Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)

1940-03-30 / 23. szám

nil. «vfd­wiiD. Szekszárd, 1950 március 30. (Szond­at) 23. szín. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS ▼Apratiai mt LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre_ 12 pengő || Félévre_____ 6 pengő Felelős szerkesztő­ I Hirdetések Arai: BLAZSIK FERENC IA legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I ® télen hasábon millimétersoronként 10 fillér. piÄfi.oti.i Hui.L­­ao kuj.u .... I Állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. K­Kriemén­yír , valamint a lap szellemi részét illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-,eljegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A nyllttér soronként 60 fillérbe kerü­ I. Gróf Teleki Pál római látogatásának, a Ducéval foly­tatott kétórás beszélgetésének vissz­hangja felcsendül az egész európai, sőt az amerikai sajtóban is, amely­nek ez az esemény a szenzációja, továbbá az a körülmény, hogy ez alkalommal a pápa is kétórás kihallgatáson fogadta a magyar miniszterelnököt Mindenfelé meg­állapítják a római út alkalmából, hogy igazi érzelmeken alapuló együttműködés áll fenn Magyar­­ország és egy rendkívül jelentős, az új Európa kialakulására döntő befolyással bíró nagyhatalom, Olasz­ország között. Megemlékeznek a külföldi előkelő újságok arról is, hogy a két országot összekötő kölcsönös melegség, az érzések szilárdsága jelentőssé és jövőt for­málóvá teszi az olasz—magyar jó­viszonyt. Minden magyar embert méltán tölthet el a büszkeség, látva, hogy bennünket, a kicsiny országot ma már teljesen egyenrangú félnek tekint egész Európa, hiszen Teleki Pálnak Mussolinival folytatott ta­nácskozását ebben az értelemben kommentálják mindenfelé és ezt természetessé teszi az a hivatalos közlemény, amelyet erről a megbe­szélésről az olasz kormány kiadott. Kétségtelennek tartják a külföldi politikusok, hogy az olasz —magyar együttműködés a nemzetközi hely­zet és — különösen a dunavölgyi problémák­­ következtében új felada­tok elé került. Nem az olasz— magyar együttműködés belső té­nyezői következtében kellett új ala­pokat keresni az olasz—magyar együttműködés új fázisa számára, hanem azok miatt a nemzetközi adottságok miatt, amelyek minden reális politikát új célok, új célkitű­zések meghatározására szólítanak fel. Az olasz—magyar együttmű­ködés új fázisának alapjai abba a keretbe illeszkednek bele, amelyet a másfél évtizedes olasz—magyar baráti szerződés, Németország és Olaszország katonai szerződése, — Magyarország és Németország tra­dicionális jó barátsága és Olasz­országnak Jugoszláviával kötött úgynevezett — húsvéti egyezménye szab meg. E tradicionális keretek között fogja a magyar—olasz együtt­működés a jövőben is céljait meg­valósítani, ünnepélyesen hangoz­tatva, hogy az olasz—magyar ba­rátság nem irányul egyetlen har­madik hatalom ellen sem. Róma és Budapest elhatározták, hogy kül­politikai akcióikat tovább is egymás mellé rendelik a dunavölgyi béke fenntartásaira, illetve védelmére, hogy békés úton lehessen rendezni Délkeleteurópa problémáját, amely­nek során Magyarország jogos kö­veteléseinek is sorra kell kerülni. Erre esik a hangsúly gróf Teleki Pál látogatása alkalmából. A TOLNA MEGYEI ÁRVÍZ Szekszárd és tolnamözs közt átszállással sem közlekednek a vonatok Előző számunkban hosszabb köz­leménnyel ugyan, de mégis csak vázlatosan számoltunk be arról a szinte­ fel sem becsülhető következ­ményű katasztrófáról, amelyet vár­megyénknek okozott a Duna, a Sió és a Sárvíz példátlan tömegű víz­­áradása. A pusztaszabolcs—paksi vasútvonal közlekedése hetekre meg­bénult az ár Előszállás melletti rom­bolásaitól, Dunaföldvár, Madocsa, Bölcske, Paks, Bogyiszló, Báta sok izgalmas napokat élt át Paks népe is. József nap éjszakáján, az addig nyugalmasnak látszó óriási Duna félelmetesen kezdett áradni. A háromhónapos hatalmas jég­páncél mozdulatlanul állt a Duna hátán. A hatóság látva a veszélyt, szerdán virradóra a csendőrség igénybevételével kir­endelte az alsó­város népét védőgátak emelésére.­­ A víz óráról-órára rohamosan emelkedett s már reggel 8 órakor az alsó rakpartot teljesen elborította az ár. Délután bombavető repülő­gépek bombázni kezdték a jég­páncélt, mire a jég egy része meg­indult. Óriási robajjal söpört el a Duna mindkét partján hatalmas fá­kat, kerítéseket. Boldog örömmel nézett a veszé­lyeztetett városrész népe az úszó jégtáblák után abban a reményben, hogy megmenekült az árvízvesze­­delemtől. Sajnos, az öröm korainak bizonyult, mert az Aszódi Szigetnél ismét megakadt a jég s rövid idő alatt még magasabbra szökött a viz. A templomok félrevert harangjai jelezték a közelgő veszélyt. A város egész lakossága szerszámmal a ke­zében sietett a gátak megerősíté­sére. — Megszámlálhatatlan kocsi hordta a földet. A hatóság állan­dóan a veszélyeztetett helyeken tar­tózkodott s adta az utasításokat. Estefelé már úgy látszott, hogy a védekezés sikerrel fog járni, mert a víz színe, kisebb hullámzástól eltekintve, inkább apadásra hajlott. Szerdán este 10 órakor azonban bekövetkezett a katasztrófa. Egyes dunaparti házak kertjében nem volt mód a gátak további erősítésére s a több mint 48 órás víztömeg alá­mosta a puha töltést s két helyen is félelmetes zúgással — áttörte a szennyes hullám a gátat és négy alsóvárosi utcát elöntött. Szeren­csére emberéletben kár nem esett, mert a hatóság idejekorán kilakol­tatta a veszélyes városrészt. Kis ér­kárt szenvedett, viz alatt van úgy a kalocsai érsekségnek, mint a köz­alapítványi uradalomnak a Duna­­erdeje és végeláthatatlan tenger­ként fekszik a szennyes ár Simon­­tornyától Szekszárdig a Sió és a Sárvíz közötti részen, továbbá Sió­­agárdtól a vasúti töltésig terjedő szekszárdi és mözsi földeken. Mos­tani közleményünkkel az árvíz alábbi részleteiről tájékoztatjuk lapunk ol­vasó­közönségét. •teljes látványt nyújtott a homályos éjszakán a sok-sok ember, amint a házakból megmentett ingóságait vitte a biztosabb helyre. A Mezőgazdasági és Kémiai Ipar­telepek paksi gyárának nagy része, valamint Gosztonyi János és Krámer Salamon cég fatelepei a Dunakorzó­­val együtt szintén víz alá kerültek. Szerencsére a repülőgépek újabb bombázására az Aszódi Szigetnél megakadt jég megindult, mire a víz rohamosan apadni kezdett s a ki­öntött víz lassan visszahúzódott. A kár elég nagy. Sok ház összeomlott s igen sok megrongálódott. E város­részt jobbára szegény nép lakja, kik házuk összeomlásával minde­nüket elvesztették. Ehhez hasonló árvízkatasztrófa 1893 tavaszán súj­totta e városrészt. Paks soha nem látott tenger szé­lére került. A mélyen fekvő házak, a dunaparti gyönyörű szép sétány teljesen víz alá került. A plébánia­iak alatt nemrég épült ház lakói­nak éjnek idején kellett a plébá­niára menekülni és amit lehetett megmenteni A Hattyú­ utca alsó ré­szében csónakázni lehetett. Az alsó utcák egyébként is sokat s­zenved­­tek az ártól. Pakson körülbelül 130 házat ért el az ár s több-kevesebb kárt tett bennük. Körülbelül 10 ház omlott össze. Igen nagy kár a Mezőgazdasági Kémiai Ipartelepeknél is. Itt a víz még a gépházba is behatolt.­­ A dunaparti gyümölcsöst az ár telje­sen tönkre tette. Az ár erejére jel­lemző, hogy 10—15 méteres jég­torlaszokat dobott a partra. Hatal­mas fákat borotvált le, kőkerítése­ket döntött össze. A Strand-ven­déglő összeomlott és az összeomlott falakra, mint nagy kalap került rá a tető. Érdekes volt a rohanó ár. Senki sem hinné el, ha nem látta volna, hogy a Duna közepén egy nagy hatalmas fa a jégtáblák közé szorulva állva rohant tova. Paks szomorú napjai Dunaföldváron a vasúti közlekedés elakadt, mert az ár miatt a hídhoz felvezető épít­mény töltése lesüllyedt. A MÁV tel­jes erővel azon van, hogy a for­galom helyre álljon, addig is a dunaföldvári vasúti állomásról Sol­tig autóbuszokkal viteti az utasokat. Egyébként a paks—pusztaszabolcsi forgalom csak hosszú idő múlva állhat helyre, mert Előszállásnál a betonhíd összeomlott és ide anya­got sem lehet szállítani, mert Adony­­nál vagy 200 lépésnyi hosszúság­ban a töltést teljesen elhordta az ár. A posta is nagy késéssel érke­zik. Újságok már nem újságok, mire a paksi vonalra érnek. Dunaföldváron a kendergyárat is nagyon megrongálta az árvíz. A gyár belsejét is elöntötte az ár. A felhalmozott rengeteg kender mind átázott. Éjjel- nappal szivattyúzzák a vizet. A hatóságok a katonai csa­patokkal együtt mindent elkövettek és csak dicséret illeti őket fáradsá­gos munkájukért. Sióagárd veszélyben A közel húszmillió köbméter víz, amely a Sió és a Sárvíz medréből csapott ki, a legnagyobb veszélyt és a legtöbb kárt Sióagárd és Szek­­szárd mellett okozta, különösen azért, mert a Sárvíz ezen a szaka­szon különösen vad és szeszélyes szokott lenni. A borzalmas tömegű víz állandó elárasztással fenyegeti Sióagárdot, amelynek a lakosságát a hatóság kilakoltatta Zombára és Leányvárba. A községet töltések­kel védik az elárasztástól és ebben a munkában a kirendelt katonaság vezetésével éjjel-nappal részt vesz a falu lakossága, amely a szomszé­dos községek népével együtt védi a bájos kis helyet. Az emberek folyton erősítik, magasítják a védő­műveket, amelyek a két csatorna kiömlő vizét eddig fel tudták tar­tóztatni. Bár a Sió és Sárvíz felső folyásánál már jelentékeny apadás észlelhető, Sióagárd még mindig veszélyben van, mert a Duna újabb áradása erősen megduzzasztotta a Sióagárdnál már egyesült két csa­torna vízszintjét. Remélni lehet, hogy Egyes szám­ára 12 fillér.

Next