Tolnamegyei Ujság, 1941 (23. évfolyam, 1-94. szám)

1941-03-14 / 21. szám

2 TOLNAHEGYEI ÚJSÁG 1941 március 14. Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter a Magyar Élet Pártja bácsbodrogmegyei és bajai szerve­zetében mondott nagy beszéde kap­­csán szintén fontos kijelentéseket tett a zsidókérdést illetően is. Rá­mutatott arra, hogy ez a kérdés út­jában áll annak a nagyvonalú fej­lődésnek, ami nem maradhat el és ami miatt Magyarországnak is meg kell oldania ezt a nehéz kérdést. A Teleki kormány vállalta és véghez is viszi a kérdés megoldását. Ez a megoldás, mint ahogy azt a minisz­terelnök is kijelentette, teljes meg­oldás lesz. Éppen azért, mert a kor­mány nem akar átmeneti jellegű intézkedéseket tenni, a kormányra kell bízni a megoldás időpontjának megállapítását. Legyünk tehát itt is bizalommal és megértéssel a kor­mányzat iránt, hiszen ebben a kér­désben is világos és határozott ál­láspontot foglal el és tisztában van a megoldás fontos és sürgős vol­tával és mint ahogy a pénzügy­­miniszter Baján kijelentette, a meg­­­­oldás ideje nincs messze. Ne gon­dolja senki, — mondotta választói előtt — hogy évekre elnyúlhatik a zsidókérdés végleges megoldása, mert csak hónapokról van szó. Egyébként a zsidóság kikapcsolása a magyar gazdasági élet irányítá­sából folyamatban van. A mai időkben, amikor minden kérdés fokozottabb súllyal neheze­dik az ország sorsát intéző felelős vezetőkre, egységesen kell támo­gatnia a nemzetnek az országépítő programot, amelynek egyik pontját éppen a zsidókérdés megoldása képezi. A számos szociális jellegű gaz­dasági és kulturális programpont mellett nem utolsósorban a zsidó­kérdés kielégítő elintézése is az erős és magyarabb Magyarország megteremtéséhez vezet. Éppen ezért a kormányzatnak is fokozottabb gondosságra van szüksége, hogy a harmadik zsidótörvény valóban olyan legyen, ami teljes megnyugvást hoz és ami pontot tesz a kérdésre. — Várjuk tehát türelemmel, mert aki a kormányaidnál ül, tisztábban látja, mint bárki más a helyes irányt és a célhoz vezető legjobb utat. adat. Madocsa és Bölcske nem akar­tak töltést építtetni, azért van a te­rületük veszélyben. Az állammal, közigazgatással szemben ezért kö­vetelést sem támaszthatnak. Vitéz Mádi Kovács Imre főispán, mint az érdekelt ármentesítő társu­lat vezetőségének régi tagja, dr Ber­náth Béla felszólalására kijelentette, hogy 12 évvel ezelőtt felmerült Ma­docsa és Bölcske ármentesítésének kérdése. A paksi ármentesítő tár­társulat mérnökei el is készítették a szükséges tervezetet, sőt ez a tár­sulat az adminisztrációt is végezte volna, ha a két község megépíti a gátakat. Erre azonban Madocsa és Bölcske nem voltak hajlandók, így tehát mulasztás csupán a kárt szen­vedő érdekeltséget terheli. Báró Fidth Tibor a terményel­­szállításokra Budapestről leküldött közegeknek e téren való teljes tá­jékozatlanságát és adataiknak tel­jesen téves voltát tette szóvá, mik­or Bernáth Béla azt fejtegette, hogy a fővárosban azért van zsír­­hiány, mert a hizlaló gazda azért a sertésért,­ amely neki 240 P-ben van. Csupán­ 210 P-t kap, így van ez a göbölyhizlalással is, ahol a veszteség göbölyönként 15—20 P. Most aztán­­ hirtelen prémiumokat adnak a Budapestre felszállított hiz­lalt sertésük után, ez­ azonban már­elkésett intézkedés. Vitéz Mádi Kovács Imre főispán válaszolt a felszólalásokra, ígérve, hogy mindezeket jelenti a kormány­nak és mint kormánybiztos is azon lesz, hogy az árak megállapítását intéző bizottságokba bevonják a gaz­dákat is. Ezután az egyes közigazgatási ágazatok vezetői tették meg jelen­téseiket, amelyek tudomásulvétele után a plenáris ülés befejeződött és az albizottságok üléseztek. Közigazgatási bizottság Vitéz Mádi Kovács Imre főispán elnöklésével e hó 11-én tartotta vár­megyénk közigazgatási bizottsága március havi rendes ülését, melyen a hivatalfőnök tagokon kívül részt­­vettek: dr Bernáth Béla, Döry Fri­gyes, báró Fidth Tibor, dr Gőzsy Tibor, báró Jeszenszky József, Kne­­sély Ödön, Michék­ Mihály, báró Schell József, Schneider Gábor, Tóth Lajos és dr Vértesi György választott bi­zottsági tagok. Az ülés megnyitása előtti időben mély benyomást kel­tettek a megjelentek között azok a fényképfelvételek, amelyeket Eme­­ticzy Zoltán kir. műszaki főtanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke az árviz által megyénkben okozott ká­rokról bemutatott. Vitéz Mádi Kovács Imre főispán az ülést megnyitva, beszámolt az előző hónapban elhangzott kérel­mek és panaszok ügyében tett in­tézkedéseiről, bejelentve, hogy a te­henek abraktakarmány adagának a felemelésére irányuló előterjesztése a Közellátási Hivatal legnagyobb megértésével találkozott. A felhágói kertészetet a földmivelésügyi minisz­térium kertészképző iskola céljaira nem vásárolhatja meg, mert az túl­ságos nagy és nem áll annyi pénz a költségvetésben rendelkezésre, hogy azt az állam megvehesse. A vármegyei családvédelmi alap azon­ban abban a helyzetben lesz, hogy ezt a jól berendezett és értékes ob­jektumot megszerezhesse és a köz javára fejleszthesse. — A szekszárdi szövetkezeti szeszfőzde, gyümölcs­ös főzelékszárító-telep felállítása ügyében utasította a polgármestert, hogy vonja egybe azt az ezer hold kisgazdaérdekeltséget, amely a szesz­főzde és szárítótelep üzemét bizto­síthatja. Szekszárd város polgár­­mestere a telepet máris el tudja helyezni a felszabaduló csendőr­iskolában és a szükséges tőkét is biztosítani tudja. Ez lesz egyébként az első­ szövetkezeti szeszfőző- és szárító-telep. Báró Schell József örömmel üd­vözölte ezt az akciót, mert sokkal üdvösebbek a kisgazdaszövetkezé­sek, mint a mammutszövetkezetek. Knesély Ödön az elmosott tolnai hídfeljárók mielőbbi helyreállítását és a hidra­zsilip építését kérte Tolna, Fadd és Dunaszentgyörgy érdeké­ben is. Báró Schell József a termelés za­vartalan folytatásához szükséges in­tézkedéseket kért, báró Jeszenszky József pedig ugyanezen okból a leventéknek a tavaszi foglalkozta­tástól való felmentését szorgalmazta, mert az ország védelmével egyen­rangú 1941. évi közélelmezést csak így lehet biztosítani. Vitéz Mádi Kovács Imre főispán ígéretet tett arra, hogy a Holt-Duna híd feljáróinak kőhányásból leendő mielőbbi felépítésére az intézkedé­seket megteszi és bejelentette, hogy az érdekelt vármegyék fő- és al­ispánjaival, valamint törvényhozói­val még e hóban küldöttséget vezet a földmivelésügyi miniszterhez a Szó­szabályozás mielőbbi végrehajtására. Ugyancsak eljár a miniszternél a je­­lenték mentesítéséért is. Szongott Edvin alispánnak Tolna-bogyiszlói híd ügyében adott a felvilágosításai után dr Bernáth Béla panaszolta, hogy a kölesdi szigeten, ahol 500 holdat négyszer öntött el a múlt évben az árvíz, a lakosság mindössze 356 P adóelengedést kapott Ezt méltány­talannak tartja, mert ott holdanként 18—20 pengő adót kell fizetni. Kérte azután a főispánt, hogy a Siószabá­lyozás kérdését állandóan tartsa napirenden. Rámutatott azokra a hibákra, melyeket a Sió kotrásának eddigi munkáinál elkövettek. Kö­vetelte, hogy a másfélmilliárdra tervezett viziberuházásokból Dunán­túl is megkapja a maga részét és a Sió úgy szabályoztassék, hogy a termelő munkát többé sohase ve­szélyeztesse, amellett hajózhatóvá is tétessék. Rámutatott arra, hogy a Siótöltés fenntartásának elhanyago­lása a Nádor-csatorna társulat ügye. A társulatnak munkásosztagokat kellett volna kérni, mert azok ott hasznosabb munkát tudtak volna végezni, ahelyett, hogy a palánki mezőgazdasági szakiskolában hagy­mát szedettek velük. Gärtner Sándor pénzügyigazgató a kölesdi adóelengedés tekintetében adatok hiányában most nem tud válaszolni. Utal azonban arra, hogy ezeket az észrevételeket a jogor­voslati eljárás során kellett volna megtenni. Dr Bernáth Béla Bölcske és Ma­­docsa ármentesítésének hiányát pa­naszolta azzal, hogy ott 15.000 hold árterület van veszélyeztetve. Bölcs­­kétől Imsósig védtöltés építését kérte. Dőry Frigyes arra mutatott rá, hogy az árvédelem autonóm fel­A fenti cím alatt dr Mühl Henrik országgyűlési képviselő a Deutsche Zeitung szombati számában egy cik­ket közölt Tekintettel arra, hogy ez a cikk a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szö­vetkezetét is felemlíti, úgy erre, va­lamint egyéb helyt nem álló téte­lekre a TTSz nevében kötelesség­­szerűen kell válaszolnom A fent említett szövetkezetek is a TTSz tagszövetkezetei Hogy miért lettek azzá, vagy miért járultak 10 év előtt hozzá a TTSz alapításához, arról azt hiszem bővebben nem kell beszélnem azért, hogy önerejükre támaszkodva megvédjék érdekeiket a vállalatokkal, illetve a kartelekkel szemben. Az egyes községi szövet­kezeteket a vállalatok úgy használ­ták ki, ahogy akarták. És hogy ez nagy részben megszűnt, ezt kizárólag a TTSz-nek köszönhetjük. Mert ez egy tömbbe tudta gyűjteni a községi szövetkezeteket. Ezért a munkáért azt hiszem inkább elismerés, mint kritika járna. Egy másik szomorú eset, hogy a szövetkezetek berendezése a vállala­toké volt. Ez igaz, de ezt az örök­séget sajnos a TTSz nek át kellett vennie. De ma már hála Istennek ott tartunk, hogy a sok ezer pengőt érő berendezés legnagyobb része a szövetkezetek tulajdona. Ez termé­szetesen máról holnapra nem volt megoldható, csak hosszú, keserves munka után. — Nem szabad elfelej­teni az akkori liberális időket semi A jövő képét vázolva kitér a cikk­író arra, hogy a szövetkezeteknek maguknak kell a tejüket feldolgozni és értékesíteni. Itt is a minta a T. T. Sz. Tehát csak utánozni kell. Az első telep már működik is. De, hogy A fenti adatok világosan megad­ják a választ, hogy ép ellenkezőleg a tej évről évre szép emelkedést mutat, kivéve az 1939. évet. De erről később. Hogy a TTSZ nek 142-ről miért esett le a taglétszáma 82-re, arra legjellemzőbb a TTSz korrekt és csak a gazdaérdekeket szolgáló mun­kája. Ugyanis eredetileg Baranya megyéből a szentlőrinci járás és a siklósi járás egy része is Tolnához tartozott. Csak amikor Baranyában a szövetkezeti élet annyira megerő­södött, hogy a baranyai szövetkeze­tek is önállóvá lehettek, a TTSz ez megyeszerte megvalósulhasson, arra igen sok pénz kellett volna. Hogy milyen hosszú az út a szét­szórt szervezetlen vállalati kezekben levő szövetkezetek és az egységbe tömörült önállóan feldolgozó TTSz. telep, sőt reméljük, hogy rövidesen TTSz. telepek között ezt sem kell bővebben kifejteni Az utat és az irányt az országban ezen a téren is először a TTSz szabta és valósította meg, ha egyelőre kicsinyben is. A második lépés most következik, a tej literenkénti 0 6 filléres szövetkezeti kölcsönből. Ez a tagoknak kamato­zik és a belőle épült feldolgozó te­lep bizonyos idő múlva a gazdák tulajdona lesz. Más módszerrel gyorsabb iramban is meg lehetett volna ezt a kérdést oldani. De másoktól nem kértünk pénzt, mert függetlenségünket csak úgy tudjuk fenntartani, ha a saját erőnkre támaszkodunk Nézzük meg, hogy fest az az ál­lítás, hogy Tolna megyében a tejter­melés a TTSz. hivatalos megállapí­tása szerint az utolsó 4 év alatt 25 percentet esett és hogy itt a TTSz. mulasztást követett el, mert a tej­termelés emelkedése terén nem tett semmi intézkedést. Akárhogy is ku­tatjuk a dolgot, ilyen megállapítást nem találunk. De hogy a való hely­zetet vázoljam, a továbbiakban fel­tüntetem az utolsó 4 év eredményeit. Ezekből kitűnik, hogy az esés körül­belül 10 percentet tett ki, de ha visszamegyünk az első évre, akkor azt kell megállapítani, hogy nem esésről, hanem­ emelkedésről van szó. De országos­­ viszonylatban legke­­vésbbé talán Tolna megyében volt esés, bizonyára épp a Tolna megyei Tejszövetkezetek Szövetkezete miatt, segítségével akkor alakultak külön­álló megyei szövetkezetté. Ugyanez volt az eset a Cece környéki tej­­­szövetkezetekkel is. Ezek szintén a TTSz-ből rajzottak ki, annak anyagi és erkölcsi segítségével. De a kapocs, az együttműködés továbbra is meg­maradt közöttünk Hogy a tejter­melés terén az 1939 évben miért volt esés, annak okát azt hiszem még egy gazda sem felejtette el. A száj- és körömfájás a magyarázat erre. A másik ok, ami miatt a tej az utolsó 4 évben nem emelkedett oly mértékben mint kellett volna, az állathizlalás óriási fellendülése. A német tejszövetkezetek Év Taglétszám Évi tejmennyiség Egy tagszövetkezet (község) (község) évi átlagg tejmennyisége 1936. 142 23,915 249 168 417 2 1937. 97 24,116.659 248.625-03 1938. 82 20.883.532 254 555 2 1939. 82 18,736 451 228.493 3

Next