Top Gun, 1996 (7. évfolyam, 1-13. szám)

1996 / 1. szám

- Mikor, hogyan kezd­­tél érdeklődni a repü­léstörténet iránt? - Régi történet. Valamikor az ős­ködben, talán harminc esztende­je a Gépipari Tudományos Egye­sület előadás-sorozatánál, amit Winkler Laci bátyám tartott, és ahová szinte talicskán tolta el le­gendás hírű fényképalbumait. Ak­kor láttam először a gyűjtemé­nyét, és - mivel akkor még aktív repülőgépmakett-építő voltam - csak ültem és csodálkoztam. A saját gyűjteményemet a kény­szer szülte. Dehogy jutott volna eszembe saját adatbázist, fotóar­chívumot alapítani, ha akkor hoz­zájuthatok egy mostani füzethez. Az is bosszantott, hogy az éppen engem érdeklő fényképeket csak akkor láthatom, ha különféle mó­don kijátszom a könyvtárak tiltá­sait, és az „olvasóban” átlátszó papírra másolom a régi illusztrá­ciókat. Kezdetben ugyanis nemhogy fényképezőgépem, még pausz­papírom sem volt. Másológép csak a fantáziánkban létezett, nemcsak itthon, de talán még a fejlett országokban sem volt. Azután Kovács Feri barátomtól megkaptam az első reproállványt (valahol a régi pincénkben ma­radt) a rengeteg szakmai tanács mellé. Régi újságokat másoltam - ma is megvannak a sárgult jegy­zetek-, életlen, raszteres fényké­peket, csak azért, mert el kellett indulnom valahogy. Nem volt könnyű, megoldhatatlan feladat­nak tűnt olyan nagyok mögé fel­sorakozni mint ők, vagy Kovács Lajos, Nagyváradi Sándor. Meg­próbáltam. Közben magam is repülőgépeken dolgoztam, repültem. Az elsők között voltam, akik Magyarorszá­gon An-2-essel mezőgazdasági munkát végeztek, s az elsők kö­zött voltam, akik beindították a Z-37 „Cmelák”, majd a Ka-26-os nagyjavítást, akik MD 500, ké­sőbb As-350 „Ecureuil” típustan­­folyamot végeztek. A ballonszak­szám megszerzésénél én még a nagyokkal - Gulyás, Balikó, Kas­tély, Jávor - repülhettem. Először repültem túl - mint magyar ballo­nos - az 1904-es éjszakai gáz­­ballonrekordot. Elsőként repül­tem itthon egyszemélyes ballon­nal, és állítottam fel magyar ma­gassági alaprekordot ebben a ka­tegóriában a szekszárdi dombok felett. Ma már mindez repüléstörténet. Ami az írást illeti, elsőként „mer­tem" beszélni a magyar repülők utolsó háborús hónapjairól, az utolsó csatákról a Mezőgazdasá­gi Repülés lapjain. (Ne ezt fur­csállják, a világot, amiben ez megtörtént. Az első makettklub, a REBEKA elődje is a Repülőgépes Szolgálat támogatásával léte­sült.­ Részt vettem az Aero Histó­ria megindításában, majd a Ma­gyar Repüléstörténeti Társaság megalakításában. Ez volt a kez­det, és itt tart ma a dolog. - Miért pont a Squad­ron/Signal a „kedvez­ A Squadron/Signal színes borítójú fü­zeteit nem kell különösebben bemutat­nunk a repülőgép-, páncélos- és hajó­típusok iránt érdeklődőknek. Az egyko­ri Profile, majd az Aircam sorozatok utódjaként több mint egy évtizede egy­re növekvő választékban kísérli meg ki­elégíteni az olvasók, gyűjtők és ma­kettépítők igényeit.­­ Sem a korábbi, sem a Squadron eddigi ki­adványai nem bővelkedtek különösebben magyar vonatkozású képekben, adatok­ban. Tavaly azonban megtört a jég. Gyors egymásutánban jelent meg a Focker Wulf FW 189, majd a Messerschmitt Me 210/410, az idei karácsonyi sláger pedig a Hungarian Air Force lett. A belső borítón a szerző neve sokak szá­mára ismerős. Punka Györgyöt legendás magánarchívuma roskadásig pakolt pol­cai között kerestük fel. /MM 4 TOP GUN

Next