Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

4. TOLNAV­ÁRMEG­YE. 1901. junius 2. — Kérelem. Junius 6-án, csütörtökön lesz a legméltóságosabb Oltáriszentség magasztos ünnepe. A szegzárdi r. k. Olvasókör, melynek egyik lét­célja, a vallásos érzület ápolása és fejlesztése, mi­ként a múlt évben, úgy ez évben is felszentelt egyleti zászlója alatt, jelvényekkel, testület­tel fog résztvenni az Urnapi körmeneten. Hogy azonban e testületi kivonulás az ünnep fenségéhez méltó legyen, az Elnökség szeretettel felkéri a kör ös­­­szes nagyrabecsült tagjait, hogy Űrnapján, június 6-án reggel 8 órakor egyleti jelvényekkel és lehe­tőleg teljes számban megjelenni szíveskedjenek a kör helyiségeiben. Innen indulás zászlóval fel a templomba pont '­39 órakor. A kiknek még ez ideig egyleti jelvényük nem volna, azok szívesked­jenek azt mielőbb beszerezni. Ára: 60 fillér. Kap­ható a kör­­ helyiség szolgájánál. A kör helyiség külső díszítése céljából kérem az összes köri tago­kat, főleg azok kedves leányait, hogy a jó Uten által adott virágokból az Ő dicsőségére csokrokat és koszorúkat kössenek, és minél többet s minél szebbet a kör helyiségbe küldeni szíveskedjenek jun. 5-én esti 8 óráig. Szegzárd, 1901. május 28. Hazafias üdvözlettel As Elnökség. — A Vilmos-ünnep vége. A tűzoltók közül többen még pitymallatkor is a polgári olvasókör­ben mulattak a Vilmos-est után. A jó mulatságnak azonban rossz vége lett: Norvilla János valami csekélységért annyira megdühösödött lámer Ist­vánra, hogy tűzoltó csákányának hegyes végét bele­vágta. A dühös embert persze ekkor leszerelték, de a baj már megtörtént. Támer a súlyos ütéstől nagy vérveszteséget szenvedett, most betegen fekszik. — Jégverés. A múlt héten vármegyénk szá­mos községében, a többi között Kis-Vejkén nagy jégeső verte el az egész határt; szőlők, vetések óriási kárt szenvedtek, úgy, hogy a szépen mutat­kozó termés legnagyobb része tönkre­ment. Már a szegzárdi határban is volt jég, szerencsére csak kis területen, és ott sem okozott nagyon nagy kárt. — Sikkasztó gimnáziumi szolga. A szegzárdi főgimnázium első pedellusának, Slemender Antalnak, tegnap, június 1-én reg­gel 7­9 órakor átadta Wigand János igaz­gató az ő és a tanári­ testület tagjainak a junius havi tiszti­ fizetésükről szóló nyugtá­kat, úgy, mint minden hónap elsején, azzal az utasítással, hogy az esedékes összeget, körülbelül 2160 koronát, az adóhivatalból vegye föl. Úgy fél tíz felé feltűnt az igaz­gatónak, hogy a szolga még mindig nem tért vissza az adóhivatalból a pénzzel. Az idő csak múlott és Sinnender nem jelentke­zett. Az amúgy is hanyag és rossz maga­­viseletű szolgának ezen késedelme azt az alapos gyanút keltette az igazgatóban, hogy az a pénzt elsikkasztotta.­­ Följelentést tett tehát az esetről a szolgai­íróságnak, majd pedig a csendőrségnek, mely ható­ságok rögtön minden irányban intézked­tek, hogy Slemender Antal kézre kerüljön. Délután két órakor megjelent az igazgató­nál Wilhelm szegzárdi kalaposmester és át­adott neki egy csomagot, a­melyet délelőtt 10 órakor Slemender, mikor tőle kalapot vá­sárolt, nála hagyott. Pénteken d. u. Slemen­der kiválasztott Wilhelmnél egy fehér-kék­­csíkos szalma­kalapot és egy világos sport­sapkát. Tegnap 1210 óra tájban elment ér­tük, átvette azokat, a fekete kemény kalap­ját azzal hagyta ott, hogy, majd ha a leánykái az óvodából arra jönnek, azokkal üzenjék meg a feleségének, hogy menjen el a kalapért. A csomagot, melyben a fekete kalap volt, midőn meghallották a dolgot, felbontották ; egy borítékot találtak benne : a borítékban 20 drb ötös volt. A sikkasztó iskolaszolgának lapunk zártakor még nem akadtak nyomára. Siemendert 4 év előtt ne­vezte ki a miniszter iskolaszolgává Szeg­­zárdra. Az előtt pékmester volt Kulán. — Tönkrement, mint pék, de — úgy látszik ■— mint pék is haszontalan ember volt. Nem volt jó iparos, nem vált be szolgának sem, pedig Szegzárdon szépen megélhetett volna, ha jól viseli magát. Az utóbbi időben mind több és több panasz merült fel ellene , de az igazgató, négy apró gyermekére való tekintettel, elnézte a dolgait. Feleségével is állandóan viszályban élt a dologkerülő és úri passziókat hajszoló iskolaszolga, ki végül erre a sikkasztásra vetemült. A nyomozást eré­­­­lyesen folytatják. — Postaforgalomból kitiltott gyógyszerek. Da­cára annak a számos csalásnak, melyeknek a közönség legnagyobb része már áldozatul esett, még min­dig vannak hipochondristák, kik ragaszkodnak azok­hoz a különféle gyógyszerekhez, melyek a legkü­lönbözőbb hangzatos nevek alatt jutnak közforga­lomba, minden betegség ellen jók, kezdve a tyúk­szemfájástól, fölfelé az agyvelőgyuladásig. Termé­szetes dolog, hogy ezek, a reklámokra alapított mindenféle kotyvalékok csak arra jók, hogy pénzt csaljanak ki a publikum zsebéből , s ezért most a magy. kir. belügyminiszter az ilyen »orvosságokéra vonatkozólag rendeletet bocsájtott ki, mely szerint Brem G. bécsi marienbadi gyógyszertár »Marien­­badh tabletta név alatt, Rubin és Albrecht lipcsei cég pedig »Oxydonor« név alatt mindenféle beteg­ségek ellen csodahatással bírónak hirdetett gyógy­szereket hoztak közforgalomba, melyek gyógyhatás tekintetében teljesen értéktelenek ,tisztán a közön­ség megtévesztésére szolgálnak. A belügyminiszter értesítése szerint, ezek alapján a m kir, pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterek az említett gyógy­szereknél a vámkezelésből illetve a postán szállí­tásból való kivonása iránt hatáskörükben már intézkedtek.­­ A belügyminiszter pedig arra uta­sítja a hatóságokat, hogy a netán már nálunk köz­forgalomba levő, fent említett gyógyszereknek tovább árusítását tiltsák be s a tilalom betartását szigo­rúan ellenőrizzék. — Furfangos tolvaj. A bécsi rendőrség fel­hívására már régebb idő óta körözött a fővárosi rendőrség egy sok­nevű, rendkívül furfangos szél­hámost. Ezt az embert Szomolai Józsefnek hívják dunaföldvári illetőségű, 39 éves, építészeti rajzoló, s legutóbb a gyöngytyúk­ utca 12. számú házban lakott. A bécsi rendőrigazgatóság április 27-én táviratban kérte a főkapitányságot, hogy tartóz­tassa le Kovalovszky Ferenc urasági inast, mert az 3000 korona készpénzt és 7000 korona értékű ékszert lopott gazdájától, Herzog Jakabtól, a Mon­tagsblatt kiadójától. A főkapitányság ki is nyomozta Kovalovszkyt, de a kihallgatás során kiderült, hogy nem ő volt a tolvaj, mert ő lopás idején Budapes­ten szolgált. munkakönyvét Kiderült az is, hogy Kovalovszky és három grófi családtól kapott bizonyítványát Szomolai József elcsalta azzal az üTMg­gyel, hogy gróf Béldi kolozsvári főispán szer­ződteti. Szomlai akkor a gyöngytyúk-utca 13. szám alatt lakott, Spielmann Lajos néven. A rendőrség ezen a nyomon tovább kutatott s kiderítette, hogy Szomlai rengeteg melyeknél rendesen lopást és csalást követett el, a a más emberektől kicsalt munkakönyvekkel szerepelt. Így ő lopta meg Gaál Gyula kolozsmegyei földbirtokost több ezer korona erejéig Kreszti Péter név alatt. A veszedelmes embert nagyon jól ismeri a bécsi és budapesti rendőrség; lopásért, csalásért, sikkasztásért már háromszor volt büntetve. Legutóbb négy esztendőt töltött a lipótvári fegyházban, a­honnan 1892 ben szabadult ki. Ekkor Budapestről örökre ki is tiltot­ták. Hogy azóta mennyi gaztettet követetett el, nem lehet tudni. Megállapították, hogy eddig a következő neveket használta: Oroszi József, Beze­­rédi József, Széll Kálmán, Kreszti Péter, Spiel­­man­n Lajos és Kovalovszky Ferenc. Ez utóbbi neve alatt követte el a bécsi lopást is. A vesze­delmes szélhámos Budapesten született 1869 ben. Volt építészeti rajzoló, urasági inas és pénzügyőr. 177 cm. magas, nyúlánk, barna, széles, csontos arcú, haja fekete, homloka magas, szeme kékes szürke, sürü fekete bajusza van. Jobb tenyerén forradás van. — A becsületes megtaláló kötetessége. Rit­ter Bálint bátaszéki lakos május elején, egy ked­vező napon Várdomb felé kerekezett. Kerekezés közben — hogyan, hogyan sem ? — elvesztette az óráját. A napokban azután megtudta, hogy ki volt az óra szerencsés megtalálója. Be is jelentette a csendőrségnél. A csendőrök özv. Willi Bálintnét kikérdezték , beismerte, hogy megtalálta az órát, de, mivel nem tudta, ki vesztette el, oda ajándé­kozta a bátyjának, Deutsch Péternek. A csendőr­ség — persze — ezzel nem elégedett meg, fel­jelentette a becsületes megtalálót, mert hiszen jól­ tudhatta, hogy mi lett volna a kötelessége : ott van a községi elöljáróság, majd kikutatja az az el­vesztőt. Aligha keserű lecke nem lesz ez Vilimének ! — Szerencsétlenség egy templomépitésnél. A paksi uj templom építésének is megvan már maga áldozata. — Szerdán délután 6 óra tájban a Eizenberger József kőmives, a­mint a fal egyik legmagasabb pontjáról át akart lépni az állásra, azt oly szerencsétlenül tette, hogy egyensúlyt ve­szítve, a deszkák között — egy ijedt kiáltással —­­ lebukott és a földön fekvő szerszámfákra esett. Rémülettel siettek munkástársai a szerencsétlen se­gítségére, vízzel locsolván halálsápadt arcát. Dr. Fetter József községi orvos csakhamar a helyszínen termett és gyorsan összevarrta a szerencsétlenül járt kőmives fején és egyéb tagjain támadt sérü­léseket, egyszersmind ellátván a szükséges köté­sekkel. — Különösen belső sérülései oly súlyosak, hogy életbenmaradásához halvány remény sem fűz­hető. A szerencsétlen öreg szüleinek volt kenyér­keresője. — Vasúti kedvezmény kisgazdáknak. Dará­nyi Ignác földmivelési miniszter a kereskedelmi­­miniszterrel kedvezményes vasúti jegyet eszközölt ki a falusi kisgazdáknak, hogy igy könyebben megtehessék a városligeti iparcsarnokban rendezett mezőgazdasági kiállítást, a­melyet tudvalevőleg a párisi nemzetközi kiállításról hazahozott tárgyakból­­állítottak össze. A miniszter erről már értesítette is az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet. A falusi kisgazdák, ha a mezőgazdasági egyesületek által szervezett csoportokban utaznak és legalább tizen vannak, Budapestre és vissza a személy- és vegyesvonatokon fele árért kapják a harmadosztá­lyú vasúti jegyet. A kedvezményes jegyhez a gaz­dasági egyesületek által kiállított igazolvány kell. — Szerencsés villámcsapás néven lehetne közölni ama eseményt, hogy lecsapott a villám Ozorán Heitlein Gyula, a kath. legényegylet idei elnökének házába, a nála lakó Dely Gyula másod­jegyző szobájába. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem gyújtott a villám, csak az ablak falát verte le, nagyobb kár nem történt. Dely Gyula, másodjegyző nagy szerencsére nem volt otthon, a szomszédos nagyvendéglőben ép vacsoráját költe el, csak midőn 10 óra tájban hazatért, ijedten szemlélte a villámnak szobájában véghez vitt rom­boló erejét.­­­ Vásár Tolnán. A legközelebbi tolnai or­szágos vásár 1901. junius hó 10-én lesz megtartva, melyre az érdeklődők figyelmét ez után is felhívjuk. — A hirtelen harag áldozata. Vannak em­berek, a­kik a lehető legjobb szivüek , de minden csekélység képes őket dühbe hozni. Ilyen volt Ka­rácsonyi István decsi lakos is. Rá akart lőni egy varjúra, a puska azonban csütörtököt mondott. Ez annyira dühbe hozta, hogy földhöz csapta a pus­kát. A fegyver azonban a földhöz-csapástól elsült, s a sörétek Karácsonyi gyomrába fúródtak; most a Ferenc-közkórházban élet-halál közt lebeg. — A »Tanítók Háza« gyufájának elárusítását Szegzárdon a nagytőzsde és Fischhof Mór keres­kedése vállalta magára. — Körözés: Végh Katalin volt dunaföldvári lakost a dunaföldvári népbank és takarékpénztár kárára elkövetett magánokirathamisitás büntette miatt a szegzárdi kir. törvényszék körözteti. — Személy­leírása 34 éves testalkata alacsony, haja barna, szeme sárga, szája rendes, arca hosszas, orra rendes, anyanyelve magyar. — Holttest a Dunában. Május 25-én Bátánál a Dunából egy 50 év körüli, jobbmódu munkás holttestét fogták ki; kilétét megállapítani nem le­hetett, mert az arc a feloszlás folytán a felismer­­hetetlenségig eltorzult. — Tükör-fény: Tömérdek megtakarítás ér­hető cipőinknél, ha olyan fénymázt használunk, melynek összetétele hosszabb használat után sem töri a bőrt.­­Ilyen fénymáz az egész monarchiában általánosan elismert >Fernolendt­-féle fénymáz. Kapható mindenütt és Fernolendt István cs. és k.­­ gyári raktárában, Bécs I. Schulerstrasse 21. Ár­jegyzék viszontelárusitóknak kívánatra portómente­sen küldetik. VIDÉK. Simontornya. A­­ Simon­tornyai Lövész-Egyesületi­ folyó évi május hó 27-én tartotta első, igen látogatott dij­­lövészetét, előkelő közönség részvétele mellett. Dijat nyertek: Tiszteletdijat egy legszebb lövéssel Várkonyi Imre. A legtöbb találó lövéssel I. dijat ifj. Pillich Ferencz, II. dijat Konoid Frigyes, III. dijat Gáll Gusztáv, IV. dijat Bereczk István, V. dijat Czermák Károly, VI. dijat Krepier Károly, VII. dijat Kempfner Ernő, VIII dijat Fried Pál, IX. dijat Máder Béla. A dijlövészetet társas vacsora követte. TÖRVÉNYKEZÉS. — Anya és leánya. Folyó évi márczius hó 1-én Kupi Katalin cselédleány gazdáját, Madarász János tamásii kir. közjegyzőt meglopta 260 korona erejéig. A közjegyző feljelentésére a csendőrség megindította a nyomozást. Hamar rájöttek, hogy hány szarkáról van szó. A leány mindent bevallott. A pénzből 247 korona meg is került, még­pedig id. Kupi Istvánnénál, a leány anyjánál, a­ki szíves­kedett szállást adni annak addig is, a­míg eljön a nemkeresés ideje. Keserűen lak­ott e szivességéért. A károsult közjegyző nem kívánta a megtévelyedett leány megbüntetését, s így csak az anya került a vádlottak padjára. Folyó hó 30-án ült felette tör­vényt a bíróság : három (!) havi fogházzal sújtotta.

Next