Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-17 / 16. szám

1892. április 17. TOLNA VÁRMEGYE.____________ _________________________________________ — Érdekes matinéé. A folyó hó 24-én­­ ál­landó matinéén ritka élvezetben fog a közönség ré­szesülni. Többek között Weber C-dur zongora ver­senye és Raff Tarantellája kerül előadásra 2 zon­gorán. Utóbbi darab a Them testvérek híres force-száma. Előre is figyelmeztetjük erre a mati­nééra a műértő közönséget. — A Hubay hangverseny műsora, mely rend­kívül érdekes és választékosba következő : 1. „Kreu­tzer szonáta“ Beethoven, a) Adagio sostenuto, b) Presto, c) Andante con Variazione. d) Finale (Presto), előadják Hubay J. Bodó A. 2. a „Air“ a G-húron Bach. b) „Románcz“ Svendsen. c) „Ze­phir“ a „Virágrege“ cyclusból Hubay. Előadja Hu­bay Jenő. 3. a) „Resignatio“ b) „Polonaise“ Pade­­revsky, előadja Bodó. 4. a) Bölcsődal“ Reber. b) Csár­da jelenetek“ Hubay. Előadja Hubay J. 5. a) „Ber­ceuse“ Grieg. b) „Valse burlesque“ Bodó. c) „Ma­gyar ábránd“ Zimay. Előadja Bodó Alajos. 6. Fé­nyes hegedű változatok a „Komám asszony“ dal­lama felett. Hubay Jenő. Szerzé és előadja Hubay Jenő. 7. Nagy „Rákóczy induló“ átirat hegedűre és zongorára, előadják Hubay Jenő és Bodó Alajos. A hangverseny iránt nagy az érdeklődés. Jegyek előre válthatók Kram­mer Vilmos könyv-, zenemű- és papírkereskedésében. — A Balog fa. A Balog fát a téli időjárás nagyon megviselte, erősen korhad s félő, hogy ha az esős időjárás bekövetkezik, még nagyobb pusz­títást visz rajta véghez. Óhajtandó tehát, hogy a szükséges javítások mihamarabb eszközöltessenek. — Decs község uj lelkészének, Bús Lajos­nak ünnepélyes beigtatása május 1-én történik. — Segély az ínségeseknek. Az árvamegyei inségügyi bizottság elnökének jelentése szerint ezen megye ínségesei részére április 5-ig 121,345 frt 80 kr folyt be, a természetben befolyt könyörado­­mányok pedig április 1-ig összesen 394 674 klgr-ot tesznek ki, a­melybe nincs beleszámítva 12,227 klgr kenyér, 10 hordó káposzta, 100 klgr pálinka, 104 kis üveg cognac és 1699 kler füstölt bus és hal. Külön kezelés alatt van a „Felebará “ egyesü­let gyűjtése, a­melyet a többi felvidéki megye ín­ségesei között oszt ki. Mindent összevéve, a ma­gyar társadalom olyan dicséretreméltó áldozatkész­séget tanúsít a jelen évi ínségesekkel szemben, a melyhez foghatót alig lehet tapasztalni s a mely élénken bizonyi­ja a század humanizmusát. — Nagy pénzkereslet. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy a „Tolna megyei takarék­os hitelbank részvény­társaság“ szükségét látta annak, hogy a részvényesek a még be nem fizetett 100,000 frtot is befizessék. Ápril 11-én ugyanis az igazgatósági tanács dr. Széchenyi Sándor elnöklete alatt elhatározta, hogy ezen ös­­­szeget az alapszabályok 5. §-a értelmében fizessék be. Az összeg 20% -át június 1-én 40%-át szep­tember 1-én és 40% -át ismét december 1-én kell befizetni. — Az egyházmegyéből, káplán Pincehelyről Döbröközre, Kovács József Szűcs József Tóth-Kesziből Pincehelyre, M­o­z­o­­­á­n­y­i István Hosszu-Hetényből Tóthkeszibe, Offenmüller Zsigmond Döbröközből Hosszu-Heténybe, Mayer György Olaszból Mária-Kémendre, P­e 1 c Alajos Olaszra, Marko­vics Pál Villányból Szabad­ Szent Királyra küldetett. — Országos vásár. Szegzárdon a virág va­sárnapi vásár a lehető legkedvezőbb időben tarta­tott meg, de nem volt oly népes, mint máskor. Nagy volt a szarvas marha és lóvásár , habár a nagy kereskedők közül sokan hiányoztak. Ár tekin­tetében sem lehetett panaszkodni, mert a jó, tet­szetős állatokért nagy árt fizettek. Általában azon­ban mégis tapasztalható volt a rész, áldástalan esz­­esztendők természetes következése, e pénzhiány, mert a vásári közönség csak­is a legnélkülözhetle­­nebb, szükséges cikkeket vette. Megemlítjük itt egyúttal azt a bizonytalanságot, melyben a keres­kedők a vasárnapi munkaszünetre nézve még van­nak. Egy részök a szolgabiróságra hallgat és ezek bezárják üzletüket, a más rész a város birására, s ezek nyitva tartják, mert a vásár szerintük már vasárnap kezdődik. Ezek amazok fölött nevetnek, mert jó üzletet csinálnak. Ez különben így volt a vásártéren is. Csak az nem adott el, a­kinek por­tékáját nem kérték. Bármiként intézkedik is a munkaszünetről szóló törvény, országos vásár alkal­mával az végre nem hajtható. Ezen azért jó volna már valahára pozitív intézkedés e tekintetben, mert a kereskedők, iparosok, sőt a közönség is boszan­­kodik a vásárok alkalmával tapasztalható bizonyta­lanságok miatt. — Polgári iskola Pakson. A paksi polgári iskola a megvalósulás stádiumához közeleg, nem­csak, hanem már úgy lehet venni, mintha meg­volna. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyan­is e házon küldött leiratában tudatja a paksiakkal, hogy Pakson a polgári fiúiskolát nem ugyan a jövő ős­szel, de a­z 1893/4. iskolai év elején okvetlenül megnyitja. Az állam fizeti az összes tanerőket és dologi kiadásokat; a várostól egyedül az iskola helyiséget kéri olyfor­­mán, hogy az a célnak megfelelő legyen és 4 év elteltével, mikor t. i. az iskola 4 osztálya életbe lé­pett, az épület fentartása, gondozása is az állam hatáskörébe fog tartozni, tehát az állam tulajdonává fog válni. — Minthogy pedig ebbe a paksiak — tudomásunk szerint —■ már eleve beleegyeztek, az iskola megnyitásának semmi sem áll útjában. — Nem tudjuk azonban, hogy miért halasztja a mi­niszter a megnyitást még egy teljes esztendeig. Igaz, hogy az országgyűlési tárgyalások alatt ki­nyilvánította, hogy a polg. iskolák ügyét az egysé­ges középikola megvalósításával egyidejűleg szán­dékozik megoldani; igaz, hogy a tolna megyei fő­­gymnasium ügye is talán némi befolyással lehet a paksi iskolának megnyitására, de szerintünk — ha már elvileg kimondatott a létesítés — semmi aka­dály nem forog fenn, hogy ezen iskola már a jövő ős­szel, az 1892/3. iskolai év elején meg ne nyíljék. Sőt azt hisszük, hogy ha a paksiak az épület átala­kításával, renoválásával sietnének s biztosítnák a minisztert, hogy ezzel a maga idejére készen lesz­nek, egyúttal pedig kérnék ennek már a jövő ős­­szel leendő megnyitását, a miniszter ezt teljesítené. A paksiaknak mindenesetre érdekükben áll, hogy városuk kulturális és materiális fejlődését minél hamarább megvalósítani törekedjenek, főleg, ha az oly csekély áldozatot igényel, mint ezen iskola lé­tesítése. — Az állami tisztviselők kérvényének elin­tézése. A vidéki városok tisztviselőinek kérvényei — a félhivatalos lapok jelentése szerint — oly for­mán nyertek elintézést, hogy ezen tisztviselők lak­bér fokozatának megállapítása a katonai lakbér­­szabályzat szerint a 4., 5. és 6. lakbér osztályba tartozó váró­okra nézve a tisztviselők új lakbér ka­tegóriáját állítja föl. A kérvények egyik további csoportja tárgytalanná vált annak konstatálása foly­tán, hogy téves volt az a föltevés, miként a javas­lat a bírákra, ügyészekre, tanárokra stb. vonatko­zólag magasabb és alsóbb rangosztályokat állapított volna meg a szerint, hogy a fővárosban vagy a vi­déken vannak-e alkalmazva. A javadalmazásra vo­natkozó kérvények pedig most számítások tárgyát képezik abból a szempontból, vajjon a bennök ki­fejezett kívánalmak vehetők-e figyelembe és ha igen, mennyiben ? — Fényképész. Singer S­ zombori fényké­pész Szegzárdon az Ellmann-féle házban meg­nyitotta műtermét. Szebbnél szebb kivitelű arc­képek láthatók nála, miért is ajánljuk a közönség figyelmébe. — Öngyilkosok. Duna-Földvárott a napokban egy jó házból való 15 éves vöröshajú leány fel­akasztotta magát, mert barátnői vörös haj­únak csúfolták. Ugyancsak Duna-Földvárott egy 9 éves fiú a padláson tréfából meg akarta próbálni, hogy milyen is lehet az, ha valaki magát felakasztja. A tréfának az a szomorú következése lett, hogy mire észrevették a fiú tréfáját, az már akkor meghalt. — Az igazságügyi palota készen van. Szeg­zárd egyik impozáns épülete befejeztetett s az igaz­ságügyi hivatalok ezen épületbe költözése az ünne­pek után megtörténik. Szt.-György nap után már az uj épületben szolgáltatják az igazságot. — Dér és fagy. Az április 9., 10. és 11-iki dér és fagy megyénkben is tett kárt és pedig a központi, dunaföldvári és simontornyai járásban. — Szerencsére a kár még nem oly nagy, hogy ked­vező időjárás mellett helyrepótolható ne volna. — Leginkább a baracktermés fogja megérezni a bért —­ Tehén és üsző-díjazás, mely a „Tolna­megyei gazdasági egyesület“ a múlt évben a száj­­as körömfájás miatt meg nem tarthatott, lesz ápri­lis hó 20-án Bony frádon. — A gabnaüzlet helyzete. Budapestről írják nekünk: Az időjárás folyton száraz és meleg, szél­lel vegyest. Az őszi vetések állása igen kedvező. Ugyanez áll a külföldről is. A hangulat a külföldi piacokon lanyha és az irányzat mindenütt csök­kenő. A forgalom, minthogy a fogyasztók csak a legszükségesebbet veszik, csekély és vontatott és a spekuláció is egészen tétlen. A folytonos árhanyat­lás e téren azután a l­i­s­z­t p­i­a­c helyzetének javu­lását is gátolja; ily körülmények között a malmok nagy veszteségre dolgoznak, raktáraink túl vannak halmozva s hogy a nagyobb bajt elkerüljék, üze­müket beszüntetik. — A korpaüzlet élénk. — Boldog jegyzők! A budapesti lapok érte­sítései szerint az aradmegyei jegyző nyugdíj-intézet elhatározta, hogy a községi jegyzők már 30 évi szolgálati idő után élvezhetnek 1000 frtnyi nyugdíjat. — Szegény állami hivatal­nokok ! Mikor lesztek ti ilyen helyzetben ? ! — Kevés a kávé, így hát drágulni fog az ára. Legalább ezt írják Triesztből a „Kereskedők Lapjá“ nak. Mint egy ottani nagy kávécéghez érke­zett távirat mondja, Brazíliának, mely pedig tudva­levőleg a világ legelső kávépiaca és termelő országa az idén mintegy millió bállal kevesebb kávéter­­mése lett, mint tavaly volt. Hasonló jelentések érkeznek a többi termelő országokból is. — Pályázat: A „Tolna megyei gazdasági egye­sület“ az általa rendszeresített titkári állásra ezennel pályázatott nyit. A titkári állás életfogytig tart; — évi javadalmazása 1000 frt. A titkár jogai köteles­ségei az egyesület alapszabályaiban vannak körvo­nalazva. A pályázók ezen állásra való képesített­­ségeket egy hazai felsőbb gazdasági tanintézeten nyert oklevéllel, úgy több évi gyakorlati működé­süket bizonyító okmányokkal tartoznak igazolni- A megválasztandó titkár semmi más hivatalos állást nem viselhet. A pályázati kérvények folyó évi ju­nius hó 14-ig az egyesület elnökénél nyújtandók be. Katalin, (u. p. Tengelic) 1892. évi április hó 1-én. Kovács László elnök. — A komlótermelés meghonosítása céljából a földmivelésügyi miniszter országos intézkedése­ket, szándékozik tenni és e célból felszólította a törvényhatóságokat, hogy hozzá jelentést tegyenek az iránt, mely vidékeken és mely kiterjedésben űzik hazánkban jelenleg a komlótermelést. — Egy kitűnő gyógyszappan. A dr. Hopp J. G udvari fogorvos által már évtizedek óta ké­szített növényszappan mely nem csak mint pipere­­szappan, de mint gyógyszappan is híres, a mennyi­ben a mellett, hogy a bőrt rendkívül finomítja, arról állandó használat mellett minden kiütést, foltot stb. eltávolít. Ára csekély, mindössze 30 kr, és minden gyógyszertárban kapható. VIDÉK: Tisztelt szerkesztő úr! Kétségbe vagyok esve! . . . Mindenhol békes­ség, nem veszekedik senki, nem történik semmi, még Lengyel Franci is elhallgatott — csak néha­­néha magában dörmög, magával e­égedetlen, nagy ájtatossággal jár a templomba, hogy ellenőrizze az uj kántor működését s ha néha napján mosolyog, akkor . . . bizonyosan az uj kántor gikszert csinált vagy eltévesztette a nagyheti nehéz templomi funk­ciót. A minap nagy öröme volt, hogyne! — Az uj kántor 3000 frtra biztosította életét. Tehát meg­halni készül — mondja Franci meglepetve, amint a hirt hallja — pompás 1 sóhajtja . . . komor te­kintete eltűnik, szájszeglete bal fele felhuzódik (ezt a principálisától tanulta) s boldog mosoly ömlik el arcán . . . ünnepnapot ül délben két Gömböcs­­féle gyógytári szikvíz-fröc­csöt iszik és­ ép­it uj kántor politikai terveket, nagy erélylyel tanítja a temetkező da­­l­á­r­d­á­t, uton-utfélen kedvessé teszi az uj kántor életét, hogy az minél hamarább jusson a 3000 frtos örökséghez, szóval boldog s mégis haragszik mindazokra, kik vele nem éreznek, kik tervében nem segítik, fölmondja a szolgálatot még idejében tűzoltóknak, egyleteknek . . . ., csak azoknak a ked­ves hálás, derék csizmadiáknak, kik most is örök emlékül zsebben hordják, szavazó cédu­áit, nem. Nem! és ezerszer nem. Ők fogják, vele egyetem­ben élte tövisét eltemetni, elbucsuztatni. S majd ha a sírba hulló göröngy taktust ver a halál nótának, az őszinte könnyek lemossák a bús­­fejü hangjegyeket, a sóhajszerű hang tova surran az esti szellő lágy ölén s diadallal kísérőnek sze­gődik a rohanó léleknek . . . akkor új élet, és re­mény lesz az élet küzdterén . . . akkor majd én is írhatok újabb szenzációs híreket, nem lesz oly csendes Tolna, megkezdődhet a régi veszekedés, de

Next