Tolnamegyei Ujság, 1937 (19. évfolyam, 1-100. szám)
1936-12-30 / 1. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIX. évfolyam. Szekszárd, 1936 december 30. (Szerda.) 1. szám. néBESENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉIS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dili Egész évre _ 12 pengő || Félévre _ _ _6 pengő Felelős szerkesztői BLÁZSIK FERENC ft lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés díja 1*50 pengő, — ft hirdetés egy 60 raHBméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Adatkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. ’KB Újaim politikai vállazatok és a magyarság Irta: Őrffy Imre dr A háború utáni második évtized vége felé járunk. Ma holnap egy emberöltő telt el a világ és a magyarság katasztrófáját jelentő háború kitörése óta. Nem időszerűtlen tehát mérleget csinálni az azóta elmúlt idők hatásairól, eredményeiről, különösen politikai téren. A háborút követő első évek látszatfellendülése után hamarosan megjött a világgazdaság krízise. Messze vezetne, ha ennek indítóokait feltárni és elemezni akarnók. Az az óriási szellemi és anyagi veszteség, amelyet az újkor legnagyobb csapása okozott az emberiségnek, közismert s nyilvánvaló, hogy nem maradhatott visszahatás nélkül. Da nem es volt az igazi baj. Az igazi katasztrófa ott kezdődött, hogy a békediktátumok esztelen, szíve télen volta, a váratlanul nagy hatalomhoz, gazdagsághoz jutott nemzetek étvágyának megnövekedése és féltékenysége, végül a legyőzőitek gyötrése és gyötrődése nem tette lehetővé a lelkek megbékülését. Ez a magyarázata annak, hogy bár a világgazdasági élet egészsége benne rejlő titokzatos és örök erők a hatásánál fogva lassan helyreállni látszik, amit a szegény magyarság is kezd már érezni, politikai és társadalmi téren zavarosabb, nyugtalanabb a világ képe, mint közvetlenül a háború után volt. Az ez elsősorban a nemzetek közötti, vagyis a külpolitikai vonatközálokra. P0 nem sokkal jobb a helyzet amz egyes államokon belül kialakult belpolitikai állapotok tekintetében sem. A háború alatt és az utána következő időkben az addig is egészségtelen jövedelem- és vagyoneloszlás szélsőségei csak növekedtek s ez az egyes nemzeteken belül is növelte a társadalmi feszültségeket. Az ebből folyó elégedetlenséget a népek valódi, és hamis apostolai, az utóbbiak közt főként a hivatásos politikusok, csak szították. Ennek eredménye szemünk előtt játszódik le a művelt államok tekintélyes részében: a népek önrendelkezési jogát a különböző jobb- és baloldali diktatúrák elsikkasztják, — mindenütt hangsúlyozva, hogy ezt a nép Bőt megmentésére teszik...érdekében. Az átlagpolgár, akit végtére is az érdekel leginkább, nyugodtan hajthatja-e le fejét esténkint s élet- és vagyonbiztonságát megvédettnek tekintheti-e, — sajnos — nem nagyon törődik azzal, milyen hatalom, miként őrködik felette. Ámde, akik szeretnek előrenézni s látszatmegoldásokkal, tüneti kérdésekkel nincsenek megelégedve, azoknak ezek a jelenségek töprengést, sőt sok gyötrődést is okoznak. A magyarság szellemi vezetésére hivatott rétegeinek ezenfelül még külön okai is vannak a nyugtalanságra: olyan gyengék és kicsinyek lettünk, hogy úgy gazdasági, mint politikai tekintetben a nagy világáramlatok sodrának alig, vagy semmit sem tudunk ellenállni. Nem alaptalan tehát az a félelem, hogy ezeknek az áramlatoknak egyike könnyen magával ragad bennünket! A másik, aggodalmat keltő ok egészségtelen társadalmi tagozottságunk. Minden államban, így a nagy és boldog nyugati nemzetekében is, vannak nyomorgó néprétegek, — példa rá Anglia, — de van hatalmas felső- és ami a legfontosabb, középosztályuk, — az önálló polgárság, — mely erős erkölcsi és anyagi alapra van építve. Ezzel szemben nálunk az évezredes rendi fejlődés egyoldalúsága, a kötött birtokrendszer, a 67- es kiegyezést követő liberális éra alatt történelmi középosztályunk pusztulása, a háború utáni konjunkturális ipari és spekulatív jövedelmek kevés és nem mindig kívánatos kezekbe való halmozódása még torzabbá tette a magyarság amúgy sem kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági osztálytagozódását. A mai magyar társadalmi rend olyan építményhez hasonlít, amelynek súlypontja magasan van, alépítménye meg egészen gyenge, ellenállásképtelen s a kettő között nincs erős, tartós szerkezeti kapcsolat. Mindebből önként folyik, hogy mit kell tennünk, ha el akarjuk kerülni a forradalmakat éppúgy, mint a diktatúrákat, ha meg akarjuk menteni a nép önkormányzatát. Egyfelől fokozni kell az alsóbb néposztályok politikai befolyását, hogy sorsának javítását erősebb ütemben vihesse keresztül. Másfelől mindent el kell követnünk, hogy az államhatalom a jövedelemeloszlás hibáit erős kézzel csökkentse. E kettős feladat megoldása elől semmiféle magyar kormánynak sem lehet kitérnie. Amikor azonban elég merészek vagyunk ezt nyíltan is hirdetni, megvan a bátorságunk minden idők legfőbb politikai irányelvének a hangsúlyozására is: mérlegelni kell, vájjon az áldozat, amelyet a célért hozunk, ne legyen nagyobb, mint az elérhető eredmény, más szóval: sohase romboljunk többet, mint amennyit építünk. Ha tehát az alkotmányos jogok gyakorlásával,—elsősorban a választójogra gondolok, — egy haladó reformot meg is alkotunk s a titkosságot bevezetjük, vigyázzunk, hogy az elődeink mulasztása és a történelmi erők mostohasága folytán erkölcsi és anyagi nyomorban gyötrődő legalsó tömegeink ne jussanak átmenet nélküli hatalmi túlsúlyra. Ez, amint a világ nem egy helyén látjuk, senkinek sem használt s csak pusztulást és nyomorúságot hozott mindenkire. Ha pedig a jövedelemeloszlás szélső eseteit erélyes kézzel meg is szüntetjük, vigyázzunk, hogy az ne legyen az egyéni munkakedv kiirtása, a vagyon elkobzása és a teremtőerők teljes gúzsbakötése. Ezeknek a szempontoknak az összeegyeztetése nem könnyű, de egyáltalában nem lehetetlen. Nem kell hozzá egyéb, mint mélyen gyökerező meggyőződés és a szolgalelkűségtől való irtózás ugri fel, mint lefelé. Mert ne higgje senki, hogy a felülről jövő erőszakot leküzdeni nagyobb bátorságot jelent, mint az alulról jövő terrorral szembenézni. Az igazi férfinak mind a kettővel szemben fel kell vennie a küzdelmet, — ha kell. Ahogy a római költő írta kétezer évvel ezelőtt : Az igaz embert, ki hű s kitartó. Határzatában nem rendíti meg Se kényur arca, ijesztő, haragvó, Se rosszra késztő, zajgó néptömeg I A szekszárdi ipartestületi elnök ttholfi kommunista előéletét jogerős bírói ítélet állapította meg húzódó perre tett pontot kedden délután a szekszárdi királyi törvényszék és jogerősen felmentette Debulay Béla szekszárdi lakatosmestert, aki ellen Szabó Gyula szekszárdi kőmivesmester, az általános ipartestület elnöke évekkel ezelőtt büntető pert indított. Debulay Béla ugyanis az 1934 év őszén több ipartestületi vezető ember előtt azt a kijelentést tette, hogy Szabó Gyula nem tanulhatta 16 évig a mesterségét, nem foglalkozhatott annyi ideig az iparban, mert közben szatócs is volt az atyja üzletében, azután pedig a kommün előharcosa volt, aki az iparosmestereket megkárosította nyersanyagaik elvitelével, később pedig szökésben volt, körözték is mint kommunistát és ellene a kommün alatt viselt dolgai miatt eljárás is volt. A szekszárdi járásbíróság előtt megindult per első tárgyalásán Debulay akként nyilatkozott, hogy ezeket a kijelentéseket közérdekből és azért tette, mert az a meggyőződése, hogy olyan tiszteletreméltó pozícióban, mint amilyen az ipartestületi elnökség, ne lehessen olyan ember, aki államellenes bűncselekményekkel volt vádolható, hiszen az ipartestületi elnöknek makulátlan embernek kell lennie. Debulay kérte a valódiság bizonyításának elrendelését és a székesfehérvári királyi ügyészség azon iratainak a beszerzését, amelyekből az inkriminált állítások valódisága megállapítható. A járásbíróság a valódiság bizonyítását elrendelte és az iratok beszerzéséig a tárgyalást elnapolta. A múlt év május havában volt a folytatólagos tárgyalás, amelyen dr Zoványi György járásbíró felolvasta a Szabó Gyula és társai ellen a székesfehérvári kir. ügyészség által annak idején folyamatba tett, de Szabó Gyulával szemben elévülés címén megszüntetett bűnper iratait. Ezekből az iratokból kitűnt, hogy Szabó Gyula (előbb kőművessegéd, később szülei rácalmási szatócsüzletének alkalmazottja) a tanácsköztársaság kikiáltásakor Rácalmáson nyomban megalakított egy úgynevezett »Építési direktóriumot«, elrekvirálta a Keresztény Hitelszövetkezet helyiségét és ott helyezte el az építési direktórium irodáját. Ezzel célul tűzte ki, hogy az építő kisiparosok közül csak azok vállalhatnak munkát, akiknek ő, mint direktóriumi elnök és társai arra engedélyt adnak. E téren való basáskodása annyira ment, hogy a kisiparosok a szükséges munkaanyagot csak az ő engedelmével vásárolhatták. Pedig ő annak, aki neki nem tetszett, ilyen engedélyt nem adott, súlyosan megkárosítva ezzel úgy az iparosokat, mint az építkezőket. Ezért igein sok panasz volt ellene. Hatósági jogkört bitorolva egy társával írásbeli parancsot adott arra, hogy az építési direktórium két tagja és két fegyveres vörösőr erőszakkal vegyék birtokba Rézmann Béla rácalmási építőmester téglagyárának téglakészletét és faanyagát, amelyet eladtak és a lemaximált áron forgalomba hozott anyag eladásával Rézmannak jelentékeny kárt okoztak. Szabó Gyula egyébként maga is többször megjelent Rézmannál, kijelentve, hogy anyagkészletét köztulajdonba veszi és felleltároztatja. A pénzzel nem számolt el, mert a kommun bukása után Rácalmásról megszökött. Egyes számára 20 fiftlér