Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

VI. évfolyam. 45. szám. Szegzárd, 1896. november 8. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ____ Előfizetési ár: I Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 * — » I Negyed évre . . I > 50 Egy szám......................12 >» I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­­i hivatalon kívül elfogad Kramsier Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Budai­ utca 1066. sz. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Perczel Dezső belügyminisz­ter Szegzárdon. A szegzárdi „Ferenc“-közkórház új épületei és az ezekkel kapcsolatos bába­képző tanintézet hivatalos megnyitásának alkalma hozza Magyarország belügyminisz­terét — Szegzárdra. Vajmi ritkán volt eddigelé alkalma és szerencséje városunknak a kormány vala­melyik tagját falai között fogadnia. A leg­utóbbi miniszterlátogatás körülbelül ezelőtt 20 esztendőre esik, a­mikor a boldogult Trefort Ágoston, a nagynevű néhai vallás- és közoktatásügyi miniszter, a közalapítvá­nyi uradalmak megtekintésére, rövid ideig városunkban tartózkodott. Annál nagyobb a mi ünnepünk és lelke­sebb a mi örömünk, mert azt a kiváló kor­­mányfárflut, ki ezúttal hozzánk érkezik, nem­csak azzal az úgynevezett hivatalos és szertar­tásos fogadtatással üdvözöljük, a­mel­lyel az ilyen rövidke ideig tartó fogadtatások rend­szerint járni szoktak , hanem a magas ál­lami méltóság képviselőjét megillető szo­kásos tiszteletet, melegségben és bensőség­­ben messze túlszárnyaló és túláradó érzel­mekkel üdvözöljük Perczel Dezső belügymi­nisztert Szegzárdon. Mert Perczel Dezsőben Szegzárd lakos­sága nemcsak a minisztert tiszteli és ünnepli, ki temérdek elfoglaltsága közben szánt ma­gának időt és fáradtságot, hogy egy áldá­sos hivatást teljesítő közintézetet személye­sen fölavasson, hanem egyúttal ünnepli és viszontlátja benne az ő nagy szülöttjét és volt szeretett alispánját, ki férfikorának ja­vából — családjával együtt — 10 évet töl­tött el városunk falai között. Annak, hogy ő városunkban szüle­tett, szivből örülünk és büszkék vagyunk rá, de az a tíz év, melyet ő, mint a tör­vényhatóság első tisztviselője, mint váro­sunk polgára és társadalmunknak tagja, vá­rosunkban és társadalmunkban a közügyek élén eltöltött, eltörölhetetlen drága emlékeket hagyott maga után és egy erős kapcsot te­remtett, melynek gyűrűit a legőszintébb sze­retet és nagyrabecsülés olyan szorosan ko­vácsolta össze, hogy azok tágulni vagy la­zulni nem fognak soha sem. Fájó szívvel mondtunk neki búcsút, mikor a vármegyei székházat, a bonyhádi mandátummal kezében, ezelőtt 9 évvel el­hagyta. A búcsú őszinte és benső, a válás fáj­dalmas volt, mert nemcsak a kitűnő alis­pán távozását fájlaltuk, kinek közhasznú működése és érdemei számos téren feledhe­tetlen nyomokat hagytak maguk után, hanem az ő kiváló, mindenkor előzékeny s szívélyes, szeretetreméltósága és szívjósága által egy­aránt kimagasló, nemes egyénisége barátai­nak, tisztviselő társainak, tisztelőinek és a nagyközönségnek szívében ezen tíz év alatt annyira tért foglalt, hogy távozásában e vá­rosnak minden polgára, párt- és álláskü­lönbség nélkül, a maga veszteségét látta . . . És most, a rövid kilenc év alatt di­csőségesen befutott politikai pályafutása után, hogy a mi alispánunk, mint Magyar­­ország belügyminisztere hivatalos funkció teljesítésére körünkbe érkezik, a közelmúlt idők visszavarázsolása mellett — a viszont­látás lélekemelő örömünnepén, megnyug­vásunkra és nagy elégtételünkre szolgálhat, hogy a­kitől ezelőtt kilenc évvel, lelkünk túláradó meleg érzelmekkel eltelve, szorongva búcsúztunk. — most a korona tanácsában és az ország kormányzásában az elsők kö­zött áll és a­ki ezelőtt 9 évvel a mi vár­megyénknek állott élén, most, mint az ös­­­szes vármegyék élén álló belügyminiszter jelen meg körünkben. A régi, őszinte, szeretetteljes ragaszko­dással üdvözöljük városunk szülöttjét, volt alispánunkat, mint Magyarország belügymi­niszterét Szegzárdon! E város és az egész vármegye min­den lakosának érzelmét ki ven tolmácsolva, változatlan tisztelettel és nagyrabecsüléssel, egyszerű és keresetlen, de szívünk mélyé­ből fakadó szavakkal mondjuk neki: Isten hozott ! VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság no­vember havi ülése a közbejött ünnepségek miatt folyó hó 17-dikére halasztatott. — Millennáris ajándék. A belügy­miniszter jóváhagyta a törvényhatósági bi­zottság azon határozatát, hogy a megyei tiszti, segéd- és kezelő, valamint a szolga­személyzetnek az 1896. millennáris évben eltöltött szolgálat ideje nyugdíjjogosultság tekintetében h­á­r­o­m­szorosan szá­­mittassék. — Közigazgatási elvi jelentőségű ha­tározatok. Belügyminiszter 84962/1896. szám. Magyar állampolgárnak az 1895. évi XLIII. t. c. életbelépte előtt az izraelita vallásra történt áttérése érvénytelen. — (Belügyminisztériumnak 63,234/96 sz. a.) Ételek, italok, élvezeti cikkek stb. hamisítása esetén nem csupán kihágási ítélettel, ha­ T­ÁRCA. Választási visszhang. Elhangzott a kortes nóta, Elfogyott a lőre is, A ki adta, a ki itta Ámító is, bőre is. Nem bor volt az, — csak spiritusz, Nem volt benne semmi virtus, Híjába' volt a nagy nesz, Vízzé vált az erős szesz. Muszka gróf, nagy papi vagyon Kevés ezekből a haszon, Pohos, kövér, tele papzsák Nagyot bukott a Zelenyák. Bizony bolond munka ez! ... . Hires néppárt ne neked. — Kiesett a feneked. Amott van egy tépett zászló, Rongy a selyme, — tört nyele, Isten engem ! Megsirattam, Bár nem tartottam vele! Függetlenség, testvériség, Egyenlőség szabadság! Ezt kiálták, ezt hirdették, Kik e zászlót hordozák, Ámde a kik ezt hirdették, A nagy eszmét félretették, S meghordozták azt a zászlót Sárban, porban szerteszét. Durva, szilaj, erőszakos, Türelmetlen volt e nép! Mig szájából hangzott a Jus“ — Maga szilaj vad, tyrannus, Legyen rajta, sacco, vágj szűz, Ellenvéleményt sohasem tűr! — — Selyme tépett, tört nyele, Ne dicsekedj hát vele! Megharsant a Lehel kürtje, Megrendült a föld bele, Feltámadtak a halottak, Kiket a föld elnyele. És e jámbor siri lelkek, Mindnyájan­ szavazni mentek / De ki meghalt az nem ,­plus." Pórid járt az Albertus. Ki jön amott csüngő bajszszal, Hosszú úrral, tépett hajjal ? Szeme dagadt, lába sánta. Rajta a sors nagyot ránta ! Elhangzott a „zsivió," „Szetriászka" az se jó. Universeil a szaffrázs, Nesze Gabi a blamázs ! Ide, ide hű testvérek Magyar szivek, magyar vérek, Ide, kinek nyelve más tán, De jó magyar szive táján. Felhangzik a diadal, Mienk már a diadal, Alig küzdtünk, győztünk már is, Éljen a ki liberális! R-s.

Next