Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Szegzárd, 1891. 42.szám­. •' Vasárnap, október 18. ' Előfizetési ár: Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám 6 frt — kr.­ I 3 »---r „ 50 , • • 12 . Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kivül elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi­ utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODKÁE ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések, is a szer­kesztőséghez intézendők. A főgymnásium kérdéséhez. A „Tolnavár­megye“ 40-ik számában Sántha Károlynak azon indítványát, hogy a most meglevő két algymnasium egyesítéséből s e megye intelli­gens elemeinek támogatásával egy főgymnasiumot létesítsünk, két oknál fogva kifogásolták: egyike az, hogy nem a megye székhelyén lé­tesülne, a másik pedig, hogy protestáns illetőleg felekezeti jellegű lenne. Legyen szabad mindkét kifogásra röviden sze­rény észrevételeimet megtennem. A legfőbb baj az, hogy megyénkben nincs főgymnásium, s így az egész vármegyé­nek s­z­ü­l­e­i kényszerülnek fiaikat messze vidékre sok költség mellett gymnasiumba küldeni. Úgy hi­szem tehát, hogy mégis kisebb baj volna az a me­gyére nézve, ha csak az amúgy is félreeső,és a sok hivatalnak összecsoportosítása miatt drága la­­kásu és élelmezésű székhely lenne kénytelen fiait ugyanazon megye édes gyermekének, egy másik meg­felelő Városnak falai közé küldeni taníttatás végett. Igaz ugyan, hogy a megye székhelye mint a szülőknek elkényeztetett gyermeke — már csupa önzésből sem látná szívesen, ha akármelyik város, mint például a vármegyének­ — csakugyan el le­het mondani — mostoha­gyermeke, Bonyhád ré­szesülne ez előnyben, ámde nemcsak ily,szempont­ból ítélendő meg egy ily nagy fontosságú kérdés. Először is méltányossági szempontból tekintve nem lehet Bonyhád ellen kifogást tenni, másodszor nemzeti szempontból bűn volna ide nem helyezni, harmadszor kivitel tekintetében ez lenne a legegyszerűbb, legolcsóbb és leg­­célszerűbb. Legegyszerűbb azért, mivel Bonyhádon kész épület, tágas udvar, gyönyörű park már készen várja a főgymnasiumot. Legolcsóbb azért, mert legalább is 10*000 frtnyi tőke már meg van. Legczélszerűbb pedig azon oknál fogva, mi­­­­vel az algymnasiumnak újonnan fölépült a tápintézete — mint eddig is tette — ezután is­ olcsón látná el valláskülönbségre való tekintet nélkül e vidék szegényebb sorsú tanulóit. A cikkírónak második kifogása, hogy a Bony­hádon kibővítendő főgymnásium protestáns, illető­leg felekezeti jellegű lesz. Én őszintén megvallom, ezt sem tartom ko­moly kifogásnak, úgy tudom, hogy a múltkori mozgalom is egy felekezeti jellegű főgymnásium érdekében történt s bizonyára nem azért maradt sikertelen, mivel a többi felekezet nem támogatta, — hiszen láttunk magában a bizottságban refor­mátust, lutheránust és izraelitát. Ha tehát egy katholikus jellegű , még csak létesítendő főgymnásium érdekében e megyének minden fölvilágosodott fia áldozott volna, miért kel­lene attól félni, hogy egy már közel 100 év­es múlt­tal bíró és csakugyan nemzeti missiót teljesítő prot­ algymnasiumnak főgymnasiummá való kibővítésé­nél, e megyének intelligens elemei visszahúzódnának. Ri­hde nagyon téved cikkíró, ha azt hiszi, hogy ez merev felekezeti intézet lesz. Eddig — pedig saját erőnkből tartottuk fenn — nem volt az, a­mint a különböző vallású tanulók száma is mutatja; ezután pedig, a­midőn az állammal ,pak­­tálni akarunk, nem is lehetne azzá. A 8á­rki törvények értelmében keletkezett á­ll­a­m­i­l­a­g­ s­e­g­é­l­y­e­z­e­tt protestáns fő­­gymnasiumok egyenértékűek — bocsánat e kifeje­zésért — az úgynevezett királyi katholikus gymnasium címmel bírókkal. Mindkettőben ugyanazon egy miniszternek kiadott utasítása sze­rint. tanítanak s ugyanazon főigazgató felügyelete alatt működnek. A különbség csak az, hogy kormányzat te­kintetében az a fél bir több befolyással, a ki töb­bet fizet hozzá. Ily intézeteknél minden felekezet számára külön hitoktatók vannak s így nem hiszem, hogy felekezeti szempontból kifogás alá eshetnének. Ne torzsalkodjunk tehát! Vállt vállhoz vetve, aránylag kevés költség mellett, körülbelül 10.000 frt egyszer s mindenkori befektetés és évenkénti 1600 frtnyi segély mellett, azon helyzetben volnánk, hogy a magas kormánynál sikeres lépéseket tehes­sünk. Ha itthon tisztáztuk a helyzetet, ha mi egy­másnak kezet nyújtunk, lehetetlen, hogy a magas kormány nemes intenziónkat ne pártolná. Legyen azért Szegzárdnak egy olyan leány­­nevel­ő intézete, a­hová, e megyében minden mű­velt anya oda adhassa leányát, maradjon meg pol­gári iskolája, sőt bővíttessék ki vincellér iskolával, fejlődjék selyemgyára, de a főgymnasiumot enged­jék át Bonyhádnak, az amúgy is mindig csúfolt „Schwäbische Türkei“ székhelyének. Marhauser Imre. * • , . * .­­ |. **r.. é . . • Egész terjedelemben közöltük Marhau­ser úr cikkét, annak bizonyságául, hogy mi lapunkban az ellenkező nézetek kifejtésének is szívesen adunk tért, de másrészt, mert a vita elől kitérni nem szoktunk. ( . A t. cikkíró úr azonban alaposan téved, ha azt hiszi, hogy mi ellene vagyunk a bonyhádi pro­testáns főgymnásium eszméjének. Ám ha a bony­hádi algymnásiumot főgy­mnásiummá emelik, ennek senki jobban örülni nem fog, mint mi, de ennek daczára nem térhetünk el ama álláspontunktól, mely szerint­, ha a vármegye közönsége egy főgymnásium létesítése érdekében aktióba lép, akkor e főgymná­sium Szegzárdot illeti meg első sorban. Nem ön­zésből, mint a czikkiró ar állítja, nem helyi haza­­fiságból, tartjuk erre Szegzárdot első sorban hiva- TÁRCZA. Az uj Thulei. Fiatal élte átkát — Szerette a leánykát örült szerelmesen. S mi volt jutalma tőle P Meghívó esküvőre Lilaszín levelen. És nem kapott szivéhez, És nem szavalta éghez: „Az asszony mind hamis“. Eljött a nász s e napra Rendében volt a frakkja, S ott volt a lakzin is. Mulatott nagy vidáman; A köszöntők sorában Legelső volt övé. Ivott s járt hetyke tánczot, Veszettül íhajázott — Az ördög bújt belé, Azóta sir­ halvány, Többé soha se hallám Szokott vidám szavát; Hüllővér lett a vére, Az egész életére bímulatá magát. Vásárhelyi. Római uti emlékek. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — Az ódombovári állomásnál csatlakoztunk, Pin­tér József bonyhádi esperes-plébános úr és­én, a Budapestről szeptember 26-án délben elindult ma­gyarországi zarándokokhoz, kik az apostol-fejedel­mek és sz. Alajos sírja látogatására a keresztény­ség dicső fővárosába , Rómába siettek. Heted­magunkkal­­ ültünk egy szalon­kocsiban, és e kis publikum is az országos jelleget viselte magán, lévén együtt egy ifjú Zichy gróf Fehérmegyéből, egy esperes Abaujból, egy káplán Eperjesről, egy mérnök Szepességből, egy ügyvéd Debrecenből és mi ketten Tolnavármegyéből. A Muraközön és Zágrábon éjjel haladván át, kora hajnalban a kietlen Karszt-vidék szemlélésébe merültünk el, mely a mily véghetetlenül szegény, oly vadregényesen érdekes. A kis társaság egyik tagja sem járván még erre, nem tudtuk magunkat tájékozni az iránt, hogy körülbelül hol s mikor pillantjuk meg legelsőbben az Adriát, s igy sike­rült is a völgyekben elterülő kora hajnali nagy dért — tengeröbölnek néznünk. Már világos nap­pal volt, midőn végre megláttuk az igazi magyar tengert s a rajta libegő kis vitorlás hajókat, a ke­nyere után járó, szegény halásznéppel. Fiuméban a zarándoksereg sz. misét hall­gatván, nyomban utána az Agathe nevű tengeri hajóra­ szállott s onnan élvezte csak igazán Fiume fölötte kies perspektíváját,­­mely a vasútról, Zág­rábból jövet egyáltalán nem élvezhető. Orvosunk, a szegzárdi születésű Dr. Lőrinci, azt hajtogatta, hogy ha a tengeri betegséget ki akarjuk kerülni, jól éljünk és bőven táplálkozzunk­­ a hajón. Ámde nem igen volt mivel! Fehér kávé egyátalában nem kapható, a sódar­u szagos volt. A készletben levő* egy pár porció gulyást a sze­­mesebbek nagy hamar elkapkodták s igy a legtöb­ben ebédre sem kaptak egyéb főtt ételt, mint a tinhalat (németül Tonfisch), melyet pedig erős „il­latánál“ fogva bizony nem valami szívesen vesz be a hozzá, nem szokott magyar gyomor. Az időjárás, míg csak a hajón voltunk, reg­geli 9 órától esti­­ 9-ig, andalítóan szép és csendes volt, mint nálunk akár a legderültebb májusi na­pon. Hajónk nyugodt méltósággal siklott tova s szaporán szelte a tenger sötétkék vizét. Az utasok a legjobb hangulatban gyönyörködtek — délelőtt a Quarnero vidékének kedves panorámájában, dél­után pedig — a nyílt tengeren — a delfinek ko­mikus akrobata-mutatványain. A vallásos kedélyű utasokra nézve megható részlete volt e tengeri pá­lyának, midőn délben vagy harmincz papnövendék­i— zsenge korával járó csengő hangon — eléne­kelte az „Ave maris Stella“ és „Salve regina« kez­detű Mária-himnuszokat. Anconáig nem is volt semmi különös baj, mert az, hogy néhányan egy BZ&T* Lapunk xolsli száma 10 oldalra terjed- **2$^

Next