Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-03-25 / 25. szám

XXI. évfolyam Szekszárdi 1939. március 25. (Szombat) 25. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épül­etében. Telefonszám:85 elafizetési <m [UNK] Egész évre _ 12 pengő || Félévre ____6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton.­­ Bldfldetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés díja 1*60 pengő. — A hirdetés 60 milliméter_■— egy a széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint A nemzet szava Atyai és testvéri szeretet hang­ján szólt a magyar nemzet hivatott vezére, Horthy Miklós kormányzó a felszabadított ruszin néphez. «Sze­retettel köszöntelek benneteket, test­vérek ... testvéreink voltatok és testvéreink maradtok ..Húsz esz­tendő alatt, amióta Középeurópának ebben a részében a gyűlölet, a mes­terkélt csalafintaság, az erőszak és az ármány uralkodott, sohasem hal­lott még a ruszin nép, de a vissza­csatolt magyarlakta Felvidék sem ilyen szivből jövő és valóban őszin­tén testvéri szavakat. Nemi A há­­boru utáni világrend urai más nyel­ven beszéltek. Ami a magyarok nyelvén és a magyarok gondolata szerint erkölcsi intelem, az őnáluk hazugság volt A mi beszédünk mindig csak az igazságot kereste és szerényen, de az erkölcsi erő tudatában erőteljesen hangoztatta a történelem nagy tanulságait, a gaz­dasági és a nemzeti élet örök, az Isten által megteremtett törvényeit Az uralkodó idegenek csak «pro­pagandáról" tudtak, csak fires ígé­reteket szavaltak s ha voltak jól hangzó, kenetteljes frázisok, az élet sohasem igazolta egyetlen megálla­pításukat sem. A ruszinok földjét és népét soha egy percre sem kár­pótolta senki és semmi a kenyér­adó nagy magyar Alföld elveszí­téséért és a népnek megígért ön­­kormányzat, a nemzeti és kulturá­lis életet biztosító emberi szabad­ság mindenkor elsikkadt a szavak és a tettek között. A magyar nemzet szava, amely ma már a Kárpátalja minden falu­jában eljutott a ruszin nép aprajá­­hoz-nagyjához, nem ígéret és nem ámítás. Hiszen semmi sem történt, csak visszaadtuk ennek a népnek szereteteinket, visszaadtuk neki ke­nyerét és most a jó testvér szere­­tetével és gondosságával sietünk segítségére, mert érte, magunkért és a nagy magyar testvériségért be akarjuk gyógyítani a sebeket, ame­lyeket húsz esztendőn át egy ide­gen uralom mélyített ki, de soha­sem gyógyított. A szabadság, a jog és a testvériség, az összetartás kor­szaka virradjon fel a gens fidelis­­sima, Rákóczi fejedelmünk szeretett népe részére — így mondja Horthy Miklós kiáltványa. Tudjuk, érezzük, hogy a mélységesen vallásos ruszin nép, amely mindennapi küzdelmes életében is csak hittel, az Istenben való bizalom segítségével boldogul­hat, meghallja, hogy más gondola­tok, más szándékok élnek ezekben a szavakban, mint a húszesztendős prágai ígéretben. Látja és tapasz­talni fogja immár, hogy a magyar­ság testvéri szeretete milyen hatal­mas és boldogító valóság, milyen nagy és sorsszerű rendeltetés az, hogy immár ő is része és tagja Szent István országának.A pécsi egyházmegyének a püspöki székhely plébániái után kö­vetkező legtekintélyesebb lelkészi hivatalába — mint már megírtuk, — Gaál János c. szekszárdi apátot, paksi esperesplébánost nevezte ki a főpásztor. Szekszárd új plébáno­sától meleg külsőségek közt vett búcsút Paks társadalma és a tisz­teletére rendezett banketten nagy elismeréssel méltatták érdemeit, em­beri és papi kiválóságát a protes­táns felekezetek képviselői is. A szekszárdi katolikus hivek új lelki gondozója kedden, e hó 21-én vált meg eddigi működése színhelyétől és ez alkalomból Horváth Károly esperes, szek­szárd-újvárosi plébá­nos, dr Zsigmond Ferenc ügyvéd és Hangei Andor MÁV műszaki tanácsos, hitközségi tanácstagok, továbbá Hábel Vince szálkai plébá­­n­nos vezetésével négy autón tizenkét­­ tagú küldöttség utazott elébe Paksra, hogy jelen legyen a búcsúztatásnál. Az apátot a szekszárdi küldöttség élén a paksi plébánián néhány ke­resetlen szóval Horváth esperes üd­vözölte, mire Gaál apát meghatot­­tan köszönte a figyelmet és ígérte, hogy papi munkáját új székhelyén is a legrigorózusabb kötelesség­­teljesítéssel kívánja végezni. A paksiak impozáns bucsuzása. A paksi plébánia­ előtti térségen közben felsorakozott az iskolák egész ifjúsága, továbbá közel ezer főnyi közönség és ezek élén előbb egy fiúcska, majd egy kis leány mondott köszönetet a távozó lelki­­pásztornak azért a jóságáért, amel­­­lyel a lelkeket gondozta, a fiatalság vallásos és hazafias nevelésén fá­radozott. A lakosság és a gyermek­sereg hálájaként szép csokrot nyúj­tottak az apátuknak, aki megindul­ván, könnyes szemmel mondott isten­­hozzádot a megjelenteknek és kérte híveit, hogy a főpásztor által kül­dendő utódát fogadják ugyanazzal a szeretettel, mint amellyel őt körül­vették. A gyermekseregnek pedig azt kötötte a lelkére, hogy igye­kezzenek hű fiai lenni az Egyház­nak és az édes Magyar Hazának. Majd Isten áldását kérte a pak­siakra. Indulás Paksról. Százak és százak hangos zoko­gása közben szállott Gaál apátir dr Korniss István járási főszolgabíró és Tarisznyás Gerő főjegyző kísé­retében autójába. Soká tartó lelkes éljenzés közben indult meg az autó­­tábor Szekszárd felé, mert a paksiak közül is igen sokan elkísérték Szek­szárd új lelkipásztorát új állomás­helyére. Ott láttuk többek közt: Fittler Béla ármentesítő társulati igazgató főmérnököt, Kalmár János katolikus köri elnököt, dr Grosch József ügyvédet, Weissenburger Jó­zsef paksi helyettes plébánost, Szelp József ipartestületi elnököt, dr Resch Béla orvost, szanatóriumi igazgatót, Geyer József igazgatótanítót, Fogt Sebestyén katolikus legényegyesü­leti elnököt, Nagy István tanítót, Steinczhorn Károlyt, Tenczl Ferenc községi pénztárost és másokat, akik a szekszárdi négy autó utasaival együtt tizenkét gépkocsin kisérték a közszeretettel övezett kitűnő lelki­­pásztort. Fogadás Szekszárd határában. A Sió-híd tolnai oldalánál a szek­­szárdiak hatalmas hintótábora várta már az érkezőket. Vitéz Vendel Ist­ván polgármester vezetésével ott volt a városi és az államrendőrségi tisztikar, a szekszárdi katolikus egy­házközségi tanács teljes számban, a vármegye tisztikarának és a Horthy Miklós kórház vezetőségének, vala­mint több szekszárdi hatóságnak és közintézménynek számos tagja és Pulay János őcsényi plébános. A több mint száz főből álló impozáns fogadó bizottság lelkes éljenzéssel üdvözölte a gépkocsijából kilépő Gaál János apátot és vitéz Vendel István polgármester a következő be­szédet intézte hozzá: Vitéz Vendel polgármester üdvözlő beszéde. Nagyságos Apátplébános Ur, a legtisztább szeretettől vezéreltetve jelentünk itt meg, hogy Nagyságo­dat, mint a szekszárdi katolikus hi­vek uj lelkipásztorát üdvözöljük. Ezen a történelmi országúton talál­kozunk, amely sok ádáz gyűlöletet és sok harcot jelentett ősidőktől fogva országunknak. Azonban ezzel szemben meg kell állapítanunk azt is, hogy erre vonult felénk az or­szág szívéből a kultúra, a szeretet és a hit, melynek megnyilvánulása­ként alapította I. Béla királyunk a Nagyságod által viselt szekszárdi apátságot is. Ebben a gyűlölködés­sel teljes világban erre a szeretetre támaszkodva jelentünk meg és ennek a jegyében fogadjuk Nagyságodat, hogy közös munkánkban nagybe­csű támogatását és arra Isten áldá­sát kérjük. A legnagyobb szeretet­tel üdvözöljük, mint Szekszárd város plébánosát. Az éljenzajtól többször félbesza­kított közvetlen beszédre Szekszárd új plébánosa eképpen válaszolt: Gaál János apátplébános válasza vitéz Vendel Ist­ván polgármester üd­vözlő szavaira. Szívem mélyéből köszönöm ezt a szeretetteljes fogadtatást. Azt gon­doltam, hogy a mai napon még csak a szavak napját üljük és a tettekre csak ezután kerül a sor, de itt az ajkak szavát elnyomja a szivek hangos dobbanása és itt a tettek beszélnek ! Szimbólumot látok ebben az első találkozásban. Országúton találkoztunk. Azon a sokszor poros, máskor meg sáros országúton De az ország egyik fő közlekedési útvonalán, amely olyan, mint egy fő ütőér a szervezetben: közvetlenül a szívből indul ki, moz­gást, munkát, törekvést, magát az életet viszi és osztja ki a tagokban. Munkálkodni jövök én is, egyházam, édes magyar hazám javára. Nem dalos mező, virágzó rét, turisták által keresett, eldugott táj akarok lenni, hanem országút, amelyen az élet jár, amely értékeket szállít, amely a szívből, a központból in­dul . Isten-, felebarát- és igazi haza­szeretetből, — amelynek dobbanása van, mindent másokért végez, amely mindenkié, aki egyszer elindult rajta. Hídnál találkoztunk! Valamikor nem volt még kizáró­lagos megjelölés a pontifex szó a főpapi méltóságra. Hidkészitet — minden papot jelentett Pontifexnek jövök ! Összekötni embert Istennel — testvért testvérrel — magyart a magyarral ! Áthidalni lelki szakadé­kokat, amelyeket a bűn feszített szét a lelkekben; felekezeti, társadalmi, gazdasági ellentéteket; politikai különválásokat. Hid akarok lenni: sem egyik, sem másik parton, mert nem ez a hid rendeltetése; hid aka­rok lenni, mindegyik javát szol­gálva; erős, hogy a partok távol­ságát és a megterhelést bírja. Rendelkezésükre állok, méltóztas­­sanak felhasználni ! Akár helyi vo­natkozásban a Séd-patak felett, akár vármegyei használatra a Sió hídjá­nak, vagy a Dunán, mint a ponton­híd egy szerény csónakját, magyar hazánk javára. — Az önöké va­gyok és akarok is maradni ! Bevonulás Szekszárdra Az apátor lelkesen megéljenzett válaszának elhangzása után a pol­gármester bemutatta a fogadó bi­zottság tagjait, majd Gaál János a polgármesterrel együtt helyet fog­lalt Szekszárd város díszhintójában, mire kerékpáros cserkészek dísz­­kiséretével megindult a hosszú hintó- és gépkocsisor Szekszárdra. Amerre az impozáns menet végig­haladt, mindenfelé örömteli arcok üdvözölték a megyeszékhely ka­tolikus híveinek új lelkipásztorát Gaál János apátplébános nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. szekszárdi fogadtatása Egyes szám­ára 12 filléFa

Next