Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)
1941-12-17 / 92. szám
um. Motora. Szekálii, 1941 december 17. (Szerk) 92. tzím. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZSIK FERENC Blöff Egész évre — 12 pengő zetéssel|: || Félévre_ _ _ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyúltér sorosként 60 fillérbe kerül. Á ílást keresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Megindul a Sió hajózhatóvá tételének munkája Tolna vármegye közgazdaságának, közlekedésének évszázados, régi problémája a Sió hajózhatóvá tétele és eképpen termőterületünk nagy részének az olcsóbb vízi forgalomba való bekapcsolása. A Balatonnak a Dunával való összeköttetését már a rómaiak megteremtették, azonban a Dunántúl belsejének, szivének: Zala, Veszprém és Somogy vármegyéknek az állandó hajózó vonala mindig csak jámbor óhaj maradt. Nagy befolyású politikusainknak úgyszólván mindegyike felismerte ennek a kérdésnek szinte sorsdöntően fontosságát és annak idején mind azon igyekezett, hogy az akkor élen volt kormányok a Sió szabályozási és hajózhatóvá tételi munkáit a megvalósuláshoz segítsék. Sajnos ezek az akciók akkor úgyszólván teljesen sikertelenek maradtak. Most viszont a legnagyobb örömmel adhatunk hírt róla, hogy vitéz Mádi Kovács Imre főispánunk lankadatlan energiája, kiváló agilitása és tekintélyes közgazdasági tudása annyira előkészítette ezt az ügyet, hogy a kormány beleillesztette az óriási jelentőségű beruházási munkát a jövő évi programba. Mint értesülünk, a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének érdekében e hó 10 én Zala, Veszprém, Somogy és Tolna vármegyék részéről egy küldöttség kereste fel losonci báró Bánffy Dániel m. kir. földmivelésügyi minisztert. A küldöttséget dr Antal István igazságügyi államtitkár, Veszprém vármegye pápai kerületének országgyűlési képviselője vezette és abban részt vettek: dr Mesterházy Ferenc Veszprém vármegye főispánja, dr Simon György pápai protonotárius, veszprémi egyházmegyei kanonok, felsőházi tag, gróf Széchenyi Endre Somogy vármegye főispánja, dr Meixner Emil a lengyeltóti kerület országgyűlési képviselője, vitéz Mádi Kovács Imre Tolna vármegye főispánja, dr Őrffy Imre felsőházi tag, dr Szakáts Pál a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője és dr Illovszky János országgyűlési képviselő Zala vármegye részéről. A küldöttség vezetője kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a Sió szabályozását és hajózhatóvá tételét, melyhez kiszámíthatatlan fontosságú közgazdasági és mezőgazdasági érdek fűződik, illessze be a cca. 1 és fél milliárdot kitevő viziberuházási terv keretébe. Báró Bánffy Dániel földmivelésügyi miniszter válaszában a legnagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttséget és rámutatott arra, hogy a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének átdolgozott tervei e hó elején elkészültek s hogy a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének ügyét véleménye szerint a többi viziberuházásokkal szemben elsőbbség illeti meg s hogy az a terve és szándéka, hogy a Sió rendezésének munkálatait már 1942. év tavaszán megkezdett és pedig 7,2 milliónyi költségelőirányzattal, mely összegből a régi siófoki zsilip átépítését, ezzel kapcsolatban egy erőmű létesítését és két hajózható kamara-zsilip építését, és pedig egyet Siófoknál, egyet pedig Jut (Somogy megye) községnél vettek tervbe. A földmivelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályánál nyert információk szerint a Sió szabályozásának és hajózhatóvá tételének munkálatai kb. 6—7 esztendőt fognak igénybe venni, viszont 1943. évben a Sió munkálataival párhuzamosan megkezdik a Duna—Tisza-csatorna kiépítését is,mely lehetővé fogja tenni azt, hogy a Tiszántúl a Dunántúl nagy részével viziúton fog közlekedhetni. A küldöttség nagy örömmel vette tudomásul a földmivelésügyi miniszter válaszát és hálás köszönetét nyilvánította jóindulatáért és szives megértéséért. Ezzel a Dunántúl egyik legégetőbb is igen régen vajúdó problémája nyer megoldást, melynek befejeztével kiszámíthatatlan mezőgazdasági fellendülésben fognak az érdekelt vármegyék részesülni, nem is beszélve arról a közgazdasági haszonról, mellyel a Sió-kérdés végleges megoldása járni fog. Mi pedig megállapíthatjuk, hogy vitéz Mádi Kovács Imre főispán, aki ezt az óriási fontosságú ügyet a balatoni vármegyék érdeklődésének előkészítésével és állandó ébrentartásával a megvalósulás stádiumába juttatta, kitörölhetetlenül beírta nevét szülővármegyéje történetébe. zel áll a teljes befizetéshez, úgyhogy a kötvényekből már csak mérsékelt készletek állanak rendelkezésre. Az első pillanattól kezdve bizonyos volt, hogy e kölcsönakciónak nagy sikere lesz, mégis örömmel és megnyugvással kell tudomásul venni ezt az általános érdeklődést. Erdélyért megmozdult az egész ország, valahogy mindenki becsületügyének érezte, hogy Erdély újjáépítéséhez a magastehetségéhez mérten hozzájáruljon. December 23-án lejár a jegyzési határidő, aminek végeredménye majd messzehangzóan fogja hirdetni a magyar összetartást! Erdélyi kötvény a karácsonyfa alatt A magyar társadalom szeretettel, megértéssel fogadta az Erdélyi Nyereménykölcsön kibocsátását és immár hetek óta változatlan, sőt növekvő tömegkben jegyzik ezt a valóban szívünkhöz nőtt építő kölcsönt. A közelmúltban egyébként újabb lendületet kapott a jegyzés. Amióta Kormányzó Utunk is belépett a kötvénytulajdonosok sorába, a magyar kisemberek százai és ezrei fektetik kis tőkéiket ebbe az egyén és a nemzet szempontjából egyaránt hasznos kölcsönakcióba. Igen jó hatást tett az OMGE felhívása is és általában megállapítható, hogy rengeteg a kisember 50 és 100 pengős kötvényvásárlása. Jó példával járnak elő e tekintetben a gazdálkodó emberek, a törpe és kisbirtokosok, akik szinte minden nélkülözhető fillérüket erre a célra fordítják. És valóban, keresni sem lehet okosabb, hasznosabb tőkebiztosító befektetést, mert hiszen a kölcsön húsz év múlva visszatérül, állandóan kamatozik és húsz éven át évente kétszer igen nagy reménnyel nézhetnek a sorsolás elé. A hét darab milliós főnyeremény mellett rengeteg szintén komoly összegű nyeremény kerül kisorsolásra, ami mindenképpen alkalmas arra, hogy a jegyzési kedvet fokozza. Az ünnepek közeledtével igen érdekes jelenség figyelhető meg: karácsonyi ajándék lesz az Erdélyi Nyereménykötvény. A szülők, a gyermekek, a rokonok, barátok egy- egy kötvényt vásárolnak, hogy azt tehessék a szentestén szeretteik karácsonyfája alá. De megmozdultak a községek, a városok, a törvényhatóságok is. Lapjaink naponta közlik az újabb és újabb jegyzéseket, amelyek közt egészen komoly tételek is akadnak. Megható és örvendetes a kisebb-nagyobb községek jelentkezése, amelyek szintén részt akarnak venni Erdély újjáépítésében. Egyénenként és közületenként egyforma a lelkesedés, mégis újra és újra rá kell mutatni a magyar kisgazda, a magyar kisember nagy részvételére. Az ő 50 és 100, vagy 200 pengőjük eredményezi, hogy a százmilliós keret már egészen bő Egyes számára 12 fillér Az alispáni Jelentés A posta már kikézbesítette Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tagjainak a december hó 17-én tartandó rendes közgyűléshez intézett jelentést, amelyben Szongott Edvin alispán beszámol az elmúlt három hónapra vonatkozó eseményekről A vármegye tisztviselőinek létszámviszonyai — kezdi jelentését az alispán — az elmúlt időszakban sem javultak s csak az állandó megfeszített munkával és a hivatali munkaidő erős meghosszabbításával volt elérhető az, hogy hivatalaink a velük szemben támasztott követelményeknek meg tudtak felelni. A komoly idők szavát megértjük és mindent elkövetünk, hogy önvédelmi háborúnk sikeres befejezéséhez minden erőnkkel és képességünkkel hozzájáruljunk. A községi közigazgatás terén változatlanul fennállanak azok a rendkívüli nehézségek, melyekre korábbi jelentésemben rámutattam. Részint a létszám elégtelensége, részint az a tény, hogy még a meglevő állások közül sem tölthetők be véglegesen azok, melyek a visszatért országrészekbe történt kinevezésekkel megüresedtek, a községi igazgatás munkáját nagyon súlyossá teszik. Remélem, hogy a készülőben levő közigazgatási törvény belátható időn belül enyhíteni és javítani fog a mai állapoton. Ezt követően beszámol az alispán vármegye és a községek háztartásáról és megállapítja, hogy a befolyt összegek majdnem elérik a f. évi kivetési eredményeket s minden remény megvan rá, hogy december hónap végéig a kivetés nemcsak , hogy teljes egészében befolyik, de