Top Gun, 1998 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 6. szám

AR KATONAI REPÜLŐI IX.­ pülők vannak együtt, mint Újváry hadnagy, Gräser hadnagy, a Mo­narchia hadseregének legfiatalabb vaskoronarendes hadnagyai, Risztics törzsőrmester, Udvardy törzsőrmester, Hefty tiszthelyet­tes, Takács törzsőrmester, Szijjár­­tó őrmester, akik mindannyian többszörös aranyéremmel vannak kitüntetve. Háry hihetetlen emberismerete mindig ki tudja egyensúlyozni, pá­ratlan tapintatosságával az ellen­téteket. A Háry-századnak a legna­gyobb gépínség idején is van min­dig 15-20 darab startképes gépe, ami arra vall, hogy itt mindenki vállvetve dolgozik azon, hogy a gépek állandóan üzemképesek le­gyenek. A repülőtélek tökéletes ismerője Háry százados, akit úgy tisztjei, mint altisztjei rajongásig szeret­nek. Valóságos legendás híre kelt nálunk is ennek a századnak, amelyikről sokan közülünk, mint egy elérhetetlen ideálról álmod­nak. Itt Dél-Tirolban különösen a magyar pilóták emlegetik gyakran a Háry-századot, ahová igen sze­retne mindegyik menni, de a fel­sőbb parancsnokságok nem en­gednek el innen senkit sem.” E sorok írójának megadatott, hogy a Magyar Királyi Honvéd Légierő­ben térben és időben találkozha­tott Háry „Tatával”. Mindenki így hívta, nevezte őt - természetesen -a háta mögött. Szeretet, nagyra­becsülés és tisztelet, ezt érezte ve­le szemben minden alárendeltje. Élő szobra volt ő a repülő ember­nek, az öreg „fliegernek”. Akkor volt boldog, ha alárendeltjeit a le­vegőben találta. Repülni és minél többet repültetni! Ha a legkedve­sebb gépe, a „kék Weihe” (FW 58) feltűnt a horizonton, és az elöljá­rók pattogni kezdtek, a leszállás után gépéből kiszálló Tata nem engedte a sorakozót, jelentésbea­dást, a repülőüzem azonnali foly­tatását rendelte el. Hja, akkor - ilyen szempontból - más világ volt. Már az első világháború alatt - tré­fásan - Háry Cirkusznak is nevez­ték a Flikk 42-eseket. Honnan ez az elnevezés? A légi cirkusz fogalmát még Richthofenék találták ki. A va­dászrepülők tömeges légi harca Flandria egén alakult ki elsőnek. Hamar rájöttek, hogy az állandó mozgás, irányváltoztatás alapját képezi nemcsak a párharcnak, de a légtérfigyelésnek is, így volt ez, és igaz is volt két világháborún ke­resztül. Ez a műrepüléssel össze­kötött „hempergés” a levegőben + követési gyakorlat, ez volt a „cir­kusz”. Az első világháború nagy túlélői mondták, hogy Háry pilótái egytől egyig igazi légi akrobaták is voltak. Más századoknál talán hó­napok alatt repültek annyi gyakor­ló Immelmannt, dugóhúzót vagy bukfencet, mint Háryék csak egy nap alatt. Elmondták, hogy a „kő­arcú” parancsnok csak akkor mo­­solyodott el, ha a motorok dörgé­sét hallhatta. 1917/18 telén, a nagy és győztes áttörés után lecserélték a 42-esek öreg Bergjeit a kiváló Albatros D-lit­asokra. Ez, a Monarchia leg­sikerültebb vadászgépe, igen mozgékony volt, kiválóan forduló­zott, de azért a Sopwithek némileg gyorsabbaknak bizonyultak. Persze kezdetben nem mindenki­nek jutott a D­ lll­asból, amelyet egymás közt csak „dédrej”-nek becéztek. Talán Hefty Frigyes volt az egyetlen, aki nem versengett az újért, inkább repült tovább a Berg „kisasszonnyal”. Már a Piavéig szorították vissza a mieink az ola­szokat, amikor Hefty felszállási parancsot kapott a frontvonalon dolgozó egyik felderítőnk védel­mére. Hefty gyorsan emelkedett 3500-ig, és a Piave egyik szigete, a Papadopoli és persze a Montello között kereste a saját felderítőt. Egyszerre csak Vittorio irányában két kis gép és általuk közrefogva egy nagy, azaz két vadász és egy bombázó tűnik fel a párás hori­zonton. - Ezek a mieink! - gon­dolja Hefty, és keményen meg­nyomja a Berget, majd élesen fel­húz, pontosan a két vadász közé, elégedetten feléjük nevet, aztán elsápad, majd pedig ütközésig lö­ki a Berg magassági kormányát! Kokárdák a sajátnak vélt gépeken! A Berg menekül, zuhan, a strébnik úgy zúgnak, mint egy tűzoltózene­kar, sebesség 300 km/óra körül, ilyenkor szokott a Berg szárnya le­csavarodni. De nem, a gép lassan kijön a zuhanásból, magasság 2000 m! Még egy fél perce 3500- an voltak. Az olaszok későn kap­csoltak, hogy ott a préda közöt­tük! Leszállás után - természete­sen - mindenki Hefty tévedésén szórakozott. A kialakult vita rövi­desen átment a Berg és a D­ lll­as feletti véleményeltérések irányá­ba. Háry hallgatott, de amikor pi­lótái már túlságosan szapulni kezdték egymás gépeit, átvette a szót: „Ne szájaljatok! Mars fel a gépek­kel! Risztics, Udvardy, Takács dédfejekkel, Hefty a Berggel! Én meg figyelem, ki jut lövéshez.” Így is lett. A négy gép negyedórán belül öt­százra emelkedett. Nem mentek - szándékosan - magasabbra, hogy a földről minden mozzanat látható legyen. Hefty támad először, neki Riszticsnek, mintha le akarná ver­ni Daimlerjének légcsavarjával! A parancsnok a földről figyeli a gyakorló légi harcot, gondolatban mintegy pontozza „fiait”. Jó a pont akkor, ha az egyiknek sikerül beülni a másik mögé. Tehát mind­egyik a másik hossztengelyébe tö­rekszik, s ez a földről is jól látható. Risztics dühös, mert nem sikerült Heftyt - az említett módon - el­kapni. Udvardy ravaszul a pillana­tot lesi, Takács rácsapásokkal igyekszik. Berg azonban csodála­tosan engedelmeskedik gazdájá­nak, magasságvesztés nélkül fek­szik a túldöntött fordulókban. Egy-egy pillanatban Hefty már támadásba menne át, de tudja, hogy akkor nem tudná eléggé szemmel tartani a másik kettőt. A szédületes fordulózásban pré­selődnek a pilóták, a gyorsulások londoni Cassner Mihály főhad­nagy. Repülő hősi halált halt 1918 októberében következtében Hefty önkéntelenül meg-megnyomja a lőbillentyűt, de ez csak reflex most, hiszen a fegy­vermester teljesen hatástalanítot­ta a géppuskákat. Rakéta száll az ég felé, jelzi, hogy leszállási parancs van. Félkörben állnak Háry előtt, aki somolyogva ugrasztja őket: „Tessék! Micsoda emberek vagy­tok, még lövéshez sem jutottatok, jól elbánt veletek a Hefty! Képzel­jétek, hogy egy Spad hagyott vol­na faképnél titeket!” Hefty jogosan volt büszke, bár Risztics hiúságát csak két nap után tudta megbékíteni. Nem ke­vés vermutjába került ez neki... Mindezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, milyen parancsno­kuk is volt a negyvenketteseknek. Háry László nevelő és irányító pa­rancsnok volt. Ha tehette, mindig a pilótái élén repült bevetésre. 1918 nyarán 87 ellenség feletti bevetést és két légi győzelmet könyvelhetett el. A Háry Cirkusz. Balról (felső): Proksch, Hefty, Seelinger, still­­mungus, Háry, Újváry, Risztics, Udvardy. Balról (alsó): Craf, Pfeiffer, Szijjártó, Takács, Oberst, Hofstätter, Aussitz. TOP GUN 15

Next