Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-11-06 / 80. szám

nt. mm. Lapunk mai számának melléklete a „Tolnamegyei Gazda" Snkntrl 1943 nomnter 6. (Sünből)(0. írtn TOLNAMEGYEI ÚJSÁG WUiNlÉNT KÉTSZKft MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP SMK­MMttség és kiaulákiista] SZEKSaiBOI NÍTOAHK ÉPÜUCTfcBm. — TELSFOHSülM Eöfnstési­g num­ is pM|« Falai2« aaszkeeető BLÁZSIK FERENC A lap ■«g|«h­aik minloa Mufilia és aaaabalaa. OtflialU dijak és hirdetések, valamint a lap süliem! részét illatő kitelemények a aiarkesztéséghez küldendők. Hirdetések éralt Legkisebb hirdetés 4 P, a hirdetés szStrogoldalon egy hasebmm 26 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 60 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 90 fillér, minimum 10 pengé. Álláskeresőknek 60 százalék engedmény. 34 Lezárult az áralakulás A pénzügyminiszter a nemzet­­védelmi­ propagandaminiszter októ­ber havi tájékoztató értekezletén gazdasági szakemberek előtt ismer­tette a kormánynak azokat a pénz­ügyi és gazdasági vonatkozású terveit, amelyekről már a képviselő­­házban elmondott költségvetési expozé alkalmával is szólott. Meg­állapította a pénzügyminiszter, hogy a panaszok és bajok legnagyobb részének az inflációtól való félelem az oka. A félelem ugyan már az utóbbi hetekben kevésbé volt érez­hető, bizonyára annak a felvilágo­sításnak az eredményeként, amit a kormány több ízben adott s amely szerint szó sem lehet inflációról, nem ismétlődhetik meg a múlt háborút követő pénzromlás, ami legfőképpen, vagy talán egyedül és kizárólag a háborút követő forra­dalmak következménye volt, amikor a gazdasági és pénzügyi irányítás teljesen hiányzott és az országban elsősorban gazdasági téren volt érezhető a felfordulás. A közönség azért fél az inflációtól, mert egy­részt hallja és olvassa, hogy a bankjegyforgalom emelkedik, más­részt pedig fokozódik a drágaság. Ami a bankjegyforgalmat illeti, ez­t ismételten kifejtette már a pénz­ügyminiszter — a háborúnak ter­mészetes következménye, a drága­ság pedig korántsem jelent inflációt, hanem csak a kereslet és kínálat közötti arány eltolódásának a kö­vetkezménye. Most van itt a lélektani pillanat — mondotta a miniszter —, hogy ezt a balhiedelmet a kormány le­­küzdje, mert az áralakulás lezárult és a kormány tartani fogja az ár­­nivót. Természetes, hogy a fekete­piacon, a zugforgalomban továbbra is többet igyekeznek majd besze­rezni, mint amennyi őket a köz­szükségleti cikkekből az osztó igazság alapján megilleti. Éppen ezért tekinti a kormány egyik legfontosabb feladatának a feketepiac elleni küzdelmet, aminek ellenszere mindenekelőtt a termelés fokozása. Megfeszített erővel kell igyekezni olyan cikkeket előállítani, amelyek elsőrendű szükségleteket elégítenek ki s úgy kell megszer­vezni az anyagelosztást és azok felhasználását,­hogy minél kevesebb áru kerüljön a zugforgalomba. Ha elvonjuk a zugforgalomból az árut — mondotta a pénzügyminiszter — és lehetővé tesszük, hogy a nor­mális közellátás számára több álljon rendelkezésre, akkor csökkenteni tudjuk a feketepiacon a keresletet és a kínálatot is. Szükséges azon­ban, hogy a háború tartama alatt mindenki elégedjék meg azzal, ami az igazságos elosztás mellett rendel­kezésére áll. Ne akarjon senki több elsőrendű szükségleti cikket vásá­­rolni, mint amennyi a jegyrendszer alapján egy-egy embernek jut. Megállapította a miniszter, hogy az árszabályozásnak bizonyos vo­natkozásban ki kell terjednie az ingatlanforgalomra is. Ez is nehéz feladat, mert az ingatlanforgalom leállítására senki sem gondolhat, viszont azonban az osztó igazság elve megköveteli, hogy a konjunk­turális ingatlanforgalmat az állam megadóztassa. Megadóztassa az eladó zsebébe jutott, a normálisnál sokkal nagyobb vételárat, de meg­adóztassa a vevőt is, aki bizonyára csak konjunkturális nyereségek bol­dog birtokosaként tudta ezt a vétel­árat megfizetni Valami olyan elv­nek kell kidomborodnia, hogy nem az egészséges ingatlanforgalmat akadályozza meg a kormány, hanem az ingatlanokkal való üzérkedést. Hiszen ez már körülbelül meg is történt akkor, amikor jövedelemadót vetett ki egy rendelet az öt évnél hamarabb gazdát cserélő ingatlanok konjunktúraszerű vételárára. Nem az a cél, hogy a tőkeerős kezeket elriasszák az ingatlan­vá­sárlástól, mert hiszen közérdek, hogy a föld tulajdonosai megfelelő forgótőkével rendelkezzenek. A cél egyedül az, hogy azt a felduzzadó fölös vásárlóerőt csapolják le, amely ma mindenáron ingatlanba kíván elhelyezkedni, ha kell, olyan felárak fizetésével is, amelyek nincsenek arányban sem a pengő vásárló­ere­jével, sem a földek reálisan meg­határozható árával. Ennek a konjunkturális nyere­ségnek megadóztatása bizonyára jótékonyan fog hatni az ingatlan árak terén ma észlelhető és alig megmagyarázható ugrásszerű emel­kedések lecsökkentésére. A Sárköz öntözése Az elmúlt héten ismét volt alkal­munk beszélni a Szekszárdon szü­retelő dr Őrffy Imre felsőházi tag­gal Az érintkezést azért is kerestük vele, mert érdeklődni óhajtottunk nála, várjon a Duna—Tisza csator­nának létesítése, amelyről a minap az összes újságok beszámoltak, nem fogja-e hátráltatni a mi ügyünket: a Sió hajózás tervének valóra váltását „ Amint azt a legutóbb is jeleztem”, válaszolta dr­eiffy, a Sió-hajózás ügye immár olyan stádiumba jutott, hogy annak megakasztása már nem lehetséges. A megvalósítás üteme természe­tesen sok körülményektől függ, melyek egy része jószándékunkon és akaratunkon kívül esik. Reméljük azonban, hogy ezek közt leküzd­hetetlen akadályok nem lesznek s biztosra veszem azt is, hogy az érdekelt vármegyék vezető emberei, élükön a legjobban érdekelt vár­megyék vezetőivel, mindent meg fognak tenni a netán felmerülő akadályok leküzdésére, hogy hajózás minél hamarosabban meg­a­induljon. Örvendetes tünet, hogy a jövő évi költségvetésben a Sió céljaira a tavalyinál egy millió pengővel többet vett fel a kormány. „Bevallom, — folytatta Orffy — hogy ismételt kísérleteim, melyek arra irányultak, hogy a Sió-csatornát vezessék le a Sárközön át Bátáig s hogy úgy kapcsolják be ezt a termékeny magyar vidéket is a vízi forgalomba, sikertelenek maradtak. Ennek magyarázatául meg kell említenem, hogy voltak olyan ko­moly hivatalos meggondolások is, amelyek a hajózható Sió medrét nem a mostani helyén kívánták kiemelni, hanem jóval feljebb és pedig keleti irányba vezetve azt valahol Paks alatt a Dunába. Ennek — az Istennek hála — megbukott tervnek oka kézenfekvő. A Sió­csatornán haladó hajók a Dunán éppúgy fognak fel, mint lefelé menni, már pedig közlekedési érdek, hogy a felfelé menő hajók se tegyenek felesleges utat, így pl. a Budapestre Siófokról menő hajó útja lényegesen rövidebb lenne, ha a Sió nem Tolna alatt, hanem pl. Qerjennél torkolna a Dunába. Csak örülnünk kell tehát, hogy ez a Sió-megrövidítési terv elejtetett. Viszont be kell látnunk, hogy ebből az okból a Sió torkolata még lejebb (Bátára) nem helyezhető. El kell azonban mindent követ­nünk, hogy a Balatonból jövő s a Mura bevezetése esetén bő­ségesen rendelkezésre álló vízből Szekszárd és Sárközünk legalább öntözővizet kapjon. Ezt a gondolatot erőteljesen és idejekorán kell képvisel­nünk. Magam már tettem kezdeményező lépéseket s miután elég biztató vá­laszt kaptam, újságunk révén fel­kérem vármegyénk érdekelt köreit, s vezetőségét, hogy ők is tegyenek meg mindent a nagy cél érdekében.* A fenti nyilatkozat kiegészítéséül meg kell jegyeznünk, mi is reméljük, hogy ezért a rendkívül jelentős­­ elgondolásért vármegyénk és Sárköz­i is erélyesen síkra fog szállni. Ünnepély a szekszárdi hősök temetőjében Mélyen megható, hazafias ünnep­ség színhelye volt Mindenszentek délutánján a Szekszárd-alsóvárosi hősök temetője, ahol három órára egybegyűltek a katonai és polgári hatóságok, az egyesületek, testüle­tek, a katonák, a leventék és az óriási közönség, hogy megjelené­sükkel megemlékezzenek azokról, akik az előző és a mostani világ­háborúban legdrágább kincsüket, életüket áldozták fel a Hazáért. A kegyeletes gyászünnepély a m. kir. 18. honv. gyalogezred zene­karának Hiszekegyével kezdődött, majd a Szekszárdi Daloskör éne­kelte művésziesen Petz Huber ve­zényletével Komócsy—Révfi­: Szen­telt hantok kezdetű hazafias dalát, melynek elhangzása után lépett a közönség elé Kováts Pál szekszárdi róm. kat. segédlelkész, aki az alábbiakban hódolt a megdicsőült hősök emlékének: Kováts Pál rk. lelkész beszéde Magyar Testvéreim ! A messze orosz hómezőkön a múlt esztendő kemény, hősi har­caiból egy uj magyar katonatemető született. A temető közepén egy nagyobb, nyírfából ácsolt fakereszt áll, a kereszten egyszerű bádog­tábla , rajta ez a pár sor szó írás: vobis gloria­ nobis exemplum, tietek a dicsősség, a miénk a példa. Testvéreié­, ez a pár szó jutott most eszembe, amikor itt állunk mi is a mi temetőnk hős j halottainak sírja mellett, a sírjaik felett őrködő Lgyes szám­ára 48 fillér

Next