Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-01-29 / 8. szám

2 TOLNA MEGYEI ÚJSÁG 1941 január 29. és előmozdította Kárpátalja vissza­csatolását. Általános, nagy sikerei voltak a képviselőház plenáris ülé­sén tartott felszólalásaival és az interpellációkra adott válaszaival. Az 1940. év januárjában Velen­cében gróf Ciano olasz külügy­miniszterrel találkozott és vele igen beható megbeszélést folytatott az európai háború fejleményeivel kap­csolatban a két országot közösen érintő kérdésekről. Ünnepélyes fo­gadtatása az egész világsajtót fog­lalkoztatta. Rendkívül sokat fáradozott Kelet­­magyarország és Erdély egy részé­nek visszaszerzése körül is és ezen a téren kifejtett szinte emberfeletti diplomáciai munkáját mindenfelé a legnagyobb megértéssel és elisme­réssel honorálták. Ebben a tárgyban elhangzott par­lamenti beszédei a diplomáciai meg­nyilatkozások legtiszteletreméltóbb mesterművei. Mint külügyminiszter sokat tár­gyalt a német kormánnyal, amely­nek legnagyobb bizalmát élvezte. Külügyminiszteri működésének leg­kimagaslóbb eseménye az örök jugoszláv—magyar barátsági szer­ződés megkötése és ezzel kapcso­latosan tett belgrádi útja. Jugoszlá­viában ritkán megnyilatkozó őszinte ünnepléssel fogadták. Ez ^utazása alkalmával — zergevadászaton vett részt, influenzában megbetegedett és hazatérte után hamarosan a klinikára kellett szállíttatni, mert súlyos vesegyulladás tüneteit észlelték rajta. Bár a legkiválóbb orvosprofesszorok kezelték, a kór olyan roncsolást végzett veséjén, hogy az orvostudomány már segí­teni nem tudott és a külügyminisz­ter hétfőn, e hó 27-én, hajnali Va3 órakor meghalt. Tízeé Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi Adagio Sötétedik. Már oly hosszak az esték, Az órák, mintha életünket lesnék És benne azt a pajzán, kedves lángot, A régi lángot, — a sok tarka lepkét, Szép ifjúságunk titkos, lenge leplét, Az angyalmódra zengett lspilángot.­­ Sötétedik. Nehezen jár a hajnal S ha érkezik, csak kínnal, jajjal, hajjal, Orozva lopja, mit még meghagyott. Bolondos, kusza álom ez az élet, Az öröm hozzánk alighogy betéved S alighogy élt, nyomban mit is halott. Erdőnek, fának megkopott az ága, Tarlósi határnak alig van virága És ami van, ez is mind megfagyott, jó volna még elérni azt a lángot, A tarka lepkét, a zengő lspitángot.. . Utána menjek ? — Nem. — Már nincsen ott... Dr Radványné Ruttkay­ Emma, A MÉP szekszárdi pártválaszt­­mányi gyűlése. A Magyar Élet Pártjának tolna megyei szervezete február hó 16-án a Szekszárd Szálló nagytermében tartja pártválasztmá­nyi gyűlését, melynek programját most állítja össze vitéz Mádi Kovács Imre főispán. Az előkészületi mun­kák hihetőleg hamarosan befejeződ­nek ,és jövő számaink egyikében valószínűleg már közölhetjük is a politikusok nevét, akik ezen a gyű­lésen megjelennek. — A vármegye[közellátási4 kor­­mánybiztosa. A minisztertanács vi­téz Mádi Kovács Imre főispánt ki­nevezte Tolna vármegye területére kiterjedő illetékességgel közellátási kormánybiztossá. — Orvosi kinevezés. A m. kir. belügyminiszter dr Eberhardt Károly szekszárdi vármegyei kórházi or­vost kinevezte kétyi körorvossá. — A Szekszárdi Kaszinó köz­gyűlése február hó 2-án délelőtt tizenegy órakor lesz. — Iskolai gondnokság: Vitéz Mádi Kovács Imre főispán kinevezte az alsónyék-pörbölyi állami elemi iskola gondnokságát. Elnök lett Orosz István alsónyéki vezető jegyző, gondnoksági tagokká kinevezte a főispán Mayer Nándor pörbölyi nagybérlőt, Erdész Lajos pörbölyi főerdészt és ifj. Hopp Ferenc szál­láskerti kereskedőt. — Városi közgyűlés. Szekszárd megyei város hétfőn tartott rend­kívüli közgyűlésén tudomásul vették a belügyminiszter leiratát a városi közigazgatási gyakornoki állás szer­vezéséről, elhatározták, hogy a régi Szeretetház épületét egyelőre nem adják el és hogy a Munkácsy­ utca 2. sz. házat a városháza kibővítése céljaira megvásárolják. — Taksonyi János Heiman és dr Szakáts István hozzászólása után rendezték a mező­őrök szolgálati beosztását és illet­ményét, Török István tűzoltóparancs­noknak február 28-ig betegszabad­ságot engedélyeztek, Haidekker Já­nos főmérnököt pedig betegszabad­sága idejére László Aladár m. kir. műszaki főtanácsossal helyettesí­­tették. — Kitüntetés. Virág Ferenc pécsi megyés püspök, az egyházmegyei róm. kat. tanítók fegyelmi tanácsá­nak tagjává nevezte ki Geyer József paksi róm. kat. igazgató-tanítót, körzeti iskolafelügyelőt. A kitünte­tés arra igazán érdemes tanférfiat ért tisztelőinek nagy örömére. A kitüntető kinevezési oklevelet Braun István kormányfőtanácsos, paksi apátplébános meleg szívből fakadó szavak között nyújtotta át az ünne­peknek. — A Nőegylet és a MANSZ szekszárdi műsoros táncestélye* Az „Egyesült Szekszárd—Tolna­megyei Nőegylet“ és a „Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Szekszárdi Csoportja“ f. évi február hó 1-én (szombaton) este 9 órai kezdettel, a Szekszárd-Szálló összes termeiben műsorral egybekötött táncestélyt rendez. Jegyek elővétel­ben a Molnár- féle Rt. könyv- és papírkereskedésében (Kaszinó Ba­zár) január 28-tól kaphatók. Műsor: 1. Bevezetőt mond: Surgeth Tamás Klára. 2. Beriot: IX. Hangverseny. Hegedűn játssza: Tucsay László, zongorán kíséri: Polgár Margit. 3. „Szenzációs! Legújabb !“ Vidám pesti életkép 1 felvonásban. Ren­dezi : Mayer Péter, előadják : Boda Magdi, Bessenyey Gyula, Létay Menyhért, Mayer Péter, Párkányi Imre, Takáts Béla. 4. Vecsey: Valse triste és Drále : Souvenir, hegedűn játssza : Tucsay László, zongorán kíséri: Polgár Margit. 5. Magyar nemzeti négyes. Táncolják : Fábián Edit, Gergely Edit, John Anna, Kelemen Zsuzsanna, Kiss Mária, flodl emlékművek, orszászászlók, templomfelszerel­ések művészies kivitelű síremlékek készítése és raktár márványból és milkfiból — kedvező fizetési feltételekkel nutschenbacher Ödön és Fia ( Mutschenbacher Jenő) kőfaragó, szobrászati műterme, sirkfi nagyraktára Szekszárdi Horthy Miklós­ út 14—16—18. szám Fiók firkaraktárak: Tolna és Kakasd 5 j / / A TANÍTÓ UR Irta: BAyd Ferenc Fiatal ember még. Egészen fiatal. Helyettes kántortanitó volt a hegyek között. A faluban ötven ház volt és az egykori regále kocsma volt ivójá­ban harminc gyerek leste a tudo­mányt a szúette mestergerendák alatt. Mert az iskola valamikor regále kocsma volt. A tanterem mester­gerendáin ott díszült még a régi betyárvilág emléke, a belevágott fo­kosok nyoma. A tanítólakás pedig — a legöregebbek elbeszélése sze­rint — pedig a csárdás lakása, olyan különszoba­féle volt, ahol az előkelőbb betyárok mulatoztak, ha nem akartak a nép közé vegyülni. Most üres a tanterem. Az ötös lámpa lángja néha fellobban, mert az ablakokon át befúj a hideg téli szél. A tanító úr a lámpa mellett ül, az asztal sarkában csendben pihen a vacsora roncsa, a sült krumplihéj és egy sokszor kiürült zsíros ibrik. A krumplit ajándékba kapta. — Milyen kedves is volt a szomszéd Papp Miska bácsi, amikor elhozta hozzá. Tudja, hogy a fizetés csak­­ ősszel esedékes, amikor párbérsze­­­­zés lesz. Az ebédet hitelbe kapja, a ko­­­­vácsné főz. Tagadhatatlan, hogy jól főz, amit ad, az nem drága és na­gyon jó. A vacsorája egy-egy ha­zai csomagból kerül ki, vagy­­ az ajándékba kapott krumpli. — Most mindez elfogyott. A hazai ma késik. Rossz és nehézkes a postája. He­tenként kétszer megy be a kisbíró, mert utolsó postás falu ez. A tanitó ur mosolyog a szó­já­tékon : utolsó posta ... Na nem akarja megsérteni a postamester urat, nem minőségileg érti... Lassan elkészül a holnapi váz­lattal. Nagyon fontos dolog ez. — Érzi, tudja, hogy rendszeres készü­let nélkül nincs eredményes munka, már­pedig ő, a tanító úr azért van itt, azért lett a magyar falué, hogy eredményesen munkálja a jövendő magyar életet. Azt a harminc gye­reket. Szereti őket. A gyerekeket és szülőket is. Szereti őket mind és érzi, hogy azok is szeretik, mert más­­­­képpen nem hozták volna a krump­­l­it és kis bögre zsírt nekik. Disznó­ölésekkor nemcsak meghívják, de küldenek is egy kis kóstolót. De jó is jött némelykor ... Lehetett takarékoskodni a zsírral, meg a krumplival. ... Igaz, hogy nem is képzelte, de hát szegény a magyar élet és szegény a faluja is. Ki kell venni a részét mindkettőből, mindkettő sze­génységéből. Édesanyjára gondol. Mennyi sze­retettel indította útnak ... Most is rágondol biztosan, érzi... Tegnap kapott levelet tőle. Olyan boldog, hogy a fia révbe jut, mert érzi, az édesanyák csodálatos meg­érzésével érzi, hogy majd meg is választják, mert a fiát szeretik, meg­becsülik és akkor ő is itt lesz, a hegyek között. Most nagyobb he­lyen van, de az a falu lesz min­dene, mert ott szeretik a fiát és sze­retni fogják őt is ... ő is szeretni fogja a falut, már­is szereti. A lámpa megint lobban egyet. Kinn szél van, állapítja meg a ta­nító úr önkéntelenül. . .. Aztán eszébe jutnak a tanít­ványai. Egyik kicsit rongyosabb, mint a másik. Ezek a béres gye­rekek ... Mennyi panasz és fájda­lom tör fel a kicsi keblekből... A kis Juliskának nincs ebédje, mert elfogyott a kommenció. Igaz ugyan, hogy Juliskáéknál vannak nagyobb gyerekek is, napszámba is járnak, de hetek óta nem kapták meg a fizetést... Valakinek szólni kellene, mert ez égbekiáltó bűn... De mondta a káplán, hogy jobb, ha hallgat . . . Izgatásnak veszik könnyen és akkor nem lesz állás. Na nem baj, majd talál valami al­kalmas módot erre is, hiszen ki­futja az időből, ilyenkor esténkint lehet gondolkozni. Lassan, észrevétlenül álom borul a szemére. A tanító ur elalszik... Álmodik. Álmában látja a postást, a kiutalt államsegéllyel .­­. Álmá­ban megtelik a padlása a párbér­rel, az ólban két süldő hízik és körülötte mindenki boldog, mert az ő öröme átragad a falura is... ... Reggel megélénkül az iskola. Nagy boldogsággal jönnek a gye­rekek. A folyosón apró tócsákban áll a lerázott hó leve. Dideregve bújnak a kályha mellé, kékre rázott apró kis kezüket melengetik...

Next