Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-04-27 / 34. szám

4 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK TÖRVÉNYSZÉK. A csődbe jutott Paksi Takarékpénztár bünpöre. F. hó 26-án kezdődött a szekszárdi kir. törvényszék, mint büntető biróság előtt a csődbe jutott Paksi Takarékpénztár igazgatósági és fel­ügyelőbizottsági tagjai ellen megtartott főtár­gyalás. A bíróság tagjai: Kövessy Ödön kir. táblai bíró, mint tanácselnök, Fejős Imre és Kovács Károly törvényszéki bírák ; pótbíró Vachter Károly, jegyző, Dr. Gaál Dezső. A vádhatóságot dr. Kovacsek József kir. ügyész képviseli, a vádlot­tak közül pedig az elsőrendű vádlott Bán Lajos vezérigazgató, védője : Dr. Walter Károly buda­pesti ügyvéd, Deutsch Ábrahám és Steiner Dániel, vádlottak védője Dr. Weisz Ödön budapesti ügy­véd, Vetter Márton volt pénztáros részére hi­vatalból kirendelt védő Dr Miklós Sándor szek­szárdi ügyvéd, Hanoi Ferenc volt igazgatósági tag védője pedig Dr. Spányi Leó szekszárdi ügyvéd, a többi vádlottak valószínűleg csak a tárgyalás további folyamán vallanak védőt. Vádlottak: Bán Lajos, Vetter Márton, Deutsch Ábrahám, Schneppeldt János, Beehr Jakab (közben elhunyt) Wayer Antal, Popovits Gyula, Szentpétery József, Szeip Gyula, Steiner Dániel, Hanoi Ferenc, Döme István Kurc István, Kiss Pál, kik a csődbe jutott Takarékpénztárnak részben igazgatósági, részben pedig felügyelő­bizottsági tagjai voltak, Vetter Márton pedig pénztárosa. A fővádlott Bán Lajos azzal van vádolva, hogy kezdetben mint helyettes vezérigazgató, Vetter Márton pedig, mint cégjegyzésre jogosított pénztárnok az 1912 évi február hó 12 én elhalt Bán Gusztáv, vezérigazgatóval együtt a Paksi Takarékpénztár vagyonának kezelésével, gondo­zásával és felügyeletével megbízva, ezen minő­ségükben és azon célból, hogy maguknak és a Magyar Olajipar rt. budapesti cégnek jogta­lanul vagyoni hasznot szerezzenek, a Paksi Takarékpénztárnak, melynek érdekeit előmoz­dítani kötelességük volt, közösen tudva és akarva közel 400,000 korona vagyoni kárt okoztak. Bún Gusztáv, Bún Lajos és Vetter Márton a Magyar Olajipar rt.-nak az igazgatóság hozzá­járulása nélkül rengeteg váltókölcsönöket nyújtot­tak, így 1904-ben 9000 koronát, 1915-ben 7 tételben 121200 koronát, 1906 évbe 8 tételben 138,000, koronát 1907-ben pedig 18,000 koronát, továbbá Bán Guzstáv és Vetter Márton az igaz­gatóság tudta nélkül beleegyeztek abba, hogy a Magyar Olajipar r­-t. részére a Magyar Orszá­gos Központi takarékpénztár által nyújtandó 140.00 korona kölcsön erejéig bekebelezendő zálogjog a rangsorban megelőzze a Paksi Takarékpénztár javára ugyanez ingatlanra 240.0000 korona kölcsöntőke erejéig bekebele­zett zálogjogot, mely rangsori elsőbbség a Paksi Takarékpénztár hátrányára telekkönyvi­­leg keresztül is vezettetett. Bún Gusztáv, Bán Lajos és Vetter Márton a Paksi Takarékpénztár nevében 1907 február hó 22-én az igazgatóság tudta nélkül kész­fizetői kezességet vállaltak a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál a Magyar Olajipar r.-t. által felvett 140,000 koronás tartozásáért, azonkívül a Paksi Takarékpénztár az intézetnek a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál levő folyószámlájából 1917 évi március 12-én Bún Gusztáv és Vetter Márton Bún Lajos ke­zéhez 50,000 koronát, 1907 évi április 4-én pe­dig Bún Gusztáv és Vetter Márton 300000 ko­ronát Bún Gusztáv kezéhez utalványoztak ki és ezen összegeket Bún Lajos és Bún Gusztáv a budapesti intézettől sajátkezüleg felvették és nem fizették be a Paksi Takarékpénztárnak és a Takarékpénztár javára el nem számolták, • azonkívül Bún Gusztáv és Bún Lajos számos nagy összegű váltó értéket vettek fel, amelyek között szerepelnek 2 drb. 16,000 koronás, három 18,000 kor., egy 17200 kor., egy 21000 koronás, egy 25,000 koronás, egy 27,000 koronás, egy 35,000 koronás, egy 42,000 koronás, egy 89,500 koronás, egy 90,000 koronás tétel stb. A vádirat vádat emel továbbá Bán Lajos elsőrendű terhelt ellen, a büntető törvénykönyv 415. §-ának 1. pontja szerint minősülő csalárd bukás büntette miatt azért, mert egyrészt­­ azon célból, hogy a Paksi Takarékpénztár hitelezőit megkárosítsa, másrészt pedig azért, hogy a Paksi Takarékpénztár részvényeseinek osztalékot, igaz­gatósági és felügyelő-bizottsági tagjainak pedig jutalékot jogtalanul fizethessen, a Paksi Takarék­pénztár könyveit hamisan vezették azáltal, hogy jogtalanul folyószámlát nyittattak Bún Gusztáv névre, ezen folyószámlán Bún Gusztáv terhére jogtalanul beírattak 64,643 koronát és ezen koholt követelést a Paksi Takarékpénztár­nak 1911. évi mérlegében vagyon gyanánt vették fel és ezen valódinak feltüntetett mérleg alapján még 1912. évben megtartott közgyűlésen 18,000 korona osztalékot és 1757 korona jutalékot fizet­tek ki; — azonkívül a vádirat vádat emel Bán Lajos elsőrendű és Vetter Márton másodrendű terhelt ellen csalárd bukás büntette miatt azért, mert azon célból, hogy a Paksi Takarékpénztár hitelezőit megkárosítsák, egyes betevőknek ki­fizetéseket eszközöltek, avagy engedmény útján követeléseket átruháztak. A gondosan megszer­kesztett vádirat ezután részletesen felsorolja az ilyen módon kifizetett összegeket. A többi terhelt mint igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag az­zal van vádolva, hogy a Paksi Takarékpénztár fizetésképtelenségét gondatlan üzletvezetés és ren­des üzletköréhez nem tartozó üzletek által idéz­ték elő , hogy a mérleget nem pontosan és nem gondosan állították össze és vizsgálták meg stb. A nagyszabású bűnperben a tárgyalás szer­dán reggel 9 órakor kezdődött és a szokásos alakiságok elintézése után Bán Lajos elsőrendű vádlott kihallgatásával kezdődött, aki a bíróság által hozzá intézett kérdésekre azzal válaszol, hogy ő az ügyekről tudomással nem bír és hogy mindenben édesatyjának befolyása alatt állott, akivel neki szembe helyezkednie nem lehetett. Az egész délelőtt az ő kihallgatásával telt el, tárgyalást, amely előreláthatólag hosszú időt vesz­­ igénybe, tekintettel a terheltek és tanuk nagy számára, csütörtökön reggel folytatják. 19­6 április 27. Nagy erdőt, nagy birtokot készpénzzel veszek. Közve­títőt díjazok. Részletes leírást a kiadóba Sz. Gy. címre kérek. Bencze Mihály 73 kutása elvállal mindennemű kut­­munkát, u. m. ui kutasást, alárakást, tisztogatást és kut­­kerités készítését. — Bő­vebbet lakásán Szekszárd, Alkotmány-utca 240. szám. Rézgálic hiányában! Permetezzünk Kénmáísal és Hypermangannal. Ezek nem újak, már régen elismert, hogy a rézgálicot pótolja, ebben még csalódás nem érte a szőlős gazdákat. Kapható: Garay drogéria Szekszárd. A rendkívüli viszonyok és magas gabonaárak miatt minden gazdának érdekében áll, hogy jégkárok ellen mielőbb biztosítson. Intézetünk a legmesszebbmenő kedvezményeket nyújtja feleinek, kik állandóan nála biztosítanak. Az a célunk, hogy a jogbiztosítást a kisebb gazdák részére is könnyebben, kevesebb anyagi áldo­zatok árán hozzáférhetővé tegyük, miért is a biztosítási­ díjak, mint a múlt évben a legcsekélyebb összegben vannak megállapítva. A biztosítási árak ellenben jelentékenyen felemeltettek. Búza szalma nélkül métermázsánként 38 bor, Rozs „ „ „ 30 99 Kétszeres „ 32 99 Árpa „ „ (takarm.) * 24 99 Zab­o­n n 25 99 Kukorica (magyar) 25 r> Kukorica cinquantin 28 99 Dohány 60 99 Homoki bor 60 99 Hegyi bor 80 99 Már 2000 koronát meghaladó biztosítások külön szerződés tárgyát képezik. A díjösszeg aratás után, tehát októberig fizethető. Tolnamegyei Takarék és Hitelbank a Phönix biztosító társaság főügynöksége Szekszárdon. Szekszárd, 1916. Molnár-féle Nyomdai Műintézet és Szab. Iróadzatgyár Részvénytársaság nyomása. 750. flkvi 1916. szám. IE3red­etmény. Kisdorog és Tabód községeknek telekkönyvi betétei az 1886. évi XXIX., az 1889: XXXVIII. és az 1891: XVI. törvénycikk értelmében elkészíttetvén és a nyilvánosság­nak átadatván, ez azzal a felszólítással tétetik közzé: 1. hogy mindazok, kik az 1886: XXIX. t.-c. 15. és 17. §-ai alapján — ideértve e §-oknak az 1889: XXXVIII. t.-cikk 5. és 6. §-aiban és az 1891: XVI. t.-cikk 15. §. a) pontjában foglalt kiegészítéseit is — valamint az 1889: XXXVIII. t.-cikk 7. §-a és az 1891: XVI. t.-cikk 15. §, b) pontja alapján eszközölt bejegyzések érvénytelenségét ki­mutathatják, e végből törlési keresetüket, azok pedig, akik valamely tehertétel átvitelének az 1886: XXIX. t.-cikk 22. §-a, illetve az 1889: XXXVIII. t­c. 15-ik §-a alapján való mellőzését megtámadni kívánják, e végből keresetüket hat hónap alatt, vagyis, 1916. évi november hó I.­napjáig be­zárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított törlési kereset annak a harmadik személynek, aki időközben nyilván könyvi jogot szerzett, hátrányára nem szolgálhat; 2. hogy mindazok, akik az 1886: XXIX. t.-cikk 16. és 18. §-ainak eseteiben — ideértve az utóbbi §-nak az 1889: XXXVIII. t.-c. 5. és 6. §-aiban foglalt kiegészítéseit is — a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése elle­nében ellentmondással élni kívánnak. Írásbeli ellentmondá­sukat hat hónap­­ alatt, vagyis 1916. évi november hó I. napjáig bezárólag­­ a telekkönyvi hatósághoz benyújtsák mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő letelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog; 3. hogy mindazok, akik az 1. és 2. pontban körülirt eseteken kívül a betétek tartalma által előbb nyert nyilván­könyvi jogaikat bármily irányban sértve vélik, — ide értve azokat is, akik a tulajdonjog arányának az 1889: XXXVIII. t-c. 16. §-a alapján történt bejegyzését sérelmesnek találják, e tekintetben felszólalásaikat tartalmazó kérvényüket a telek­könyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis 1916. évi november hó I.­napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után a betétek tartalmát csak a törvény rendes útján és csak az időközben nyilván könyvi jogokat szerzett harmadik személyek jogainak sérelme nélkül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, akik a betétek szerkesztésére kiküldött bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy amennyiben azokhoz egyszersmind egyszerű máso­latokat is csatoltak, vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az eredetieket a telekkönyvi hatóságnál átvehetik. A bonyhádi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi ható­ság, 1916. évi április hó 17-én. RUZICZKY, kir. járásbiró

Next