Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-03-30 / 23. szám

1940 március 30. Nem felejtette el, hogy sorsjegyét megújítsa, vagy új sorsjegyét megvegye valamelyik üMML Az I. osztály nyeremény húzása már április 6-án kezdődik Egy sorsjeggyel szerencsés esetben 700.000 P-t nyerhet Minden második sorsjegy nyer ! . Hivatalos I. oszt. sorsjegyárak: Egész 28 pengő. Fél 14 pengő Negyed 7 pengő, Nyolcad 3*50 P 5 nyájuk helyett, a soraikból kinőtt, széphangú Sinkai István. Tudja, hogy sokkal hatalmasabb kezekben vagyunk, sokkal erősebb karok tartják sorsunkat, semhogy félni kellene attól, hogy végleg ki­hullunk belőle. Tudja, hogy amit elvetettek, an­nak ki is kell kelnie és be is kell­­ érnie, ha mag, ha gondolat is az, s m­it elvetettek. Tudja azt is, amit meg Mécs László mond el helyet­tük : „Amit ők kitermeltek borban, búzában, emberben, vágyban min­denkorban, mindig azzal űztek lánc­kereskedelmet, börzék, diplomaták, világtörténelmek . ..“ Ő volt az ág, az erős kérges törzs, amely az örökké ingadozó kényes terebélyt minden viharon át tartotta és máig megtartotta. Tudta azt is, hogy neki kétféle magot vetettek és így kétféle is az aratása. Az egyik vetése minden nyáron beérik, le is aratja évről­­évre a pergő szemeket. Néha jutott belőle neki is, néha nem, néha ke­vés, néha semmi, sok soha. Azért mégis becsülettel őrizte a mások sokát a maga kéréséért. Évről-évre azért csak verejtékezte az aratást, a másik a bővebb aratásnak örök reményében. Annyi különbség volt csak mindössze az egymásra követ­kező nyarakban, hogy a jégveré­­sesebb nyarakon egy kissé bána­tosabb volt a nótázása ennek az örök aratónak. Ő szállította magtárba mindenki kenyerét, csak a kulcsa nem volt a kezében sohasem. Mindig min­denkinek több jutott a jóból, mint ■neki. A kenyérből mindig neki ju­tott a kevese, munkából a neheze, harcból a sűrűje, ő áldozott min­dig mindent: pénzt, erőt, életet, széles vállain Ő tartott egy egész világot. Mindent erre a roppant vállra raktak, erre tettek minden terhet : dézsmát, robotot, kilence­det, tizedet, füstpénzt, adót, vámot, katonát, hogy sokszor meg-meg roskadt alatta. Micsoda szentséges érték lehetett számára a kenyér, amikor minden reszelt karajához az ő verejtéke ta­padt s micsoda szentségtelen do­log lehetett, amikor egyetlen betevő falat sem jutott neki belőle.­­ És mégis sohasem zúgolódott. El sem fáradt soha, mert tudta, hogy az évezredes földben ott lent, ott van elkeverve minden eleink csontja, emléke, minden ősének könnye, vére, verejtéke és ő ezekben a szent némaságokban áskált az ő roppant becsületességének és türelmének ásójaival és forgatta föl az uj és uj erőket. Ez az ősi föld volt az ő temploma és iskolája, papja és ta­nítója. Ezekben tanulta meg azt az egyszerű és megindító jóságot és józanságot, amit csak ott lehet meg­tanulni a napsütötte világos baráz­dák egyenességében. Micsoda szent­séges hely lehetett ez számára, ami­kor négyfelé csak a kék végtelen­ség a fala s az ég a mennyezete. Azért nem fáradt meg sohasem, mert innen itta föl az erőt és azért is tudta újból és újból felfrissíteni a sokszor elkevert és sokszor meg­bomlott vérét fajtájának. . Sohasem kergetett délibábot és ezt úgy tudta megtenni, hogy azért nem tapadt oda a lelke a röghöz. Ez a rög nemcsak termő talaj volt a számára, hanem érezte, hogy neki a magyar rög az, ami az alpesi pásztornak a havas csúcs, a lapp­nak a tundra, a görögnek a ten­ger: maga az élet. A másik vetése évezredek óta nem érett még be. Itt még sok közötte az éretlen kalász, a gyom, a kon­koly s az égi patikából meg úgy adagolják rá az esőt, meg a nap­sugarakat, hogy egyszer majdnem föllázadt ellene. Rettentő idő volt az: dúlt ország, dúlt vetés. Ami java megmaradt azt is kinyűtték vagy összetiporták a talpas és ké­nyes csizmás összecsapások. Akkor volt ez és egyszer volt ez, amikor Dózsák és Bakóczok csúnyán be­ugratták. Sem előtte, sem utána nem történt semmi, csak éltek és haltak, ahogy a világ ment a maga járásán. A geológiáról mit sem hallott és mégis annak a homok­óráján méricskélte a gondolatokat és az időt. Itt sem kergette soha a délibábot, mert erről a vetéséről tudta, hogy már ezelőtt kétezer esztendővel gondolkodók és böl­csek áldoztak azért töprengő em­beri életeket, miként lehetne azt gyorsabban beérlelni, de az égi patikát itt sem lehet sürgetni. Soha­sem történt semmi más, ennél a vetésnél sem, egyetlen korban sem tudtak többre menni, minthogy az egyik nemzedék rábízta annak sor­sát, a következő nemzedékre. Azért érett ez a vetése is mindig, érik ma is, ma különösen, mert mintha meg­lendült volna az időben valami. Bővülnek és sokasodnak a baráz­dák, tolódnak a határkövek, kicsik és nagy határkövek egyaránt, ígéret meg remény itt minden, érik mind a két vetés. És mégis a töprengő és latolgató csendben mutatni sem meri örömét az örök arató. Nyomja valami, egy csúf látomás, egy lehetőség borzong belé amint látja, hogy körülé rémületessé nőtt agyarakkal farkasszemet néznek egymással fajok, népek, fejedelmek. Úgy hallja, mint távoli zavart ha­rangszót, mint lármafáról lezúduló rekedt kiáltást, amint feléje hullám­zik fiának Erdélyi Józsefnek álma, szava: „Buzavetés nő, álmomban, de pipacs virágzik, sűrűn pedig, alatta az ár a zöld vetés is alig látszik. Jaj csak ne nyomja el a búzát a pipacs, a veres a zöldet ! Jaj csak ne öntse el a vér, a vér ezt a gyö­nyörű búzaföldet." é titek Időjelzés. Hőmérsékleti szélsőségek és csa­padék Szekszárdon, 1940 március 21—27-ig. Hőmérséklet: maximum : 19*4 C ° március 27-én, minimum: Csapadék:1'O C ° március 21*én, eső 8 4 mm március 23 án. eső 0 9 mm március 26 án, összesen 9 3 mm — Szekszárd új pénzügyigaz­gató helyettese. A pénzügyminisz­ter Gertner Sándor pénzügyi taná­csost Pécsről áthelyezte Szekszárdra és megbízta a pénzügyigazgató­helyettesi teendők ellátásával. —Püspöki tanácsosi és esperesi kinevezés. Virág Ferenc pécsi püspök Várkonyi János szeminá­riumi lelkiigazgatónak a papnöven­dékek nevelése és az egyesületi élet terén kifejtett érdemei elismeréséül a püspöki tanácsosi cimet adomá­nyozta és a vörös őv viselését en­gedélyezte. Ez a kitüntetés Szek­szárdon és környékén is bizonyára őszinte örömet kelt, mert Várkonyi János éveken keresztül volt a szek­szárdi gimnázium hittanára és eb­ben a minőségében, valamint a szekszárdi hitbuzgalmi egyesületek­ben való működésével sok tisztelőt szerzett magának Szekszárdon. A megyés püspök Palkó József pincehelyi és dr Hauser Imre báta­­széki plébánosnak az esperesi cimet adományozta. Ez a címadományo­zás igen érdemes és kiváló lelki­­pásztorok hosszú munkásságának elismerése és nagy örömet okoz úgy a bátaszéki, mint a pincehelyi híveknek. Dr Hauser Imrét, mint a missziós papok országos szerveze­tének egyik tekintélyes vezetőjét mindenfelé ismerik és kitüntetése alkalmából az ország legkülönbö­zőbb részeiből melegen üdvözölték. — Eljegyzés: Varga írónkét Szek­­szárdról eljegyezte Gábor Béla iz­­ményi főjegyző. (Minden külön ér­tesítés helyett.) Pozsgay Ilonka (Szekszárd) és Bartcky Gusztáv Ervin forgalmi adó­tiszt (Érsekújvár) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Pénzügyi áthelyezés. A pénz­ügyminiszter dr Kiss Károly pénz­ügyi fogalmazót Tamásiból áthe­lyezte Szekszárdra. — Alapszabály jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter a Szekszárdi Kaszinó módosított alapszabályait jóváhagyta. Bányafidi Takarékpénztár R. T. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete (Alapíttatott az 1869. évben) A legelőnyösebb feltételek mellett nyújt kölcsönöket) betéteket a legkedvezőbben gyümölcsöztet, foglalkozik a banküzlet minden ágával, megbízásait gyorsan és előzékenyen bonyolítja le. 2. — Maga is nyerhet, mint annyi sok másik: szerencsés ember mért tétovázik. 45.621 számban reméljen. Rendelje meg levelező­lapon ! Reménybank, Budapest, VL, Andrássy út 3. — A pécsi püspök kalandos autóútja. Virág Ferenc pécsi me­gyéspüspök — mint ismeretes — részt vett a legutóbbi püspöki kon­ferencián. Mivel a fővonalon az árvízakadályok miatt a vasúti for­galom szünetelt, az utat titkárja kíséretében autón tette meg. Buda­pest felé mindössze csak egyszer akadt el a sáros után a gépkocsi és a kiemelésnél nemcsak a püspöki titkárnak kellett segítenie, hanem a vármegye egyik magas egyházi dignitáriusának, a püspök útivendé­­gének is. Hárman a soffőrrel annyira megindították az autót, hogy a len­dülettől a sárba csúsztak. Buda­pestig aztán más baj már nem volt. Visszafelé március 15-én indult a megyés főpásztor, akinek azonban Paks alatt vissza kellett fordulnia, mert Csámpa-puszta mellett aznap reggel az ár alámosta az ország­utat Pakson nagy meglepetést kel­tett Virág püspök váratlan meg­jelenése, melyről a paksi apátplé­­bános is csak akkor értesült, mikor az egyik hosszantartó hazafias ün­nepségen jelentették neki, hogy a főpásztor a plébánián van. Mikor Braun apát haza­ért, a magas ven­déget a plébánia irodájában találta, ahol egész otthonosan anyakönyvi kivonatokat állított ki, éppúgy, mint valamikor, régen, paksi plébános korában. A kényszerű paksi tartóz­kodás délután 3 óráig tartott, ami­kor sok körtelefonozás után arról értesültek, hogy Németkér—Hőgyész felé el lehet jutni Pécsre. Nagy körutazás után végre is szerencsé­sen hazatért székhelyére a főpásztor. — Az OTI szekszárdi építke­zése. Ismeretes, hogy Szekszárd város képviselőtestülete értékes, — nagy telket adományozott a Szent István után az Országos Társada­lombiztosító Intézetnek székház és rendelő­intézet építésére. Mivel az épület a bemutatott tervek szerint sokkal kisebb méretű, mint ahogy azt a környezet megkívánná, a kép­viselőtestület úgy határozott, hogy a telket visszaveszi és ugyanazon a soron, az államépítészeti hivatal mellett új telket ajánl fel az O­Ti­nak. Vitéz Vendel István polgár­­mester az ügyet Budapesten sze­mélyesen letárgyalta az OTI veze­tőségével, amely a telekcserébe beleegyezett és így ez a régóta hú­zódó építkezés hamarosan meg­kezdődhetik. Ez pedig annál inkább is szükséges, mert a jelenlegi épü­letben nemcsak a tagok egészség- Kevés vízben ,feloldva vegyük be az Aspirin­­tablettákat és néhány korty vi­­­zet igyunk utána, így érjük el a­­ legjobb fájdalomcsillapító hatást. ^ fáj­dalmak, influenza ér reuma elleni­

Next