minden elhatározását. Kinek minek dolgoznánk, ha előre tudnók a munkánk eredményét ? Vagy sikerül, vagy nem, de mindkét esetben kár az erőlködésért: íme, ez az elv osztaná fojtó, gyilkos gázait az emberek lelkébe, megszűnnék minden haladás, minden küzdelem egy jobb jövőért s a boldogság csak bábjáték volna egy szellemileg kiskorú, lomha és elpuhult emberiség kezében. Mennyivel jobb, hogy teljesen el lévén előttünk födve a jövő s benne a boldogság kincse, nekigyűrődzködve, nagy elszántsággal, lendülettel, verejtékezve, elménk fényével, bízva minden magunkban vesszük föl az újesztendő első órájában saját szerencsénknek kovácsmunkáját ott, ahol az ó esztendőben letettük, vagy voltaképpen le sem tettük. És még egyet. Sorsunk bizonytalansága a legerősebb szállal köti a gondolkodó embert sorsunk urához és intézőjéhez, az Istenhez. A titokzatos jövő sürü fátyolára a saját elégtelenségünk van ráírva: ember, hiába forgatod szerencséd pörölyét még oly emberül, sorsod, jövőd és boldogságod nemcsak tőled függ, hanem attól is, kitől mindenki és mindenkinek mindene függ, az Istentől. Azt mondják, aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre, mert a mérhetetlennek látása és félelme fölemeli a lelkét a végtelen felé. Nos, mi emberek ez újév törékeny csónakon evezünk az idők óceánján az örökkévalóság felé: tanuljunk meg tehát nem csak magunkban bízni, de Istenben is; magunkban úgy, mintha boldogságunk csak magunktól függne, Istentől úgy, mintha egyesegyedül csak tőle függne. Kérjük tehát a boldog újévet Istentől és legyünk készen megdolgozni, meg is szenvedni érte: ezzel a kettős gondolattal kell egymásnak boldog újévet kívánnunk. Dr Ravasz László Dunaszentgyörgy díszpolgára Dunaszentgyörgy községnek december 24-én nevezetes napja volt. Ezen a napon délelőtt 11 órakor a képviselőtestület ünnepi ülése dr Ravasz László dunamelléki református püspököt egyhangú lelkesedéssel a község díszpolgárává választotta meg és elhatározásáról nyomban táviratilag értesítette, amelyre a püspök még aznap válaszolt Takács Gyula főjegyzőhöz intézett táviratban, amelyben a díszpolgárrá történt megválasztást hálásan köszöni és a község polgáraira az Isten áldását kéri. A díszpolgárrá választást Takács I Gyula főjegyző indítványozta és a választást a következő indokokkal támasztotta alá: „Aki e nagy lelki válságot meg tudná Baüntetni, meg tudná gyógyítani, bizonyára az lenne a világ legnagyobb jótevője. Már 10 esztendővel ezelőtt megindult a magyarság egyik nagy értéke, hogy a gyógyítás érdekében munkálkodjon. Három pontról elindulva, három utón haladt, de ezen utak mindegyike egy központba fut össze, amely Nagymagyarország feltámadásához vezet. Az első után mint egyházi politikus, mint lelkész, író és publicista veszi ki részét a fajépitő munkából és ily módon erkölcsöt nemesit és érésit, vigasztal és bátorít és a lelki betegeket gyógyítja. A második után a felekezeti béke érdekében munkál és ezáltal a magyarság egységének szent ügyét szolgálja. A harmadik ut nagy és előkelő külföldi barátokat szeres éz ily módon a revízió megvalósulását segíti előre. Az elmondottak szerint tehát állandóan munkában ég, újabb és újabb lelki értékeket bőségesen szór szét közöttünk és minden ténykedése a nagy célt, Nagymagyarország feltámadását segíti elő.“ E falépítő nemes munka, a felekezeti béke érdekében tett hatalmas szolgálatok és fáradhatatlan has»fisú, önzetlen tevékenységgel végzett nagyértékű közéleti működés elismeréséül indítványozta, hogy 10 esztendős püspöki szolgálatának évfordulója alkalmából a képviselőtestület dr Ravasz László dunamelléki református püspököt egyhangúlag a község díszpolgárává válassza meg. Az az értesülésünk, hogy dr Ravasz László püspök a jövő évben leutazik Dunaszentgyörgyre és ott személyesen fogja átvenni ennek a régi, nemcsak nemes kiváltságokat élvező, de mindig ezek szerint is gondolkozó község polgárságának lelkesedéséből fakadó elhatározásának okmányát, a díszpolgári oklevelet. Egyes szám ára 40 fillér. Újévre. Ismét megöregedett egy esztendő. Ilyenkor az év utolsó napjain úgy érzem magam, mint amikor az ember temetésre készül. Temetni kell örömet, bánatot, reményt, reménytelenséget, leomlott ideálok semmivé lett álmait, bizakodva alkotott célkitűések fájó sikertelenségét. Az élet nagy kriptájának zárja ismét felpattan, belehelyezzük a nagy fekete koporsót és alig fordul egyet az ismét bezárult I//>