Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-12-17 / 92. szám

um. Motora. Szekálii, 1941 december 17. (Szerk­) 92. tzím­. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 BLÁZSIK FERENC Blöff Egész évre — 12 pengő zetéss­e­l|: || Félévre_ _ _ 6 pengő A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díja­­‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. — A hírrovatban el­helyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint­­ a nyú­ltér soros­ként 60 fillérbe kerül. Á ílást keresőknek 60 százalék kedvezmény. Bankoknak és vállalatoknak 60 százalék felár. Megindul a Sió hajózhatóvá tételének munkája Tolna vármegye közgazdaságá­nak, közlekedésének évszázados, régi problémája a Sió hajózhatóvá tétele és eképpen termő­területünk nagy részének az olcsóbb vízi for­galomba való bekapcsolása. A Ba­latonnak a Dunával való összeköt­tetését már a rómaiak megterem­tették, azonban a Dunántúl belsejé­nek, szivének: Zala, Veszprém és Somogy vármegyéknek az állandó hajózó vonala mindig csak jámbor óhaj maradt. Nagy befolyású poli­tikusainknak úgyszólván mindegyike felismerte ennek a kérdésnek szinte sorsdöntően fontosságát és annak idején mind azon igyekezett, hogy az akkor élen volt kormányok a Sió szabályozási és hajózhatóvá­­ tételi munkáit a megvalósuláshoz segít­­sék. Sajnos ezek az akciók akkor úgyszólván teljesen sikertelenek ma­radtak. Most viszont a legnagyobb öröm­mel adhatunk hírt­ róla, hogy vitéz Mádi Kovács Imre főispánunk lan­kadatlan energiája, kiváló agilitása és tekintélyes közgazdasági tudása annyira előkészítette ezt az ügyet, hogy a kormány beleillesztette az óriási jelentőségű­ beruházási mun­kát a jövő évi programba. Mint értesülünk, a Sió szabályo­zásának és hajózhatóvá tételének ér­dekében e hó 10 én Zala, Veszprém, Somogy és Tolna vármegyék részé­ről egy küldöttség kereste fel lo­sonci báró Bánffy Dániel m. kir. földmivelésügyi minisztert. A küldöttséget dr Antal István igazságügyi államtitkár, Veszprém vármegye pápai kerületének ország­gyűlési képviselője vezette és abban részt vettek: dr Mesterházy Ferenc Veszprém vármegye főispánja, dr Simon György pápai protonotárius, veszprémi egyházmegyei kanonok, felsőházi tag, gróf Széchenyi Endre Somogy vármegye főispánja, dr Meixner Emil a lengyeltóti kerület országgyűlési képviselője, vitéz Mádi Kovács Imre Tolna vármegye fő­ispánja, dr Őrffy Imre felsőházi tag, dr Szakáts Pál a szekszárdi kerü­let országgyűlési képviselője és dr Illovszky János országgyűlési kép­viselő Zala vármegye részéről. A küldöttség vezetője kérte a föld­mivelésügyi minisztert, hogy a Sió szabályozását és hajózhatóvá téte­lét, melyhez kiszámíthatatlan fon­tosságú közgazdasági és mezőgaz­dasági érdek fűződik, illessze be a cca. 1 és fél milliárdot kitevő vizi­­beruházási terv keretébe. Báró Bánffy Dániel földmivelés­ügyi miniszter válaszában a leg­nagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttséget és rámutatott arra, hogy a Sió szabályozásának és hajóz­hatóvá tételének átdolgozott tervei e hó elején elkészültek s hogy a Sió szabályozásának és hajózha­tóvá tételének ügyét véleménye sze­rint a többi viziberuházásokkal szemben elsőbbség illeti meg s hogy az a terve és szándéka, hogy a Sió rendezésének munkálatait már 1942. év tavaszán megkezdett és pedig 7,2 milliónyi költségelőirányzattal, mely összegből a régi siófoki zsi­lip átépítését, ezzel kapcsolatban egy erőmű létesítését és két hajóz­ható kamara-zsilip építését, és pedig egyet Siófoknál, egyet pedig Jut (Somogy megye) községnél vettek tervbe. A földmivelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályánál nyert infor­­­­mációk szerint a Sió szabályozásá­nak és hajózhatóvá tételének mun­kálatai kb. 6—7 esztendőt fognak­­ igénybe venni, viszont 1943. évben a Sió munkálataival párhuzamosan megkezdik a Duna—Tisza-csatorna kiépítését is,­­mely lehetővé fogja tenni azt, hogy a Tiszántúl a Du­nántúl nagy részével viziúton fog közlekedhetni. A küldöttség nagy örömmel vette tudomásul a földmivelésügyi minisz­ter válaszát és hálás köszönetét nyil­vánította jóindulatáért és szives meg­értéséért. Ezzel a Dunántúl egyik legége­tőbb is igen régen vajúdó problé­mája nyer megoldást, melynek be­fejeztével kiszámíthatatlan mezőgaz­dasági fellendülésben fognak az ér­dekelt vármegyék részesülni, nem is beszélve arról a közgazdasági haszonról, mellyel a Sió-kérdés vég­leges megoldása járni fog. Mi pedig megállapíthatjuk, hogy vitéz Mádi Kovács Imre főispán, aki ezt az óriási fontosságú ügyet a ba­latoni vármegyék érdeklődésének előkészítésével és állandó ébrentar­tásával a megvalósulás stádiumába juttatta, kitörölhetetlenül beírta ne­vét szülő­vármegyéje történetébe. zel áll a teljes befizetéshez, úgy­hogy a kötvényekből már csak mér­sékelt készletek állanak rendelke­zésre. Az első pillanattól kezdve bi­zonyos volt, hogy e kölcsönakció­­nak nagy sikere lesz, mégis öröm­mel és megnyugvással kell tudo­másul venni ezt az általános érdek­lődést. Erdélyért megmozdult az egész ország, valahogy mindenki becsületügyének érezte, hogy Er­dély újjáépítéséhez a maga­stehet­­ségéhez mérten hozzájáruljon. De­cember 23-án lejár a jegyzési ha­táridő, aminek végeredménye majd messzehangzóan fogja hirdetni a ma­gyar összetartást! Erdélyi kötvény a karácsonyfa alatt A magyar társadalom szeretettel, megértéssel fogadta az Erdélyi Nye­­reménykölcsön kibocsátását és im­már hetek óta változatlan, sőt nö­vekvő tömegkben jegyzik ezt a való­ban szívünkhöz nőtt építő kölcsönt. A közelmúltban egyébként újabb lendületet kapott a jegyzés. Amióta Kormányzó Utunk is belépett a köt­vénytulajdonosok sorába, a magyar kisemberek százai és ezrei fektetik kis tőkéiket ebbe az egyén és a nem­zet szempontjából egyaránt hasznos kölcsönakcióba. Igen jó hatást tett az OMGE fel­hívása is és általában megállapít­ható, hogy rengeteg a kisember 50 és 100 pengős kötvényvásárlása. Jó példával járnak elő e tekintetben a gazdálkodó emberek, a törpe és kisbirtokosok, akik szinte minden nélkülözhető fillérüket erre a célra fordítják. És valóban, keresni sem lehet okosabb, hasznosabb tőke­­biztosító befektetést, mert hiszen a kölcsön húsz év múlva visszatérül, állandóan kamatozik és húsz éven át évente kétszer igen nagy remén­­nyel nézhetnek a sorsolás elé. A hét darab milliós főnyeremény mel­lett rengeteg szintén komoly ös­­­szegű nyeremény kerül kisorsolásra, ami mindenképpen alkalmas arra, hogy a jegyzési kedvet fokozza. Az ünnepek közeledtével igen ér­dekes jelenség figyelhető meg: ka­rácsonyi ajándék lesz az Erdélyi Nyereménykötvény.­­ A szülők, a gyermekek, a rokonok, barátok egy- egy kötvényt vásárolnak, hogy azt tehessék a szentestén szeretteik ka­rácsonyfája alá. De megmozdultak a községek, a városok, a törvény­­hatóságok is. Lapjaink naponta köz­lik az újabb és újabb jegyzéseket, amelyek közt egészen komoly téte­lek is akadnak. Megható és örven­detes a kisebb-nagyobb községek jelentkezése, amelyek szintén részt akarnak venni Erdély újjáépítésé­ben. Egyénenként és közületenként egyforma a lelkesedés, mégis újra és újra rá kell mutatni a magyar kisgazda, a magyar kisember nagy részvételére. Az ő 50 és 100, vagy 200 pengőjük eredményezi, hogy a­­ százmilliós keret már egészen bő Egyes szám­ára 12 fillér Az alispáni Jelentés A posta már kikézbesítette Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága tagjainak a december hó 17-én tar­­tandó rendes közgyűléshez intézett jelentést, amelyben Szongott Edvin alispán beszámol az elmúlt három hónapra vonatkozó eseményekről A vármegye tisztviselőinek lét­számviszonyai — kezdi jelentését az alispán — az elmúlt időszakban sem javultak s csak az állandó megfeszí­tett munkával és a hivatali munka­idő erős meghosszabbításával volt elérhető az, hogy hivatalaink a ve­lük szemben támasztott követelmé­nyeknek meg tudtak felelni. A ko­moly idők szavát megértjük és min­dent elkövetünk, hogy önvédelmi háborúnk sikeres befejezéséhez min­den erőnkkel és képességünkkel hozzájáruljunk. A községi közigaz­gatás terén változatlanul fennállanak azok a rendkívüli nehézségek, me­lyekre korábbi jelentésemben rá­mutattam. Részint a létszám elég­telensége, részint az a tény, hogy még a meglevő állások közül sem tölthetők be véglegesen azok, me­lyek a visszatért országrészekbe tör­tént kinevezésekkel megüresedtek, a községi igazgatás munkáját na­gyon súlyossá teszik. Remélem, hogy a készülőben levő közigazga­tási törvény belátható időn belül enyhíteni és javítani fog a mai ál­lapoton. Ezt követően beszámol az alispán vármegye és a községek háztartá­­­sáról és megállapítja, hogy a be­folyt összegek majdnem elérik a f. évi kivetési eredményeket s minden remény megvan rá, hogy december hónap végéig a kivetés nemcsak , hogy teljes egészében befolyik, de

Next